Az én nézőpontom a hitről

 Beszéljünk a hitről, főleg a vallásos hitről! 

Meglehet, a Credo után ennek kellett volna lennie a második bejegyzésnek, de mivel magam is fejlődöm,  ha korábban írtam volna, nem ugyan az lenne. 

A hit a vélt dolgok valósága. Ha ebben nem értünk egyet, kérlek ne is olvass tovább! 

Azoknak, akik maradtak: 

Mivel a hit a vélt dolgok valósága, így hinni bármiben lehet. A Bibliában az olvasható, hogy a hit Isten ajándéka- mármint a bibliai istenbe vetett hit. Vagyis a keresztény nézőpont- már amennyire én tudom- az, hogy mivel a hit Isten ajándéka, így az maga bizonyítja a 'bibliai' Isten létezését. 

Nos, nem akarok senkinek sem a hitébe gázolni- remélem olvastad a Credo - t- de bármiben és bárkiben lehet hinni, bárkinek és bármit el lehet hinni. A vallásos hit két dolog miatt különbözik- például az időjárásjelentésbe vetett hittől: 

1. Idő. Ha elég sokáig hiszel valamiben, akkor az agyad egy idő után tényként kezeli- mint a tudományhívőknél az ősrobbanást- illetve arra fókuszál, hogy a hitet erősítse, alátámassza. Beleláthatsz olyan dolgokat is a valóság(od)ba, amikre racionális magyarázat is akadna. (Ide tarozik a hit általi gyógyulás is, ami az én nézőpontom szerint az ember ereje és döntése, nem a Teremtő KÖZVETLEN megnyilvánulása.)

2. Beépített program 'kihasználása'. Ez most itt megint hit lesz Neked, de én tudom, hogy igaz, különben nem írnám le: Az emberben van egy beépített program Isten- Teremtő- keresésére. Van, akinél ez ateizmusban nyivánul meg- mert ahol az energiád, azt építed, és akár ellene beszélsz valaminek akár mellette foglalsz állást, foglalkozol vele- és van, akinél vallásosságban. 

Teszek egy kis kitérőt a vallásról: 

Amint mondtam, a Teremtő keresése egy beépített program. Előbb utóbb mindenkiben előjön valamilyen formában és szinten. Erre a programra alapoztak a vallások megteremtői anno. A vallások sajnos azért kellettek, hogy az embereket- emberek által- irányítani lehessen. Sajnálom. 

Megteremtettek a vallások vezetői/ kiagyalói emberszerű Isteneket azért, hogy fenyegethessék velük a népet. ÉS lehet hinni azt amit mondok, meg lehet benne kételkedni is természetesen, de gondold csak végig: Ha az Isten szeret Téged, akkor miért ítélne meg? Ha mindenható, akkor mi logika van abban, hogy Téged korlátoz? Mennyire emberszerű és duális az istenkép a fejedben? 

Lesz majd egy bejegyzés, amiben leírom az én tudásomat a teremtésről és világunk- már ez a bolygó, Földanya- céljáról. Azzal együtt majd jobban megérted Isten rendszerét, és az emberiség felé irányuló szeretetét.  

A vallásosság sajnos inkább elválaszt a Teremtőtől, nempedig közelít hozzá. Függőségben élsz egy ideától. Egy torz istenképet plántálnak beléd, és életen keresztül a hála és a félelm között mozogsz, bizonytalanságban. Az ilyen ember irányítható. Persze ma már vannak új istenek: az internet, a mesterséges értelem, a pénz, a pornó, a politika. Kinek- kinek ízlése és óhaja szerint. Ne felejtsétek, hogy amitől függtök vagy amitől féletek, az isten az elmétekben és az életetekben- mégha nem is a szó szoros értelmében-, mert hatalma van felettetek.

Nade térjünk vissza a hitre. 

Józsi azt mondja Pistának, hogy fel bír emelni száz kilót. 

Pista ezt vagy elhiszi, vagy nem. Józsi bizonyításképp hozhat egy kétkezes súlyzót, felpakolhatja a súlyokat és felemeli a száz kilót. Ezzel bizonyítja Pistának, hogy amit mondott, az igaz. 

Pista tehát megtapasztalta, hogy Józsi fel tud emelni száz kilót, így az már nem hit, hanem tudás. Érzed a különbséget? A hit önmagában nem biztosíték, úgy is mondhatnám: kevés. 

Mert mi lenne, ha József egy kétkilós kézisúlyzót hozna, és azt emelné fel ötvenszer? Csalódás, igaz? 

Pedig József nem hazudott, csak a nézőpont más...

Ha mersz magadba nézni, számold össze, mennyi mindent hiszel, és mennyi ebből a tapasztalás! (Na és mennyi a negatív hited magadról...huhúúú....) Itt szorít a cipő mindkét oladalon ( teista és ateista) ! Mert, ha őszinték akarunk lenni, az információk, amik a fejünkben vannak...főleg hitek, nempedig tudások. Én azt mondom, hogy amit meg lehet tapasztalni, azt meg kell, vagy legalább törekedni rá. Amiben csak hinni lehet, arra nem érdemes alapozni. 

A teremtés- mármint hogy valamiféle mindenható teremtette a világunkat- ugyan annyira hit kérdése, mint az, hogy a semmiből keletkezett az élet, a véletlen eredménye. Ha viszont azt nézem, hogy azóta sem sikerült életet létrehozni az embernek 'önállóan' a látszólag élettelen anyagból, azt kell feltételeznem, hogy mégiscsak állhatott egy tudatos létező/ létezés a projekt mögött. 

Az én nézőpontom tehát a következő: a hit lehet egy lépcsőfok, út a tapasztaláshoz. Beleragadni a hitbe, vagy vakon hinni viszont nem előnyös, és nem lehet célja egyetlen értelmes létezőnek sem. Akinek hite van, annak nincs óhaja a tapasztalásra legtöbb esetben- legalábbis én ezt figyeltem meg mindkét oldalon. 

A hit nem szükséges. Nem, nem szükséges semmihez. Megcsinálom, megtapasztalom, és akkor tudni fogom, hogy igaz és működik, vagy nem igaz és nem működik.

Azt javaslom tehát, hogy bármelyik oldalon állsz, bárhogy is tekintesz a világra és magadra, ne elégedj meg a hittel. Legyen a hit egy megválaszolandó kérdés, legyen a hit kihívás. NEM a külvilág felé, hanem magadnak bizonyítani, hogy valami igaz vagy sem. Hagyd el a felesleges dolgokat, komolyan, ki a francot érdekel, hogy mi volt a bolygón 500 vagy ezer vagy milliárd éve? Mire mész ezzel? 

Azzal viszont érdemes lehet foglalkozni, hogy mire alapozzák például a reikisek, hogy ők tudnak gyógyítani... Azzal is érdemes lehet foglalkozni, hogy mire képes az emberi agy, vagy, hogy hol is van a határa a valóságnak. Rengeteg olyan dolog és téma van, ami érdemes a tapasztalásra ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnánk igaznak vagy hamisnak, véleményt alkotnánk róla. Erre biztatlak! 

Én a gyakorlat híve vagyok minden szinten, mert az élet a tapasztalásokról szól, nem az elmélkedésekről. Nem érzem a szükségét, hogy olyan dolgokon gondolkodjak, amik amúgy nincsenek hatással az életemre. Energiapazarlás volna. Az agy használja el a legtöbb energiát a szervezetben, tudtad? ;-) Próbáld meg kikapcsolni a gondolkodásodat, csodák vannak a csendben...Persze ez nem könnyű, dehát teher alatt nő a vadgesztenye!

Ha hajlandó vagy változni és változtatni, az egy más eredményt fog adni ahhoz képest, ahogy eddig zajlott az életed. Ha változol, akkor megváltozik a világod. Ez persze nem bizonyíték semmire, hacsaknem arra, hogy neked hatalmad van a világod és az életed felett- csak mivel használati utasítást az élethez ugye nem kaptál.... Egy ponton, talán csak évek múlva felteszed majd a kérdést, és talán meg is tudod akkor már válaszolni: csak hiszem, vagy már tudom? 

Sok sikert, jó tapasztalásokat! 

Élmény volt Veled időt tölteni!

Credo

 

Nem óhajtok bántani senkit, még ha úgy is tűnik. Aki hisz vagy hinni akar, tegye. Aki vallásos, felekezethez tartozik, tegye. Aki ateista vagy tudományhívő, tegye. De az Úristenre kérlek keresztény és nem keresztény, hogy gondolkodj, és ne akard senkire se ráerőltetni a saját igazad, mert ezt Te sem szeretnéd! 

Én a keresztények szemében eretnek vagyok a tudományhívők szemében pedig vallásos. Nekem pedig a Teremtő megnyilvánulásai vagytok mindannyian, olyanok, akik komoly feladatot vállaltatok azzal, hogy idejöttetetek és végigjátsszátok az élet nevű játékot. Ha néha keményen szólok is, nem vezérel ártó szándék. Ez az igazság.

Erőfeszítéseket tettem és teszek azért, hogy többet értsek meg a létezésből, jobban átlássam a nem látható világot, és hogy a látható világ egy élhetőbb és szeretetteljesebb hely legyen. Én ezért kelek fel reggel, ezért teszek fizikai és nem fizikai szinten. Abbahagytam, hogy a múltbéli tapasztalások alapján alkossam meg a jövőt.

Amit Teérted itt tehetetek az pusztán annyi, hogy leírom amit megértettem. Nem kell nekem hinni és még csak el sem kell fogadni amit mondok/ írok, még ha esetleg kérlek is rá :) 

Nekem annyi elég, ha elolvasod és elgondolkodsz rajta. Akiben van bármennyi hajlandóság a változásra, annak lehetnek ezek az írások akár lépések egy személyes úton, a jobb élet, a jobb emberré vagy akár Istenné válás megtapasztalásához. 

Ha pedig valaki nem óhajtja, nem tetszik neki az, amit írok, azzal sincs semmi baj. Megítélhetsz, tarthatsz őrültnek vagy bárminek, szíved joga. Úgy vagy jó, ahogy vagy. Minden oldal kell a dobókockához, minden aspektus kell a létezéshez, mert ezekhez viszonyítva tudjuk kiválasztani, hogy merre is vezetjük életünk hajóját. 

Jó és rossz...nem létezik.

Létezik viszont előnyös és előnytelen. 

És ez így van.

 

Kísérlet

 Üdvözlet az egybegyűlteknek! Mai mesém egy kísérletről szól. 

Minap a másik bloghoz csináltam próbából egy fórumoldalt. Jobbat hirtelen nem leltem, így maradt a legnagyobb. Belefutottam egy érdekes topicba, aholis Isten létezését vagy annak ellenkezőjét kívánták bizonyítani, valamiféle tudományos nézőpontból. Ide be kell lesni!

Naszóval, mint rájöttem, a valódi cél az volt, hogy kiderüljön: nincs tudományosan alátámasztott bizonyíték. Milyen meglepő... Tényleg nincs egyébként, majd később kifejtem, miért. Nade a mi a lényeg: én ilyen ellenállást és hozzállást csak fanatikus- vagy mélyen hívő- vallásosoknál láttam eddig, mint ami a tudomány 'képviselőitől' jött ezen a fórumon. Én mondjuk eléggé egyedül éreztem magam, de azért láttam szimpatikus hozzászólókat a vallásosok között.

Valójában, nagyon nagyon érdekes és hasznos tapasztalás volt az a néhány vita, amire odafigyeltem. Végtére is azért mentem oda, hogy figyeljek és tanuljak. Komolyan gondolja bárki, hogy a személyes tapasztalást felülírja valaki véleménye? Feleim, bilibe lóg a kezetek. :) 

Amit megértettem: hiábavalóság vitatkozni erről a témáról olyanokkal, akiknek nincs semmilyen előzetes képzettségük/ tapasztalásuk a spirituális dolgokról. Sajnos általánosítanak: bárki, aki nem fogadja el a tudományt, mint az emberiség egyetlen és megkérdőjelezhetetlen mentorát, az vallásos, hívő, monoteista, féleszű, és még sorolhatnám miket vágatk a fejemhez. A tudományos álláspont a topic alapján az, hogy aki bármilyen természetfölötti dologban 'hisz', az őrült. Itt tart a tudomány, vagy legalábbis azon képviselői, akik megnyilvánultak. Ez kicsit emlékeztet a szent inkvizícióra, szerintem az egyháztól tanulták...

Pedig az igazság az, hogy a tudomány és a technikai fejlődés alapvetően hasznos volna, ha megfelelő mederbe terelnék. Nem biztos, hogy az lenne a fejlődés csúcsa, hogy az ember minden képességét elveszítve gépekre hagyatkozzék. Ma már puhapöcsű buzi, aki nem használ akkus csavarozót például. Nemigaz? És mi az akkus fúrócsavarozó hozadéka? Megemlíthetjük, hogy gyorsabb vele a munka. Kényelmesebb is akár, már ha leszámítjuk, hogy sokkalta nehezebb egy akkus gép, mint mondjuk egy kézi csavarhúzó. És mit is kapunk cserébe? Függőséget az akkumulátoroktól- vagyis az energiától, mi hajtaja- , illetve hosszú távon elveszítünk egy képességet: a hagyományos csavarhúzó használatának képességét, mivel más jellegű terhelés a kéznek egy ravaszt működtetni, mint egy marokra fogott csavarhúzót használni. Plusz termelünk egy rakás szemetet, mert míg egy csavarhúzó akár egy emberéletet is kitart, addig egy akkus gép tervezett élettartama igen igen rövid... Én ezt nem tartom jó útnak, mint ahogy nem tartom jó útnak a fegyverfejlesztést sem. Vagy az űrutazást addig a pontig, míg el nem jut az emberiség oda, hogy felszámolta az éhezést a bolygón. Az állatokét IS! Vagy a környezetszennyezést. Persze én nem vagyok normális. Tudom is, meg meg is mondták a fórumon, szóval biztos így van :) 

Akinek tapasztalata van a tudomány által el nem fogadott dolgokról, az csak vallásos lehet, vagy vak.

A probléma- illetve nem probléma, csak status quo- az, hogy mivel el sem tudják képzelni, hogy létezhet valami, amit (MÉG) nem lehet mérni, így esély sem nagyon van rá, hogy mérni lehessen. Ki pénzelné a kutatást? Ki kutatná? Valaki olyan, aki eleve azt feltételezi, hogy nem létezik? Borítékolható a kísérlet eredménye, mert ekkora az ember ereje... Megértettem, hogy a tudomány még messze van attól, hogy olyan dolgokat vizsgáljon, amik nem kötődnek fizikailag ehhez a létsíkhoz. Nem lehet érdemi vitát, pláne párbeszédet folytatni sajnos, mert pont olyan rendíthetetlenek ezek az emberek, mint a vallásos fél. A vallásos talán még inkább el tudja fogadni, hogy a tudománynak van haszna, ám a tudományhívő elzárkózik attól, hogy megértse a vallást, a hitet, vagy akár hajlandó legyen arra, hogy egy egyszerű kísérletet elvégezzen. Ez a szomorú konklúzió. A hit nekem sem kebelbéli barátom, mivel a tapasztalás híve vagyok, de őszintén el kell ismernem, hogy vannak olyan emberek és helyzetek, akiknek segíthet átjutni egy nehéz időszakon, lehet egy lépcsőfok az egyéni fejlődéshez, ha nem kényelmesedik bele az ember. A tudomány viszont még nem tart ezen a szinten, mert nem megértő, sőt  sajnos arrogáns.

A célom én elértem, el is köszöntem onnan, mert az időm értékes. 

És, hogy miért nem lehet bizonyítani- MÉG- tudományos módszerrel a Teremtő létezését? Elmondom. 

Az emberiség jelenlegi helyzetében nem volna előnyös. (Hiszed vagy sem, egy terv mentén haladunk olyan pontokkal, ahol az emberiség szabad akaratára és fejlődési szintjére van bízva, merre megy tovább.) Ha most valaki előállna egy megdönthetetlen tudományos bizonyítékkal, akkor minden borulna: a vallások, a társadalom struktúrája, az életről, Isten(ek)ről alkotott tévhitek, elképzelések, minden. (Amúgy csak játszásiból gondoljunk bele, hogy létezik a nagy szakállas isten, aki megjelenne, hogy bizonyítson- eleve abszurd, de képzeljük el. Lejönne, körülnézne...Fiaim és lányaim...de elkúrtátok ezt a szép helyet...Itt egy ezer éves erdő állt, most meg lakótelep. Itt egy folyó volt, most meg pusztaság. Itt volt nektek a Kánaán, most meg... (de ez persze csak fikció egy emberszerűen elképzelt istenről))

Ha kiderülne, hogy egyik vallásnak sincs igaza, annak mi lenne a hozadéka? 

Ha kiderülne, hogy a tudomány mennyi mennyi dolgot félreismert, és mennyi dolgot hallgatott el, annak mi lenne a hozadéka?  

Ha kiderülne, hogy egyszerre létezik evolúció és teremtés, csaképp nem úgy, ahogy azt hiszik, annak mi lenne a hozadéka? 

Ha kiderülnének a vallások stiklijei, annak mi lenne a hozadéka? 

Ha kiderülne, hol is 'lakik' a Teremtő...hányan szégyenkeznének gondolataik és tetteik miatt? 

Kik azok, akik meg tudnának bírkózni azzal a gondolattal, hogy mindenki a saját világát és élettapasztalatát teremti meg folyamatosan ? Szerintem nem sokan...

Nem áll készen az emberiség erre. Még nincs itt az ideje. Belátható. 

Ha spirituális vagy, esetleg van valamiféle vonzódásod ezekhez a dolgokhoz, azt javaslom tisztelettel, hogy maradj távol az ilyen vitáktól, mert ezek meddőek. Vitázni amúgy jó dolog, de mikor oda jutunk, hogy a partner el sem gondolkozik azon, amit mondunk, akkor tudni kell elköszönni. Gyakorold az elfogadást, kedvesem. Hadd zajlódjon mindenki úgy, ahogy óhajt! Nem azért vagyunk itt, hogy bárkit győzködjünk saját tapasztalatink legitimitásáról, ez nem cél. Amit megtapasztalsz, az a Tiéd. Azt el fogod innen vinni, azáltal többé válsz. Amit pedig csak elolvasol...az csak hit. Akár vallás, akár tudomány.

Dolgozz magadon inkább, fektess a saját fejlődésedbe, annak van értelme és hozadéka. 

 

Sok boldogságot és fényes jövőt! 

Gondolatok a dohányzásról

Ez egy 'gyakori', se füle se farka, csapongó bejegyzés lesz, a betűfolyam nem feltétlenül fog egységet alkotni :)

 

 "A dohányzás minden negyedik másodpercben egy ember halálát okozza a világon. Magyarországon havonta megközelítőleg 50 milliárd forint válik füstté ilyen formában. Minden meggyújtott cigaretta egy újabb elfüstölt esély az egészséges, boldog és hosszú életre." 

forrás: sztfh.hu

Ezt a vak szöveget a A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának weblapján találtam. Hogy mit kerestem ott az az én dolgom, de van egy ilyen hülye szokásom, hogy ha 'elmegyek' valahova, akkor már körülnézek...

Ez a szöveg, meg a hasonló tartalmak indítottak arra, hogy írjak a dohányzásról. Igaz, nem kifejezetten spirituális téma- rá se ránts, majd belekeverem :) - de szerintem egy 'misét' megér. 

Azt kívánom, hogy ha okulhatsz a közlendőmből, akkor az idő azon pontján találjon meg, mikor még rá sem gyújtottál! 

Kezdjük talán azzal, hogy megnézzük, mit is mond a fenti- promó- szöveg! 

"Minden meggyújtott cigaretta egy újabb elfüstölt esély az egészséges, boldog és hosszú életre." 

Ez pont az, ami: HA nem dohányzol, akkor nagyobb esélyed lesz az egészséges, boldog és hosszú életre. 

Az egészség az oké, szerintem a legszenvedélyesebb dohányos- mint mondjuk jómagam- sem vitatkozik azzal, hogy a dohányzás a test szempontjából nem előnyös. De azzal már lehetne vitatkozni, hogy a dohányzásnak mi köze a boldogsághoz például...

Abban gondolom egyetérthetünk, hogy ha emberiség szintjén vagy akár ország szintjén kívánatos lenne, a dohányzás visszaszorítható lenne, vagy akár transzformálható valamiféle meghitt szertartássá, mint pl amit a sámánok űznek... De ilyen irányú törekvések helyett vak szövegek vannak, üres ígéretek, melyek a dohányzásról való leszokással kecsegtetnek és persze elrettententés, hogy elrohad a fogad és rákos leszel. Még jó, hogy jót akarnak...maguknak legalábbis. A cigi hatalmas biznisz. Előállítása nem igényel 'komoly' szakértelmet- szemben az alkohol vagy drog előállításával - és jó bevételforrás az államnak mind a rá kirótt adók mind a következmény-betegségek gyógykezelése miatt. Szóval legyél nyugodt, nem cél, hogy egészséges maradj. 

Lehetne ezt írni a cigisdobozra: 

Figyi! Tudom, hogy megszoktad, meg is értem, de mi lenne, ha Te lennél a főnök, nem pedig egy dohányrúd? 

Vagy: Tapasztalatból tudjuk, hogy a dohányzás nem előnyös. Ha mégis úgy érzed, hogy neked erre szükséged van, hát fogyaszd, de tudd, hogy a döntéseidnek következményei vannak! Vállalod a felelősséget? 

Nekem szimpatikusabb lenne, mint a mostani feliratok. Megaztán ne felejtsük el a tudat alatti programozást, ami nem hülyeség, működik...tudatosan használják a 'jóakarat' álcája mögé bújva...

Úgy vélem megegyezhetünk abban, hogy egy ideális világban a dohányzás nemhogy nem lenne vonzó szokás, de talán nem is létezne. Tömegesen biztosan nem. Ami miatt ekkora mértékben jelen van jelenleg, ennyi embert képes 'rabságban' tartani ész érvek, tények és tapasztalatok ellenére az az, hogy az ember nem megfelőlen működik és emiatt a világunk sem működik megfelelően. (Véletlenül sem arról van szó, hogy aki nem dohányzik az attól 'normálisabb', a dohányzás csak egy kicsi része az egésznek)

Mitől vonzó a dohányzás? 

Fizikai okot nem tudok mondani az elkezdésére. Nincs benne a tervben, hogy az ember dohányozzék, illetve a tömegek dohányozzanak. Értelmetlen és haszontalan, ez az igazság. Még az állat is menekül a füsttől...

Jelenleg a helyzet az, hogy tiltják a fiataloknak, ezért számukra eleve vonzó a dohányzás. Pont kamaszkorban, amikor a leginkább fogékonyak vagyunk a negatív szokások elsajátítására kontraproduktív hozzállásal erősítik a rászokást. És aki rászokott, legtöbbször rabjává válik, mivel a dohánynövény "szelleme" erősebb a legtöbb embernél. Ez egy kicsit spiri tudom, de tényleg ez az igazság. Figyelj! A hatalom az gyakran mások energiájából származik. Jó példa erre a kormány sajnos. Szóval az az ember, aki kényszerből, megszokásból, esetleg akarata ellenére dohányzik, illetve  képtelen letenni a cigarettát, az rabja a dohány szellemének és erősíti azt az energiájával- mellesleg gyenge. Ez így működik a nem látható szinten. Ám nem minden dohányos ilyen, vannak kivételek. Ők azok, akikkel ha találkozol nem látod, hogy dohányoznak. Felettük nincs hatalma a dohány szellemének...és akár sőt :)

Szóval visszakanyarodva a kamaszkorra: ekkor a legfogékonyabb a gyeremek/ fiatal arra, hogy rászokjék. Ebben a korban lehetne megelőzni a dohányzás-szokás kialakulását és értelmes dolgokra terelni a fiatalok figyelmét. Mint a kemény drogok és az alkohol, a ribanckodás, a mulatós zene, a férfiként nem meghatározható férfiak, amiket a filmekben és tévéműsorokban vidáman mutogatnak :/ Példának állítanak olyan műsorvezetőket, celebeket, sztárokat, akikről nyílt titok, hogy hogyan és mikkel élnek, milyen értékrendet képviselnek. Olyan embereket, akik még a golyót sem érdemlik meg. Komolyan véletlen volna? Elgondolkodtál már ezen valaha?

 Jó volna nagyon a példamutatás az elvben érett felnőttek részéről: Nem biztos, hogy nagyon vagyány sörözve dohányozni. Nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mikor nőltök már fel, ti szőrös tökű csecsemők... Nem attól férfi valaki, hogy sört iszsik és dohányzik, sőt. És az a nő, akinek ez teszik, az ...agyatlan, talán ez a jó kifejezés.

Az állam nem óhajt éremben lépni a dohányzás ellen, mert zsíros haszna van belőle. Ha akarná, sok nyilvános helyen korlátozhatná, és ez ha nem is tökéletesen, de részben működne: sokkal kevesebb negatív példát látnának a fiatalok. Az elrettententés és a 'megengedő' tiltás a dohányzás elkezdését nem tudja megakadályozni, ez történelmi tény. (A megengedő tiltás amit általában láthatunk mindenhol. Van egy szabály, például az ötvenes sebességkorlát lakott területen. Sok autóvezető ezt ignorálja, gyakorta következmények nélkül. Vagyis a megengedő tiltás értelmetlen korlátozás, csak azokra hat, akik egyébként is szabálykövetőek. Nem működik, és megeszem a kalapom mustárral, ha erre csak én jöttem rá...) Az állam részéről ésszerű és következetes korlátozás (a példamutatás csökkentése által) és a szülők irányából egy lazán megengedő attitűd sokkal hatékonyabban működne. Gondolj csak bele szülő, hogy ha valamit 'megengedsz' egy fiatalnak, az kevésbé lesz vonzó neki, mint amit tiltasz, pláne, ha még pozitív példamutatással is párosul. Persze tudom, a gond az, hogy te csak jót akarsz- de az aztán bármi áron, szóval első sorban az a célod, hogy úgy legyen, ahogy neked jó, mert nem akarsz aggódni. Vagy tévedek? :) És nehogy bárki azzal jöjjön, hogy ez egyenes út a drogokhoz, mert ez nagyon demagóg duma. Nem, nem vagyok liberális. Figyelek és mérlegelek. Ha te esetleg ismersz olyan drogost, aki azért lett az, mert a szerető és példamutató családja megengedte a drog kipróbálását, akkor jelezd! Ha meg nem, akkor ne filozofálj! 

Nem fizikai okot azt tudok.

Szóval fiatal korban, középiskolában menő a cigizés. Kijárkáltunk anno minden szünetben, gyakran dupláztunk is. Egyfajta közösségi érintkezés volt, bár ha visszagondolok, inkább az ellenkezés motivált. Ugyanakkor felnőtt (helyesebben értelmes) fejjel azt kell mondjam, hogy egyfajta feszültség levezetés volt ez mindannyiunk számára.

Ami ebből leszűrhető az az, hogy a dohányzásnak (látszólagos) közösség építő és összetartó hatása, valamint stressz csökkentő funkciója is van. Ez sokaknak, főleg fiataloknak és gyengéknek vonzó. A közösség összetartó és építő funkcióról annyit, hogy ez csapda, illúzió. Ha nem dohányoztunk volna, akkor is pajtások, barátok lettünk volna, mint ahogy bevettünk olyanokat is a körbe, akik nem dohányoztak. Szóval aki azért gyújt rá fiatalon, mert a többiek is ezt teszik...inkább ne tegye. Ha nem felelsz meg valakinek azért, mert törődsz a testeddel, az elmehet a ...fenébe. Egyébként is érdemes mindig megvizsgálni, hogy milyen emberek vesznek körbe, kiket tűrsz meg magad körül. Persze tudom, hogy a többség nem alfa és nem szigma, hanem valahol a kettő között tanyázik, de attól még az, hogy tudatosan megválogatod a 'barátaidat' egy bölcs és előrevivő döntés minden szempontból. Azt mondom, ha nincs megfelelő minőségű ember a környezetben, akkor inkább ne legyen senki, mert gyenge szar emberekre fecsérelni az idődet nemcsak felesleges, de kártékony is. Persze én nem vagyok normális...

A stressz csökkentő hatásra még visszatérek, mert az viszont érdekes.

A dohányzás hatása és további dolgok

Igaz is, meg nem is az, hogy a dohányzásba bele lehet halni. Tulajdonképpen durva fizikai szinten párhuzam vonható a test megbetegedése és a dohányzás között, de mégis akadnak olyan kivételek, hogy sosem dohányzók elpatkolnak tüdőrákban, és minden dohányosnak volt nyolc-tíz nagyapja, aki egész életében dohányzott és mégsem abba halt bele...Nameg aztán olyan se sok van, aki túléli a halálát, szóval a legtöbb ember pusztán megszokásból és szociális indíttatásból ígyis úgyis belehal az életébe...

Tehát a fizikai szinten IS konstelláció kell ahhoz, hogy a dohányzás betegséget gerjesszen: egyrészt nem mindegy a mennyiség. Számít, hogy mekkora a test. Számít, hogy aktív vagy passzív életmódot folytat valaki. Számít, hogy beltérben vagy kültérben. Számít, hogy éhgyomorra vagy sem. És persze még akár a genetika is beleszólhat a dolgok alakulásába, persze azt azért vegyük figyelembe, hogy tudtommal soha senki nem  figyelt meg még egyetlen gént sem, ami csinált valamit.. Minden összetevő fontos. Minden számít, semmi, semmi semmi semmi semmi semmi semmi semmi semmi NEM MINDEGY!

Ha van egy átlagemberünk, aki mondjuk nyolcvan kilós, és ebben az életében egy városban lakik, ahol csak az irodájában és a lakásában (zárt térben) dohányzik, sokkal valószinűbb, hogy utoléri valami dohányzástól kialakuló nyavaja, mint abban az esetben, ha ezt az egyént kiemeljük a városi környezetből és mondjuk betesszük a hegyek közé erdőkerülőnek. A mozgás, a természet közelsége, a tiszta levegő segíti a testet regenerálódni. A test baromi kitartó amúgy. Rengeteg mindent elvisel. Az egyetlen 'konstans' veszélyforrás, ami leselkedik rá, az TE magad vagy. A tested olyan valami, ami/aki nem tud elmenekülni vagy védekezni: beletuszkolhatsz bármit, kussol. Tintát fecskendezhetsz a bőröd alá, hogy vidáman mutogathasd a többieknek mekkora hülye vagy, és ...a test hallgat. Éjjel és nappal verheted a farkad a digitális pinákra...és a test hallgatni fog.  Így aztán azt gondolhatod, hogy minden oké. Míg meg nem látod a laboreredményt a keresztekkel... Ez pedig azért van, mert a valamikor evidens képességünk, a test és elme- vagy szellem- közötti kétirányú kapcsolat mára működésképtelenné vált (elsatnyult), ugyanis az ember fejlődése során a túlélésre törekedett.  Ezt pedig baromira hátráltatta az, mikor a test lépten nyomon jelzett, hogy ezt ne, azt ne, és így tovább. Így szép lassan elcsendesítettük a jelzőrendszert, és most itt létezünk olyan testekben, melyek már csak akkor jeleznek, mikor - legtöbbőtöknek- nincs visszaút, vagy csak valami drasztikus beavatkozás segít. NEM kellene ennek így lennie, ez belátható puszta logikával. Főleg napjainkban nem, amikor minden lehetőség adott a fejlődésre...

(kiegészítő info, vagy fogod vagy nem: volt a 'teremtett', vagy inkább megtervezett test, ami hosszú távon megbízhatóan működött és a maihoz képest különleges képességekkel rendelkezett. Ez egy devolúció során leépült, elvesztette a képességei nagy részét és a szavatossági ideje is kb a tizedére csökkent (a DNS a kulcs, ott van minden lehetőség). Ezután következett az evolúció, majdnem úgy, ahogy a történelem leírja.)

Szóval maradjunk annyiban, hogy ha a tested tudna ellenkezni érdemben, akkor nem dohányoznál. Nem fogyasztanál alkoholt sem, meg gyorskaját, de ez egy másik téma. 

.

.

.

A dohányzás addiktív. A nikotin függőséget okoz, legalábbis a legtöbb embernél. Igen, jól olvastad, a legtöbb embernél. NEM mindenkinél. Erre majd még visszatérek, de amire rá akarok reflektorozni: hol alakul ki a függőség? Az agyban ugyebár. Szerinted van neked ráhatásod az agyad tevékenységeire? Vagy inkább csak gépiesen csinálod, amit az agyad diktál és/ vagy a belső monológod mond? Megéled vagy átéled az életet? Tudatosan vagy tudatosság nélkül cselekszel? Jó kérdések, nem? Minden attól függ, hogy rájössz-e arra, hogy ki is vagy valójában és akkor visszaveszed az irányítást a tested felett, vagy hagyod, hogy az elméd leélje helyetted az életed. Ki a főnök? Van főnököd?

.

.

.

Lesz majd egy bejegyzés egészségről és betegségről, ahol elmagyarázok dolgokat, de most idevág, így itt is írok róla. Összefüggés van a gondolkodásod, a gondolataid és a fizikai állapotod, egészséged, betegséged között. Sok esetben mélyre kell ásni, de a tüdőrák például egy egészen egyszerű példa. 

1. A rák az élet elutasítása. Mélyen, titokban. Aki nyíltan elutasítja az életet, az nem lesz beteg: behúz combtőre és kész, nem szarozik. Nincs ideje megbetegedni, mert a komoly betegségek létrehozásához kitartás kell és idő ezen a létsíkon. A fogad sem egy hét alatt megy tönkre a csokitól, amivel a dopaminszintedet emeled...

2. A stressz miatt, a problémák miatt dohányzás= menekülés. Menekülés a jelen helyről, a jelenlegi helyzetből. A végső kiút innen pedig a halál- mert sajnos nem tanítottak meg arra, hogy ez nem szükséges, van alternatíva. Itt vagyok és elmondom: a halál, a test halála már nem szükséges, csak megszokott...és elvárt.

3. A stresszt és a problémákat analógiába állítva a fulladással, vagyis azzal, hogy az emberen olyan nyomás van, amitől már nem bír lélegezni eljutunk oda, hogy NEM a dohányzás maga az, ami miatt a tüdő szövete elkezd nőlni, hanem az élet megélése. A problémák és stresszreakciók- mert stresszhelyzet nem létezik, csak stresszreakció!-  azok, amik arra késztetik a szervezetedet, hogy extra szövetet növesszen! Az agyad- vagy inkább a tested intelligenciája- azt érzékeli, hogy nem kapsz elég levegőt, ezért fizikai szinten reagál: szövetet növeszt, meg kívánja nagyobbítani a tüdődet azért, hogy több levegőhöz juss. Mégha bele is döglesz, ez neki nem fontos, mert eddig 'nem lát' el...

4. A problémák és a stersszreakciók azok, amik miatt dohányzol, vagy többet dohányzol, nem? Tehát nem a dohányzás a legnagyobb bűnös- és ez nem szerecsenmosdatás, ne érts félre- hanem Te. Te magad vagy a legnagyobb szabotőr az életedben, a világodban. (Mindenkinek van saját világa, csak van, aki megosztja másokkal, helyesebben elfogadja a többiek nézeteit sajátjaként.) Minél több stersszt élsz meg, minél inkább menekülni akarsz, annál többet dohányzol. (Figyeld csak az alsó népréteget, aki napszámból vagy segélyből él: szinte kivétel nélkül komoly nikotinfüggők...) Ettől betegedsz meg, mindamellett, hogy a cigi az persze extra terhet jelent, mert a szervezetednek ki kell szűrni és semlegesíteni a nikotint, ami amúgy fasza levéltetvek ellen is...krumplibogárra sajnos nem jó, arra meg kell venni a Coragent :) 

Az orvostudomány a maga bölcsességével megvizsgálta a dolgokat, és megállapították, amit meg tudtak állapítani: aki dohányzik, megbetegszik tőle. Most már talán belátod, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű, aki dohányzik, az nem áldozat, hanem aktív részese a betegség kialakításának a gondolkodásán és a megélésein keresztül. 

Tudom, ellenkezel, de ez van: Az, hogy te hogyan reagálsz a külső információkra, tőled függ. Még az is tőled függ, hogy sírva fakadsz vagy elszomorodsz, nemhogy egy fizikai cselekvés. Be kell látni, hogy két lehetőséged van: Vagy az elméd/ tested 'uralkodik' rajtad, vagy pedig te őrajta. Más lehetőség ebben a relációban az én tudomásom szerint nem létezik.

 .

 .

A dohányzásnak nem fizikai szinten van egy érdekes hatása: szűkíti a szívcsakrát. Ennek következményeként itt kevesebb energia árad ki és be. Ezt, ha tudatos lennél rá arra használnád, hogy korlátozd az érzelmeidet- nem feltétlenül hasznosak ugyanis. Nem tudatosan is erre használják a dohányosok természetesen, csak az vele a probléma, hogy ahol kevesebb 'rossz' tud bejönni, ott kevesebb lesz a beáramló 'jó' is... Elgondolkodtál már rajta, hogy miért dohányzik annyi egyenruhás, vagy miért a háború tudta igazán elterjeszteni a cigarettázást?  Nem előnyös, határozottan nem előnyös a szívcsakra manipuálása ilyen szinten, főleg tudatlanul, akaratlanul.

.

.

Úgy vélem, megegyezhetünk abban, hogy aki függ a dohányzástól, az előnytelen helyzetbe hozza saját magát a nem függőkkel vagy nem dohányzókkal szemben. És honnan tudhatod, hogy te dohányosként függő vagy vagy sem? Szerintem a legtöbb ember, ha őszinte magával, akkor ezt tudja. Aki nem őszinte, annk itt egy próba: próbáld ki, mennyi ideig bírod cigi nélkül! Aki mondjuk egy dobozzal elránt naponta, annak akár egy nap is megterhelő lehet. Ha pedig egy álló napot- reggeltől reggelig- nem bírsz ki, akkor nem kérdés, hogy ki függ kitől. Én azt mondom, ha dohányosként egy hetet mindenféle küszködés nélkül kibírsz, akkor nem függsz a dohányzástól. Említettem, hogy nem mindenkire addiktív a nikotin. Azt gyanítom, nem sok ilyen van, azt meg hogy van ilyen, onnan tudom, hogy magam sem függök tőle. Bármikor képes vagyok lemondani róla, ha épp az célravezető. Saját szabályok szerint alkalmazom tudatosan, nem kényszerből. Gondolj bele abba, hogy a legtöbb vallás tűzzel és füsttel kommunikál az istenével, vagy tüzet és füstöt használ a rituáléihoz. Véletelen lenne? Lehet, hogy a dohány szelleme akár segíthet is? .... Na persze nem azoknak, kik függenek tőle. Azok szolgák. Téged speciel ki kényszerít arra, hogy dohányozz? Ki tartott csillogó pengét a torkodhoz és suttogta a füledbe gyűlöletől fröcsögő hangon, hogy : dohányzol vagy itt döglesz meg! Szerintem senki...

 

Ha függő vagy, egyszerűen ismerd el. Teljesen értelmetlen, hogy hazudj magadnak. Én állítom, hogy nem gond, ha valaki dohányzik. A gond az, ha egy dohányrúd, vagy épp egy agyi elektromos vezeték határoza meg azt, hogy mit teszel, hogyan viselkedsz. Tehát nem gondolom, hogy mindenkinek, aki dohányzik, az lenne a cél, hogy leszokjon, és nem is érzem ezt fontosnak. Jóval jóval fontosabb az, hogy aki akar, az le tudjon mondani róla, és akinek nincs dolga vele, az rá se szokjon. 

Tanácsok azoknak, akik dohányoznak

Függetlenül attól, hogy függésből vagy szórakozásból használod a dohányterméket, van néhány 'szabály', amit szerintem érdemes megfontolni, és szokássá tenni.

1. Szeresd magad annyira, hogy ne viselkedj bunkó paraszt módjára! Ha olyan helyen vagy, ahol nem praktikus/ kényelmes rágyújtani, vagy ezzel másokat korlátozol esetleg zavarsz, akkor ne gyújts rá! Ne lődd a rigót szanaszét a flaszteren, ne dolgozz cigivel a pofádban, ne légy paraszt! Ezzel becsülöd magad, és nem mutatsz rossz példát.  Sok sok nemdohányzó negatív véleménnyel van a dohányosokról, mert többségük bunkó, önző, akartgyenge ember. Azt be kell látni, hogy ez igaz, csak épp nem attól bunkó és gyenge valaki, hogy dohányzik. Én, mint dohányzó ezt nagyon szomorúnak tartom, ezért közterületen például nem gyújtok rá. Tudatosan nem hozom sem magam sem másokat kellemetlen helyzetbe. Döntés kérdése. Az állat az, aki nem mérlegel: ha ingere van, megáll és odaszarik a járda közepére. Neki van mentsége, hát neked a cigizésre? Vagy a szemetelésre?

2. Szeresd és becsüld magad annyira, hogy zárt térben vagy nem jól szellőző helyen nem gyújtasz rá! Én az autóban sem dohányzom például, mert egyrészt nem előnyös, másrészt megosztja a figyelmet, és se a vezetésre se a dohányzásra nem figyelsz rendesen. Ha sokat úton vagy, és mindenáron dohányozni akarsz közben, akkor legyen nálad fedeles hamutál, állj félre a kocsival, szívj el pár cigit és utána folytasd az utadat. Bent a lakásban, házban, ahol élsz, alszol, eszel, szeretkezel, egyszerűen primitívség rágyújtani. Saját döntés persze, hogy primitíven akarsz viselkedni, de abba azért gondolj bele, hogy szolgál-e ez téged, a céljaid felé visz vagy inkább távolít a vágyott dolgoktól.

3. Szeresd a testedet! Azon felül persze, hogy lehetőségeidhez mérten normálisan étkezel, mozogsz valamennyit, kimész néha a napra és rendesen alszol... Vannak helyzetek, amikor a dohányzás kifejezetten előnytelen. Mikor reggel felkelsz, ne a cigi legyen az első!  (...hanem a pálinka XD) Igyál és egyél valamennyit, mielőtt a reggeli fekete leves mellé rágyújtasz! Lehetőleg közvetlenül evés előtt sose dohányozz, és érdemes lenne azt is szokássá tenni, hogy lefekvés előtt legalább egy órával már nem cigizel- és nem telefonozol. Ezek értelmes dolgok, és ha tudatosan szokássá teszed ezeket, akkor végülis azért is tettél, hogy visszavedd az irányítást az életed és a tested/ szokásaid felett. Ez értelmes, a szolgaság meg nem. 

+1 Sajátíts el valami technikát, ami segít a testedet méregteleníteni. Lehet ez légzőgyakorlat vagy valamiféle energiagyógyászat, avgy akkupresszúra...Bármi, amivel néhanap kicsit segíteni tudsz a testednek. Nagyon nem vagány és nagyon nem férfias, hogy mikor valami bajod van, szaladsz az SZTK ba, hogy segítsenek. Főleg abban az esetben nem, ha a problémát magad okoztad, vagy tevéssel hozzájárultál. Ti mindig mással akarjátok megfizettetni a tetteitek következményeit. Ez nem felnőtt és nem bölcs hozzáállás. Tudom, hogy hibás a világ és az orvostudomány is ebben, de attól még az egyéni felelősség vitathatatlan, és neked első sorban magadra, akcióidra és reakcióidra van közvetlen hatásod! 

Tanácsok azoknak, kik le akarnak szokni

Ez egy valamivel nagyobb kihívás. Ha eljut valaki odáig, hogy abba akarja hagyni a dohányzást, akkor a kérdés az, hogy miért. Én például egy ideig szüneteltettem financiális megfontolásból. Kíváncsi voltam, így pár hónapig nem gyújtottam rá. Tudod, van az a duma, hogy ennyibe meg annyiba kerül, és ha ezt a pénzt megspórolod, akkor lesz Ferrarid meg házad belőle. Hát én nem tudom, papíron ez nyilván igaz, de szerintem a valóságban nem működik, vagy legalábbis nekem nem működött. Igaz, hogy amikor ezt megtettem még töredéke volt a tudatosságom a mostaninál (mondjuk, hogy normális voltam még akkor), de valahogy, valahová úgy eltűnt a cigin megspórolt pénz, hogy ma sem tudom merre lehet. Néha beszélgetek emberekkel. Egyszer egy benzinkutas mondta, hogy nem tud semmire jutni, csak a munka, nincs elég pénz, pedig nem dohányzik, nem iszik... Gondolkodásbeli különbség van pénzes és pénztelen ember között. Önmagában az, hogy nem dohányzol, nem fog gazdaggá tenni. Ez az igazság, önmagában azért, hogy több legyen a pénzed, felesleges leszoknod a dohányzásról. Pluszt viszont adhat, ha tervezetten és bölcsen használod fel a megmaradó pénzt, befekteted vagy likvid tőkévé teszed. Nagy megnyugvás, ha a kispolcon sorakoznak a Deákok, hidd el nekem. A pénz nem boldogít, nyugtat :) 

Ha jól rémlik, ami legális és viszonylag kockázatmentes befektetés most az a kincstári takarékjegy, ami egy ével kelötésre 9 % kamatot ad- persze ne gondoljunk az államcsődre, lehet, hogy nem lesz...Szóval ha belegondolunk abba, hogy a cigin megspórolt havi tízezreket ilyenbe fektetjük, akkor akár kalkulálható, hogy mennyi értelme van financiálisan abbafejezni a cigizést. Amúgy lehet-biztos-, hogy van jobb befektetés, nem nagyon vagyok otthon ezekben, nekem csak az a fontos, hogy legyen pénz, a részletek nem érdekelnek, ilyen dolgokra nincs időm :)

.

A betegségek elkerülése sem lehet érdemi cél. Azért, hogy ne betegedj meg, felesleges leszoknod, vagy bármit tenned. Ez nem a helyes elmebeli hozzáállás. Ha ilyen célod lenne, akkor fogalmazd át: Abbahagyom a dohányzást azért, mert szeretem a testemet. Eddig tudattalanul romboltam, de mától új szövetséget kötök vele, mert erős és egészséges tetben kívánok létezni és megnyilvánulni. Ez helyes és értelmes cél a dohányzás elhagyására. Ha ezzel együtt még kicsit odafigyelsz a táplálkozásodra és megcsinálsz pár fekvőtámaszt vagy sétálsz is legalább két három alkalommal egy héten, akkor hosszú távon olyan eredményeid lesznek, amik kiemelnek majd a többségből.

Én csak racionális úton, bölcs belátással tudom elképzelni, hogy bárki leszokjék a cigiről. A legtöbb ember tudattalanul él és cselekszik, nem akar felelősséget vállalni és döntéseket hozni. Ehhez jó partner a cigi, az alkohol, a középszerű barátok és a szociális média. A kérdés a, hogy tényleg ez lenne az élet? Van ennek értelme? 

Ha az a célod, hogy a lehető legjobb verzióban nyilvánulj meg, akkor felelősséget kell vállalnod, megvizsgálnod a szokásaidat és döntéseket hozni. Ezek nem felétlenül könnyű dolgok, de ha belegondolsz, a könnyű dolgok, az azonnali jutalmak és megvalósulás nem építik sem a jellemed, sem a testedet. A kihívások és a nehézségek fejlesztenek, sajnos ez történelmi tény.

A felelősség vállalása azt jelenti, hogy leveted az apatikus áldozat szerepét, és megérted- vagy először csak elfogadod- , hogy mindenért, ami az életedben jelen van, te vagy a felelős. Igen, mindenért, de ha most csak és kizárólag a dohányzásra fókuszálunk, akkor: Te vagy a felelős azért, mert rászoktál és azért is, mert csinálod. Amíg nem vagy hajlandó ezt elfogadni, nem leszel képes végérvényesen elhagyni a dohányzást. Átverheted magad nikotintapasszal, rágóval, e cigivel meg mittudomén milyen csodamódszerekkel, de a vágy megmarad, a láthatatlan kötelék nem szakad el. Az avatottak számára mindig ott lesz a szemedben a farkát behúzott szűkölő állat, akit ketrecbe zártak. A többiek, a 'pórnép' persze ezt nem fogja látni, még vállon is veregetnek majd, hogy milyen fasza gyerek vagy, hogy letetted a cigit. Vagy kmolyan, teljes odaadással csinálsz végig valamit, vagy nem, a te döntésed, és te fogod a hozadékát is élvezni, vagy viselni. 

A szokásokat az alapján érdemes nagyító alá tenned, hogy mik a céljaid. Ha egyszerű ember vagy, akkor nyilván anyagi biztonság, kényelem, egészség meg hasonló sablonos dolgok a vágyottak. Nincs amúgy ezekkel baj, csak nem érzem őket elég egyedinek. Szóval akár melyiket is nézzük, a dohányzás inkább kontraproduktív, nemde? 

Ha őszintén végiggondolod az előző két pontot, akkor a döntés meghozása már nem lehet probléma: Felelős vagy azért ami van és lesz, vagys rajtad múlik. A céljaidat nem segíti, ez egyértelmű. Akkor minek is csinálod? 

Ha meghoztad a döntést, lehet hogy lesz még kis kellemetlenkedés az egód részéről. Tudod a hang a fejedben, aki mindent kommentál, jelzi, hogy jó volna gerincrevágni ezt vagy azt a csajt, jelzi, hogy egyél még egy gombóc fagyit etc etc. Lehet, hogy előjön, és szól, hogy ez marhaság. Mások is dohányoznak, te meg úgyis gyenge vagy, nem bírod ki meg hasonlók. Szépen sztoikusan magyarázd meg neki, hogy ez egy döntés, amit meghoztál, és ha nem akar melléd állni, akkor takarodjon félre, mert az lesz, amit te akarsz. Te vagy ugyanis az erősebb. Ő az elméd beépített és elkurvult programja, te meg teremtett szellem vagy- amnéziában. Te vagy az erősebb!  

Ha meghoztad a döntést, lehet hogy lesz még kis kellemetlenkedésa tested részéről. Az orvostudomány esetleg elvonási tünetnek nevezné. Van, akinél jelentkezik ilyen és van, akinél nem. Ha jelentkezik, akkor fogadd szeretettel! Ne menekülj és főleg ne szenvedj! Egyrészt a reakciók tőled függenek, másrészt meg ez haladást jelent. A méreganyagok távozása, a korábbi szokások (idegpályák) leépítése nem feltétlenül sétagalopp. Nem kétséges, hogy van erőd és kitartásod ezt átvészelni, és ahogy már mondtam: az ilyen dolgok erősítenek, tehát hasznosak. Idő kérdése és túljutsz ezeken, aztán majd azon kapod magad, hogy mennyi plusz időd van, hogy jobb illatú vagy, hogy több ízt érzel...

.

.

Itt elengedem a kezed. Mondhatnék lehetőségeket és technikákat, amikkel egyszerűbb a leszokás. Ha megkeresel mailben, nem rejtem véka alá, de ezeket nem adom közre, mert aki annyi erőfeszítést sem kíván tenni, hogy megírjon egy emailt, az nem akar leszokni. Amúgy meg nélkülem- vagy bárki más nélkül- is sikerül, pusztán akarat kérdése. Az meg neked is van, csak talán nem a megfelelő dolgokra használod. LEbegjen a szemed előtt, hogy a diszfunkciótól haladsz a normál funkció felé, tehát a jó irányba tartasz, ha meg kívánsz szabadulni a függéstől. 

Azt mondják, hogy az ember társas lény. Ezt sem megerősíteni, sem cáfoni nem óhajtom, hanem amit mondani akarok: Egyedül születsz és egyedül halsz meg, és a valóban fontos döntéseket egyedül kell meghoznod, a személyes felelősséged sem igen tudod másokkal megosztani. Az is igaz ugyanakkor, hogy ha a megfelfő személyekkel veszed magad körbe, építő kapcsolataid vannak, azok mind horizontálisan- a fizikai valóságban- mind pedig vertikálisan- a nem fizikai valóságban- segíthetik és de facto segítik is az utadat.

Minden ember képes arra, hogy visszavegye az irányítást az élete és a teste/ elméje felett. Kivétel nélkül mindenki, akinek annyi értelme van, hogy el tudta olvasni ezt a kissé zagyva bejegyzést. Nem kételkedek benned, szóval te se tartsd magad kevesebbre, mint a lehető legjobb verziód! 

 

Sok sikert mindenhez! 

 

 

Kezdjünk el sepregetni!

 Néha találkozom olyan emberekkel, akik megköszönik a segítséget. Olyan is előfordul, hogy más is visszasegít. És olyan is van- leggyakrabban persze- aki szóra sem méltat. Nem probléma, mert állítom, hogy a segítségnek csak akkor van értelme, ha önzetlenül tudunk segíteni és nem várunk cserébe semmit- mert az ugye üzlet...

Nade hogyan jutottunk idáig- vagy mondhatnám, hogyan jutott az ember, illetve a magyar ilyen mélyre? 

Hát úgy, hogy elfelejtettünk sepregetni- saját házunk táján persze. Abban nagyok vagyunk mindannyian, hogy más előtt meglássuk a szemetet, de a saját szemét az magánügy. Ami meg magánügy, abba senki ne szóljon bele, különben dühbe jövünk. Mi, magyarok. Itt tartunk. 

Minden szinten elönt a szemét és ez az, ami leginkább hat ránk. Ezért tartunk itt ...

Én tennék egy javaslatot, aztán vagy megfogadjátok, vagy sem: Kezdjünk el sepregetni- ki ki a maga háza táján! Elég önzőnek tűnik, hogy mindenki csak magának tartson rendet, elismerem, de egy elefántot is csak falatonként lehet megenni, szóval lényegesen egyszerűbb kicsiben kezdeni a dolgokat. Ráadásul ez nem is kicsi amúgy, csak olvass tovább! 

Szóval van egy dolog itt ebben az országban- és világban-, ami nagyon nem előnyös, ez pedig a szemét. Értem ez alatt a tényleges szemetet, a szemétnek vélt dolgokat, az előnytelen gondolkodást és a szemét embereket egyaránt. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki, aki nem kormánypárti a kormányt szeretné először kiseprűzni, de ez nem járható út. Ha nem egyén szintről indul a változás, akkor nem lesz változás, szerintem ez visszanézve történelmünk sanyarúságába mindenki előtt világos kell legyen. 

Kezdjünk hát el sepregetni! 

Végigmenve a magyar falvakon rengeteg az elhanyagolt porta, a szeméttelep módjára berendezett kert és udvar. Végigmenve a városokon látszólag jobb a helyzet, de akár a versben, itt meg titkos féreg foga rág, aki szabadabb/ természetközelibb helyről téved be a városba érzi, hogy milyen hamar elfárad, mennyire elfogy az energiája vagy akár megfájdul a feje...

Kezdjünk el sepregetni, ki ki maga előtt. A külső körülmények sajnos befolyásolnak minket, és bár el lehet jutni oda, hogy ez ne így legyen, sokkal de sokkal egyszerűbb, ha először elkezdünk alakítani a rajtunk kívül álló dolgokon. Nem arról van szó, hogy a külcsín fontosabb lenne, mint a belbecs, hanem arról, hogy egy rendezett- viszonylagos/ logikus rendben lévő- környezetben sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak tudunk lenni, mint a szemétdombon ülve. Egyszerűbb így változni, ráadásul ha nem vagyunk restek megfogni a seprűt akkor a körülöttünk alakuló rend ugyan úgy hatással lesz ránk, mint a korábbi kupleráj. Szóval ezért, emiatt érdemes elkezdeni sepregetni. Nem kell se mantrázni, se meditálni, se maszturbálni, ha nem akarsz, de az égre kérlek, kezdj el sepregetni- magad előtt, magad körül! 

Az vagy amit megeszel. Hallotad már? Képes vagy elfogadni, hogy az elfogyasztott dolgok hatnak rád? Építik vagy rombolják a tested, ezzel szerintem senki sem vitatkozik. A test nagyon ellenállóra lett ugyan tervezve, de kitartó szemétevéssel és válogatott méreganyagok bejuttatásával még negatív gondolkodás nélkül is tönkre foog menni, sajnos ez predesztinálható. Nyilván a legtöbb embernek nem opció, hogy maga neveljen állatot fogyasztásra, mintahogy az sem, hogy mindenki vega legyen, megaztán értelme sem lenne sok. Az viszont opció lenne sokaknak, hgy legalább némi zöldséget termesszen magának, de legtöbbőtök még erre sem kíván időt szánni. Tulajdonképpen megérthető ez is, mert annyi minden van ami lefoglal, és hát legyünk őszinték, a földtúrás nem feltétlenül kellemes dolog. Nem baj, majd rájöttök, hogy ami előnyös, az nem biztos, hogy elsőre könnyű is. 

Nade amit ebből ki akarok hozni az az, hogy legalább egy kicsit sepregess :) Nem biztos, hogy kell az a csipsz vagy a második energiaital. És az sem biztos, hogy nem tudsz hatással lenni az ételre :) Amit a kersztények csinálnak evés előtt: ' Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk!  ' nem feltétlenül hatástalan. Az étel is csak energia, szóval tudunk rá hatni olyan 'egyszerű' dolgokkal is, mint a gondolat vagy a szó. Nem feltétlenül kell ezt elhinni- bár ebből a hitedből semmi károd nem származna és tapasztalati úton tudássá / valósággá  tehetnéd- de veszíteni valód ezzel nincs. Csak annyi lenne, hogy elgondolod: Köszönöm ezt az ételt, legyen rajta áldás! Vagy valami hasonlót. Ennyi időt talán szakíthatnál magadra, nemde? :)  És ha már az ételhez beszélsz, akár a testedhez is beszélhetnél evés előtt! Moindhatnád például, hogy: Köszönöm testem, hogy szolgálsz engem! Használd fel az étel energiáját épülésre szépülésre és fejődésre! 

Na és még hol lehetne sepregetni? Hát a buksidban! Amit gondolsz és amit kimondasz, annak mekkora része előnyös/ építő/ boldogító? Fele? Harmada? Valószínűleg ha fel tudnád jegyezni egy napnyi gondolatodat, a nap végén meglepődve konstatálnád, hogy talán egyáltalán nincs pozitív gondolatod. Na nem a lila ködös minden jó és minden szép extrapozitív maszlagról beszélek, hanem arról, hogy nem veszed észre a napsütést, nem veszed észre a madarakat, a természetet, az emberek mosolyát, a jó szándékot, a körülötted dübörgő életet. Csak azt látod meg, amit látni akarsz, az pedig gyakorta csak problémák halmaza. Egy csekk befizetése lehetőség megbizonyosdni arról, hogy van pénzed! Egy problémának látszó helyzet lehetőség arra, hogy tanulj és fejlődj! Egy betegség lehetőség lehet arra, hogy feleszmélj: amit eddig tettél és ahogyan gondolkodtál nem biztos, hogy a javadat szolgálta! 

 Ezen változtatni nem feltétlenül könnyű, mert a magyarok többségébe szinte zsigeri szinten belé van nevelve a búskomorság- mert így könnyebben irányíthatóak vagytok. Egy boldog embert nehezebb befolyásolni. Az meg, hogy boldog vagy-e, ugye attól függ, hogy milyenek a körülmények? Amúgy nem, de Ha igen, akkor tessék: sepregetsz magad körül, rend lesz körülötted. Figyelsz a kajára, jobb lesz a közérzeted. Nem szánsz annyi figyelmet arra, ami nem tetszik...és hoppá: az életed elezd változni. Mert ez lesz, az életed elkezd majd változni pusztán azért, mert elkezdtél sepregetni. Ez nem egy ígéret, hanem egy út. Egy egyszerű, emberi, járható út. Senkinek sem kell hinned- csak bízz magadban! Semmiben sem kell hinned- csak higgy magadban! 

 Szerinted a 'tiszta', sepregetni szerető ember elviseli maga körül a koszt? Hát maga felett a szemetet? És szerinted meddig marad meg a sötét, ha a lámpákat felkapcsoljuk? Nade ha nem kapcsoljuk fel és nem kezdünk el sepregetni ... marad a sötét és a szemét.

Ez az út eleje. Sok seprű kell, és sok seprő, aki használja ezeket. Először egyénileg, aztán lehet összefogni, és akár komolyabb dolgokat megtenni, nagyobb szemeteket is kisöpörni mind fizikálisan mind átvitt értelemben...

Kezdjünk el sepregetni! Kezdjetek el sepregetni, nem fogjátok megbánni! 

Sok boldogságot és fényes jövőt!

Mi értelme ennek az egésznek?

 Nem akarok lázítani, de néha muszáj. Vannak gondolatok, amik olyan érzéssel jönnek, hogy 'ezt most szórd szét a világban', én meg nem állok ellent. Az, hogy meghallja-e valaki...nem az én gondom. A lényeg, hogy le van írva, és mikor majd hazamentek, nem mondhatjátok, hogy senki nem volt, aki elmondta...

Nyakunkon a Húsvét, vagy nevezhetném Pészah nak is, de ez ugye politikailag nem volna korrekt :) Nem vagyunk mi zsidó vallásúak, igaz? Ha ti mondjátok... De azért követtek egy zsidó szektát, amit zsidók alapítottak egy zsidó férfi- aki amúgy nagy tanító volt és emberből krisztussá vált, és ez azért nem kis dolog- tanításaira és halálára alapozva. Nameg a Tórára, amit Ő elveben elhagyott mikor azt mondta, hogy ÚJ szövetséget alapítok...

Nade hogy is volt ez a feltámadás dolog, amire az apaszentegyház ráhúzta a Húsvétot? 

OLVASD EL KERESZTÉNY!!!!

A bibliátokban (Szt István Társulati) a következők vannak: 

Máté szerint:

Jézus temetése.

27.⁵⁷Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. ⁵⁸Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. ⁵⁹József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. ⁶²Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és ⁶³figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. ⁶⁴Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” ⁶⁵„Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” ⁶⁶Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz. 

Jézus feltámadása.

28 ¹Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. ²Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. ³Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. ⁴Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. ⁵Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. ⁶Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! ⁷Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” 

Jézus megjelenik az asszonyoknak.

⁸Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. ⁹Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. ¹⁰Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”

 

 Röviden: Jézus sírját lepecsételték és őrök őrizték. Vasárnap reggel Mária Magdaléna és egy másik Mária mikor a sírhoz értek - ahol az őrök is ott voltak- egy angyallal találkoztak, aki elmondta nekik, hogy feltámadt, nincs már a sírban. A két nő elindult, hogy elvigye a hírt a tanítványoknak, és az úton szembe jött velük Jézus.

Márk szerint: 

Jézus temetése.

15^.42Amikor esteledett – előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt –, ⁴³jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. ⁴⁴Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. ⁴⁵Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. ⁴⁶Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. ⁴⁷Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.

Jézus feltámadása.

16 ¹Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. ²A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. ³Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” ⁴De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. ⁵Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. ⁶De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! ⁷De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” ⁸Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.

Jézus megjelenései.

⁹Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. ¹⁰Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. ¹¹Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. ¹²Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. ¹³Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. ¹⁴Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. 

Röviden: Jézus itt sem volt a sírban, sőt nem voltak őrök és több nő ment a sírhoz vasárnap reggel.  

Lukács szerint:

Jézus temetése.

23.⁵⁰Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát. ⁵¹Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással. ⁵²Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. ⁵⁴A készület napja volt, a szombat már beállóban. ⁵⁵A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. ⁵⁶Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték. 

Jézus feltámadása.

24 ¹A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. ²Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. ³Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. ⁴Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. ⁵Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? ⁶Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: ⁷Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” ⁸Erre eszükbe jutottak e szavai. ⁹A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, ¹¹de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. ¹²Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken. 

Röviden: elolvastad? Te miben hiszel, testvér? :)

 János írása a történtekről:

Jézus temetése.

19.³⁸Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – bár a zsidóktól való félelmében csak titokban –, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. ³⁹Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha­ és aloékeveréket. ⁴⁰Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. ⁴¹Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. ⁴²Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

Az üres sír.

20 ¹A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” ³Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. ⁴Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot ⁷meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. ¹⁰Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez. 

 

Mit mondhatnék még ezek után? Esetleg annyit, hogy száz font az sok...Nameg- ha esetleg elkerülte volna a figyelmed- még azt, hogy négyen négy verzióban írták le azt, amit tulajdonképpen senki sem látott. 

Nem kívánok belemenni abba, hogy Jézus feltámadt vagy sem, ugyanis ez hiábavaló vita lenne. A tény az, hogy NINCS leírva a BIBLIÁBAN, hogy bárki látta volna feltámadni. 

A nagy kérdés akkor az, hogy ha pénteken halt meg a kereszten, vasárnapra meg feltámadt, akkor egyfelől hogy jön ki a három nap, másfelől meg mi a fene az a Húsvét hétfő... A Smarties csokinyulat már meg sem merem említeni...

És akkor jöjjön a lázítás, amit úgy szerettek: 

Hülyének vagytok nézve, és ráadásul tapsoltok hozzá! Megültök egy zsidó alapokon nyugvó kreált ünnepet ahelyett, hogy az eredti/ igazi értelmes dolgokra figyelnétek. Tavasszal a természet támad fel nálunk, nem Jézus! A nyúl a szaporaságot jelképezte, a tojás az új életet, a locsolkodáshoz használt víz pedig életet és bőséget ad mindennek. 

De nektek csokinyúl kell, mert az nem szarik. Nektek Orbánék kellenek, mert támogatják ezt a hülyeséget, amit húsvétnak neveztek. Nektek közmunka kell ahelyett, hogy SAJÁT ipar legyen az országban...

Tudjátok mit? Tobzódjatok ebben, ha jól esik! Minden évben ünnepeljétek meg, hogy a Mester feltámadt...Csak azt egy percre se felejtsétek el, hogy előbb meghalt, ezzel pedig biztosítjátok, hogy minden marad ugyan így. Ezért kellenek a keresztek is az utak mellé: Figyi Jézuska, ha vissazjössz, megint elkapunk...

Miért nem lehet minden nap örülni, hogy volt legalább egy ember, aki istenné vált? Miért olyan nehéz elfogadni, hogy ha ez neki sikerült, akkor más is utána tudná csinálni? Miért gondoljátok, hogy a csodáknak nevezett megnyilvánulásokat  a Teremtő csak Jézusnak tartja fenn? Aki ráadásul olyasmit is beszélt, hogy mások (esetleg Ti is? ) még nagyobb dolgokat is véghezvihetnek... Lehet, hogy azért nem láttok valamit, mert nem tudjátok elképzelni, hogy az lehetséges? .............

 Ha nem kezdtek másképp gondolkodni, akkor ez marad és még ezebb lesz...vagy mondhatnám, hogy még szarabb, de nem mondom. Kapjatok már észbe és ne nézzétek magatokat hülyének, és ezt ne engedjétek meg másnak sem, mégha főispán vagy császár vagy fejőstehén államfői titulussal is! 

TI vagytok  A NÉP. Ha nem felelnek meg a választott vezetők, akkor jogotok és kötelességetek lenne vátoztatni- persze nem az ő módszerükkel, nem erőszakkal! A forradalmárok tegyék vissza a hüvelyekbe a kardokat, mert az nem fog működni! Szép szóval- legalábbis többnyire azzal ;-) , szeretettel, EGYÜTT minden menni fog, én ezt tudom. És ha a világnak nem fog tetszeni, hogy megcsináljuk magunkank az Isten országát itt a Földön, akkor kapják be! 

Ennyit tudok mondani- erre van felhatalmazásom :) , köszönöm, hogy láthattalak :)

Sok boldogságot és fényes jövőt! 

Legyen néktek akaratotok szerint!

Gondolatok spirituális tanítókról, tanfolyamokról

 Üdvözlégy Kereső! 

Mai napra rendelt szent evangélium a címbeli témáról fog szólni :) 

Mivel rengeteg a spiri tanító és a tanfolyam, és ahol szar van ott veréb is, így érdemes erről is szólni, az átlagtól talán eltárő nézőpontból. 

0. Tanítás és tudás

A tanítás célja teoretikusan a tudás átadása lenne. Ezzel az a probléma, hogy tudást nagyon nehéz átadni, mert ahhoz kell egy olyan ember- vagy valaki- aki tud, meg egy olyan, aki tudni akar, plusz még idő és akarat. Legalábbis, ha tanító és tanuló relációban gondolkodunk.

Amit jelenleg tanításnak nevezünk, az információ átadás. Amit jelenleg a legtöbb ember tudásnak gondol, az információk halmaza. Felcsaphatod az internetet és megnézheted például, hogy hány négyzetkilométer egy ország területe, milyen ott az éghajlat, a domborzat, a kultúra, az akármi. Majd összetalálkozhatsz valakivel, akinek ezt a sok sok információt elmondod, és ő azt fogja vélni, hogy te aztán tudsz! 

Közben pedig nem, nem tudsz. Információd van: Elolvastál és megjegyeztél néhány adatot, és ezt előadod. Olyan vagy tehát mint egy hanglemez, vagy egy videókazetta: adathordozó. A tudás az lenne, hogy fogsz egy mérőszalagot, és megméred az ország területét. Elmész, és bejárod az országot, és akkor tudnád, hogy milyen a domborzata. Amíg tehát csak elméleti tudásod (információd) van, és gyakorlatod (tapasztalatod) nincs, addig kérlek nem vagy tudó, nem tudsz. Sajnálom.

1. Tanítók és tanulók

Napjainkban a tanítás és a tanulás igen eltorzult formáját láthatjuk minden szinten. Bárki lehet tanító szinte bármilyen érdemi eredmény nélkül. Ezt úgy értem, hogy elsősorban pénz kérdése, mert bármilyen iskolát, tanfolyamot, információt megszerezhetünk általa. 

Valamikor régen- amikor a helyzet jobb volt- olyan emberekből lehetett csak tanító- vagy vezető- akiknek eredményeik voltak. Akik ebben a fizikai valóságban cselekedeteik, életük, sikereik alapján kitűntek, bizonyságot tettek arról, amit tudnak. Most elég néhány tanfolyam, főiskola vagy egyetem, esetleg pár külföldi út és máris taníthat az egyén. Bárki, aki elolvas egy-két ezoterikus könyvet és kinyilvánítja, hogy a tanítás neki életfeladat máris talál tanulni vágyókat, akiket jó pénzért meg tud fejni. Az más kérdés, hogy mennyire hasznos vagy használható információt kapnak a tanulók. 

Valamikor régen- amikor a helyzet jobb volt- olyan emberekből lehetett csak tanuló, akik bizonyították rátermettségüket és szándékukat. Nem pénz kérdése volt a tanulás, hanem kitartás és akarat kérdése. Ma a tanulók nem kívánnak különösebb erőfeszítéseket tenni. Úgy vélekednek, hogy legyen elég a pénzük -amiért megdolgoztak- és kapják meg cserébe a tudást. Mindenki meg akar világosodni, mindenki ki akarja nyitni a harmadik szemét meg hasonlók, ezt pedig vidáman kihasználják a spirituális egók. 

Spirituális egónak nevezem azokat a tanítókat, akik valós eredmények ésérdemi tapasztalat nélkül oktatják a náluk még tapasztalatlanabb útkereső embereket. Ezek az oktatók többségében értékesítők. Megvettek egy információt és ezt pénzért továbbadják. Nem akarom őket bántani, mert amit tesznek az végülis hasznos: rostálnak. Kirostálják a felesleget, kiszűrik azokat az embereket, akik nem méltók valódi tanításra. Ezek azok a tanulók, akik évekig vagy életen keresztül követik a mestereiket, a guruikat, a spirituális vezetőjüket anélkül, hogy észrevennék, hogy sehová sem jutnak, és anélkül, hogy az irányított meditáción meg a füstölőzésen kívül bármi egyebet tennének. Ezek megrekednek ezeknél a spirituális egóknál. Azok, akik feleszmélnek és meglátják, hogy nem mások követése a cél és a saját tapasztalatuk értékesebb, mint bárhány misztikus információja, azok lehetnek majd valódi tanulók, valódi mesterek és valódi tudók. 

Tudom és ismerem azt az érzést, ami az emberben megjelenik, ha valamiféle ezoterikus- vagy annak tűnő- információ birtokába jut. Azon nyomban hírül akarja adni a világnak, hogy micsoda tudós lett, milyen értékes ember, mennyit tud segíteni bárkinek. Nincs ezzel amúgy baj, idővel lecseng a dolog, főleg, amikor még több lesz az információ és rájövünk, hogy amit korábban világmegváltó nagy igazságnak gondoltunk, az egyszerű agymázas tévelygés...

Félreértés ne essék, tanulni mindenkitől lehet. Ha mást esetleg nem is, hát azt, hogyan ne csináld a dolgokat. Meglehet, hogy egy félrészeg hajléktalantól többet tudnál tanulni, mint több napnyi spirituális tanfolyamon, csak azzal meg sem próbálsz beszélgetni, mert zsigerből megítéled. Vagy nem? 

Rengetegféle tanfolyam van. Szinte mindent meg lehetne tanulni, ami szem száj ingere, ám valahogy mégis hiányoznak a tanfolyamokat elvégzett tudó emberek. Azok, akik elmentek mondjuk egy Reiki tanfolyamra, utána nem használják, nem gyakorolják, nem érvényesítik életükben a tanultakat- nem teszik tudássá. A tanfolyami jegyzeteiket ha el is olvassák, becsúsztatják a fiókjukba és csinálnak mindent ugyan úgy, mint előtte. Igen, ostorozom az intellektuális spirituálisokat, mert ők azok, akiknek csak a pofájuk nagy. Ennyi meg annyi tanfolyammal a hátuk mögött csúszva mászva mennek az sztk-ba, ha valami fáj...

2. Tanfolyamok

A tanfolyamok széles skálája a világunkban jelenleg ébredező spiritualitás jele. Igény van, ezért van kínálat. A tanfolyamok többsége egy kalap szart ér. Nagy, gőzölgő szarkupac egy vakondszőr cilinderben. 

Én ezt honnan tudom? Voltam én is tanfolyamon kedvesem, onnan. Volt aki egy átalakított garázsban tartott Reikit, volt aki egy előszobában oktatott angyalkommunikációra, olyan is volt, aki PDF formátumban küldte át az anyagot és olyannal is találkoztam, aki kibérelt egy előadótermet, és ott sütkérezett a reflektorfényben. Azokról nem is beszélve, akik könyveket és blogokat írnak vagy épp a Youtube on adják át a szerteágazó tudásukat akármilyen dolgokról és teóriákról. 

Volt hozadéka a tanfolyamoknak, amiket elvégeztem? Igen is, meg nem is. Akkor, amikor ezeket- vagy legtöbbjüket- megvettem, akkor nemigen tapasztaltam sem változást, sem előnyt, talán annyit mondhatnék, hogy szélesítette a látókörömet és növelte az egómat, nameg a pofámat- nem rejtem véka alá, és elég nehéz is lenne palástolni, hogy rendkívül öntelt és nagyképű vagyok azokon a területeken, melyekhez értek. 

Később, mikor aktívabban kezdtem használni egy- egy információt/ gyakorlatot arra jöttem rá, hogy egyrészt nem adták át a töredékét sem a 'tudásnak', másrészt a tanítók többségének fogalma sem volt a valódi, gyakorlati alkalmazásról. Azon kevesek, akik pedig értettek ahhoz, amit tanítottak, egyrészt borzalmas, erkölcstelen összegért tartottak/ tartanak tanfolyamot, másrészt úgy adják át a dolgokat, hogy azt ne vagy ne nagyon tudja a tanuló elsajátítani. Például elmondta egy faszi, hogy ezt meg azt meg amazt lehet így meg úgy meg amúgy csinálni, minden benne lesz a jegyzetben, bla bla bla, és a jegyzetet mikor megkaptam- a tanfolyam leges leg végén- ami abban volt, az kb egy ötödikes gyerek elégséges dolgozatának felelt meg a témából. Na bumm, nesze neked ötven ropi :) Nem bánom és nem sajnálom, mert tulajdonképpen hasznos tapasztalás volt.

Apropó pénz, ez egy lényeges kérdés. Sokan nem értik, hogy miért kerülnek pénzbe a tanfolyamok, mikor a tudás elvben ingyenes, meg Jézus is ingyen tanított meg hasonlók. 

Egyrészt, mint már mondtam, a tudást egyik tanfolyamon sem fogod megkapni, ezért ne is menj, mert csalódni fogsz. Ha mész, akkor nyitottan menj, figyelj meg mindent, vegyél be minden információt és rágd meg jól! Ne várj el semmit, de számíts mindenre, és ab ovo határozd el, hogy ha a kutya kutyát eszik is, Te ebből a tanfolyamból profitálni fogsz! Ha így mész el, akkor így is lesz. Ha csak úgy félvállról, próbáljuk ki meg hátha alapon mész, akkor kidobott pénz lesz, mert csak hülye meditációkat meg vak szövegeket fogsz hallani. 

Másrészt. Jézus nem volt rászorulva a pénzre, egyfelől mert pénzelték a nők meg a követői, másfelől mert mire 'tanítani' kezdett, már eljutott a krisztusi szintre, ahol nemigen számít a pénz. Egyébként is az egy egészen más kor és miliő volt, amiben Őkelme működött. Legyél nyugodt, ha találsz magadnak egy krisztusi szinten lévő tanítót, az nem pénzért fog tanítani. De őrá meg nem fogsz hallgatni, mert valami hülye program arra viszi az embert, hogy ami olcsó vagy neadjisten ingyenes, az faeces, értéktelen, gagyi. Ami drága vagy hovatovább megfizethetetlen, na az fasza, az érték. Pedig a helyzet az, hogy például az egészséget- ha van- ingyen kaptad, a betegséget azt meg pénzért veszed feldolgozott élelmiszer, alkohol, nikotin, heroin és egyéb formákban.  

Tehát leszögezhetjük, hogy egyik oldalról azért kerülnek pénzbe a tanfolyamok, hogy elmenjenek rájuk az emberek. 

A másik oldal pedig a tanítók alkalmatlansága. Igen, a spirituális tanítók alkalmatlansága. Az én világomban nem lehetne spirituális tanító az, aki odáig nem jut el, hogy magáról anyagi szempontból tudjon gondoskodni. Márpedig, ha én tudok magamról financiális szinten gondoskodni, akkor nincs szükségem a pénzedre, megtehetem, hogy tanítalak, ha úgy érzem jónak. Nem áltatok senkit, hogy adomány a tanfolyam díja. Adomány az az, amit magamtól adok, ilyet lehet. Amint azt mondja egy spiri tanító, hopgy elvárt vagy kötelező adomány, nekem az egy nagy piros Stop tábla, mert épp ezzel bizonyítja, hogy nem tud pénzt teremteni, és rádásul nem vállalja, hogy pénzért oktat. A korrekt az, ha felvállalja valaki, hogy nézd, én ehhez értek, erre meg tudlak téged tanítani, de amíg téged tanítalak, addig ugye nem tudok géplakatolni vagy kertészkedni, ezért kérek X összeget az időért, amit Terád áldozok. Ez így korrekt lenne, de ilyen meg szerintem nincs...

Aki az adás és kapás oldalról nézi a dolgot, annak üzenném, hogy ugyan adjon már valamit Földanyának- már a hetente kirakott 120 liternyi szeméten meg a csatornába leeresztett kemikáliákon felül - a vízért, a földgázért, a levegőért, a madárcsicsergésért... Bilibe lóg a kezetek erőst, feleim...

3. Amit én megértettem

Én hát, ki más :) Azt kezdesz az információval, mit óhajtasz, egészen nagyon hidegen hagy, szóval elmondom:) 

1. 

Ha vonz egy téma, akkor menj felé! Nem feltétlenül kell tanfolyam, a neten rengeteg információ hozzáférhető és még több, ami ellopható, például torrent formában. Én amúgy nem hiszek az információ kisajátíthatóságában, és azt tapasztaltam, hogy amire szükségem van az előrébb/ feljebb jutáshoz, az elém kerül. Persze az jó, ha később meg is veszed fizikailag a lopott könyvet, vagy épp átutalsz pár forintot az írónak, ez nemes és előrevivő cselekedet, de nem feltétel. Az, hogy Te jobbá, helyesebben tudatosabbá válsz, az épp elég haszon a világegyetemnek, még a Teremtő is tapsol ehhez. A többi, az csak hab a poroltóval készített Oroszkrémtortán :-D

1/A,

 Ha vonz egy tanfolyam, ne az árával foglalkozz! Kuporgasd össze, ha másként nem megy, de menj el, vedd meg az információt, ami érdekel! Ha így teszel, azzal kinyilvánítod az elkötelezettségedet a tanulás iránt, és az univerzum ezt méltányolni fogja. Nem vicc!

2.

 Ne értékeld túl a drága dolgokat! Kezdd el észrevenni, hogy a legtöbb dolog, ami körbevesz, az nem azért okoz örömet, mert drága. Vagy lehet, hogy nem is okoz olyan nagy örömet, amit megvettél? Nézd, a helyzet az, hogy ami szar, az szar. Ki kell ezt mondani. Attól, hogy az van az aranyszínű csomagoláson, hogy Rama, attól az még olaj és emulgeálószer, nem tápláló értékes élelmiszer.

3. 

Ne higgy senkinek! Komolyan, senkinek. Hallgass meg mindenkit, próbáld ki a tanultakat/ hallottakat, de ne kövess vakon senkit, mert egyedi vagy, a Te utad az a Te utad, nem valaki más kitaposott ösvénye. Lehet persze mástól tanulni egy ideig, mert igenis lehet tanulni és majmolni előnyös dolgokat, de ésszel csináld, mert ha belefeledkezel/ belealszol, akkor hívővé válsz, aki pedig birka a nyájban vagy ökör a csordában. Ez semmi szín alatt nem lehet cél, legalábbis nem lehet racionális cél.

4. 

Használd, amit megtanultál! Ami jónak tűnik, azt csináld! Meditálj, füstölőzz, mantrázz, maszturbálj, akármizz, ha Neked az működik  és hasznosnak tűnik. Az meg, hogy működik-e Teneked, az csak úgy derül ki, ha csinálod legalább 21 napig, de méginkább egy két hónapig. 21 napig ül egy kotlós a tojásokon. Ő képes erre, Te meg spirituális emberként nem tudsz 21 napig naponta 10-20 percet szánni magadra? Komolyan?

5. 

Becsüld magad, szeresd magad! Ez kéne legyen az első, de úgysem hiszel nekem. Magadat szeretni az valami baromi nagy önteltségnek tűnik, pedig ha magadat nem, akkor kit? Ha magadat sem, akkor hogyan mást? 

6.

Bízz magadban és a 'gondviselésben'! Amikor a tanítvány kész, a mester megjelenik. Foglalkozz tehát magaddal először és ne az információkat hajhászd! Először mindig magadban keresd a válaszokat, ne magadon kívül!

Legyen most elég ennyi!

Bevégzem a mondandóm, majd ha valami sugallatom még lesz ezzel a témával kapcsolatban, akkor kiegészítem. Szerintem egész jó ez már most is :)

 

Jó tanulást, sok boldogságot, fényes jövőt minden teremtettnek!

Szerelem, szerelem....átkozott gyötrelem?

 

Naszóval! Közeledvén a Valentin naphoz időszerűnek érzem, hogy előhozakodjak ezzel a témával. Persze lehet, hogy épp akkor olvasod, mikor már távolodni látszik, de semmi vész: évente van, szóval közeledik :)

A szerelmet megmagyarázni nemigen lehet. Olybá tűnik, mintha nem is evilági érzés/ érzelem vagy mittudjammi volna...és ez nem is áll messze a valóságtól. A tudomány persze megfigyelheti a testet, az agyi és hormonális folyamatokat, de érdemben soha nem fogja tudni megmondani, hogy mitől van- és talán jó is ez így. 

A szerelmek az energiák terében köttetnek, láthatatlan kapcsolat, megfoghatatlan vágyódás kifejeződései. Van az a szép mondás, miszerint a szerelem olyan, mintha bevizeltél volna: mindenki látja rajtad, de csak te érzed a meleget :)

És valóban: a szerelem, mint állapot külsőleg is megnyilvánul- ez szintén az energiák hozadéka. Megbolondítja az embert. Jóval több, mint puszta fizikai vonzalom. Az egység megnyilvánulása, bepillantás az 'otthon'ba, ahonnan jöttél. Ez a Szerelem. Ezért gyötör, amikor akarod, és ezért gyötör, amikor elmúlik.

Állítólag az isten- a Biblia zsidó istene, mert ugye a Genezis az Mózes első könyve, ami meg a Tórába tartozik - megteremtette az embert. Állítólag ez nem tudott magával mit kezdeni- lévén nem volt még fészbúk- ezért szegény hülyének kellett valaki, akivel elszórakozhat. Ezért az isten szétválasztotta, és csinált nőt, meg férfit. A nő belevitte a bűnbe - ami ugye a tudás- a férfit, ezért a jóisten meg is átkozta őket...khm. Arcod verítékével eszed a kenyered- ami azt jelenti, hogy addig zabálunk, míg bele nem izzadunk...

Mondanék én valamit erről az agymázas tévelygésről. 

Egyrészt tételezzük már fel a Teremtőről, hogy nem szerencsejátékos, azaz nem azért kellett két embert teremteni, mert egynek nem volt jó! Ez szükséges a dualitáshoz. Ettől egyszerűbben nem lehetne megtapasztalni az egységtől való elszakadást- bonyolultabb verziók persze vannak...

Tételezzük fel továbbá azt is, hogy ha eleink nem zabálják be a gyümölcsöt, akkor most nekem nem lenne módom itt irkálni, neked meg olvasni, mert ezek ketten még mindig ott nudiznának az édenben...

Tételezzük fel, hogy át akarnak verni! Mert ez az igazság. Te megátkoznád a gyerekedet? Még a kutyádat se szerintem...esetleg a szomszédodat :)

Ez a baj a hittel: minden hülyeséget elhisztek. Ezért lehetséges, hogy farkas helyett birkaként éltek. Nade itt vagyok, mint báránybőrbe bújt farkas, hogy mutassam az utat a falkához! Rúgok, csípek, harapok és vonyítok ha kell, hátha eljut hozzád: Egy a falka!

Visszatérve a szerelemre: az egység emléke az, ami megbolondít, mikor szerelmes vagy. Mindenkiben van néhány alapprogram, mint például a Teremtő keresése, a szeretet utáni vágyódás, az egységre törekvés... Csak sajnos- mint jelenleg MÉG mindent- ezeket is megmételyezi a vallás, az erkölcs és az ego- nameg néha az álspiritualitás. Vagy Te nem így látod? 

Mi a baj az erkölccsel? Enélkül úgy élnénk, mint az állatok! 

Nono barátom, most mi különböztet meg az állattól? Az evőeszköz, a márkás cipő, esetleg az autó vagy netán az atombomba? Milyen csodálatos emberalkotta eszmét, gépet BÁRMIT tudsz mutatni, ami jobb és szebb vagy akár életrevalóbb mint az állatvilág? Az emberiség jelenleg vírus szinten létezik ezen a bolygón, és ez tény sajnos, nem egy mizantróp vélemény :( Persze vannak kivétek, Ők azok, akik miatt még van esély a fordításra...nade a többség, a nyáj sajnos...erkölcsös.

Még mielőtt kiforgatnád a szavaim: szó nincs arról, hogy az erkölcsöt úgy ahogy van el kéne hagyni. Csak épp van, ami előnyös és van, ami felesleges korlát, ostoba hiedelem. Itt most a szerelem a téma, nem valamiféle létezés elleni bűncselekmény. 

Az erkölcs az, ami miatt emberként gyakorta eltitkoljuk vagy elfojtjuk a szerelmet ahelyett, hogy megélnénk. Ki mit szól, ebben a korban, pont vele stb stb.

Na és a vallás? 

A vallás hozzáállása szerelemhez túlzottan emberi és konzervatív. Nem tudja- vagy nem akarja? - elfogadni, hogy elmúlik, ezért arra kényszerít, hogy ha egyszer valakibe szerelmes lettél, azt kösd magadhoz egy életre. A házasság- ha nem is mindig, de nagyon gyakran- a szerelem halála. Ez pedig azért van, mert végleges. A szerelem attól csodálatos, hogy illékony: ahogy jön és gyorsvonatként végigszáguld úgy el is tud tűnni. Ám a házasság a végállomás. A gyorsvonat megáll, tovább nem mehet. Neked reszeltek kispajtás, ezzel a nősténnyel/ hímmel KELL végigkínlódni a maradék idődet itt az árnyékvilágban...

Hát az ego? 

Az ego nem tudja elviselni a felette álló dolgokat- azaz amik felett nincs 'hatalma'. Márpedig a szerelem ilyen: megbolondít, kivetkőzöl magadból, össze vissza beszélsz és cselexel- már ha valóban szerelmes vagy, nem pedig csak mímeled pénzért vagy szexért... Mivel az ego a szerelmet ellenségként aposztrofálja- talán már valahol említettem, hogy ez egy egyszerű védelmi program, amit szabadjára engedtünk- így fel is lép ellene, persze csak okosan: birtoklással, amiből később megszületik a féltékenység. Nem hiszed? Figyeld csak meg! Természet szerint a szerelmesek egy ideig el sem tudják képzelni az életüket egymás nélkül, ám eljön a pillanat, mikor a hétköznapok és a világ- nameg a rokonok, főleg fiatal korban- nyomására kezdenek visszatérni a 'való' életbe. Mert állítólag szerelemből nem lehet megélni- ami amúgy igaz, de a ki a lóf@szt érdekel kedves édesanya és édesapa?

Szóval mikor csökken az együtt töltött idő, akkor az ego így morfondírozik helyetted: Nekem Ő kell, csak az enyém legyen, mindig és mindenkor álljon rendelkezésemre. A többit ismerjük, nemde?

És mi az az álspiritualitás? 

Hát azt én sem tudom pontosan, de baromi jól hangzik, nem? :) Én itt álspiritualitás alatt olyan dolgokra gondolok, melyek spirituálisnak beállított emberi elképzelések. A szerelem vonatkozásában a 'valódi' lelki társ, az egymásnak rendeltetés, a duálpár, ikerláng, szerelemmágia, meg ilyesmik.

Sajnálom, a nagy Ő nem létezik, az csak shift+ő. 

Persze, majd pont te tudod a gép mögül! 

Így igaz, pont én, de nem ám csak én! Figyelj! Hol hallottad, hogy a Teremtő a lelkeket kettesével teremtette? Akkor lehet, hogy nem így van, csak az Ádám Éva sztori alapján feltételezi néhány spirituálisnak látszó intellektus? Az igazság az, hogy lélek szintjén nincs olyan 'mértékű' elkülönülés mint ezen a fizikai síkon. A lélek szint felett pedig a tökéletes egység van, vagyis minden lélek- ergo minden ember is- a TeremtőBEN létezik, nem pedig elszakadva, tőle függetlenül. A Teremtő maga a termtés. Érted már, miért nincs duálpárod, meg nagy Ő meg hasonló hülyeségek? Mindenki ezen a bolygón potenciális nagy Ő, potenciális duálpár, potenciális ikerláng meg mittudomén mindek nevezik még a látszólag összetartozókat. Olyan van, hogy két- vagy több- lélek sok inkarnáción, tapasztaláson ment együtt keresztül és ezért egymás számára 'vonzóbbak', de még ez is annak a függvénye csupán, hogy jelen életükben mit kívánnak megtapasztalni. Senki senkit semmire sem kényszerít, és semmi sincs eleve elrendelve. A sors, a karma, a parancsolatok, a többi blődség azért kell, hogy 'jól' viselkedj- így kevesebb baj van veled, pofázás nélkül elfogadod a nyírást, az adókat, az akkugyárat és minden mást, ami NEM ELŐNYÖS sem neked, sem a bolygónak, sem az emberiségnek! Uff, beszéltem!

Na, most aztán elvettem a kedved látom. Nem ez volt a cél, de a megértés néha kellemetlen. Nem felszabadító, hogy nincs senki ezen a kék bolygón, akit neked rendeltek, viszont van sok milliárd, akiből kedved és ízlésed szerint választhatsz? Nekem ez jobban tetszene. Arról nem is beszélve, hogy kifogtuk a szelet a párkeresés vitorlájából. Nem kell keresni, majd jön, ha készen állsz rá. 

Apropó, készen állni rá. Tudom, hogy nem érted. Ha meg érted, akkor minek olvasod itt az én hülyeségeimet? Ja, hogy ismétlés. Akkor Oké :)

Szóval, mikor is állsz készen? Mert ugye attól, hogy valamit akarsz, még egyáltalán nem biztos, hogy tudsz vele élni, mikor megkapod. De ugye többnyire nem kapod meg amit akarsz, így ez nem is probléma :) Miért, megkapod? Ne legyél meglepve! Mennyi mindent akartál, és ezek közül mennyit is kaptál meg? Hát, nem sokat. Ez azért van, mert amikor akarsz valamit, akkor azt kapod, amit kisugárzol: az akarást. Amikor keresel valamit vagy valakit, pontosan azt kapod: a keresést. Akkor állsz készen, amikor minden kétséget kizáróan tudod, hogy meg fog érkezni, legyen az tárgy, helyzet vagy akár személy. Amíg nem tudod, amíg nem tudsz belehelyezkedni abba az állapotba, hogy tudod, hogy bármit megkaphatsz, addig azt kapod, amit eddig: pofáraesést. Cáfolj meg! Rajta! 

Emiatt nem működik a társkeresés, ezért lehet jó üzletet csinálni belőle, ezért van ennyi csalódott ember. Keresnek egy eszményt, egy társat, egy elképzelést, és csak a keresést vagy a csalódást érik el. 

Van a párkeresésnek egy másik jelentős problémája is. Ez pedig a következő: Nem fogsz találni- vagy ha mégis, hát akkor se- csak olyat, mint TE. Pont olyat, mint TE: egy felet. Ami végett kerestek az az, hogy magatokat nem tartjátok egésznek, és ez általában helytálló megállapítás. Valami miatt az ember úgy gondolja, hogy kell mellé valaki, akivel párt alkot, akivel majd kiegészülve létrejön az egész. Nos tény, hogy könnyebb valakit magad mellé keresni, hogy egységben élj, ám igazán ritka, hogy olyat találsz, aki összepasszol veled. Ez pedig azért van, mert tökéletlennek gondolod magad, ezért szükségszerűen egy másik tökéletlent fogsz magad mellé találni. Fél alma a fél körtéhez, fél citrom a fél fügéhez, banán a krumplihoz, és így tovább. Valamelyest kiegészítitek majd egymást persze, és például a narancs a citrommal akár harmonikus kapcsolatra is képes, ám nemigen lesztek valódi egység. Érted?

A cél tehát az lenne, hogy még mielőtt bárkit is keresnél, válj olyanná, mint akit magad mellé szeretnél. Úgy is mondhatnám, hogy válj egésszé, de ez egy kissé elcsépeltnek tűnhet. Szóval, ha szépet akarsz, válj széppé- a magad szemében persze, mert ne álltasd magad, ez Terólad szól! Ha ilyet vagy olyat akarsz, előbb legyél magad ilyen vagy olyan, különben kicsi az esélye, hogy ilyet vagy olyat találsz. 

Ha nem így teszel, vélhetőleg a következő fog történni: Mondjuk nem vagy túl rendszerető. Keresel és találsz. Van lamúr meg zsötem, telik múlik az idő, és egyre jobban fog zavarni, hogy a másik széthagyja a melltartóit vagy a zokniját, hogy nem mosogat vagy nem nyírja a füvet, hogy nem pakol el maga után és a többi...Egyre inkább zavarni fog a másikban az, amit nem szeretsz magadban, ami miatt nem érzed magad egésznek. Idővel bekapcsol az egó, és mártírt csináld belőled. Egy szenvedőt, aki hozzákötötte az életét valakihez, aki ennyire ilyen...Nem kívánom, de ez lesz. Figyeld csak meg a régi házasokat, ha mered!

Hát akkor ennyi lenne, ez lenne a szerelem, ez lenne az élet? 

Ugyan, csak ezzé teszitek. Ezt választjátok, mert ezt láttátok valószínűleg szüleiteknél, nagyszüleiteknél, rokonaitoknál. 

Örüljetek, ha megérkezik a szerelem. Ne törődjetek senki szavával ezzel kapcsolatban, mert senki sem tudja nálatok jobban, hogy mi a jó nektek! 

Ne törekedjetek rá, hogy állandósítsátok!

Golndold csak el: ha mondjuk dohányos vagy, vagy italozós: mekkora élményt adott elszőr, másodjára, héhányszor az a szál titkon elszívott cigi, vagy felhajtott rövid. És itt vagy húsz harminc negyven vagy ki tudja hány évesen, végigdohányoztad/ vedelted az életed és kimondom helyetted: már nincs benne örömöd. Megszokás, sőt inkább kényszer. Ez történne A szerelemmel is, ha erővel állandósítanád. Persze azért mégiscsak lehetne másképp, nem? :)

Mindig van más út. Ha el tudod fogadni, hogy elmúlik/ elmúlhat, akkor sokkal jobban meg tudod majd becsülni, míg veled van/ benne létezel. Ez az egyik. Másik: a szerelem lecsendesedésével léterjöhet a szeretet, ami viszont állandó és élethosszig is tarthat- vagy, amíg előnyös. Mert igenis előnyös lehet némelyeknek, hogy eggyütt legyenek, és előnyös lehet némelyeknek, hogy szétváljanak. Csak nem kéne ebből drámát csinálni, és nem kéne megengedni, hogy a valamikor mindenen osztozó, egymásért akár a halálba menő szerelmesek a bíróságokon ingó és ingatlan vagyonért hadakozzanak. Ez annyira nem méltó az emberhez, amennyire a vallás nem méltó a Teremtőhöz. 

Lassan abbafejezem, elég ennyi egyszerre. Ám még egy hasznos tanáccsal talán szolgálhatok: a szerelemben- és minden kapcsolatban- keresd magad! Az légy a kapcsolatban, aki Te akarsz lenni, ne pedig arra törekedj, hogy  a másiknak megfelelj! Azt úgysem lehet. Ha magad feladod, azzal azt éred el, hogy elveszíted önvalódat. Márpedig, akkor már nem leszel kívánatos, mert akibe beleszeretett valamikor az a másik, az már eltűnt! 

Ne akarjátok egymást megváltoztatni, örüljetek egymásnak és a létezésnek! 

 

Legyen így most! 

Vidámkodjatok :)