Micsoda? Tüzes út? Igen!
Aki korábban beleolvasott ebbe a blogba, más címmel találkozott. Aranyösvényként indult az irományfolyamat. Azt gondoltam, hogy ez a cím illik az ilyen jellegű irományokhoz, meg esetleg a spiritualitáshoz is.
Tévedtem.
Rá kellett jönnöm, hogy én nem egy olyan útra kívánlak invitálni, ami könnyűnek tűnik. Én nem az vagyok, aki álszent módon hirdeti a szeretetet, sem az, aki olyan dolgok elfogadására buzdít, melyek senkinek és semminek nem előnyösek.
A Tűz az első (fizikai) teremtő elem. (Legyen világosság! Na persze előbb volt az éter, de ebbe nem mennék itt bele, megaztán annak nincs látható formája sem :) )
Szóval, egy tüzes útra invitállak. Na nem megyünk el Tájföldre XD , hogy végigkúrjuk az összes nőnek kinéző valakit, nem erről lesz szó.
Arról van itt szó, hogy nyers vagyok, sőt, a spiri témákban még nyersebb mint általában. Na nem mintha a hétköznapokban komoly gondot okozna, hogy elküldjek valakit az anyjába, csakhát van ugye a másik blog, ahol a hozzászólásokból egy inkább filantróp és viszonylag kedves meg segítőkész valakinek tűnök. Ez most akkor hogy is van? Ez kérlek úgy van, hogy én szívesen fogadok mindenkit, aki segítséget kér, és nem érzem azt, hogy ott nekem bárkivel 'hadakozni' kéne, bárkit kioktatnom, 'terelnem' kéne, így kedves tudok/ akarok lenni. Amúgy többnyire valóban az vagyok. Viszont az a részem, ami átlátja világunk működésének néhány százalékát a nem fizikai szinten, az nem annyira kedves. Nem tudok azonosulni azzal, hogy a szeretet nevében egymást korlátozzuk, hálára ítéljük, félelemben tartsuk. Ez nekem nem megy.
Amit leírok, az az én igazságom. Hogy mindenkinek igaz, azt nem állítom.
Nem óhajtalak meggyőzni semmiről, nem kérem az adományod, a lekvárod, sem semmit. Ha kérhetek, azt kérem csak: gondold végig, amit megosztok!
Köszönöm!
Ja, és hogyan fér össze a szeretet, meg ez? Úgy, hogy én nem az emberi részedet szeretem. Azt látom, azt nézem, aki a szemét alatt (vagy fölött) vagy, a teremtett 'lelket', az árvácskát, akire ráborították a sittet. Én ezt szeretem benned úgy, mint magamban. ÉS hiszed vagy sem, hiába simogatom a sittet, attól az árvácskának nem lesz jobb. Ez a helyzet.
