Mottó: Nem olyan nehéz kilépni a hazugságból, mint viselni a következményeit.
Nos hát kérlekszépen...Lassan magunk mögött tudhatjuk a hatos évet (2+0+2+2) ám mielőtt következne a hetes, hátra van két jeles "ünnep". Kiskarácsony és Nagykarácsony. Aki esetleg nem tudná, Kiskarácsony az Újév, Nagykarácsony meg December 25-e.
Az Újévről, a tivornya és bedőlt fogadalmak dicstelen naptári ünnepéről nem óhajtok szólni. Tartsd, ha jól esik, előrébb nem leszel vele :-/
Nem így a Karácsony. Na, az már problémás a jelenlegi formájában. Ha ovastad a választásról szóló bejegyzést, ott elmondtam, hogy Te élteted az elnyomóidat. A Karácsonnyal ugyan ez a helyzet sajnos.
Nade hogy lehet a Karácsony, a szeretet ünnepe, Joshua ben Joszef születésnapja elnyomó ünnep?
A Karácsony szavunk magyar erdetű, kb karacsun az eredetije ami nagy sötétséget illetve sötét időszakot jelölt. Tisztában vagyok vele, hogy a hivatalos álláspont nem magyar eredetűnek tartja ezt a szót, ráfogják, hogy latin, meg szláv meg mittudomén milyen, de most nem ez a lényeg. A 'természeti népek'- amilyenek a magyarok is voltak hajdan, ez nem pejoratív kifejezés, csak azzá vált- a természettel együtt működve éltek és léteztek. Mondhatjuk szimbiózisnak is. Ebben volt és van értelem. Kérdem én, neked nem jobb a kedved, mikor süt a nap? Nem jobb a kedved, mikor kellemes a hőmérséklet? Haggyámá, van fűtés, van klíma! Még a kocsiban is! Most még van...Bízd csak a választott vezetőidre :D
Megegyezhetünk abban, hogy az ember jobb hanglatú, produktívabb, boldogabb, amikor az idő kellemes.
Na, és mi köze ennek bármihez?
Nem sok, csak annyi, hogy van olyan, hogy napforduló. A téli napforduló az az időpont, amikor a leghosszabb az éjszaka, és utána hosszabbodnak a nappalok! Na hoppá!
Hát ez az! Jön vissza a fény, Jézus majd meg.vált...Meg hát, pont téged.
Közeledünk. Szóval a téli napforduló, az december 21-22 körül van (2022- ben állítólag 21-e éjjszaka).
Hogy lesz ebből December 24, szenteste, de főleg hogy lesz ebből December 25-26 Karácsony? Na?
Oké, a szenteste az rendben, azt föltétlen tartsd, mert az az én névnapom, én meg szent vagyok :) , de a többi?
A többi parancsszóra: 325, Niceai zsinat. Ekkor döntötték el a dátumot, azóta December 25- e Karácsony. Parancs, értettem. Kérek engedélyt ünnepelni!
Na ééés, mit szááámít, hogy 22 vagy 25?
Szerinted mennyire szabad az az ember, aki nem tudja, hogy mit és miért ünnepel? Vagy mennyire értelmes?
De én a szeretetetetet ünnepelem, én nem járok a templomba... de azért imádkozom pénzért , meg, hogy száradjon ki a szemét szomszéd füve!
Még a szátokra se vegyétek a szeretetet. Amit ti szeretetnek neveztek, az legjobb esetben is csak üzlet.
Nem lehet megünnepelni valamit parancsszóra- SE-, amit nem tudsz.
Karácsonykor mindenki be van rosálva, hogy majd letekint a jóisten az égi parnasszusról a háromszögletű szemével, és jól megítél, ezért mímelitek a szeretetet. Eljátsszátok, hogy minden renben, hogy van elég pénz. A párok inkább szétválnának, de ilyenkor nem eshetik szó erről. A kibaszott drága gyermek sem elégedett az ajándékkal, bezzeg a Feriék, azok vettek tabletet meg pléhsztésönt, azoknak a szemeteknek milyen jól megy...
Adakoztok és adományoztok olyanoknak, akik nemhogy nem érdemlik meg, de az év többi napján még le sem köpnétek őket- mert ez illik ilyenkor.
Színjáték és képmutatás, hazugság és elnyomás. Ezt élteted a Karácsonnyal. A Kereszténység elnyomó és hazug vallás, ez az igazság. És nem az a kérdés, hogy lehet-e jó ember egy keresztény, hanem az, hogy mit erősít és mit éltet az ilyen ember.
Mit éltet, mit éltet...
A hazugságot éltetitek és erősítitek. A hazugságot, amit annyira útáltok. Hazudjátok a szeretetet, hazudtok a gyerekeiteknek, hogy Jézuska hozta az ajándékot, nem pedig hitelből van. Hazudtok, majd amikor a hazugságot visszakapjátok- mondjuk a kormányotoktól- akkor meg nem értitek, miért pont nektek hazudnak...
Nem lehetne azt mondani, hogy azért adok ajándékot, mert szeretlek? Lehetne, csak akkor meg az lenne a reakció: Az év többi napján nem szeretsz, hogy nem adsz ajándékot? ...Mert ilyen az ego.
Tudod mikor kell ajándékot adni? Amikor Neked jól esik, mert akkor adod szívből, önzetlenül. Nem parancsra.
Na de térjünk vissza a szeretethez, mert látom, hogy ellenérzéseid vannak :)
Figyelj!
A Magyar nyelv értelmező szótára szerint :
1. Vmely személy, dolog vonzó tulajdonságainak felismeréséből v. természetes kapcsolatokból eredő érzés, amely ragaszkodásban, gyöngédségben, a másik javának őszinte kívánásában és a saját érdekeinek a másikéval való azonosításában, ill. neki való alárendelésében nyilvánul meg.
Namost ez alapján például a kutyádat nem lehet szeretni. Szegény zoofilok... Oké, hülye vicc volt.
Olvasd el a meghatározást! Majd újra, és újra, és még egyszer.
Ha csak teoretikusan is, de elfogadjuk, hogy ez a szeretet, akkor kérlek nézz magadba. Ketten vagyunk csak, ami műhelyben történik, ott is marad. Mondd meg őszintén, szeretsz Te valakit- magadat is beleértve? És ha valaki igent válaszol, a következő kérdésem: Meddig? Mennyi ideig? Kb, amíg a másik nem tesz valamit, ami kifogásolható, nemde?
A szeretet -sajnos- ebben a világban, az emberek többsége által csak fejlődéssel valósítható meg. Egyrészt nem azért vagyunk itt, hogy másokra figyeljünk, másrészt meg ott ez a fránya ego, ami az első adandó alkalommal gyűlöletbe fordítja az emberi szeretetet.
Az emberi szeretet, amit minden ember meg tudna valósítani, az elfogadás és az önzetlenség. Ehhez az kéne, hogy őszinte legyél, először magadhoz. (De hogyan is lehet őszintének lenni, ha a hazugságot élteted?) Amíg magadat nem tudod elfogadni, addig inkább költözz el egy jurtába, mert csak konflikusaid és kellemetlen élményeid lesznek a többi emberi lénnyel. Ez pedig azért van, mert leginkább azok a dolgok zavarnak másokban, amiket magadban sem tudsz elfogadni.
Bátorítalak, fogadd el magad úgy ahogy vagy! Ha ez megvan, akkor kb nincs olyan, amin ne tudnál változtatni, de amíg nem fogadod el, hogy pl van egy kevés súlyfölösleg a testemen, vagy épp bunkó módon viselkedem, vagy visszaélek a hatalmammal, addig nem lehet változtatni. addig csak mész körbe, mint a lovak a körhintán, nem lehetsz táltos vagy egyszarvú.
Ha magadat képes leszel elfogadni- nem akarlak kecsegtetni, lehet, hogy évek vagy életek kellenek hozzá- akkor lehet majd elfogadni másokat. Na nem, nem a pornófilmes csaj elfogadására gondolok, és nem is a kedves ember elfogadására, aki mindig kisegít. Valahogy az ember- emberek többsége, egók többsége- nagyon könnyen elfogadja a jó dolgokat. A kihívás, hogy azokat az embereket tudd elfogadni, akik nem szimpatikusak, akik esetleg a terhedre vannak, akik kellemetlenséget okoznak. Szó nincs arról, hogy el kéne tűrni az elnyomást, szó sincs arról, hogy el kéne viselni a pofátlanságot vagy az aljasságot. Elfogadásról van szó. Elfogadom, hogy Te ilyen vagy, elfogadom, hogy ezt tetted, etc etc.
Nem kell azonosulni azokkal, akik nem a Te helyesnek vélt értékrended szerint léteznek, mert az azt jelentené, hogy megalkuvó vagy. Egyszerűen elfogadod, hogy ennek vagy annak ez a tapasztalat kell, és örülsz, hogy ez rád nem hat már, mert elfogadtad. Igen, jól olvastad: Rád már nem hat, ha el tudod fogadni. Megváltoztál, ezért megváltozik a valóságod. Így lehet jobbá tenni a világot egyedül, mégis közösen.
Micsoda álszentség, ostorozod a keresztényeket, közben meg az elfogadásról prédikálsz- gondolhatod.
Hah, én már ezt is megengedhetem magamnak! Quod licet Jovi, non licet bovi ! XD
Tudom én, hogy nagyképűnek tűnök, mert nem degradálom magam és nem mutatok alázatot a hazugsággal szemben, amit milliók követnek. De ha neked csak az jött le, hogy én mennyire nem értek egyet a kereszténységgel, akkor olvasd újra, mert NEM ez a lényeg. Én a hazugsággal nem azonosulok, az ellen emelek szót, nevezzék bárhogy.
Tudom, hogy hol tarthatnánk nép/ nemzet/ ország/ emberiség szintjén, ha ezek a pribékek nem dúlják végig a bolygót. (Nem kell messzire menni: volt egy szabad nép, aki egészen Nimródig vezette vissza történetét. Ezt a népet egy dicstelen uralkodó közreműködésével a sötét spirituális hatalom röghöz kötötte, ősiségét és hagyományát elvette. Ugyanezen uralkodó az országot felajánlotta egy zsidó asszonynak. Nézd meg most, mi van itt, hogy él és mit tud a nép, mivé lett az ország. Nem hit kérdése, mi az igazság...)
Egyszerűen csak gondold végig, mi az ami előrefelé visz és mi az, ami hátrafelé. Mert ugyanis a fejlődés folyamatos. Ha nem teszel azért, hogy előrefelé haladj, akkor találd ki, merre fogsz haladni. Nem kell elhinni : Középiskolás korodban tudtad a kétismeretlenes egyenlet megoldóképletét (x1,2 gyök alatt izé meg hozé). Eltelt pár év, és gyanítom, már nem tudod. Szóval visszafejlődtél, nem igaz?
Én csak elmondok ezt- azt. Ha elolvasod, felfogod, a többi már rajtad múlik.
Jó jó, de akkor mit kéne csinálni?
Ez nagyon egyszerű. Az ősiséghez visszatérni a jelen állapotból egy hihetetlen nagy ugrásnak tűnik, ezért erre nem is bátorítalak. Már csak azért sem, mert ami elmúlt, az elmúlt. Ráadásul elég nehéz hiteles forrásokat találni, hogy a régiek mit és hogyan csináltak, ha meg egyszerűen beállsz egy másik sorba, akkor nem feltétlenül leszel előrébb.
A természethez viszont érdemes lenne közeledni, mert tetszik vagy sem, emberként ez a bolygó a lakhelyed, és sokkal jobb együttműködni Földanyával, mint ellene dolgozni. Miért ne lehetne tisztelni a természetet, az élőlényeket?
Ha úgy tetszik, ültess egy fenyőt a kertedbe, az udvarodba, és a napfordulóra díszítsd fel! Vagy vegyél egy dézsásat az erkélyedre. Ünnepeld a fény visszatérését. Ennek van értelme. A fenyő mivel örökzöld, az örök élet jelképe, és a neve is elég árulkodó. Nem az a jó, hogy kivágjátok- megölitek- a csemetéket, majd becipelitek a lakásotokba- a halált- és ott örömködtök, hogy nagyobb mint a szomszédé...
Két út van. Vagy előre (felfelé), vagy hátra (lefelé). Mindkettő járható, de csak az egyiknek van értelme.
Legyen nektek akaratotok szerint!
...amikor még nem voltam spirituális ember, én is megültem a Karácsonyt. Előfordult, hogy fát is állítottam, és kifejezetten tetszett az ajándékozás. Amivel soha nem tudtam megbékélni, az az elmúlás. Nem tudtam valahogy elfogadni, hogy egyik nap öröm boldogság, tobzódás, ajándékozás van, a következő pedig egyszerű szürke hétköznap. Éltem én is úgy, mint a többség: bérből és fizetésből, néhány hétvégébe és ünnepnapba sűrítve a boldogságot. Évekbe tellett, mire megértettem, hogy ezek a kreált ünnepek pontosan ezért vannak: az embert az elmúláshoz kötik, a pillanatnyi, talmi élvezetek és örömök által. Várni kell a boldogságot, majd látni, ahogy elillan... A világ nem így működik. A körforgás folyamatos, sosincs vége. Minden nap szent és minden nap ünnep, életeni csak az igazságot érdemes. Van, amin könnyű változtatni, van amin nehéz, de minden alakítható, ha van egy szilárd alap a lábad alatt. Szeretném ha megértenétek, hogy a hazugságra csak homokvár építhető, olyan, amibe beleölöd az idődet, az energiádat, majd az első nagyobb szél vagy eső tönkreteszi.
Kiegészítés bölcsebben, mert magam is fejlődöm: Nem óhajtok bántani senkit, még ha úgy is tűnik. Aki hisz vagy hinni akar, tegye. Aki vallásos, felekezethez tartozik, tegye. Aki ateista vagy tudományhívő, tegye. De az Úristenre kérlek keresztény és nem keresztény, hogy gondolkodj, és ne akard senkire se ráerőltetni a saját igazad, mert ezt Te sem szeretnéd!
Én a keresztények szemében eretnek vagyok a tudományhívők szemében pedig vallásos. Nekem pedig a Teremtő megnyilvánulásai vagytok mindannyian, olyanok, akik komoly feladatot vállaltatok azzal, hogy idejöttetetek és végigjátsszátok az élet nevű játékot. Ha néha keményen szólok is, nem vezérel rossz szándék. Ez az igazság.
