A magyar nyelv értelmező szótára szerint:
háború [ú v. u] főnév -t, -ja
1. Fegyveres eszközökkel v. más erőszakos eszközzel vívott küzdelem két v. több ország között.
2. (átvitt értelemben)
Általában olyan tartósabb állapot, amelyben ellentétes érdekek,
meggyőződések, törekvések többé-kevésbé erőszakos módon összeütköznek. Gazdasági háború. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Veszekedés, civakodás, háborúság, háborúskodás.
Ez iagz ? Az egyik ország háborúzik a másikkal? Hogyan? Mit tud csinálni egy ország? Mit tud tenni egy nép? Az ország és a nép...fogalmak. Nem tesznek semmit.
Az országnak van vezetője (vezetői), akit/ akiket a nép választ -khm. Ezek a vezetők a NÉPtől kapnak HATALMAT arra, hogy megtegyék, amit jónak/ hasznosnak / gazdaságosnak etc vélnek. Vagy, amit épp akarnak, mint láthatjuk.
Tehát a háborút- bár emberek harcolnak egymással- nem az emberek, nem az országok, nem a népek óhajtják, hanem ezek VEZETŐI. A vezetők pedig olyan emberek, akiknek a többi ember ad hatalmat arra, hogy azt tegyék, amit akarnak. Téged meg hülyének néznek, már megint.
Jó a háború? Majd talán a végére eldöntheted magad. Nézőpont kérdése.
Mit gondol Isten a háborúról?
Visszakérdeznék: Melyik? A keresztény, a hindu, a buddhista, a japán, a kínai, az azték? Melyik isten?
Létezik Teremtő. És tudod mit gondol? Pont ezt: Szabad akaratotokból azt tesztek, amit akartok. Én úgy szeretlek titeket, ahogy vagytok. Kicsinek, nagynak, perverznek, gyilkosnak, kövérnek, soványnak, boldognak, szomorúnak, szentnek, hazugnak. Ahogy vagytok, úgy szeretlek.
El tudod képzelni a végtelent, amint ezt mondja: Na, ez már nem nem fér bele a végtelenbe, ez már túlmegy minden határon :D
Még Jézuska is említi: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Istenke meg elítéli a háborút? Na ne röhögtessetek!
Mielőtt elkezdődött az Orosz-Ukrán cilibuli, sok nyilvános spirituális egó kinyilatkoztatta, hogy ez nem isten terve, elkerüljük, nem lesz ilyen, satöbbi. Kevesen adtak helyt a lehetőségének.
Most pedig sok spirituális egó meg van döbbenve, és arra buzdít, hogy meditálj, küldj szeretet energiát, meg hasonlók. Szép, szép. Nade akkor Én : Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Megítélitek a háborút és véget akartok vetni neki. Azt mondjátok, a háború rossz, ezzel pedig a dualitást erősítitek, mert ha van rossz, akkor van jó is. (Hol van akkor a végtelen?) Egy spirituális embertől elvárható lenne, hogy ne azt mondja, amit illik, hanem azt, ami igaz. Ami igaz, az pedig az, hogy a Teremtő nem ítél meg semmit és senkit. Nincs hibás. Ez van. Minden folyik, minden változik, minden alakul. Emberek testet öltenek és elhagyják azt.
Mutassa meg magát az a spirituális ember, aki állítja, hogy ő TUDJA, hogy XY, aki elveszíti a testét- mert az életét nem, lévén örök és elpusztíthatatlan - ebben a konfliktusban, nem óhajtotta ezt a tapasztalást, mielőtt leszületett!
Mutassa meg magát az a spirituális, aki jobban tudja, hogy mi kell az egyes embereknek, mint ők maguk! Hogy milyen tapasztalatok megélésével tudnak fejlődni!
Álljon elő az a spirituális ember, aki annyira közel érzi magát a Teremtőhöz, hogy besétál mondjuk Ukrajnába, és bedug egy piros almát valamelyik tank csövébe! Rajta!
Nagyon könnyű videózni, és beszélni a szeretetről! Nem bántani akarok és nem megítélni, mert végső soron minden spirituális egó jót akar és komplexen nézve előrefelé viszi az emberiséget. Ám az embereknek példa és lehetőség kell, nem frázisok. És nem kell nagy dolgokra gondolni- egyelőre ;-)
A példa a következő: Nem állok senki mellé, és nem vagyok senki ellen. Nem vagyok hajlandó időt és energiát szánni semmire, amiből nem kívánok többet teremteni. Lehet így élni. Persze, csak Én nem vagyok normális.
A lehetőség a Tiéd:
Amerre a figyelmed fordítod azt élteted, annak adsz energiát! (Aimkor a háború ellenében teszel bármit, végső soron minek is adod az energiát? Valami ellen harcolni annyi, mint ellenséget teremteni! )
Én mindenkivel vagyok. Megtehetem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése