Szokásomhoz híven, össze-vissza...:)
Beszélgettem egy asszonnyal, aki gyászolt. Egy fiatal ismerőse öngyilkos lett.
Kérdeztem, miért gondolja úgy, hogy a gyász előnyös...persze érdemi válsz sajnos nem volt, csak az általános gondolatok, miszerint ez szokás, így érzi jónak meg hasonlók.
Kérdeztem, miért gondolja úgy, hogy sajnálni kellene azt, akinek már semmi sem fáj...Hát mert olyan fiatal volt, előtte volt az élet, stb stb.
Kérdeztem, miért nehezebb azt elfogadni, ha valaki SAJÁT döntése alapján gyorsan kíván végetvetni az életének, mint, ha valaki lassan. Miért elfogadhatóbb, hogy dohányzással, italozással, mérgező ételekkel lassan öljük meg magunkat?
Mert olyan fiatal volt, olyan hirtelen, váratlanul történt, segítettünk volna...
Hoppá!
Segítettünk volna- mondta.
A többit neki már nem mondtam, csak Neked mondom:
Hogyan tudnál segíteni valaki problémájáának megoldásában, ha a saját életedet sem tudod irányítani? Mert nem tudod, vagy igen? Tényleg? Komolyan? Ha jön a gond, a baj, bátran szembenézel vele és őszinte szívvel kijelented: Volt már ilyen itt, mint Te, probléma! De nézz körül: Én még mindig itt vagyok, a problémák és gondok meg már rég eltűntek! Ezért tehát tudom, hogy Te is így fogsz járni!
Így csinálod? Vagy inkább fejvesztve rohansz az SZTK ba, ha belenyillal vagy szúr valahol? Vagy inkább telefújod a baráti körödet meg az internetet, hogy mekkora csapás ért? Vagy inkább kétségbe esel és remegsz, hogy most mi lesz?
Melyik a jellemző? Tudom én, nem kell mondanod...
.
.
Az ember eredendően jó, mondhat nekem bárki bármit rólatok. Még Dolfi bácsi is jót akart, segíteni akart a népének, ez eszedbe jutott már ? És, hogy mi lett a segíteni akarás hozadéka, azt sajnos láttuk...
.
.
A
világ el akarja hiteni Veled, hogy rossz vagy. Hogy mocskos, bűnös,
agresszív vagy. Sajnos Te hajlasz erre. Nem csoda persze ilyen
"segítséggel", mint például a kereszténység. Egy 'jó' kereszténynek még
az is bűn, ha a farkát kiveri...szegénykém...pedig ha tudná, hogy
mindenki a mennybe jut :)
.
.
Olybá tűnhet tehát, hogy mivel az ember eredendően jó, akar segíteni. Ám a gond ott van, ahogyan akar segíteni. A szándék nemes, ehhez kétség nem fér. Ám a megvalósításnál valahogy általában elcsúsztok, így a végeredmmény gyakran esetleges vagy hovatovább kontraproduktív.
Saját magadat mindig bölcsebbenk gondolod- akár én :) Ez idáig nem is lenne probléma, ha nem hinnéd azt, hogy mindenkin az fog segíteni, ha azt teszi ami TEszerinted Őneki előnyös.
Érted? Bölcsesség látni, hogy mi lenne előnyös valakinek. Még az is lehet bölcs dolog, ha elmondod neki. Az viszont, hogy bármi áron rá akarod erőltetni az akaratodat azért, mert szerinted így helyes, az kérlek botor és önző cselekedet.
Tudom és belátom, hogy nehéz megállni, és nem belepofázni más életébe, különösen akkor, ha valaki mondjuk a szakadék felé tart. De figyelj, nem tudod azt mondani, hogy az a másik, lélek szinten nem ezt akarja megtapasztalni. Nem tudod azt mondani bizonyossággal, hogy az szolgálja a magasabb jót, ha megmenekül. Nem tudod azt mondani, hogy Te tudod, hogy Neki mi a jó.
Amit viszont mondhatsz: Ez előnyös. Előnyös, ha
nem bűnösként gondolsz magadra. Előnyös, ha tuja helyett gyümölcsfát
ültetsz- lehetőleg magnemest. Előnyös, ha nem vállalsz gyereket, ha még
magad is gyerek vagy- ha nincs rá bizonyítékod, hogy nem csak
fizikailag, de elme/ szellem szintjén is elérted az ehhez szükséges
szintet...
El lehet mondani szinte bárkinek bármit. Én is javarészt ezt teszem. Nincs nagy értelme másra erőltetni az akaratodat, mert egyszerűen ez nem működik, és nem működik jól.
Persze má, és ha meg sem hallgat? ...
Na itt kezdődnek a gondok. Az elfogadás hiánya az egót erősíti. Feszültséget szül minden helyzet, ami nem úgy végződik, ahogy azt Te (illetve az egócska) elképzelted.
Az egó képtelen elfogadni. Önmagát mindenki felett állónak és mindenkinél okosabbnak véli. Meg nem értett lény- ez egy jó kifejezés rá. Vagy tán Te találkoztál már olyan "hülyével" , aki nem volt meggyőződve a sját igazáról? Ezeknek bármilyen ész érv, bármilyen bizonyíték csak vörös rongy, amit előttük lengetsz.
Ám vedd észre, hogy amikor segíteni akarsz és a másik erre 'nem vevő', akkor ez neked is vörös rongy lesz a pillanat töredéke alatt. Dúlsz fúlsz, gondolkodsz, agyalsz, párbeszédeket és teóriákat gyártasz a fejedben a másik meggyőzésére. Ez az ego, ez az ő játéka. Nem tud elfogadni. Nem tud elengedni. Inkább a halálba, az őrületbe kerget, mintsem, hogy más akaratát elfogadja.
Amit csinálsz az az, hogy azonosítod magad a problémával, lényeddé válik. A gumicsontod lesz és belebetegszel, ha nem engeded el.
.
.
Nem lehet és nem is kell mindenkin segíteni, de ha még mindig segíteni akarsz, akkor segítek- már ha akarod :) Elengedheted a füled mellett ha úgy látod jónak, ego.
Ved észre az egódat! Figyeld meg! Lásd, amikor az ego szól belőled, amikor sértett vagy vagy feldúlt, amikor visszaütsz ölelés helyett! Vedd észre, vedd észre, vedd észre, hogy ez az ego, és nem Te vagy.
Nem, az ego nem Te vagy. Az ego olyan, mint egy beépített védelmi program az emberben. A dolga, hogy megvédjen Téged, nem pedig, hogy irányítson- ahhoz nem elég bölcs. Aki Te vagy, az nem akar, nem ítél, nem erőltet: elfogad. Az elfogadás az egyik legjobb mód az ego leépítésére, helyesebben helyre rakására. Sok spirituális véli úgy, hogy az ego elpusztítása üdvös. (Azért furcsállom az ilyen ego harcosokat, hogy a szerzői jogokat mégiscsak fenntartják maguknak :-P) Én azt mondom, igenis van helye és szerepe az egónak, enélkül olyan lennél, mint egy növény. (Na nem mintha az baj lenne...ám pont akiknél előnyös lenne, azoknál ezt csak lobotómiával lehetne elérni... az meg azért nem szép...orvos+ tudomány, mi? éééééééébresztőőőőőőő)
A
legtöbb életedben azért 'buktál el', mert engedted, hogy az ego
irányítson. Mi lenne, ha visszavennéd az irányítást ? Ez egy folyamat.
Napról napra, hétről hétre, évről évre vedd észre és rakd helyre az
egót.
.
Megélem a fizikai fájdalmat, de nem szenvedek- a szenvedés az ego, a tapasztalás a valóság.
.
Megélem a csalódást, de nem vagyok csalódott- csalódottnak, elesettnek lenni: ego.
.
Megélem a pénztelenséget, a hiányt, de nem vagyok szegény, nem vagyok szerencsétlen: Tudom, hogy bármi lehetséges, bármikor fordulhat a kocka, panta rhei.
Az ego nagyon szereti a mártírságot. Őmiatta lehet ilyen prímán irányítani az embereket vallásokon, dogmákon, emberszerű istenelképzeléseken keresztül. Imádja a szenvedést, a drámát, a sanyargatást. Vedd észre, ha van egy kis lelki fájdalmad, mivé válik az ego által...
.
.
Ha segíteni akarsz, hát segíts!
Amit mérlegelj, hogy mivel tudsz segíteni és mivel tetézed a bajt! Akár
azt is tehetnéd, hogy megkérdezed, mivel segíthetnél, nemde? Ezzel ki
tudod fogni az ego vitorlájából a SZELET. Persze arra készülj fel, ha
megkérded és választ is kapsz, lehet rájössz, hogy inkább nem is
segítenél :)
Vagy ahogy írtam, elmondhatod amit jónak gondolsz, de légy készen elfogadni, hogy mások hülyének bélyegeznek. Engem tudod mennyien gondolnak hülyének, mikor azt mondom, hogy a Teremtő előtt nincs bűn...Hohohó, még meg is égetnének a felebarátok. Pedig igaz.
Nem fáj, ha hülyének néznek, Neked se fájjon. Megtetted amit tudtál? Meg! Nemes volt a szándék? Akkor meg?
.
.
Nézd, légy magadhoz őszinte: Lehet, hogy nem vagyok olyan bölcs, mint ahogy eddig gondoltam. Mert ugye, ha olyan bölcs vagyok, akkor hogy lehet, hogy ilyen szar az életem?
De mi van, ha mégiscsak bölcs vagyok? Mi van akkor ha a saját életemen keresztül képes vagyok bizonyítani, hogy bölcs vagyok? Meg lehet tenni? Kezdhetnéd magadon a segítést? Lehetnél Te a bizonyíték?
Talán akkor sem fognak követni, talán akkor sem fogják elhinni, amit mondasz, talán akkor sem fognak hallgatni rád- vagy talán keresztre feszítenek... De akkor már el fogod tudni fogadni, sőt nemcsak elfogadni, hanem örülni neki. Nem azért, mert nekik rossz, hanem azért mert már a szirtről nézed, mi folyik a völgyben!
Bizony. Felkel majd a nap és beragyogja a völgyet-is. Egyszer majd. De addig még van mit tenni...
Sok boldogságot és fényes jövőt!
Legyen néktek akaratotok szerint!
Tartalomjegyzék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése