Gondolatok a dohányzásról

Ez egy 'gyakori', se füle se farka, csapongó bejegyzés lesz, a betűfolyam nem feltétlenül fog egységet alkotni :)

 

 "A dohányzás minden negyedik másodpercben egy ember halálát okozza a világon. Magyarországon havonta megközelítőleg 50 milliárd forint válik füstté ilyen formában. Minden meggyújtott cigaretta egy újabb elfüstölt esély az egészséges, boldog és hosszú életre." 

forrás: sztfh.hu

Ezt a vak szöveget a A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának weblapján találtam. Hogy mit kerestem ott az az én dolgom, de van egy ilyen hülye szokásom, hogy ha 'elmegyek' valahova, akkor már körülnézek...

Ez a szöveg, meg a hasonló tartalmak indítottak arra, hogy írjak a dohányzásról. Igaz, nem kifejezetten spirituális téma- rá se ránts, majd belekeverem :) - de szerintem egy 'misét' megér. 

Azt kívánom, hogy ha okulhatsz a közlendőmből, akkor az idő azon pontján találjon meg, mikor még rá sem gyújtottál! 

Kezdjük talán azzal, hogy megnézzük, mit is mond a fenti- promó- szöveg! 

"Minden meggyújtott cigaretta egy újabb elfüstölt esély az egészséges, boldog és hosszú életre." 

Ez pont az, ami: HA nem dohányzol, akkor nagyobb esélyed lesz az egészséges, boldog és hosszú életre. 

Az egészség az oké, szerintem a legszenvedélyesebb dohányos- mint mondjuk jómagam- sem vitatkozik azzal, hogy a dohányzás a test szempontjából nem előnyös. De azzal már lehetne vitatkozni, hogy a dohányzásnak mi köze a boldogsághoz például...

Abban gondolom egyetérthetünk, hogy ha emberiség szintjén vagy akár ország szintjén kívánatos lenne, a dohányzás visszaszorítható lenne, vagy akár transzformálható valamiféle meghitt szertartássá, mint pl amit a sámánok űznek... De ilyen irányú törekvések helyett vak szövegek vannak, üres ígéretek, melyek a dohányzásról való leszokással kecsegtetnek és persze elrettententés, hogy elrohad a fogad és rákos leszel. Még jó, hogy jót akarnak...maguknak legalábbis. A cigi hatalmas biznisz. Előállítása nem igényel 'komoly' szakértelmet- szemben az alkohol vagy drog előállításával - és jó bevételforrás az államnak mind a rá kirótt adók mind a következmény-betegségek gyógykezelése miatt. Szóval legyél nyugodt, nem cél, hogy egészséges maradj. 

Lehetne ezt írni a cigisdobozra: 

Figyi! Tudom, hogy megszoktad, meg is értem, de mi lenne, ha Te lennél a főnök, nem pedig egy dohányrúd? 

Vagy: Tapasztalatból tudjuk, hogy a dohányzás nem előnyös. Ha mégis úgy érzed, hogy neked erre szükséged van, hát fogyaszd, de tudd, hogy a döntéseidnek következményei vannak! Vállalod a felelősséget? 

Nekem szimpatikusabb lenne, mint a mostani feliratok. Megaztán ne felejtsük el a tudat alatti programozást, ami nem hülyeség, működik...tudatosan használják a 'jóakarat' álcája mögé bújva...

Úgy vélem megegyezhetünk abban, hogy egy ideális világban a dohányzás nemhogy nem lenne vonzó szokás, de talán nem is létezne. Tömegesen biztosan nem. Ami miatt ekkora mértékben jelen van jelenleg, ennyi embert képes 'rabságban' tartani ész érvek, tények és tapasztalatok ellenére az az, hogy az ember nem megfelőlen működik és emiatt a világunk sem működik megfelelően. (Véletlenül sem arról van szó, hogy aki nem dohányzik az attól 'normálisabb', a dohányzás csak egy kicsi része az egésznek)

Mitől vonzó a dohányzás? 

Fizikai okot nem tudok mondani az elkezdésére. Nincs benne a tervben, hogy az ember dohányozzék, illetve a tömegek dohányozzanak. Értelmetlen és haszontalan, ez az igazság. Még az állat is menekül a füsttől...

Jelenleg a helyzet az, hogy tiltják a fiataloknak, ezért számukra eleve vonzó a dohányzás. Pont kamaszkorban, amikor a leginkább fogékonyak vagyunk a negatív szokások elsajátítására kontraproduktív hozzállásal erősítik a rászokást. És aki rászokott, legtöbbször rabjává válik, mivel a dohánynövény "szelleme" erősebb a legtöbb embernél. Ez egy kicsit spiri tudom, de tényleg ez az igazság. Figyelj! A hatalom az gyakran mások energiájából származik. Jó példa erre a kormány sajnos. Szóval az az ember, aki kényszerből, megszokásból, esetleg akarata ellenére dohányzik, illetve  képtelen letenni a cigarettát, az rabja a dohány szellemének és erősíti azt az energiájával- mellesleg gyenge. Ez így működik a nem látható szinten. Ám nem minden dohányos ilyen, vannak kivételek. Ők azok, akikkel ha találkozol nem látod, hogy dohányoznak. Felettük nincs hatalma a dohány szellemének...és akár sőt :)

Szóval visszakanyarodva a kamaszkorra: ekkor a legfogékonyabb a gyeremek/ fiatal arra, hogy rászokjék. Ebben a korban lehetne megelőzni a dohányzás-szokás kialakulását és értelmes dolgokra terelni a fiatalok figyelmét. Mint a kemény drogok és az alkohol, a ribanckodás, a mulatós zene, a férfiként nem meghatározható férfiak, amiket a filmekben és tévéműsorokban vidáman mutogatnak :/ Példának állítanak olyan műsorvezetőket, celebeket, sztárokat, akikről nyílt titok, hogy hogyan és mikkel élnek, milyen értékrendet képviselnek. Olyan embereket, akik még a golyót sem érdemlik meg. Komolyan véletlen volna? Elgondolkodtál már ezen valaha?

 Jó volna nagyon a példamutatás az elvben érett felnőttek részéről: Nem biztos, hogy nagyon vagyány sörözve dohányozni. Nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mikor nőltök már fel, ti szőrös tökű csecsemők... Nem attól férfi valaki, hogy sört iszsik és dohányzik, sőt. És az a nő, akinek ez teszik, az ...agyatlan, talán ez a jó kifejezés.

Az állam nem óhajt éremben lépni a dohányzás ellen, mert zsíros haszna van belőle. Ha akarná, sok nyilvános helyen korlátozhatná, és ez ha nem is tökéletesen, de részben működne: sokkal kevesebb negatív példát látnának a fiatalok. Az elrettententés és a 'megengedő' tiltás a dohányzás elkezdését nem tudja megakadályozni, ez történelmi tény. (A megengedő tiltás amit általában láthatunk mindenhol. Van egy szabály, például az ötvenes sebességkorlát lakott területen. Sok autóvezető ezt ignorálja, gyakorta következmények nélkül. Vagyis a megengedő tiltás értelmetlen korlátozás, csak azokra hat, akik egyébként is szabálykövetőek. Nem működik, és megeszem a kalapom mustárral, ha erre csak én jöttem rá...) Az állam részéről ésszerű és következetes korlátozás (a példamutatás csökkentése által) és a szülők irányából egy lazán megengedő attitűd sokkal hatékonyabban működne. Gondolj csak bele szülő, hogy ha valamit 'megengedsz' egy fiatalnak, az kevésbé lesz vonzó neki, mint amit tiltasz, pláne, ha még pozitív példamutatással is párosul. Persze tudom, a gond az, hogy te csak jót akarsz- de az aztán bármi áron, szóval első sorban az a célod, hogy úgy legyen, ahogy neked jó, mert nem akarsz aggódni. Vagy tévedek? :) És nehogy bárki azzal jöjjön, hogy ez egyenes út a drogokhoz, mert ez nagyon demagóg duma. Nem, nem vagyok liberális. Figyelek és mérlegelek. Ha te esetleg ismersz olyan drogost, aki azért lett az, mert a szerető és példamutató családja megengedte a drog kipróbálását, akkor jelezd! Ha meg nem, akkor ne filozofálj! 

Nem fizikai okot azt tudok.

Szóval fiatal korban, középiskolában menő a cigizés. Kijárkáltunk anno minden szünetben, gyakran dupláztunk is. Egyfajta közösségi érintkezés volt, bár ha visszagondolok, inkább az ellenkezés motivált. Ugyanakkor felnőtt (helyesebben értelmes) fejjel azt kell mondjam, hogy egyfajta feszültség levezetés volt ez mindannyiunk számára.

Ami ebből leszűrhető az az, hogy a dohányzásnak (látszólagos) közösség építő és összetartó hatása, valamint stressz csökkentő funkciója is van. Ez sokaknak, főleg fiataloknak és gyengéknek vonzó. A közösség összetartó és építő funkcióról annyit, hogy ez csapda, illúzió. Ha nem dohányoztunk volna, akkor is pajtások, barátok lettünk volna, mint ahogy bevettünk olyanokat is a körbe, akik nem dohányoztak. Szóval aki azért gyújt rá fiatalon, mert a többiek is ezt teszik...inkább ne tegye. Ha nem felelsz meg valakinek azért, mert törődsz a testeddel, az elmehet a ...fenébe. Egyébként is érdemes mindig megvizsgálni, hogy milyen emberek vesznek körbe, kiket tűrsz meg magad körül. Persze tudom, hogy a többség nem alfa és nem szigma, hanem valahol a kettő között tanyázik, de attól még az, hogy tudatosan megválogatod a 'barátaidat' egy bölcs és előrevivő döntés minden szempontból. Azt mondom, ha nincs megfelelő minőségű ember a környezetben, akkor inkább ne legyen senki, mert gyenge szar emberekre fecsérelni az idődet nemcsak felesleges, de kártékony is. Persze én nem vagyok normális...

A stressz csökkentő hatásra még visszatérek, mert az viszont érdekes.

A dohányzás hatása és további dolgok

Igaz is, meg nem is az, hogy a dohányzásba bele lehet halni. Tulajdonképpen durva fizikai szinten párhuzam vonható a test megbetegedése és a dohányzás között, de mégis akadnak olyan kivételek, hogy sosem dohányzók elpatkolnak tüdőrákban, és minden dohányosnak volt nyolc-tíz nagyapja, aki egész életében dohányzott és mégsem abba halt bele...Nameg aztán olyan se sok van, aki túléli a halálát, szóval a legtöbb ember pusztán megszokásból és szociális indíttatásból ígyis úgyis belehal az életébe...

Tehát a fizikai szinten IS konstelláció kell ahhoz, hogy a dohányzás betegséget gerjesszen: egyrészt nem mindegy a mennyiség. Számít, hogy mekkora a test. Számít, hogy aktív vagy passzív életmódot folytat valaki. Számít, hogy beltérben vagy kültérben. Számít, hogy éhgyomorra vagy sem. És persze még akár a genetika is beleszólhat a dolgok alakulásába, persze azt azért vegyük figyelembe, hogy tudtommal soha senki nem  figyelt meg még egyetlen gént sem, ami csinált valamit.. Minden összetevő fontos. Minden számít, semmi, semmi semmi semmi semmi semmi semmi semmi semmi NEM MINDEGY!

Ha van egy átlagemberünk, aki mondjuk nyolcvan kilós, és ebben az életében egy városban lakik, ahol csak az irodájában és a lakásában (zárt térben) dohányzik, sokkal valószinűbb, hogy utoléri valami dohányzástól kialakuló nyavaja, mint abban az esetben, ha ezt az egyént kiemeljük a városi környezetből és mondjuk betesszük a hegyek közé erdőkerülőnek. A mozgás, a természet közelsége, a tiszta levegő segíti a testet regenerálódni. A test baromi kitartó amúgy. Rengeteg mindent elvisel. Az egyetlen 'konstans' veszélyforrás, ami leselkedik rá, az TE magad vagy. A tested olyan valami, ami/aki nem tud elmenekülni vagy védekezni: beletuszkolhatsz bármit, kussol. Tintát fecskendezhetsz a bőröd alá, hogy vidáman mutogathasd a többieknek mekkora hülye vagy, és ...a test hallgat. Éjjel és nappal verheted a farkad a digitális pinákra...és a test hallgatni fog.  Így aztán azt gondolhatod, hogy minden oké. Míg meg nem látod a laboreredményt a keresztekkel... Ez pedig azért van, mert a valamikor evidens képességünk, a test és elme- vagy szellem- közötti kétirányú kapcsolat mára működésképtelenné vált (elsatnyult), ugyanis az ember fejlődése során a túlélésre törekedett.  Ezt pedig baromira hátráltatta az, mikor a test lépten nyomon jelzett, hogy ezt ne, azt ne, és így tovább. Így szép lassan elcsendesítettük a jelzőrendszert, és most itt létezünk olyan testekben, melyek már csak akkor jeleznek, mikor - legtöbbőtöknek- nincs visszaút, vagy csak valami drasztikus beavatkozás segít. NEM kellene ennek így lennie, ez belátható puszta logikával. Főleg napjainkban nem, amikor minden lehetőség adott a fejlődésre...

(kiegészítő info, vagy fogod vagy nem: volt a 'teremtett', vagy inkább megtervezett test, ami hosszú távon megbízhatóan működött és a maihoz képest különleges képességekkel rendelkezett. Ez egy devolúció során leépült, elvesztette a képességei nagy részét és a szavatossági ideje is kb a tizedére csökkent (a DNS a kulcs, ott van minden lehetőség). Ezután következett az evolúció, majdnem úgy, ahogy a történelem leírja.)

Szóval maradjunk annyiban, hogy ha a tested tudna ellenkezni érdemben, akkor nem dohányoznál. Nem fogyasztanál alkoholt sem, meg gyorskaját, de ez egy másik téma. 

.

.

.

A dohányzás addiktív. A nikotin függőséget okoz, legalábbis a legtöbb embernél. Igen, jól olvastad, a legtöbb embernél. NEM mindenkinél. Erre majd még visszatérek, de amire rá akarok reflektorozni: hol alakul ki a függőség? Az agyban ugyebár. Szerinted van neked ráhatásod az agyad tevékenységeire? Vagy inkább csak gépiesen csinálod, amit az agyad diktál és/ vagy a belső monológod mond? Megéled vagy átéled az életet? Tudatosan vagy tudatosság nélkül cselekszel? Jó kérdések, nem? Minden attól függ, hogy rájössz-e arra, hogy ki is vagy valójában és akkor visszaveszed az irányítást a tested felett, vagy hagyod, hogy az elméd leélje helyetted az életed. Ki a főnök? Van főnököd?

.

.

.

Lesz majd egy bejegyzés egészségről és betegségről, ahol elmagyarázok dolgokat, de most idevág, így itt is írok róla. Összefüggés van a gondolkodásod, a gondolataid és a fizikai állapotod, egészséged, betegséged között. Sok esetben mélyre kell ásni, de a tüdőrák például egy egészen egyszerű példa. 

1. A rák az élet elutasítása. Mélyen, titokban. Aki nyíltan elutasítja az életet, az nem lesz beteg: behúz combtőre és kész, nem szarozik. Nincs ideje megbetegedni, mert a komoly betegségek létrehozásához kitartás kell és idő ezen a létsíkon. A fogad sem egy hét alatt megy tönkre a csokitól, amivel a dopaminszintedet emeled...

2. A stressz miatt, a problémák miatt dohányzás= menekülés. Menekülés a jelen helyről, a jelenlegi helyzetből. A végső kiút innen pedig a halál- mert sajnos nem tanítottak meg arra, hogy ez nem szükséges, van alternatíva. Itt vagyok és elmondom: a halál, a test halála már nem szükséges, csak megszokott...és elvárt.

3. A stresszt és a problémákat analógiába állítva a fulladással, vagyis azzal, hogy az emberen olyan nyomás van, amitől már nem bír lélegezni eljutunk oda, hogy NEM a dohányzás maga az, ami miatt a tüdő szövete elkezd nőlni, hanem az élet megélése. A problémák és stresszreakciók- mert stresszhelyzet nem létezik, csak stresszreakció!-  azok, amik arra késztetik a szervezetedet, hogy extra szövetet növesszen! Az agyad- vagy inkább a tested intelligenciája- azt érzékeli, hogy nem kapsz elég levegőt, ezért fizikai szinten reagál: szövetet növeszt, meg kívánja nagyobbítani a tüdődet azért, hogy több levegőhöz juss. Mégha bele is döglesz, ez neki nem fontos, mert eddig 'nem lát' el...

4. A problémák és a stersszreakciók azok, amik miatt dohányzol, vagy többet dohányzol, nem? Tehát nem a dohányzás a legnagyobb bűnös- és ez nem szerecsenmosdatás, ne érts félre- hanem Te. Te magad vagy a legnagyobb szabotőr az életedben, a világodban. (Mindenkinek van saját világa, csak van, aki megosztja másokkal, helyesebben elfogadja a többiek nézeteit sajátjaként.) Minél több stersszt élsz meg, minél inkább menekülni akarsz, annál többet dohányzol. (Figyeld csak az alsó népréteget, aki napszámból vagy segélyből él: szinte kivétel nélkül komoly nikotinfüggők...) Ettől betegedsz meg, mindamellett, hogy a cigi az persze extra terhet jelent, mert a szervezetednek ki kell szűrni és semlegesíteni a nikotint, ami amúgy fasza levéltetvek ellen is...krumplibogárra sajnos nem jó, arra meg kell venni a Coragent :) 

Az orvostudomány a maga bölcsességével megvizsgálta a dolgokat, és megállapították, amit meg tudtak állapítani: aki dohányzik, megbetegszik tőle. Most már talán belátod, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű, aki dohányzik, az nem áldozat, hanem aktív részese a betegség kialakításának a gondolkodásán és a megélésein keresztül. 

Tudom, ellenkezel, de ez van: Az, hogy te hogyan reagálsz a külső információkra, tőled függ. Még az is tőled függ, hogy sírva fakadsz vagy elszomorodsz, nemhogy egy fizikai cselekvés. Be kell látni, hogy két lehetőséged van: Vagy az elméd/ tested 'uralkodik' rajtad, vagy pedig te őrajta. Más lehetőség ebben a relációban az én tudomásom szerint nem létezik.

 .

 .

A dohányzásnak nem fizikai szinten van egy érdekes hatása: szűkíti a szívcsakrát. Ennek következményeként itt kevesebb energia árad ki és be. Ezt, ha tudatos lennél rá arra használnád, hogy korlátozd az érzelmeidet- nem feltétlenül hasznosak ugyanis. Nem tudatosan is erre használják a dohányosok természetesen, csak az vele a probléma, hogy ahol kevesebb 'rossz' tud bejönni, ott kevesebb lesz a beáramló 'jó' is... Elgondolkodtál már rajta, hogy miért dohányzik annyi egyenruhás, vagy miért a háború tudta igazán elterjeszteni a cigarettázást?  Nem előnyös, határozottan nem előnyös a szívcsakra manipuálása ilyen szinten, főleg tudatlanul, akaratlanul.

.

.

Úgy vélem, megegyezhetünk abban, hogy aki függ a dohányzástól, az előnytelen helyzetbe hozza saját magát a nem függőkkel vagy nem dohányzókkal szemben. És honnan tudhatod, hogy te dohányosként függő vagy vagy sem? Szerintem a legtöbb ember, ha őszinte magával, akkor ezt tudja. Aki nem őszinte, annk itt egy próba: próbáld ki, mennyi ideig bírod cigi nélkül! Aki mondjuk egy dobozzal elránt naponta, annak akár egy nap is megterhelő lehet. Ha pedig egy álló napot- reggeltől reggelig- nem bírsz ki, akkor nem kérdés, hogy ki függ kitől. Én azt mondom, ha dohányosként egy hetet mindenféle küszködés nélkül kibírsz, akkor nem függsz a dohányzástól. Említettem, hogy nem mindenkire addiktív a nikotin. Azt gyanítom, nem sok ilyen van, azt meg hogy van ilyen, onnan tudom, hogy magam sem függök tőle. Bármikor képes vagyok lemondani róla, ha épp az célravezető. Saját szabályok szerint alkalmazom tudatosan, nem kényszerből. Gondolj bele abba, hogy a legtöbb vallás tűzzel és füsttel kommunikál az istenével, vagy tüzet és füstöt használ a rituáléihoz. Véletelen lenne? Lehet, hogy a dohány szelleme akár segíthet is? .... Na persze nem azoknak, kik függenek tőle. Azok szolgák. Téged speciel ki kényszerít arra, hogy dohányozz? Ki tartott csillogó pengét a torkodhoz és suttogta a füledbe gyűlöletől fröcsögő hangon, hogy : dohányzol vagy itt döglesz meg! Szerintem senki...

 

Ha függő vagy, egyszerűen ismerd el. Teljesen értelmetlen, hogy hazudj magadnak. Én állítom, hogy nem gond, ha valaki dohányzik. A gond az, ha egy dohányrúd, vagy épp egy agyi elektromos vezeték határoza meg azt, hogy mit teszel, hogyan viselkedsz. Tehát nem gondolom, hogy mindenkinek, aki dohányzik, az lenne a cél, hogy leszokjon, és nem is érzem ezt fontosnak. Jóval jóval fontosabb az, hogy aki akar, az le tudjon mondani róla, és akinek nincs dolga vele, az rá se szokjon. 

Tanácsok azoknak, akik dohányoznak

Függetlenül attól, hogy függésből vagy szórakozásból használod a dohányterméket, van néhány 'szabály', amit szerintem érdemes megfontolni, és szokássá tenni.

1. Szeresd magad annyira, hogy ne viselkedj bunkó paraszt módjára! Ha olyan helyen vagy, ahol nem praktikus/ kényelmes rágyújtani, vagy ezzel másokat korlátozol esetleg zavarsz, akkor ne gyújts rá! Ne lődd a rigót szanaszét a flaszteren, ne dolgozz cigivel a pofádban, ne légy paraszt! Ezzel becsülöd magad, és nem mutatsz rossz példát.  Sok sok nemdohányzó negatív véleménnyel van a dohányosokról, mert többségük bunkó, önző, akartgyenge ember. Azt be kell látni, hogy ez igaz, csak épp nem attól bunkó és gyenge valaki, hogy dohányzik. Én, mint dohányzó ezt nagyon szomorúnak tartom, ezért közterületen például nem gyújtok rá. Tudatosan nem hozom sem magam sem másokat kellemetlen helyzetbe. Döntés kérdése. Az állat az, aki nem mérlegel: ha ingere van, megáll és odaszarik a járda közepére. Neki van mentsége, hát neked a cigizésre? Vagy a szemetelésre?

2. Szeresd és becsüld magad annyira, hogy zárt térben vagy nem jól szellőző helyen nem gyújtasz rá! Én az autóban sem dohányzom például, mert egyrészt nem előnyös, másrészt megosztja a figyelmet, és se a vezetésre se a dohányzásra nem figyelsz rendesen. Ha sokat úton vagy, és mindenáron dohányozni akarsz közben, akkor legyen nálad fedeles hamutál, állj félre a kocsival, szívj el pár cigit és utána folytasd az utadat. Bent a lakásban, házban, ahol élsz, alszol, eszel, szeretkezel, egyszerűen primitívség rágyújtani. Saját döntés persze, hogy primitíven akarsz viselkedni, de abba azért gondolj bele, hogy szolgál-e ez téged, a céljaid felé visz vagy inkább távolít a vágyott dolgoktól.

3. Szeresd a testedet! Azon felül persze, hogy lehetőségeidhez mérten normálisan étkezel, mozogsz valamennyit, kimész néha a napra és rendesen alszol... Vannak helyzetek, amikor a dohányzás kifejezetten előnytelen. Mikor reggel felkelsz, ne a cigi legyen az első!  (...hanem a pálinka XD) Igyál és egyél valamennyit, mielőtt a reggeli fekete leves mellé rágyújtasz! Lehetőleg közvetlenül evés előtt sose dohányozz, és érdemes lenne azt is szokássá tenni, hogy lefekvés előtt legalább egy órával már nem cigizel- és nem telefonozol. Ezek értelmes dolgok, és ha tudatosan szokássá teszed ezeket, akkor végülis azért is tettél, hogy visszavedd az irányítást az életed és a tested/ szokásaid felett. Ez értelmes, a szolgaság meg nem. 

+1 Sajátíts el valami technikát, ami segít a testedet méregteleníteni. Lehet ez légzőgyakorlat vagy valamiféle energiagyógyászat, avgy akkupresszúra...Bármi, amivel néhanap kicsit segíteni tudsz a testednek. Nagyon nem vagány és nagyon nem férfias, hogy mikor valami bajod van, szaladsz az SZTK ba, hogy segítsenek. Főleg abban az esetben nem, ha a problémát magad okoztad, vagy tevéssel hozzájárultál. Ti mindig mással akarjátok megfizettetni a tetteitek következményeit. Ez nem felnőtt és nem bölcs hozzáállás. Tudom, hogy hibás a világ és az orvostudomány is ebben, de attól még az egyéni felelősség vitathatatlan, és neked első sorban magadra, akcióidra és reakcióidra van közvetlen hatásod! 

Tanácsok azoknak, kik le akarnak szokni

Ez egy valamivel nagyobb kihívás. Ha eljut valaki odáig, hogy abba akarja hagyni a dohányzást, akkor a kérdés az, hogy miért. Én például egy ideig szüneteltettem financiális megfontolásból. Kíváncsi voltam, így pár hónapig nem gyújtottam rá. Tudod, van az a duma, hogy ennyibe meg annyiba kerül, és ha ezt a pénzt megspórolod, akkor lesz Ferrarid meg házad belőle. Hát én nem tudom, papíron ez nyilván igaz, de szerintem a valóságban nem működik, vagy legalábbis nekem nem működött. Igaz, hogy amikor ezt megtettem még töredéke volt a tudatosságom a mostaninál (mondjuk, hogy normális voltam még akkor), de valahogy, valahová úgy eltűnt a cigin megspórolt pénz, hogy ma sem tudom merre lehet. Néha beszélgetek emberekkel. Egyszer egy benzinkutas mondta, hogy nem tud semmire jutni, csak a munka, nincs elég pénz, pedig nem dohányzik, nem iszik... Gondolkodásbeli különbség van pénzes és pénztelen ember között. Önmagában az, hogy nem dohányzol, nem fog gazdaggá tenni. Ez az igazság, önmagában azért, hogy több legyen a pénzed, felesleges leszoknod a dohányzásról. Pluszt viszont adhat, ha tervezetten és bölcsen használod fel a megmaradó pénzt, befekteted vagy likvid tőkévé teszed. Nagy megnyugvás, ha a kispolcon sorakoznak a Deákok, hidd el nekem. A pénz nem boldogít, nyugtat :) 

Ha jól rémlik, ami legális és viszonylag kockázatmentes befektetés most az a kincstári takarékjegy, ami egy ével kelötésre 9 % kamatot ad- persze ne gondoljunk az államcsődre, lehet, hogy nem lesz...Szóval ha belegondolunk abba, hogy a cigin megspórolt havi tízezreket ilyenbe fektetjük, akkor akár kalkulálható, hogy mennyi értelme van financiálisan abbafejezni a cigizést. Amúgy lehet-biztos-, hogy van jobb befektetés, nem nagyon vagyok otthon ezekben, nekem csak az a fontos, hogy legyen pénz, a részletek nem érdekelnek, ilyen dolgokra nincs időm :)

.

A betegségek elkerülése sem lehet érdemi cél. Azért, hogy ne betegedj meg, felesleges leszoknod, vagy bármit tenned. Ez nem a helyes elmebeli hozzáállás. Ha ilyen célod lenne, akkor fogalmazd át: Abbahagyom a dohányzást azért, mert szeretem a testemet. Eddig tudattalanul romboltam, de mától új szövetséget kötök vele, mert erős és egészséges tetben kívánok létezni és megnyilvánulni. Ez helyes és értelmes cél a dohányzás elhagyására. Ha ezzel együtt még kicsit odafigyelsz a táplálkozásodra és megcsinálsz pár fekvőtámaszt vagy sétálsz is legalább két három alkalommal egy héten, akkor hosszú távon olyan eredményeid lesznek, amik kiemelnek majd a többségből.

Én csak racionális úton, bölcs belátással tudom elképzelni, hogy bárki leszokjék a cigiről. A legtöbb ember tudattalanul él és cselekszik, nem akar felelősséget vállalni és döntéseket hozni. Ehhez jó partner a cigi, az alkohol, a középszerű barátok és a szociális média. A kérdés a, hogy tényleg ez lenne az élet? Van ennek értelme? 

Ha az a célod, hogy a lehető legjobb verzióban nyilvánulj meg, akkor felelősséget kell vállalnod, megvizsgálnod a szokásaidat és döntéseket hozni. Ezek nem felétlenül könnyű dolgok, de ha belegondolsz, a könnyű dolgok, az azonnali jutalmak és megvalósulás nem építik sem a jellemed, sem a testedet. A kihívások és a nehézségek fejlesztenek, sajnos ez történelmi tény.

A felelősség vállalása azt jelenti, hogy leveted az apatikus áldozat szerepét, és megérted- vagy először csak elfogadod- , hogy mindenért, ami az életedben jelen van, te vagy a felelős. Igen, mindenért, de ha most csak és kizárólag a dohányzásra fókuszálunk, akkor: Te vagy a felelős azért, mert rászoktál és azért is, mert csinálod. Amíg nem vagy hajlandó ezt elfogadni, nem leszel képes végérvényesen elhagyni a dohányzást. Átverheted magad nikotintapasszal, rágóval, e cigivel meg mittudomén milyen csodamódszerekkel, de a vágy megmarad, a láthatatlan kötelék nem szakad el. Az avatottak számára mindig ott lesz a szemedben a farkát behúzott szűkölő állat, akit ketrecbe zártak. A többiek, a 'pórnép' persze ezt nem fogja látni, még vállon is veregetnek majd, hogy milyen fasza gyerek vagy, hogy letetted a cigit. Vagy kmolyan, teljes odaadással csinálsz végig valamit, vagy nem, a te döntésed, és te fogod a hozadékát is élvezni, vagy viselni. 

A szokásokat az alapján érdemes nagyító alá tenned, hogy mik a céljaid. Ha egyszerű ember vagy, akkor nyilván anyagi biztonság, kényelem, egészség meg hasonló sablonos dolgok a vágyottak. Nincs amúgy ezekkel baj, csak nem érzem őket elég egyedinek. Szóval akár melyiket is nézzük, a dohányzás inkább kontraproduktív, nemde? 

Ha őszintén végiggondolod az előző két pontot, akkor a döntés meghozása már nem lehet probléma: Felelős vagy azért ami van és lesz, vagys rajtad múlik. A céljaidat nem segíti, ez egyértelmű. Akkor minek is csinálod? 

Ha meghoztad a döntést, lehet hogy lesz még kis kellemetlenkedés az egód részéről. Tudod a hang a fejedben, aki mindent kommentál, jelzi, hogy jó volna gerincrevágni ezt vagy azt a csajt, jelzi, hogy egyél még egy gombóc fagyit etc etc. Lehet, hogy előjön, és szól, hogy ez marhaság. Mások is dohányoznak, te meg úgyis gyenge vagy, nem bírod ki meg hasonlók. Szépen sztoikusan magyarázd meg neki, hogy ez egy döntés, amit meghoztál, és ha nem akar melléd állni, akkor takarodjon félre, mert az lesz, amit te akarsz. Te vagy ugyanis az erősebb. Ő az elméd beépített és elkurvult programja, te meg teremtett szellem vagy- amnéziában. Te vagy az erősebb!  

Ha meghoztad a döntést, lehet hogy lesz még kis kellemetlenkedésa tested részéről. Az orvostudomány esetleg elvonási tünetnek nevezné. Van, akinél jelentkezik ilyen és van, akinél nem. Ha jelentkezik, akkor fogadd szeretettel! Ne menekülj és főleg ne szenvedj! Egyrészt a reakciók tőled függenek, másrészt meg ez haladást jelent. A méreganyagok távozása, a korábbi szokások (idegpályák) leépítése nem feltétlenül sétagalopp. Nem kétséges, hogy van erőd és kitartásod ezt átvészelni, és ahogy már mondtam: az ilyen dolgok erősítenek, tehát hasznosak. Idő kérdése és túljutsz ezeken, aztán majd azon kapod magad, hogy mennyi plusz időd van, hogy jobb illatú vagy, hogy több ízt érzel...

.

.

Itt elengedem a kezed. Mondhatnék lehetőségeket és technikákat, amikkel egyszerűbb a leszokás. Ha megkeresel mailben, nem rejtem véka alá, de ezeket nem adom közre, mert aki annyi erőfeszítést sem kíván tenni, hogy megírjon egy emailt, az nem akar leszokni. Amúgy meg nélkülem- vagy bárki más nélkül- is sikerül, pusztán akarat kérdése. Az meg neked is van, csak talán nem a megfelelő dolgokra használod. LEbegjen a szemed előtt, hogy a diszfunkciótól haladsz a normál funkció felé, tehát a jó irányba tartasz, ha meg kívánsz szabadulni a függéstől. 

Azt mondják, hogy az ember társas lény. Ezt sem megerősíteni, sem cáfoni nem óhajtom, hanem amit mondani akarok: Egyedül születsz és egyedül halsz meg, és a valóban fontos döntéseket egyedül kell meghoznod, a személyes felelősséged sem igen tudod másokkal megosztani. Az is igaz ugyanakkor, hogy ha a megfelfő személyekkel veszed magad körbe, építő kapcsolataid vannak, azok mind horizontálisan- a fizikai valóságban- mind pedig vertikálisan- a nem fizikai valóságban- segíthetik és de facto segítik is az utadat.

Minden ember képes arra, hogy visszavegye az irányítást az élete és a teste/ elméje felett. Kivétel nélkül mindenki, akinek annyi értelme van, hogy el tudta olvasni ezt a kissé zagyva bejegyzést. Nem kételkedek benned, szóval te se tartsd magad kevesebbre, mint a lehető legjobb verziód! 

 

Sok sikert mindenhez!