Amitől megbetegszel...

Hátha (így) még nem hallottad...

Röviden annyi lenne, hogy magad vagy az oka mindennek, ami veled/ testeddel történik, de ez önmagában még édes kevés, gondolom. Valahonnan messzebbről kéne elindulni, hogy valóban megértsd, sőt nemhogy megértsd, de még hasznos is legyen az olvasásra szánt idő.  

Azt előrebocsátom, hogy nem materialista/ tudományhívő eszmefuttatás következik, akit ez zavar, örülök, hogy itt volt, fent az iksszel tudja bezárni a lapot. 

Induljunk ki abból az egyszerű tényből, hogy Teneked (annak aki vagy) van egy tested. Ezt kaptad, legyártották a szüleid. Eddig világos. A tested a fizikai megnyilvánulásod ezen a létsíkon, de Te nem a tested vagy. Te vagy valaki, akinek van teste, és ezen felül még elméje és egója is- meg lelked is van  persze, de most azzal nem foglalkozunk, így is elég bonyolult lesz a dolog. (Az egó az elme programja, célja az lenne, hogy vigyázzon rád és segítsen az érdekeidet érvényesíteni a környezeteddel szemben, nempedig az, hogy irányítsa az életed...az elméd pedig gondolkodik, illetve irányítja a tested.) 

Per pillanat az, hogy Te (aki vagy) kicsoda vagy micsoda, nem kifejezett témája a bejegyzésnek, de egyezzünk meg abban, hogy tudatos energiaként fogadod el magad- legalább addig, amíg ezt olvasod. Oké?  

Akkor röviden: Te tudatos energia vagy, akinek van fizikai teste, elméje meg egója. Ezek közül csak a fizikai tested, az elméd és az egód tud megbetegedni, Te (aki vagy), nem. Tehát amikor azt mondod, hogy "beteg vagyok" akkor hazudsz tulajdonképpen. Na nem szándékosan, mint mondjuk egy politikus, hanem úgy kb, mint egy meteorológus... Könnyen elképzelhető, hogy ismereteid horizontja csak addig nyúlik, hogy egy test vagy névvel, személyi számmal, foglalkozással, rokonokkal stb, de ahogy írtam, nem ez az igazság. Na persze miért hinnél nekem, meg biztos valami szekta, ördög, félrevezetés... Természetesen nem kell nekem (sem) hinni- ezt gyakorta hangoztatom. De ha már ideevett a fene, olvasd el és gondold végig, ami itt következik. Csak azt a pár percet, amit az olvasásra szánsz, azt vesztheted...

Na, tovébb. Ha felmerült benned a kérdés, miszerint hogy lehet, hogy Te nem, csak a többi részed lehet beteg, válaszolok. Úgy, hogy Te- mint abban korábban megegyeztünk- energia, tudatos energia vagy. Az pedig jóval felette van a betegség szintjének. A betegség -téves működés- energia szintjén nem létezik. Olyan van, hogy előnytelen energia, de az egy tipikus energia hatása valamire, nem pedig magának az energiának a tulajdonsága. Nem győztelek meg, mi? Na és ha onnan közelítem, hogy porból lettél, porrá leszel? A Tested az, ami porból (értsd: földi, fizikai anyagból) lett, és marad is itt ezen a bolygón, mikor már nem használod tovább. Így se? Akkor egy utolsó kísérlet: próbálj meg hatást gyakorolni mondjuk...mondjuk a villanyáramra, tudod, ami a konnektorodban lakik. Az elektromos energia. Tudsz rá hatni? Nem úgy értem, hogy lekapcsolod- bár arra sem vagy képes igazából- hanem úgy hogy megkéred, menjen ide vagy oda, vagy hasonlók... Nem fog sikerülni. Na ilyen- illetve ettől még sokkal ilyenebb- vagy Te is, és egy részed, egy kicsi részed az, ami be van ’zárva‘ a testedbe. Tehát Te (aki vagy) nem tudsz megbetegedni sőt, még meghalni sem. Ha elfogadod jó, ha nem úgy is. Én folytatom :)

Amikor beleszületsz a kicsi gyermek testedbe olyan vagy, mint egy üres könyv. Természetesen vannak tervek és elképzelések arról, hogy mit is fogsz itt csinálni, mit akarsz megtapasztalni, mit kívánsz megvalósítani, de ezek mind mind később törnek a felszínre, sajnos túl későn többnyire. A legnagyobb gondotok az, hogy az életetekhez- és a testetekhez- nem kaptok használati útmutatót, ráadásul nagy eséllyel azok, akik majd ’nevelnek‘ - helyesebben idomítanak- azok sem kaptak és nem is jöttek rá, hogyan működnek a dolgok. Ez persze nem zavarja őket abban, hogy teljes magabiztossággal kijelentsék neked, hogy igazuk van, és azt kell tenni, amit mondanak, mert az jó.. Nem bántani akarom tulajdonképpen a szülőket, nagyszülőket, tanárokat, embereket, de az igazság az, hogy az emberiség döntő többségének egy kalap fekália az élete, senki és semmi fölött nincs hatalma, nem vállal felelősséget, mégis tökéletesen meg van győződve róla, hogy igaza van és amit tesz az úgy jó. Szörnyű, szörnyű, szörnyű...

Létezik egy dolog, amit kollektív tudatnak- vagy esetleg morfogenetikus mezőnek- nevezünk. Bár néhányan hiszik, hogy ez az Akasha krónika, de nem az. Tévednek. A kollektív tudatot a mindenkori populáció tartja fenn, és ez az, ami a többséget irányítja. Egy televert ördögi kör tulajdonképpen. A lényege az, hogy a gondolatok- tehát azok az elvek, eszmék, téveszmék, tévképzetek, hiedelmek,  őrültségek- amik a populáció fejében vannak, azok mind megjelennek ebben a kollektív tudatban. Ez egy gondolathalmaz tulajdonképpen, elképzelheted úgy, mint egy felhőt. Minél többen hisznek/ gondolnak valamit, annál nagyobb részét fogja a felhőnek kitenni ez a gondolat vagy hit, és annál nagyobb energiája lesz. És mivel a kommunikáció az elméd és a kollektív tudat között kétirányú, így ami abba belekerül, az az elmédre is hat. Az, hogy mennyire hat rád, főleg tetőled függ, nempedig attól, hogy mekkora is az energiája az adott dolognak. Maradjunk a betegség témakörnél, és vegyünk egy egyszerű példát: Legyen ez egy olyan betegség, amit az orvoslás nem, vagy nem nagyon tud gyógyítani. Ennek a betegségnek jelentős energiája van a kollektív tudatban, és ez hat a többségre, ami azt eredményezi, hogy többen fognak megbetegedni tőle, és emiatt több gondolati energia kerül majd ismét a felhőbe. Így érthető? Nade van itt valami, ami figyelemre méltó: megvizsgálhatunk olyan embereket, -méginkább csoportokat- akiket ez a betegség nem tizedel. Az orvostudomány megnézi a populáció ezen egyedeit, és azt mondja: az életmód, a gének, etc. -a tököm tudja :)- ami az oka annak, hogy ezeket nem találja meg az adott betegség. Én meg azt mondom, hogy lófaszt: ezek az emberek  előnyösen gondolkodnak és előnyösen élnek, emiatt nem fogékony az elméjük a kollektív tudat azon részeire, aminek az energiája (értsd: rezgése) távol esik az ő rezgéstartományuktól. Mert amúgy az energia az nem egy helyben áll ám tanácstalanul, hanem mozog, mondjuk rezeg- mert nem nagyon van jobb mód a szemléltetésre. Spirituális egyetértésen alapul az, hogy az életre előnytelenül ható energiákat alacsony rezgésűnek, az előnyöseket pedig magas rezgésűnek tekintjük. Nem mintha ezt egzakt módon tudnánk mérni, mivel nincs egyezményes mértékegysége... Lehet, hogy egy kicsit megkevertelek, de erről is hallanod kell ahhoz, hogy átfogóbb képet kapj a dolgok mikéntjéről. Több gumiszobát tele tudnék ám írni ilyenekről XD

Egy kardinális, marginális dolgot remélhetőleg leszűrtél, ha nem ráreflektorozok: A kollektív tudatból azok az információk fognak hatni rád, amik hasonló rezgésűek az uralkodó gondolataiddal, illetve a generális attitűdöddel. Vagyis ha Te (ŐSZINTÉÉN) többnyire 'szép és jó' gondolatokat dédelgetsz a buksidban, akkor az ilyen energiát fogja az elméd is befogni a morfogenetikus mezőből, a többit meg szépen ignorálja. Így lehetne különben fordítani a világunkon, csak úgy mondom.. De nektek híradó (véradó) kell, meg amerika kapitány, meg gengszter repp, meg szadista pornó. Az mondjuk néha jó...

Visszatérve oda, hogy megszülettél, és a felnőttek, a társadalom, a hazugságok meg a körülötted lévő elfuserált életek hatottak rád...Szóval hiába mentem volna oda a csipkés kisleányszobádba vagy a transzformeres ágyacskádhoz, és súgtam volna a füledbe, hogy : Ne hallgass rájuk! Nem értettél volna meg, és nem tudtad volna megtenni. Látod, nem elég a jót akarni: rá kell jönni, ki kell módolni, hogyan lehet véghezvinni. És utána rá kell jönni arra , hogy nem is biztosan jó, amit én annak gondolok. Utána rá lehet jönni arra, hogy valami előnyös van ami meg előnytelen, és akkor ott leszel, hogy azon töröd a kobakod hogyan is tedd azt, ami előnyös. Elmondom: kezdetben nehezen, keservesen, de ha egyszer már tudod, nem csak hiszed vagy gondolod, akkor már nem lesz annyira nehéz. Bíztató, mi? Hát amíce, keresd meg, aki azt mondta, hogy itt majd könnyű lesz, és vágd pofán! De azt ne felejtsd, hogy nem muszájból vagy itt, Te akartad...nagy volt az arcod, most itt a lehetőség, bizonyíts!  :) (Tudom, erre már/  még nem emlékszel, de így volt. Ott ültünk  a felhő szélén, és azt mondtad, hogy jössz, aztán megmutatod. Majd most sikerül, most nem fogsz eltévedni. Sikerült? Itt vagyok, hogy emlékeztesselek: amíg van benned élet, addig tudsz változni és változtatni, szóval sosem késő. )

Nade elkalandoztam, pedig még veszett messze vagyok attól, amit mondani akartam, mielőtt belefogtam az értekezés megkezdésének előkészületébe. 

Ugorjunk egyet a születéstől a kamaszkorig! A többség kamaszkorára már rendesen fel van vértezve a mindenféle negatív hiedelmekkel, és valahogy akkor mégsem érzi még, hogy valami nem stimmel. Persze, mert haverok, buli, vodka, kokain- szegényebbeknek fű... Nameg a hormonok és a tínédzser lamúr :) Igazándiból ha visszagondolsz  kamasz éveidre- akár mennyire is emlékszel  belőlük- nagy eséllyel akkor voltál igazán boldog  és igazán önmagad. Nem mindenki persze, de azok, akik érdemben/ szabadon a konvencióktól/ megélték azt az  időszakot. Van, aki már akkor sem tudott önmaga lenni, de ez egy másik beszélgetési téma lenne. Van, amiről csak általánosságokat tudok írni, a többségre jellemző dolgokat.

A kamaszkortól ugrunk egyet a fiatal felnőtt  korra. Ekkor kezd körvonalazódni, hogy nem annyira rózsás a helyzet. Jönnek a nehézségek,  a  problémák. Albérlet, rezsi, hasonlók. Főleg  anyagi  gondok. Sokan- nem okulva a korábbi nemzedékek tragikus történelméből- arra a következtetésre jutnak, hogy ha egyedül nem megy, akkor majd valakivel együtt. Aztán mivel úgy sem megy sokkal jobban- ne csóváld a fejed, látlak! Legyünk őszinték: ideig óráig megy minden jól, aztán a szürke hétköznapok  puha takaróként fedik el a megszokás közönyét. Szóval mivel együtt is nehéz, hát csináljunk gyereket. Ha van, az is gond lesz, ha meg nem lesz, az is, mert ha  nem lesz, akkor akartok, ha van, akkor meg már nem annyira akarnátok, mert azt senki nem  mondta meg előre, hogy egy gyerek (vagy több), az hosszú távú projekt. 15-20 év. Ja ám. Pláne ha még nem  is úgy viselkedik, ahogy az a szülőknek tetszik, akkor meg ....hajajaj...Igazándiból a fejlettnek gondolt társadalom még jócskán fejlesztésre szorul...

Szóval nem mondjátok, de a többség tudatában van annak, hogy nem teljesen jól döntött. Ez belül hat, eltéríti a gondolkodást, előbb utóbb testi problémákat okoz- mármint  az érzelmek, amik befolyásolnak. De előugrok és azt mondom: mindent jól csináltál, sehol nem tévedtél. A bölcs ott is lehetőséget lát, ahol a balga problémát. Figyelj, szerintem a döntéseid többségét magad hoztad, a hozadékával is magadnak kell elszámolnod, senkinek semmi köze ehhez. A gondolkodás, a szemlélet az, amit fejleszteni kéne: minden csak van, minden döntésem és minden megnyilvánulásom az adott  pillanat lehető legjobbja volt. Igaz vagy nem? És ez nem az a pozitív szemléletes dolog, amibe belehajszolják az embereket, hogy minden szép, minden jó. Nem, igenis el kell ismerni, ha valami (az életedben) nem olyan, amilyennek szeretnéd. Az előnyös,  mert akkor egyrészt nagyjából tudod, mit is szeretnél, másrészt meg el lehet kezdeni azon dolgozni, hogy változz és változtass. Mert egyértelmű, hogy döntéseidet gondolkodással hoztad meg, vagyis te vagy a létrehozója a jelenlegi körülményeidnek. Ha körülnézel és nem tetszik amit látsz, 'egyszerűen' változtass a gondolkodásodon, és más eredményeket fogsz kapni. Másképp nem megy.

Azt gondolom felesleges  volt ennyire  messziről kezdenem, dehát akkor az tűnt jónak,  szóval mégiscsak jó döntés volt.  Az meg, hogy te olvasás közben szálanként téped ki a szemöldöködet...hát istenem, ekkora hatásom van :) 

Szóval lényeges és fontos  az, hogy ne  hibáztasd magad, mert annak értelme nincs. (Hibáztass mást! :D nem, persze, hogy nem. Azt csak a gyengék és az áldozatok szokták, nameg a politikusok) Azok a gondolatok, amik nem okoznak jó érzést, azok előnytelen gondolatok, alacsony rezgésűek. És  akkor mi van? Hááát az baszki, hogy ha ilyenek az uralkodó gondolataid, akkor a  morfogenetikus mezőből is ilyenek  fognak  elérni... A szegény szegényedik, a  gazdag gazdagodik, vagy mondhatnám úgy is, hogy akinek van, adassék...ismerős?

Hogy a tökbe lehet párhuzamot vonni a gondolkodás és a test állapota között?  Hát úgy, hogy Te  (aki vagy) a testeden keresztül tapasztalod meg a fizikai világot,  ezt a létsíkot. Ezért tehát a tested hat rád, és te hatsz a testedre, elég logikus. A primer 'jelzőrendszered' az érzelmeid. Ha jó érzésed van, akkor tudhatod, hogy előnyös a gondolkodásod, a cselekedeted, kb azt csinálod, amit magadnak elterveztél leszületésed előtt. Ha meg nem nagyon jól érzed magad- már érzelmileg-, akkor ugye nem.  A szekunder jelzőrendszered pedig a tested: amennyiben nem 'hallgatsz' az  érzelmeidre, akkor testi tünetek, malfunkciók, betegségek fognak megjelenni. Először többnyire gyengék, később erősödnek, amennyiben a kiváltó gondolatminta konstans. 

Persze jöhetsz azzal, hogy nem tudod befolyásolni például a vérnyomásodat, vagy épp ezt/azt a testi funkciót. Komolyan hihetetlen számomra, hogy mennyire szűklátókörűek némelyek. Szerintem nincs olyan testi funkció, amit ne tudnál tudatosan befolyásolni, ha elegendő időt és energiát szánsz arra, hogy megtanuld befolyásolni. Mindent meg kell először tanulni- vagy rá kell jönni, hogyan oldható meg-, aztán meg gyakorolni kell helyesen, odafigyelve, mígnem valódi, 'zsigeri' tudássá válik. Ha időt és energiát szánnál rá (És itt egy kis kitérő: mennyi időt szánnál rá, hogy elérj valamit? Hajlandó lennél mondjuk éveket áldozni arra, hogy pl. megtanuld befolyásolni tudatosan a vérnyomásodat? Ugye, hogy nem..), megtanulhatnál sok sok mindent, de a többség maximum odáig jut el, hogy megveszi a könyvet, vagy elolvassa az anyagot a neten, azután egy két alkalommal kipróbálja, majd elfelejti, feladja. Nem így van? Aki állhatatos, annak van és lesz tudása, és kívánalmai szerinti sikere, eredményei. A többség  meg marad  tévénéző rabszolga.)

Nos és tehát. Képes vagy-e elfogadni, hogy Te tudsz hatni a testedre? Kardinális, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez mennyire fontos. Ha abban a hitben maradsz, hogy a tested állapota tőled független, vagy épp azt gondolod, hogy a betegség egyszer csak a semmiből jelent meg, és neked nem volt részed a folyamatban, akkor gond van: nem vállalod a felelősséget. A felelősség vállalása nehéz, ez tény. (Meg lehet nézni, még a gyorshajtási bírságot se akarják befizetni az emberek...pedig hát, ha gyorsan mentem+ közlekedtem a közúton, akkor ennyi. Befizetem, költsétek valami szépre. )

Nade ha  ez a két lehetőség van, hogy vállalod a tetteid/ gondolataid következményét  vagy sem, akkor... Na figyelj! Könnyebb lesz, ha megérted az összefüggést. Ha nem vállalod azt, hogy a megjelent betegség kialakulásában részed van, azzal azt állítod, hogy Neked nincs hatalmad nemcsak a betegség, de a tested és tulajdonképpen az életed felett sem. Ekkor (nagyon leegyszerűsítve, és nem bántásból!!!!  ) elmész valakihez, és megkéred, hogy gyógyítson meg, kiszolgáltatod magad tulajdonképpen, és legtöbb esetben még csak nem is bizalmi alapon, hanem félelemből és konformitásból. (Kiegészítésképpen: az orvostudomány, az orvosok bizonyos betegségeket tudnak  hatékonyan kezelni, ez tény. Ugyanakkor rendkívül önteltek, és a módszereik gyakran embertelenek. Ennek ellenére senkinek sem azt javallom, hogy ne menjen orvoshoz, ha úgy látja jónak, azt érzi  helyesnek. Van, amikor azzal vállalsz felelősséget, ha beismered,  hogy segítségre van szükséged. Akkor a Te részed, a Te felelősséged az lesz, hogy a lehető legjobb segítséget  keresd meg, és ne elégedj meg bárkivel/ bármivel. Azt kell csinálni, ami jó érzést okoz, és azt meg baromira nem kéne csinálni, ami nem).

A másik lehetőség a felelősség vállalása. Megérted- vagy kezdetben legalább elhiszed/ fontolgatod, hogy rajtad múlnak életed dolgai. Ebben a helyzetben ha megjelenik egy betegség, először is nem esel kétségbe. Azért nem, mert egyrészt tudod, hogy a tested a tiéd, nem te vagy, másrészt  pedig azért, mert  tudod, hogy te teremtetted meg ezt a betegséget. (Persze nem úgy, hogy most akarok magamnak egy jó keserves fejfájást. Nem, hanem tudattalanul, úgy, hogy kószáltak a gondolataid -portyázott az egód- és olyan gondolatokat dédelgettél, amik ezt okozták. Ha nagyon töröd a fejed, akkor meg fog fájdulni, ez az alap összefüggés). Nade ha Te teremtetted meg a betegséget, akkor hatalmad is van  fölötte. 

(Megint egy kis kitérő. Nem mondom, hogy igaz, azt sem, hogy nem, vedd úgy, hogy információ, amit megvizsgálhatsz: Több létsík létezik itt a bolygón.  Egyik ezek közül az asztrális, ahol értelemszerűen asztrállények 'élnek'. Ezek létrehozhatóak  tudatosan, pl feladatok elvégzésére és tudattalanul is. Az olyan asztrállényeket, melyeket tudattalanul, előnytelen gondolati energiából hoz létre az ember, asztrál démonnak nevezzük. Tovább nem mondom, kitérő vége. ) 

Kezdetben, mikor elkezded megfigyelni a testi problémákat, nem fogod úgy érezni, hogy valójában tudod ezeket uralni. A felszín alatt viszont változások történnek, a gondolkodásod, hitrendszered lassan alakul. Ha azt várod, hogy azonnali eredményed lesz, akkor nagy eséllyel csalódni fogsz: évek és évtizedek előnytelen mintáit nem biztos, hogy egy éjszaka alatt semlegesíteni tudod- nem kizárt persze, nem ismerlek. Megaztán azt is el kell tudni fogadni, hogy míg egy akármilyen fájdalom 'viszonylag' könnyen eliminálható, egy krónikus betegség helyrehozása azért időt és energiát fog igényelni, és lesz olyan is, mint például letört, kihúzott fog, amiket pusztán energiával és gondolatokkal nemigen tudsz majd kezelni. Az kb krisztusi szint, oda meg először el kell jutni. De nem lehetetlen, nagyon előnyös (élet)cél. Milyen fasza világ lenne ez, ha tízmillió krisztus országa lennénk... Áhh menjetek csak templomba meg szavazni :-///

Akkor valójában csak ennyi lenne, hogy gondolkodom és meggyógyulok? Hát tulajdonképpen igen, ha  gondolataid nagy része nem előnytelen lenne. Teoretikusan, hangsúlyozom teoretikusan abban az esetben, ha képes lennél a betegséget okozó gondolatmintát gyökerestül kiirtani, és minden körülmény ideális lenne a testi gyógyuláshoz, akkor a lágyszöveti problémákat  a test maximum néhány hét  alatt önműködően kijavítaná. Ebben az ideális esetben a betegség természetes módon épülne le, úgy, ahogy például a Biologika tanítja. Az amúgy nagyon jó, javaslom mindenkinek.

Nade az ideálistól  elég messze vagyunk minden tekintetben jelenleg még, így érdemes kicsit trükközni :) 

Kezdjük mondjuk ott, hogy nem árt normálisan táplálkozni. Nem óhajtok táplálkozási tanácsokat adni, csak egy két szösszenet. Fogak vannak a szádban. Sokan, remélhetőleg. Ezeknek -mint biológia órán megtanultuk- formájuktól függően különböző anyagok feldolgozása a feladatuk. Elképzelhető esetleg, hogy ha figyelembe vennénk, milyen arányban vannak a fogak a szánkban, és  ehhez igazítanánk étrendünket, abból előnyünk származna? Csak úgy kérdem :)

Másik dolog: tej és tejtermék. Nem emberi táplálék. Az anyatej, az igen, a tehéntej az nem. Lehet persze fogyasztani, de mértékkel érdemes csak. Egy normális és változatos étrendben a zöldségfélékből kinyerhető kálcium doszt elég a szervezetnek, nincs szükség a tejben lévő (durva) kálciumra. Alapból legalábbis. Roborálásként esetleg, megaztán a madártej finom :) 

Magvak olajai: nem előnyösek. Nemcsak azért, mert nincs szüksége a szervezetnek olyan mennyiségben rájuk, amilyen mennyiségben fogyasztjuk, hanem azért sem, mert ezek rengeteg  kemikáliát tartalmaznak. A napraforgó például : Beleveti a pribék mezőgazdasági vállalkozó a kizsigerelt talajba, aztán műtrágyázza, gyomirtózza, fungicidekkel és peszticidekkel kezeli. Majd betakarítás előtt legyomirtózza újra, de magát a napraforgót azért,  hogy egységesen az egész tábla elszáradjon, ezáltal egyszerűbb a betakarítás és a tárolás, majd a feldolgozás. Szerinted nem marad gyomirtó a magvakban? A feldolgozásra már ki sem térek...Én a helyedben nem  ennék margarint, és a Bécsi szelet fogyasztást sem vinném túlzásba. Lehet persze mindent, csak ésszel kéne...

Folytassuk a környezettel. Említettem, hogy  a tested a bolygóhoz tartozik, fizikai anyagból van, így belátható, hogy minél közelebb van a természethez, annál könnyebb neki jól működni. Természetes közege a természet, nem a beton, nem a panellakás, nem a LED világítás, ami megzavarja a cirkadián ritmust. Megértem, hogy emberek azt választják, hogy városokban éljenek. ehhez lehet alkalmazkodni, de ilyen esetben cél kéne legyen, hogy legalább heti egy napot következetesen a természetben tölts. Nem évi két hetet nyaralással, hanem heti  egy napot kinn, a szabadban. Magad miatt, a tested miatt. A napfény éltet, a föld- maga a talaj a talpad alatt- energetikailag semlegesít. Ha felnézel a derűs, vagy fátyolfelhős égre, jobban érzed majd magad, mintahogy akkor is, ha messzire el tudsz nézni. Jó érzéseket kelt  a távol vizslatása,  próbáld majd ki. (Kitérő: Olvastam egy kísérletről, amit patkányokon végeztek. Azt figyelték, mennyire befolyásolja a lakókörnyezetük a drogfogyasztást. Érdekes. Itt a link )

Beszéljünk az egóról. Ha még emlékszel, írtam, hogy az elme feladata a gondolkodás. Úgy működne a dolog,  hogy mikor eléd kerül egy megoldandó helyzet, akkor analizálsz és döntést hozol. Ezek lennének azok a helyzetek, amikor gondolkodnod kellene. Nade és viszont, van neked ugye az egód, ami meg folyamatosan ontja a gondolatokat, kéretlenül. Ez probléma. Egyrészt az agyad egy energiazabáló szerkezet, másrészt az egó legtöbbször előnytelenül  duruzsol  bent a fejedben: logikázik,  kombinál, siránkozik, dühöng, mártírkodik, bosszút forral, hol  a múltban hol a jövőben portyázik...Olyan jól ügyeskedik, hogy szinte már elhiszed, hogy te magad vagy az egód. Pedig nem. 

Erről jó tudni, mert ha ezt megfigyeled, akkor esetleg dönthetsz majd úgy, hogy korlátozod az egódat- a totális leépítését én nem tartom előnyösnek. Ha nem is tudnál róla, akkor esélyed sem lenne. Legközelebb majd vedd észre és figyeld meg a hangot a fejedben: előnyös dolgokat mondd? A jelenben van? Ha igen és igen, akkor nem 'ellenség'. Ha viszont- vélhetően- előnytelen dolgokat ismételget, pláne kéretlenül, akkor  lehet, hogy érdemes lenne kezdened vele valamit, nemde? Az egó leépítése egyszerű, de következetes munkát igényel: el kell venni tőle az erőforrást. HA lefoglalod az elméd, akkor az egónak sem energiája, sem ideje nem lesz, hogy hasson rád. Erre jók például a mantrák, a légzés figyelése, vagy bármi, amit magadnak kitalálsz és működik. Csináld, ha komolyan akarod!  :) 

Ejtsünk szót a csakrákról! Energiaközpontok, forognak állítólag különböző sebességgel,...ami a betegeskedés szempontjából lényeges:  2 mellékcsakra van a tenyeredben, kettő a talpadon. 7 Fő csakrája  van a testednek, melyek különböző rezgésűek és színük is különböző: 

hátul a farokcsontnál a gyökércsakra- vörös, piros-, 

elöl a köldök alatt pár ujjnyival a nemi csakra- narancsos sárga-, 

köldök felett pár ujjnyival a napfonat csakra- citromos sárga- , 

szegycsontodnál, csecsemőmirigy felett a szív csakra- zöld- 

torkodnál a torok csakra- kék- 

homlokod  kb közepén a homlok / harmadik szem/ csakra- lila- 

és a fejed tetején a korona csakra, az ezerszirmú lótusz, ami ibolya színű. 

Rémlenek valahonnan esetleg ezek  a színek így sorban?

(Állítólag volt itt özönvíz. A történet szerint megbánta kicsit ezt a biblia istene- hát mondjuk barbárság is volt, ha volt- és azt mondta Noénak, hogy többet víz által nem írtja ki az élőlényeket. /saját szavaimmal, nem szabatosan adtam át, a mesét bárki elolvashatja a Tórában. Gyengébbeknek Mózes könyvei. / Ennek emlékére ívet tett  az égre, melyet szivárványnak nevezünk, és meglepően piros narancssárga  citromsárga zöld kék lila és ibolya színekből áll, így sorban. )

Mit is akarok ebből kihozni? Azt, hogy nincs fekete csakrátok, feleim. Bele vagytok buzulva a  fekete ruhákba, és ez előnytelen. A fekete abszorbál, mindent bevesz, mindent elnyel. Előnyös lehet, ha olyan helyre mész, ahol csak és kizárólag vidámság, öröm, szeretet vesz körül, ezen kívül, a hétköznapokban előnytelen. A fehér szép, de megértem, hogy nem mindig praktikus. Nameg kövérít, mi? Nem, a túrórudi, a finomított cukor az előnytelen gondolkodás és a lustaság kövérít, nem a fehér ruha. Láttál már kövér szellemet? Ugye, és nem is eszik fölösleges szénhidrátot. Viccet félretéve, ha kövér vagy, és ez tetégedet zavar, akkor kicsit racionalizáld az étkezésed és majd lentebb megy  a súlyod. Ám ha elfogadod magad, és nem gond fizikálisan a súlyfölösleged, akkor meg mit számít? Tisztában vagyok vele, hogy vonzóbbnak hat egy izmos/ karcsú test, de némi zsír az praktikus. Tompítja az ütést például, tovább maradsz életben, mert van némi tartaléka a testednek, tehát fukncionális. Ha valamely testtájék kifejezetten hájasodik, akkor az ottani csakrához kapcsolódó életterület egyensúlytalanságára lehet gyanakodni. De ez már egy másik történet lenne, nem megyek bele.

Vissza! Ha olyan testi problémád van, ami kb összefügghet valamelyik csakráddal (minden mindennel összefügg:) ), akkor segíthetnek a színek, a színes ruhák tudatos viselése. Ennyit akartam mondani erről :) Ja meg még azt, hogy általánosan is van hatásuk a színeknek, próbáld ki, hogy mennyivel másabb egy átlagos szürke hétköznap, ha mondjuk kék, zöld vagy sárga felsőt veszel fel. Figyeld meg magadon! Ha meg nem veszel észre semmit, akkor hazudtam és kész. Legalább elértem, hogy ne feketében mászkálj, mint valami birka emós XD

Volt már róla szó ,

Volt már róla  szó, hogy az elsődleges jelzőrendszered az érzelmeid, a másodlagos pedig a tested. Akkor  most ebből kiindulva, mit is jeleznek ezek, mire jók? 

Megegyeztünk benne, hogy tudatos energia vagy. A helyzet az, hogy mint tudatos energia, vágysz a tapasztalásra. Ahová eredetileg tartozol- mondjuk otthon- az egy nem fizikai hely, legalábbis a földi viszonyokhoz képest nem az. Ott nincs dualitás, nincs fájdalom, meg hasonlók, bizonyos dolgok megtapasztalása tehát nem lehetséges (Ez nem a teljes kép természetesen). Többek között ezért lett megalkotva ez a környezet, hogy tapasztalatokat tudj szerezni. Azt, hogy mit és hogyan akarsz megtapasztalni, magad döntötted el, még mielőtt leszülettél- és természetesen folyamatosan döntesz és mérlegelsz, nincs semmi kőbe vésve. Segítőket bíztál meg, hogy az utadon tartsanak (pl őrangyal), mivel tudtad, hogy amint leszületsz, elfelejted miért jöttél. A segítőid  amennyire lehet egyengetik is az utadat, de az itteni szabad akaratoddal szemben nem fognak menni kizárólag akkor, ha nem idejekorán jön el a halálod- pl egy autóbalesetből megmenthet az őrangyalod oly módon, hogy megfelelő konstellációt hoz létre. 

Adódhat tehát olyan helyzet, hogy homlokegyenest mást csinálsz, mint amit eredetileg terveztél, amivel az a gond, hogy elmaradhat a tapasztalás, amit óhajtottál, vagyis 'fölöslegesen' múlatod itt az időt :) Azért, hogy ennek az esélye kisebb legyen, kaptál integrált jelzőrendszert, vagyis érzelmeket. Nem fizikai, testi érzéseket, hanem érzelmeket. Baromi egyszerűen működnek: ha jól érzed magad, jó érzéseid vannak, akkor kb azt csinálod, amit elterveztél magadnak. Ha meg nem akkor nem. Mondta ezt már valaki neked? Komolyan azt gondoltad, hogy az érzelmek csak jönnek mennek, mint a bolygó hollandi? Komolyan véletlennek gondoltad, hogy kibe szerettél bele, vagy kit utálsz első ránézésre? Természetesen tervezés, nem kevés tervezés van minden mögött. Azt persze hozzá kell tennem, hogy a rendszer átverhető, például az egó által is, meg egyéb módokon, amiket nem óhajtok az orrodra kötni, mert a tudással nem csak élni lehet, a hatalommal meg jóval könnyebb visszafelé élni, mint tudjuk. Mondom tovább: Egy veszett nagy, orbitális, orgazmikus nagy dologra kéne csak és kizárólag odafigyelned: Érezd magad jól! Ez kéne legyen a prioritásod, mert amikor jól érzed magad, akkor azt csinálod amit terveztél, és annak az esélye, hogy testi bajaid adódnak, minimális. Meg amúgy is, jobb érzés jól érezni magad, mint rosszul, nem ? :) 

Mondhatnád, hogy rendben, nade mi van, ha én azt terveztem, hogy ilyen vagy olyan bajom lesz? Akkor magadra vess! :)  De amúgy semmi, semmi nincs. Ha beterveztél magadnak egy betegséget bármi okból- olyat persze, ami nem az elmenetelt vagy mások tanítását/ segítését szolgálja- akkor nem fogsz szenvedni tőle, nem lesz beszarás, nem lesz nyavajgás, tudni/ érezni fogod, hogy ez így rendben van. És- mondom ismét, ha nem az elmenetel a acél- akkor nemcsak, hogy túljutsz az ilyen betegségen, de még profitálni is fogsz belőle. 

A problémák ott kezdődnek, hogy  nem figyeltek oda az érzelmi, primer jelzőrendszeretekre- hozzáteszem, kihívás rá odafigyelni, az igaz. Mivel nem tanítottak meg rá...Megaztán a többség amúgy is szarul érzi magát, már szinte társadalmi elvárás, hogy neked se legyen jó. Ha boldognak látnak, akkor gyanús vagy. Ha valakire mosolyogsz, akkor visszanéz, összébb húzza a kabátját és megszaporázza a lépteit, hátha valami perverz vagy, vagy hittérítő, esetleg biztosítási ügynök...Szörnyű szörnyű szörnyű. 

A testi jelzőrendszert viszont már nemigen lehet figyelmen kívül hagyni. Ha rágódsz valamin, jön a fogfájás, ha nem tudsz valamit megemészteni, akkor gyomorproblémák, ha a szívedre veszel valamit, akkor ..tudod magadtól is. A legtöbb betegség 'lelki' magyarázata egyáltalán nem bonyolult. Könyvek is vannak erről, de magad is rájöhetsz, vagy megkérdezheted valami spiri fórumon XD

Még az sem lenne olyan nagy borzalom, ha megjelenik a testi probléma. Ha azon a ponton észbe kapnál és változtatnál+ megfelelően állnál a problémához, a test maga ki  tudná javítani a legtöbb dolgot, illetve az orvostudomány (vagy egyéb nem konvencionális módszerek) segítségével rendbe tudnád tenni. Ti viszont többnyire nem megfelelően kezelitek a testi elváltozásokat. Sajnálom, ne legyél meglepve, többségetekre  ez a jellemző mert ezt tanultátok, ezt látjátok, ezt húzzátok le a morfogenetikus mezőből. 

Amit csináltok- és ha Te nem így csinálod, akkor meghajlok előtted és elismerlek- az a következő: Szúr a szívem. Na, akkor irány az orvos, vizsgáljanak ki, mert XY- t (rokont, szomszédot) is a szíve vitte el. Vegyük észre, hogy zsigerből megjelenik a félelem, fel sem merül, hogy a probléma eredetén elgondolkozz, megszokásból kiadod a kezedből az irányítást.

Elmész az orvoshoz, ha talál valamit az jó, mert akkor igazad van, ha nem talál, az baj, mert akkor meg azon fogsz rugózni, hogy biztos tévedett...Neked semmi sem jó? :)

Szóval ha talál valamit az orvos, akkor felvázolja a lehetőségeket, amikkel a következő a gond: Félelem+ program. Az egó, mint eszét vesztett kankutya a szukára, úgy csap rá a lehető legrosszabb forgatókönyvre... a többit szerintem magad is kitalálod. 

Az orvosokkal amúgy legnagyobb gond, hogy fix pályán mozognak, mint a villamos. Nem tudnak letérni róla, nem tudják- legtöbben- még elképzelni sem, hogy lehet olyan hatékony módszer vagy megközelítés, amit nem ismernek. Ha lehet ilyet mondani, még nagyképűbbek mint én...amivel csak az a gond, hogy velem ellentétben nincs mindig igazuk... Az orvost/ orvostudományt eszközként kellene használni: megoldani velük egy problémát, nem pedig bálványt csinálni belőlük. De ez még a jövő zenéje... 

Kell-e ecsetelnem, mennyi lehetőséget elszalasztotok arra, hogy saját kezetekbe vegyétek az irányítást? Kell-e ecsetelnem, mennyi lehetőségetek lenne, hogy döntsetek, változtassatok, éljetek?    

Említettem, hogy rá lehet jönni, melyik betegséget milyen gondolkodás okoz. Ha nem óhajtasz ezen agyalni, vannak erről könyvek, amiket javasolnék: A 'klasszikus' : Jacques Martel- Lelki eredetű betegségek lexikona (ezt ha kell, kölcsön tudom adni), valamint Komlóssy Vera : Betegségek árulkodó jelei és Betegségek lelki tünetei (két külön könyv). Én ezeket ismerem.

Nincs már sok hátra, pedig lenne még : )

Utolsóként egy kis mese, meg egy technika: 

Világi emberként léteztem, mikor fülembe jutott egy új hóbort: a Reiki. Azt  mondták, hogy mindenre is jó, lehet vele gyógyítani. Én sosem voltam az a fajta, aki csak úgy pálcát tör valami felett. Régen is, ma meg még inkább azon vagyok, hogy amit lehet, azt tudjak, így tehát elmentem és elvégeztem a Reiki két fokozatát, valamint utána az Aktív szellemgyógyászatba is fektettem pénzt - értsd: megfizettem a tanfolyami díjat. Legnagyobb meglepetésemre mindegyik működött valamilyen szinten. Később- mikor spirituális útra léptem, és nőtt a tudásom- jöttem rá, hogy csak részinformációt kaptam. Nem gond amúgy, sőt: azt mondom, hogy jobb is volt így. Szerintem mindenkinek érdemes lenne legalább egy Reiki tanfolyamot elvégeznie- bár ma már állítom,  hogy nem kell a beavatás, csak az emberek többségének, az egók többségének könnyebb elfogadni ezeket a dolgokat, ha ceremónia/rituálé/ színjáték társul hozzájuk. Nameg amiért fizetni kell, azt valamiért értékesebbnek tartjátok, mint ami ingyen van. Pedig pont, hogy ami pénzen megvehető, az a kevésbé értékes...

Próbálkoztam emberek gyógyításával, de arra jutottam, hogy legtöbbjüket felesleges meggyógyítani, mert ha a berögzült, betegséget okozó gondolkodási sémán nem változtatnak, a betegség újra meg fog jelenni. Jóval jobb tehát, ha az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy változtassanak és változzanak. Ezért született a bejegyzés, és emiatt adok át egy technikát, amivel magad tudod gyógyítani. 

Egyszerű lesz. Nem kell beavatás, nem kell rituálé. Odafigyelés kell, pozitív elvárás, nameg jó, ha nem úgy állsz a dologhoz, hogy hülyeség/ átverés. (Nem tudom amúgy, hogy én mit profitálnék abból, hogy  félrevezetlek...)

Amit leírok, az aktív szellemgyógyászat részeként tanultam. Ma már tudom, hogy bárkinek rendelkezésére áll szellemi segítő, ha ezt óhajtja, de én ezt a részt itt és most hanyagolnám, és csak az egyszerű, tudatosan bárki által használható részt adom át (aztán ha később valaki rájön, hogy Ő márpedig gyógyító, akkor fejleszti a technikát, gyakorol, képzi magát stb. Ismertem olyan gyógyítót, akinek valós idejű/ folyamatos kapcsolata volt a szellemi segítőjével, ergo ide el lehet jutni, ha ez cél lesz valakinek.)  

A technika lényege a következő: A korona csakrádon keresztül 'plusz' energiát veszel magadhoz/ húzol be a testedbe, és ezt az energiát oda irányítod, ahol szükség van rá (gyógyítás szempontjából). Egyszerű nem? (az elv ugyan az, mint amit a kristályok programozásánál leírtam már)

Némi magyarázat: Miért pont a koronacsakra? Ezen a legkönnyebb egy laikusnak behozni  az energiát. Megaztán ez felfelé néz, ahol a jóisten lakik XD De facto bármelyik csakrádon keresztül képes vagy energiát tudatosan ki vagy be áramoltatni a testedbe, de én azt vettem észre, hogy aki még soha ilyesmit nem csinált/ nem tapasztalt, annak egyszerűbb, ha a koronacsakráját használja. (Ugye nem gondolod, hogy nem próbáltam már ki, hogy működik-e beavatás/ előképzettség nélkül a dolog? :) ) 

Másik felmerülő kérdés lehet, hogy honnan vesszük az energiát. Attól, hogy nem látod, energia van mindenhol, vagyis korlátlanul áll rendelkezésre. A csakrák maguk is ebből 'táplálkoznak', illetve táplálják a testedet. Amit csinálunk az az, hogy tudatosan irányítjuk majd az energiát a testünk azon részébe, ahová kívánjuk. 

Hogyan tud ez segíteni a gyógyulásban? Először is, a tested imádja, ha figyelsz rá. Amíg az energiát áramoltatod valahová tudatosan, addig oda fogsz figyelni. Veheted placebóhatásnak is ezt, de nem az. Másodszor: egy szerv/ testrész működési zavara energia szinten is megvan, nemcsak anyagi szinten. Ahol fizikai probléma van, ott energetikai is (Amint fent, úgy lent, amint kint, úgy bent. Hallottad már?) Namost ebből az következik, hogy ha energetikai szinten helyre állítjuk a harmóniát, akkor az fizikai szinten is változást fog okozni. Elfogadod? 

Jójó, de honnan tudja az energia, hogy mit várunk tőle, avagy honnan tudja a kezelt szerv, hogy  mi most gyógyítjuk? Onnan, hogy tudatosan irányítjuk oda a problematikus részhez a specifiikus energiát. Figyi: Ott az a tiszta energia mindenhol, amit 'megcsapolunk'. Amikor behúzzuk a koronacsakrán, azt tudatosan tesszük, vagyis onnantól mi irányítjuk. Oké? Na, ha valami nem világos, majd rákérdezel, de adnék egy jó tanácsot, csak úgy grátisz: Ne gondold túl a dolgokat! A gondolkodás a tett halála. Amúgy is, minden minden minden úgy alakult ki, hogy először volt a gyakorlat, aztán jöttek a fatökűek, akik elkezdték megmagyarázni, hogy hogyan és miért működnek a  dolgok, és ezekből a magyarázatokból lett az elmélet. Sosem volt olyan, hogy elméletből lett gyakorlat, épp ezért, az elméleti okoskodók elmehetnek a picsába.  jobban teszik, ha megpróbálják először a dolgokat :D Szerintem eléggé konyhanyelven adtam át a dolgokat, bárki megértheti, aki nem abból indul ki, hogy nem vagyok  normális. De még az sem  gond, ha csak egy kicsi esélyt lát rá, hogy működhet, és kipróbálja, akkor megtapasztalja maga. Utána még mindig lehet okoskodni, vagy ha nem működik, akkor meg rálegyinteni. Apropó, működés: akkor működik vagy nem ? Működik, feltételesen :) Ha pozitív elvárással állsz hozzá és nem vársz azonnali eredményt, némi gyakorlás után észre fogod venni a hatást- de akár azonnal is, pl egy fejfájásnál, vagy akárminél is, nem ismerlek.  Ha azt várod, hogy azonnal hasson, vagy félvállról veszed, akkor kevés sikered lesz. Minek hazudjak: rajtad áll vagy bukik a dolog, ez az igazság.. Örömmel venném, ha azok, akik kipróbálják és elérnek valamiféle sikert, annyit megtennének, hogy bedobnak ide egy kommentet. Csak annyit, hogy : Nekem sikerült. Nem miattam, hanem azok miatt akik hetek, hónapok, évek múltán megtalálják majd ezt a bejegyzést, és látják, hogy volt, akiknek sikerült...

Tehát a módszer: Csinálhatod nyitott vagy csukott szemmel is. Én azt javasolnám, hogy elsőre este, lefekvéskor próbáld. Elhelyezkedsz kényelmesen, veszel pár mély levegőt, megpróbálsz ellazulni, és kiüríteni a fejed. Ne állj ellent a kósza gondolatoknak, csak figyeld a légzésed. Mikor eléggé nyugodtnak és lazának érzed magad, végy egy mély levegőt, és miközben kifújod, képzeld el, hogy a fejed tetején áramlik ki a levegő. Ismételd ezt párszor, amíg már nem lesz furcsa- ezzel nagyobbra nyitod a koronacsakrádat. Ezek után képzeld el, hogy minden belégzéskor a fejed tetején áramlik  be az energia. Ez leegyen színes, kezdetben fehér, arany vagy ezüst fény, használd, amelyik tetszik. Figyeld meg/képzeld el/, hogy ez az energia fény, ugyanakkor folyadékszerűen áramlik, egyszerre folyik és fénylik. Minden belégzéskor beszívod a fejed tetején az energiát, és minden kilégzéskor végigáramoltatod a testeden. Ha úgy tetszik, kifújhatod a talpadon is akár, de azt is lehet, hogy elkezded feltölteni vele a tested a talpadtól egészen a fejed búbjáig. 

Próbáld így is, úgy is, és figyeld, hogy esik jól! Elsőre azt javaslom, hogy pár percet tölts el azzal, hogy megszokod az energia áramoltatását/ irányítását. Amikor ez komfortos lesz már /ez lehet akár az első alkalommal  is, de akár néhány próba után/ , akkor az energiát tudatosan oda fogod irányítani, ahol gyógyítani szeretnéd a tested. Feketén kívül bármilyen színt használhatsz bátran, amit jónak érzel. Én kéket aranyat zöldet szoktam főként, attól függően, hogy milyen problémát kezelek, vagy mi a megérzésem, de az is lehet, hogy ösztönösen valamilyen színben látod majd az energiát. Ez is jó, illetve nincs jó vagy rossz tapasztalás. (Akár az  is lehet, hogy most jössz rá, hogy adottságod van ehhez.. mert joga mindőtöknek van az egészséghez, az energia pedig mindenkié) A pirossal bánj óvatosan, de az sem tilos...esetleg túl energikus :) Próbálkozzzz! 

Mikor egy konkrét szervet vagy problémát gyógyítasz, arra figyelj, hogy ha magát a testtájat is elképzeled, azt teljesen egészségesnek lásd, ezzel segíted az energia munkáját. Ha betegnek képzelsz el valamit, akkor a betegséget gyógyítod, mint egy orvos. Ha egészségesnek képzelsz el valamit, akkor meg az egészséget támogatod. Nem mindegy! 

Csináld addig, amíg jól esik. Nem lehet túlzásba vinni, nem tudod túladagolni. 

Ha a testemnek valami baja lenne- és ez engem zavarna- én azt csinálnám, hogy reggelente, miután felkelek, szánnék pár perecet  arra, hogy ezzel az energiával minden csakrámat kitakarítsam. Ezt úgy lehet, hogy beszívod a fényt/ energiát a koronacsakrádon, és minden egyes kilégzéskor lentről, a talpcsakráktól vagy a gyökércsakrától kezdve kifújnám. Tehát be a koronánál, és ki a gyökérnél néhányszor /amíg jónak érzem/ utána tovább a következő csakrához. Mikor minddel végeztem, utolsónak azt képzelem el, hogy belégzéskor a gyökércsakrámon keresztül húzom be az energiát, végigvezetem a gerincemen, és kifújom a koronacsakrán. Ezt minden reggel megtenném, plusz este, lefekvéskor gyógyítanám  a problémás részeket- vagy bármikor, akár napközben többször is. 

Egyébként nem feltétlenül kell összekötni a légzéssel az energia áramoltatását. Pár mélyebb kilégzés a 'fejtetőn' praktikus, hogy nagyobbra nyisd a koronacsakrádat, de utána akár a légzésedtől függetlenül is áramoltathatod az energiát, mint egy soha ki nem apadó energiaforrást. Tapasztalatom szerint először könnyebb, ha összekapcsolod a dolgot a légzéssel, de nem szükséges.

Na, ugye, hogy nem bonyolult? Próbáld meg, komolyan, csak nyerhetsz! Akár még működhet is XD

Még annyi, hogy nincs olyan konstelláció, hogy ezzel bármi módon árthatnál a testednek. Nyugodtan alkalmazható bármivel együtt, bármi mellett, lehet orvosi kezelés kiegészítése is akár. 

Ha a tenyereden fújod ki az energiát, akkor más élőlényt is tudsz majd vele gyógyítani, de ilyet kizárólag csak akkor tégy, ha a másik kéri, vagy beleegyezik ebbe- kivétel persze a szükség, illetve állat vagy növény. Ártani nem tudsz vele, attól tartanod nem kell. 

Na, most van vége. Örülök, hogy láttalak! 

Sok boldogságot és fényes jövőt!