Az én nézőpontom a hitről

 Beszéljünk a hitről, főleg a vallásos hitről! 

Meglehet, a Credo után ennek kellett volna lennie a második bejegyzésnek, de mivel magam is fejlődöm,  ha korábban írtam volna, nem ugyan az lenne. 

A hit a vélt dolgok valósága. Ha ebben nem értünk egyet, kérlek ne is olvass tovább! 

Azoknak, akik maradtak: 

Mivel a hit a vélt dolgok valósága, így hinni bármiben lehet. A Bibliában az olvasható, hogy a hit Isten ajándéka- mármint a bibliai istenbe vetett hit. Vagyis a keresztény nézőpont- már amennyire én tudom- az, hogy mivel a hit Isten ajándéka, így az maga bizonyítja a 'bibliai' Isten létezését. 

Nos, nem akarok senkinek sem a hitébe gázolni- remélem olvastad a Credo - t- de bármiben és bárkiben lehet hinni, bárkinek és bármit el lehet hinni. A vallásos hit két dolog miatt különbözik- például az időjárásjelentésbe vetett hittől: 

1. Idő. Ha elég sokáig hiszel valamiben, akkor az agyad egy idő után tényként kezeli- mint a tudományhívőknél az ősrobbanást- illetve arra fókuszál, hogy a hitet erősítse, alátámassza. Beleláthatsz olyan dolgokat is a valóság(od)ba, amikre racionális magyarázat is akadna. (Ide tarozik a hit általi gyógyulás is, ami az én nézőpontom szerint az ember ereje és döntése, nem a Teremtő KÖZVETLEN megnyilvánulása.)

2. Beépített program 'kihasználása'. Ez most itt megint hit lesz Neked, de én tudom, hogy igaz, különben nem írnám le: Az emberben van egy beépített program Isten- Teremtő- keresésére. Van, akinél ez ateizmusban nyivánul meg- mert ahol az energiád, azt építed, és akár ellene beszélsz valaminek akár mellette foglalsz állást, foglalkozol vele- és van, akinél vallásosságban. 

Teszek egy kis kitérőt a vallásról: 

Amint mondtam, a Teremtő keresése egy beépített program. Előbb utóbb mindenkiben előjön valamilyen formában és szinten. Erre a programra alapoztak a vallások megteremtői anno. A vallások sajnos azért kellettek, hogy az embereket- emberek által- irányítani lehessen. Sajnálom. 

Megteremtettek a vallások vezetői/ kiagyalói emberszerű Isteneket azért, hogy fenyegethessék velük a népet. ÉS lehet hinni azt amit mondok, meg lehet benne kételkedni is természetesen, de gondold csak végig: Ha az Isten szeret Téged, akkor miért ítélne meg? Ha mindenható, akkor mi logika van abban, hogy Téged korlátoz? Mennyire emberszerű és duális az istenkép a fejedben? 

Lesz majd egy bejegyzés, amiben leírom az én tudásomat a teremtésről és világunk- már ez a bolygó, Földanya- céljáról. Azzal együtt majd jobban megérted Isten rendszerét, és az emberiség felé irányuló szeretetét.  

A vallásosság sajnos inkább elválaszt a Teremtőtől, nempedig közelít hozzá. Függőségben élsz egy ideától. Egy torz istenképet plántálnak beléd, és életen keresztül a hála és a félelm között mozogsz, bizonytalanságban. Az ilyen ember irányítható. Persze ma már vannak új istenek: az internet, a mesterséges értelem, a pénz, a pornó, a politika. Kinek- kinek ízlése és óhaja szerint. Ne felejtsétek, hogy amitől függtök vagy amitől féletek, az isten az elmétekben és az életetekben- mégha nem is a szó szoros értelmében-, mert hatalma van felettetek.

Nade térjünk vissza a hitre. 

Józsi azt mondja Pistának, hogy fel bír emelni száz kilót. 

Pista ezt vagy elhiszi, vagy nem. Józsi bizonyításképp hozhat egy kétkezes súlyzót, felpakolhatja a súlyokat és felemeli a száz kilót. Ezzel bizonyítja Pistának, hogy amit mondott, az igaz. 

Pista tehát megtapasztalta, hogy Józsi fel tud emelni száz kilót, így az már nem hit, hanem tudás. Érzed a különbséget? A hit önmagában nem biztosíték, úgy is mondhatnám: kevés. 

Mert mi lenne, ha József egy kétkilós kézisúlyzót hozna, és azt emelné fel ötvenszer? Csalódás, igaz? 

Pedig József nem hazudott, csak a nézőpont más...

Ha mersz magadba nézni, számold össze, mennyi mindent hiszel, és mennyi ebből a tapasztalás! (Na és mennyi a negatív hited magadról...huhúúú....) Itt szorít a cipő mindkét oladalon ( teista és ateista) ! Mert, ha őszinték akarunk lenni, az információk, amik a fejünkben vannak...főleg hitek, nempedig tudások. Én azt mondom, hogy amit meg lehet tapasztalni, azt meg kell, vagy legalább törekedni rá. Amiben csak hinni lehet, arra nem érdemes alapozni. 

A teremtés- mármint hogy valamiféle mindenható teremtette a világunkat- ugyan annyira hit kérdése, mint az, hogy a semmiből keletkezett az élet, a véletlen eredménye. Ha viszont azt nézem, hogy azóta sem sikerült életet létrehozni az embernek 'önállóan' a látszólag élettelen anyagból, azt kell feltételeznem, hogy mégiscsak állhatott egy tudatos létező/ létezés a projekt mögött. 

Az én nézőpontom tehát a következő: a hit lehet egy lépcsőfok, út a tapasztaláshoz. Beleragadni a hitbe, vagy vakon hinni viszont nem előnyös, és nem lehet célja egyetlen értelmes létezőnek sem. Akinek hite van, annak nincs óhaja a tapasztalásra legtöbb esetben- legalábbis én ezt figyeltem meg mindkét oldalon. 

A hit nem szükséges. Nem, nem szükséges semmihez. Megcsinálom, megtapasztalom, és akkor tudni fogom, hogy igaz és működik, vagy nem igaz és nem működik.

Azt javaslom tehát, hogy bármelyik oldalon állsz, bárhogy is tekintesz a világra és magadra, ne elégedj meg a hittel. Legyen a hit egy megválaszolandó kérdés, legyen a hit kihívás. NEM a külvilág felé, hanem magadnak bizonyítani, hogy valami igaz vagy sem. Hagyd el a felesleges dolgokat, komolyan, ki a francot érdekel, hogy mi volt a bolygón 500 vagy ezer vagy milliárd éve? Mire mész ezzel? 

Azzal viszont érdemes lehet foglalkozni, hogy mire alapozzák például a reikisek, hogy ők tudnak gyógyítani... Azzal is érdemes lehet foglalkozni, hogy mire képes az emberi agy, vagy, hogy hol is van a határa a valóságnak. Rengeteg olyan dolog és téma van, ami érdemes a tapasztalásra ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnánk igaznak vagy hamisnak, véleményt alkotnánk róla. Erre biztatlak! 

Én a gyakorlat híve vagyok minden szinten, mert az élet a tapasztalásokról szól, nem az elmélkedésekről. Nem érzem a szükségét, hogy olyan dolgokon gondolkodjak, amik amúgy nincsenek hatással az életemre. Energiapazarlás volna. Az agy használja el a legtöbb energiát a szervezetben, tudtad? ;-) Próbáld meg kikapcsolni a gondolkodásodat, csodák vannak a csendben...Persze ez nem könnyű, dehát teher alatt nő a vadgesztenye!

Ha hajlandó vagy változni és változtatni, az egy más eredményt fog adni ahhoz képest, ahogy eddig zajlott az életed. Ha változol, akkor megváltozik a világod. Ez persze nem bizonyíték semmire, hacsaknem arra, hogy neked hatalmad van a világod és az életed felett- csak mivel használati utasítást az élethez ugye nem kaptál.... Egy ponton, talán csak évek múlva felteszed majd a kérdést, és talán meg is tudod akkor már válaszolni: csak hiszem, vagy már tudom? 

Sok sikert, jó tapasztalásokat! 

Élmény volt Veled időt tölteni!