Nem mindig könnyű. Nekem sem mindig könnyű. Ettől szép.
De vissznézve az időbe, bizton állíthatom, hogy érdemes volt felkelni reggel. Dér volt és sütött a nap. Kellemes nyugalom járta át a létezést, a tegnap gondjai és a holnap problémái kellő távolságban voltak ahhoz, hogy az élet pőre valóságában tárhassa fel magát. Ennyit jelent a jelenben a létezni. És te hogy vagy?
Létezel? Lélegzel? Meghajolsz? Tudod pontosan, miért keltél ki reggel az ágyból? Na és azt el tudnád mesélni, mi volt az első, amitől a kedved - vélhetően semlegesből- negatív irányba változott? ....
Valamit észre kéne venni. Valamire figyelni kellene. Valamin változtatni volna jó, csak ugye nehéz.
Vagy úgy sz@r az egész, ahogy van? Na és...annak ki az oka? Jóbarát, mondd, kin múlik, hogy mosolyogsz vagy vicsorogsz?
Persze, sok a baj. Afrikában éheznek- mondják a tévében. Itt meg végszükséghelyzet van, meg járvány, meg be kell fizetni a számlát, meg bla bla bla, és még bla bla. Oltassunk vagy NE oltassunk, maradjunk a sorban, vagy NE ?
Jó volna, ha valaki eldöntné végre, mit is tegyél, igaz? Milyen nagyon jó lenne, ha előkapnád az okoskolbászt a zsebedből, felcsapnád az interneteddd, és az megmondaná, hogy balra vagy jobbra menj, meg, hogy melyik gatyádban fogsz jól kinézni, és a többi, és a többi...
Rossz a hír, amit közölni sürgős. Ha nem hozol döntéseket, az is döntés, méghozzá a Tiéd. Sajátod. Csak úgy gondolj bele: Bemész egy étterembe..Ja nem, az nem jó, nem vagy beoltva, nem mehetsz be. Akkor mondjuk, bemész a könyvtárba...oda se lehet? Oké, oké, akkor bemész a közértbe- szájkosárban, szabályosan, lehetőleg a szemed is betakarva. Tehát behaladtál, és nem döntesz, hogy mit vegyél. Akkor az van, hogy adnak egy szatyor valamit, pengetsz a pénztárnál, illedelmesen elköszönsz, és hazaviszed a valamit. Otthon pedig finom vacsorát főzöl a családnak a tizenöt deka lecsókolbászból, üveg eperlekvárból és a négy tekercs hatrétegű toalettpapírból, amit kaptál. És mindez azért, mert nem döntöttél... Barátom, hát ez tényleg elég kellemetlen.
Próbáld legalább meg, hogy milyen döntéseket hozni, és azokért felelősséget vállalni!
Szikrák vagyunk a szélben. Mindannyian. Egy helyről jövünk, és bár a 'pályánk' nem feltétlenül közös- mert nem ugyan azok a dolgok késztettek minket a repülésre- összetartozunk.
Ne repülj egyedül, fárasztó és nehéz. Én próbáltam.
Repüljünk együtt! Ismerem a szél Istenét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése