Kezdjünk el sepregetni!

 Néha találkozom olyan emberekkel, akik megköszönik a segítséget. Olyan is előfordul, hogy más is visszasegít. És olyan is van- leggyakrabban persze- aki szóra sem méltat. Nem probléma, mert állítom, hogy a segítségnek csak akkor van értelme, ha önzetlenül tudunk segíteni és nem várunk cserébe semmit- mert az ugye üzlet...

Nade hogyan jutottunk idáig- vagy mondhatnám, hogyan jutott az ember, illetve a magyar ilyen mélyre? 

Hát úgy, hogy elfelejtettünk sepregetni- saját házunk táján persze. Abban nagyok vagyunk mindannyian, hogy más előtt meglássuk a szemetet, de a saját szemét az magánügy. Ami meg magánügy, abba senki ne szóljon bele, különben dühbe jövünk. Mi, magyarok. Itt tartunk. 

Minden szinten elönt a szemét és ez az, ami leginkább hat ránk. Ezért tartunk itt ...

Én tennék egy javaslatot, aztán vagy megfogadjátok, vagy sem: Kezdjünk el sepregetni- ki ki a maga háza táján! Elég önzőnek tűnik, hogy mindenki csak magának tartson rendet, elismerem, de egy elefántot is csak falatonként lehet megenni, szóval lényegesen egyszerűbb kicsiben kezdeni a dolgokat. Ráadásul ez nem is kicsi amúgy, csak olvass tovább! 

Szóval van egy dolog itt ebben az országban- és világban-, ami nagyon nem előnyös, ez pedig a szemét. Értem ez alatt a tényleges szemetet, a szemétnek vélt dolgokat, az előnytelen gondolkodást és a szemét embereket egyaránt. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki, aki nem kormánypárti a kormányt szeretné először kiseprűzni, de ez nem járható út. Ha nem egyén szintről indul a változás, akkor nem lesz változás, szerintem ez visszanézve történelmünk sanyarúságába mindenki előtt világos kell legyen. 

Kezdjünk hát el sepregetni! 

Végigmenve a magyar falvakon rengeteg az elhanyagolt porta, a szeméttelep módjára berendezett kert és udvar. Végigmenve a városokon látszólag jobb a helyzet, de akár a versben, itt meg titkos féreg foga rág, aki szabadabb/ természetközelibb helyről téved be a városba érzi, hogy milyen hamar elfárad, mennyire elfogy az energiája vagy akár megfájdul a feje...

Kezdjünk el sepregetni, ki ki maga előtt. A külső körülmények sajnos befolyásolnak minket, és bár el lehet jutni oda, hogy ez ne így legyen, sokkal de sokkal egyszerűbb, ha először elkezdünk alakítani a rajtunk kívül álló dolgokon. Nem arról van szó, hogy a külcsín fontosabb lenne, mint a belbecs, hanem arról, hogy egy rendezett- viszonylagos/ logikus rendben lévő- környezetben sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak tudunk lenni, mint a szemétdombon ülve. Egyszerűbb így változni, ráadásul ha nem vagyunk restek megfogni a seprűt akkor a körülöttünk alakuló rend ugyan úgy hatással lesz ránk, mint a korábbi kupleráj. Szóval ezért, emiatt érdemes elkezdeni sepregetni. Nem kell se mantrázni, se meditálni, se maszturbálni, ha nem akarsz, de az égre kérlek, kezdj el sepregetni- magad előtt, magad körül! 

Az vagy amit megeszel. Hallotad már? Képes vagy elfogadni, hogy az elfogyasztott dolgok hatnak rád? Építik vagy rombolják a tested, ezzel szerintem senki sem vitatkozik. A test nagyon ellenállóra lett ugyan tervezve, de kitartó szemétevéssel és válogatott méreganyagok bejuttatásával még negatív gondolkodás nélkül is tönkre foog menni, sajnos ez predesztinálható. Nyilván a legtöbb embernek nem opció, hogy maga neveljen állatot fogyasztásra, mintahogy az sem, hogy mindenki vega legyen, megaztán értelme sem lenne sok. Az viszont opció lenne sokaknak, hgy legalább némi zöldséget termesszen magának, de legtöbbőtök még erre sem kíván időt szánni. Tulajdonképpen megérthető ez is, mert annyi minden van ami lefoglal, és hát legyünk őszinték, a földtúrás nem feltétlenül kellemes dolog. Nem baj, majd rájöttök, hogy ami előnyös, az nem biztos, hogy elsőre könnyű is. 

Nade amit ebből ki akarok hozni az az, hogy legalább egy kicsit sepregess :) Nem biztos, hogy kell az a csipsz vagy a második energiaital. És az sem biztos, hogy nem tudsz hatással lenni az ételre :) Amit a kersztények csinálnak evés előtt: ' Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk!  ' nem feltétlenül hatástalan. Az étel is csak energia, szóval tudunk rá hatni olyan 'egyszerű' dolgokkal is, mint a gondolat vagy a szó. Nem feltétlenül kell ezt elhinni- bár ebből a hitedből semmi károd nem származna és tapasztalati úton tudássá / valósággá  tehetnéd- de veszíteni valód ezzel nincs. Csak annyi lenne, hogy elgondolod: Köszönöm ezt az ételt, legyen rajta áldás! Vagy valami hasonlót. Ennyi időt talán szakíthatnál magadra, nemde? :)  És ha már az ételhez beszélsz, akár a testedhez is beszélhetnél evés előtt! Moindhatnád például, hogy: Köszönöm testem, hogy szolgálsz engem! Használd fel az étel energiáját épülésre szépülésre és fejődésre! 

Na és még hol lehetne sepregetni? Hát a buksidban! Amit gondolsz és amit kimondasz, annak mekkora része előnyös/ építő/ boldogító? Fele? Harmada? Valószínűleg ha fel tudnád jegyezni egy napnyi gondolatodat, a nap végén meglepődve konstatálnád, hogy talán egyáltalán nincs pozitív gondolatod. Na nem a lila ködös minden jó és minden szép extrapozitív maszlagról beszélek, hanem arról, hogy nem veszed észre a napsütést, nem veszed észre a madarakat, a természetet, az emberek mosolyát, a jó szándékot, a körülötted dübörgő életet. Csak azt látod meg, amit látni akarsz, az pedig gyakorta csak problémák halmaza. Egy csekk befizetése lehetőség megbizonyosdni arról, hogy van pénzed! Egy problémának látszó helyzet lehetőség arra, hogy tanulj és fejlődj! Egy betegség lehetőség lehet arra, hogy feleszmélj: amit eddig tettél és ahogyan gondolkodtál nem biztos, hogy a javadat szolgálta! 

 Ezen változtatni nem feltétlenül könnyű, mert a magyarok többségébe szinte zsigeri szinten belé van nevelve a búskomorság- mert így könnyebben irányíthatóak vagytok. Egy boldog embert nehezebb befolyásolni. Az meg, hogy boldog vagy-e, ugye attól függ, hogy milyenek a körülmények? Amúgy nem, de Ha igen, akkor tessék: sepregetsz magad körül, rend lesz körülötted. Figyelsz a kajára, jobb lesz a közérzeted. Nem szánsz annyi figyelmet arra, ami nem tetszik...és hoppá: az életed elezd változni. Mert ez lesz, az életed elkezd majd változni pusztán azért, mert elkezdtél sepregetni. Ez nem egy ígéret, hanem egy út. Egy egyszerű, emberi, járható út. Senkinek sem kell hinned- csak bízz magadban! Semmiben sem kell hinned- csak higgy magadban! 

 Szerinted a 'tiszta', sepregetni szerető ember elviseli maga körül a koszt? Hát maga felett a szemetet? És szerinted meddig marad meg a sötét, ha a lámpákat felkapcsoljuk? Nade ha nem kapcsoljuk fel és nem kezdünk el sepregetni ... marad a sötét és a szemét.

Ez az út eleje. Sok seprű kell, és sok seprő, aki használja ezeket. Először egyénileg, aztán lehet összefogni, és akár komolyabb dolgokat megtenni, nagyobb szemeteket is kisöpörni mind fizikálisan mind átvitt értelemben...

Kezdjünk el sepregetni! Kezdjetek el sepregetni, nem fogjátok megbánni! 

Sok boldogságot és fényes jövőt!

Mi értelme ennek az egésznek?

 Nem akarok lázítani, de néha muszáj. Vannak gondolatok, amik olyan érzéssel jönnek, hogy 'ezt most szórd szét a világban', én meg nem állok ellent. Az, hogy meghallja-e valaki...nem az én gondom. A lényeg, hogy le van írva, és mikor majd hazamentek, nem mondhatjátok, hogy senki nem volt, aki elmondta...

Nyakunkon a Húsvét, vagy nevezhetném Pészah nak is, de ez ugye politikailag nem volna korrekt :) Nem vagyunk mi zsidó vallásúak, igaz? Ha ti mondjátok... De azért követtek egy zsidó szektát, amit zsidók alapítottak egy zsidó férfi- aki amúgy nagy tanító volt és emberből krisztussá vált, és ez azért nem kis dolog- tanításaira és halálára alapozva. Nameg a Tórára, amit Ő elveben elhagyott mikor azt mondta, hogy ÚJ szövetséget alapítok...

Nade hogy is volt ez a feltámadás dolog, amire az apaszentegyház ráhúzta a Húsvétot? 

OLVASD EL KERESZTÉNY!!!!

A bibliátokban (Szt István Társulati) a következők vannak: 

Máté szerint:

Jézus temetése.

27.⁵⁷Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. ⁵⁸Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. ⁵⁹József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. ⁶²Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és ⁶³figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. ⁶⁴Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” ⁶⁵„Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” ⁶⁶Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz. 

Jézus feltámadása.

28 ¹Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. ²Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. ³Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. ⁴Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. ⁵Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. ⁶Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! ⁷Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” 

Jézus megjelenik az asszonyoknak.

⁸Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. ⁹Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. ¹⁰Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”

 

 Röviden: Jézus sírját lepecsételték és őrök őrizték. Vasárnap reggel Mária Magdaléna és egy másik Mária mikor a sírhoz értek - ahol az őrök is ott voltak- egy angyallal találkoztak, aki elmondta nekik, hogy feltámadt, nincs már a sírban. A két nő elindult, hogy elvigye a hírt a tanítványoknak, és az úton szembe jött velük Jézus.

Márk szerint: 

Jézus temetése.

15^.42Amikor esteledett – előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt –, ⁴³jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. ⁴⁴Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. ⁴⁵Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. ⁴⁶Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. ⁴⁷Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.

Jézus feltámadása.

16 ¹Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. ²A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. ³Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” ⁴De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. ⁵Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. ⁶De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! ⁷De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” ⁸Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.

Jézus megjelenései.

⁹Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. ¹⁰Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. ¹¹Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. ¹²Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. ¹³Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. ¹⁴Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. 

Röviden: Jézus itt sem volt a sírban, sőt nem voltak őrök és több nő ment a sírhoz vasárnap reggel.  

Lukács szerint:

Jézus temetése.

23.⁵⁰Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát. ⁵¹Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással. ⁵²Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. ⁵⁴A készület napja volt, a szombat már beállóban. ⁵⁵A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. ⁵⁶Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték. 

Jézus feltámadása.

24 ¹A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. ²Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. ³Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. ⁴Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. ⁵Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? ⁶Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: ⁷Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” ⁸Erre eszükbe jutottak e szavai. ⁹A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, ¹¹de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. ¹²Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken. 

Röviden: elolvastad? Te miben hiszel, testvér? :)

 János írása a történtekről:

Jézus temetése.

19.³⁸Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – bár a zsidóktól való félelmében csak titokban –, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. ³⁹Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha­ és aloékeveréket. ⁴⁰Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. ⁴¹Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. ⁴²Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

Az üres sír.

20 ¹A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” ³Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. ⁴Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot ⁷meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. ¹⁰Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez. 

 

Mit mondhatnék még ezek után? Esetleg annyit, hogy száz font az sok...Nameg- ha esetleg elkerülte volna a figyelmed- még azt, hogy négyen négy verzióban írták le azt, amit tulajdonképpen senki sem látott. 

Nem kívánok belemenni abba, hogy Jézus feltámadt vagy sem, ugyanis ez hiábavaló vita lenne. A tény az, hogy NINCS leírva a BIBLIÁBAN, hogy bárki látta volna feltámadni. 

A nagy kérdés akkor az, hogy ha pénteken halt meg a kereszten, vasárnapra meg feltámadt, akkor egyfelől hogy jön ki a három nap, másfelől meg mi a fene az a Húsvét hétfő... A Smarties csokinyulat már meg sem merem említeni...

És akkor jöjjön a lázítás, amit úgy szerettek: 

Hülyének vagytok nézve, és ráadásul tapsoltok hozzá! Megültök egy zsidó alapokon nyugvó kreált ünnepet ahelyett, hogy az eredti/ igazi értelmes dolgokra figyelnétek. Tavasszal a természet támad fel nálunk, nem Jézus! A nyúl a szaporaságot jelképezte, a tojás az új életet, a locsolkodáshoz használt víz pedig életet és bőséget ad mindennek. 

De nektek csokinyúl kell, mert az nem szarik. Nektek Orbánék kellenek, mert támogatják ezt a hülyeséget, amit húsvétnak neveztek. Nektek közmunka kell ahelyett, hogy SAJÁT ipar legyen az országban...

Tudjátok mit? Tobzódjatok ebben, ha jól esik! Minden évben ünnepeljétek meg, hogy a Mester feltámadt...Csak azt egy percre se felejtsétek el, hogy előbb meghalt, ezzel pedig biztosítjátok, hogy minden marad ugyan így. Ezért kellenek a keresztek is az utak mellé: Figyi Jézuska, ha vissazjössz, megint elkapunk...

Miért nem lehet minden nap örülni, hogy volt legalább egy ember, aki istenné vált? Miért olyan nehéz elfogadni, hogy ha ez neki sikerült, akkor más is utána tudná csinálni? Miért gondoljátok, hogy a csodáknak nevezett megnyilvánulásokat  a Teremtő csak Jézusnak tartja fenn? Aki ráadásul olyasmit is beszélt, hogy mások (esetleg Ti is? ) még nagyobb dolgokat is véghezvihetnek... Lehet, hogy azért nem láttok valamit, mert nem tudjátok elképzelni, hogy az lehetséges? .............

 Ha nem kezdtek másképp gondolkodni, akkor ez marad és még ezebb lesz...vagy mondhatnám, hogy még szarabb, de nem mondom. Kapjatok már észbe és ne nézzétek magatokat hülyének, és ezt ne engedjétek meg másnak sem, mégha főispán vagy császár vagy fejőstehén államfői titulussal is! 

TI vagytok  A NÉP. Ha nem felelnek meg a választott vezetők, akkor jogotok és kötelességetek lenne vátoztatni- persze nem az ő módszerükkel, nem erőszakkal! A forradalmárok tegyék vissza a hüvelyekbe a kardokat, mert az nem fog működni! Szép szóval- legalábbis többnyire azzal ;-) , szeretettel, EGYÜTT minden menni fog, én ezt tudom. És ha a világnak nem fog tetszeni, hogy megcsináljuk magunkank az Isten országát itt a Földön, akkor kapják be! 

Ennyit tudok mondani- erre van felhatalmazásom :) , köszönöm, hogy láthattalak :)

Sok boldogságot és fényes jövőt! 

Legyen néktek akaratotok szerint!