Újratervezés...avagy vissza önmagadhoz

 Elmondtam és elmondom újra, ha kell százszor, mert az ismétlés a tudás k***a anyja! 

Amit gondolsz magadról...mások tükre. 

Amit hiszel magadról...torzítás. 

Ahogy működsz...automata.

Aki valójában vagy...arról fogalmad sincs...

Hogy történhetett ez? 

In medias res ...
Erre a létsíkra fizikai tapasztalásokat gyűjteni jöttél- saját magadról. Mikor itt vagy, elválaszt -magadtól - a tér és az idő, korlátoz a forma és annak minden összetevője, különösképpen a mentáltested, ami az egó, a tudatos és a tudatalatti elméd komplexumát jelenti. 

Megpróbálom szemléltetni, de vedd figyelembe, hogy ez csak szemléltetés, egy olyan kép, ami az elméd számára potenciálisan befogadható, tehát nem tökéletes és nem pontos!  

Képzeld el, hogy neked itt a formában- a testedben energia szinten- van egy függőleges (fény)tengelyed. Ez a fénytengely normál állapotban összeköttetésben van a bolygóval lefelé az omega csakrádon keresztül, és felfelé az alfa csakrádon keresztül. Most ha körülnéznél és láthatnád fizikailag, körülötted van egy felhő, ez a mentáltested, ami része egy nagyobb felhőnek, ami az itteni működésed irányítója, a saját, személyes meződ. E felett van az önvalód, az angyal- emberi értelmezésben- e felett a valóság, és ez az egész a TeremtőBEN létezik. 

Velem vagy még? Megítélhetsz amúgy nyugodtan :P 

Normál esetben a fénytengely tiszta és stabil volna, a mentáltested és a meződ nem korlátozná az energia/ információ/ fény áramlását. 

De ez igen ritka dolog, közelítőleg Jézus vagy Buddha volt ilyen működésben, és ők sem folyamatosan, ezt jó, ha tudod. (Amúgy jelzem, minél tisztább a meződ és minél stabilabb a fénytengelyed, annál nagyobb a 'hatása' itt a létsíkon, például 'csodatétel' a krisztusi szinten, ami amúgy nem az :) ...)

De felteszem nem célod a krisztusi tudatszint, tehát maradjunk az emberi vonalnál, mondjuk egy balanszos és boldog életnél. 

A Teremtőt és a valóságot kihagyom a magyarázatból, mert a te szempontodból ez lényegtelen, maradjunk annyiban, hogy nem avatkoznak bele az életedbe, mert nincs rá motivációjuk. 

Az önvaló- aki valójában vagy- már hat rád. Nem akarással, mert nem akar, hanem inkább óhajt- nemigen van megfelelő szó erre. Úgy képzeld el, hogy mondjuk 'szeretne' egy csokitortát, de hajlandó kivárni, hogy minden körülmény a helyére kerüljön tőle függetlenül ahhoz, hogy érdemben megtapasztalhassa a csokitortát. Akár életeken keresztül is képes türelmesen várni, ugyanis téren és időn kívül létezik, ugyanakkor folyamatosan motivál/ tol arra, hogy meglegyen a tapasztalása olyan helyzeteket létrehozva, amik a csokitortához visznek téged (ez a karma amúgy, amit rútul félreértelmeznek és félretanítanak...)

Teahát az önvaló felől érkezik egy irányultság feléd, a formához. Tudom, kicsit paradox, hogy az önvaló vagy valójában, de közben mégsem így látod/ érzed/ gondolod. Ez a tapasztalás része, a játék szabálya, ami kihívás arra, hogy forma szinten túllépj a saját korlátaidon...

Az önvaló irányultsága hat a meződre, létrehozva fizikai síkon helyzeteket és konstellációkat az életedben, hogy meglegyenek a vágyott tapasztalások. Ámde fájdalom: a meződ nem engedi át tisztán a fentről jövő információt, sőt az is előfordul, hogy szinte semmi sem jön át, illetve ha maradunk a csokitortás példánál, akkor egy torzult mezőn keresztül a csokitortából lehet, csak annyi érkezik le ide hozzád, hogy valami hiányzik. Lesz benned egy érzés, hogy valami nincs meg, de nem fogsz rájönni mi, mert a meződ nem tiszta, a csatornád korlátozott a fentről jövő információra, az útmutatásra. De a hatás átjön: folyamatosan kapod a lehetőségeket- amik soxor pofonoknak tűnnek- ahhoz, hogy meglegyen az önvaló óhaja, de nem tudod értelmezni, mert ez a rész- kifejezetten a mentáltest- megszűri és torzítja a fényt. Az önvaló hatása a fizikai síkra- az itteni játékszabályokat betartva természetesen, így csak teoretikusan- korlátlan. 

A helyzet az, hogy vagy megérted, vagy nem, ettől jobban nemigen tudom elmagyarázni ezen a szinten, írott szövegként, egy bejegyzés keretein belül, mert korlátoz a nyelvi struktúra, a hely, és hát csak annyi eszem van, amennyi látszik :P  

Nade akkor miért, hogyan és mitől torzul a meződ, a mentáltested, egyáltalán miért van ez 'megengedve' ? 

A rendszerszintű 'megengedéssel' kezdem. A mentáltest a formához tartozik, nem az önvalóhoz, ha szét akarom választani. Kb úgy képzeld el, mintha egy nefron lennél a vesédben: úgy tűnik, egyedül állsz, közben egy nagyobb tér tart (a vese, ami a példámban analóg a mentáltesteddel), ami egy egység része (a fizikai tested, a példában a meződ), és ez mind összefügg és hat rád, ugyanakkor neked- látszólag- igen kicsi a hatásod az egészre. Főleg, ha nem is tudod, ki vagy, mit csinálsz... A rendszer azért ilyen, mert nem az az elsődleges, hogy a forma szint (főleg az egó) kielégüljön. Sajnálom, ez az igazság. 

Félre ne érts: nem cél, hogy itt szopj életeken keresztül, és ha nem akaratoskodsz, akkor lehet- és de facto lesz is- kellemes, élménydús és boldog életed. De sosem akarással. A boldogság ugyanis nem érhető el akarással. Talán már rájöttél magad is... A rendszer a szeretetre épül, ezért a megengedés rezonál vele, azzal lehet előnyösen működtetni.

Szóval amikor megnyilvánulsz a formában- megszületsz- rögtön működésbe lép (rétegződni kezd) a mentáltest, és kifejezetten az egód. Az egó célja a tested védelme és az illúzió fenntartása- az illúzió az, hogy itt ez a valóság, és hát legyünk őszinték: forma szinten- míg nem látsz messzebb- tényleg ez a valóság. De amikor megtapasztalsz majd olyat, ami nem fér bele a korábbi valóságképedbe, akkor mi lesz? Besöpröd a szőnyeg alá? 

Az egód folyamatosan épül és programokat, pozíciókat, protokollokat gyárt a működésedhez, a túlélésedhez, és idővel önállósítja magát, mint egyeduralkodó és irányító. Az önállósodás/ elkülönülés tinédzserkor környékén/ után szokott amúgy megkövesedni általában, nagy általánosságban az én megfigyelésem alapján. 

Az egó folyamatosan monitorozza a téged ért hatásokat és a tekintélyek mintáit, működésmódját. (A tekintélyek azok a források, melyeket igaznak fogadsz el mérlegelés nélkül: személyek, intézmények, médiák) Ezek alapján alakít ki magáról egy képet az egó akivel azonosul. Ez az énképed. 

A pszichológusok azt gondolják, hogy az egó vagy TE. Tévednek. A pszichológiában hatalmas potenciál van, remélem egyszer majd kihúzzák a fejüket a seggükből, és hajlandóak lesznek holisztikusan, komplexen ránézni a mentáltestre... annak az esélye ugyanis, hogy ez csak számomra látható, elég kicsi...

Az énképed tehát mások tükre és a személyes egóreakcióid keveréke. NEM vagy önmagad- jelenleg még. Ezért nem vagy amúgy MÉG boldog...

Amit nem használsz, az elgyengül. Egyetértesz ezzel? 

Na, akkor itt a magyarázat arra is, miért nem vagy stabil. NEM fénytengelyed van, mégcsak nem is aktívak - vélhetően- a fizikai testeden kívül lévő csakráid, amik nyitnák a csatornát az önvaló felé és Gaia felé...

A legtöbb embernél egy húrszerű csík van csak jelen a fénytengelyből, ami jó esetben valamennyire fényes, és jó esetben összeköti a gyökércsakrát és a koronacsakrát. Ebben a helyzetben még nincs közvetlen kapcsolatod az önvalóddal, ráadásul automatán, az egó programjai és protokolljai alapján működsz, a tudatos elméd pedig narrálja, megideologizálja UTÓLAG a döntéseidet és az életed eseményeit. Így történhet az is, hogy egy 'elveszett gyermek' azt kérdezi: hogyan lehet belenyugodni Isten akaratába...

Hogy jobban értsd: az önvaló tol valamerre, finoman vagy esetenként durván, eseményeket és történéseket  elédtéve azért, hogy észrevedd: nem arra mész, amerre előnyös volna. És mivel nincs meg a hozzáférésed- avagy a kulcsod- a magyarázathoz- lévén korlátozott a csatornád- azt hiszed szokásból, konformitásból, énképből, hogy szerencsétlen vagy, vagy bármi egyéb előnytelen... Szó nincs erről. Ott vagy ahol vagy, az vagy aki, és ez épp elég ahhoz, hogy elindulj. Neked- és mindenkinek akinek ép valamennyire az elméje-, forma szinten megvan a lehetőséged arra, hogy megerősítsd a fénytengelyed és helyreállítsd a kapcsolatodat az önvalóddal. Igen, hatalmad van, de a kinyilvánításáért tenni kell, és ez a kezdésnél  keserves lehet. Ez maga a tüzes út...

A legtöbb ember egyébként nem hajlandó cselekedni, nekem ez a tapasztalatom. Aki szembenéz saját torz működésével, az kap segítséget és lehetőséget is- mégha nem is mindig olyan módokon, ahogy szeretné vagy elképzeli. Amúgy jelzem: legritkább esetben vág egybe az emberi- egós- akarás az önvaló irányultságával. 

Amíg akarsz ugyanis: egóból működsz, és korlátozod a saját lehetőségeid. Hihetetlen, mi? 

Na figyelj! 

Az ember bemegy a tüzépre, és választhat magának az alapozáshoz építőanyagot: akarhatja azt amit elképzelt, de csak azt tudja megvenni, amire van lehetősége ott és akkor. Ezzel szemben az önvaló hozzáférése a lehetőségekhez korlátlan. Ha a tüzépes példánál maradunk, akkor az önvaló nem bemegy egy tüzépre válogatni, hanem ő tervezi és gyártja le az építőanyagot. Érzed a különbséget? És igen, ez azt jelenti, hogy ha engednéd, akkor megkapnál mindent, ami a boldogságodhoz 'kéne'. Persze nem biztos, hogy azt kapnád, amit jelenleg az egód akar, amiről úgy véled, hogy neked KELL...

Vagyis: az akarással magad szabotálod. Keretezed a valóságot, a saját radarképernyődön megjelenő dolgokat teljesnek véled, közben a radarod a totális képből csupán töredéket lát, és ennek töredékét látod csak a 'képernyődön' (érzékeled organoleptikusan és tudatosul az elmédben). 

Tudom, nehéz nem akarni, és először úgy tűnik majd, hogy sodródsz, de ez csak az egó és/ vagy a tudatos elméd narratívája, ami azt a célt szolgálja, hogy maradj a berögzült működésben. 

Az egó egyik utolsó csapdája egyébként a nem akarás akarása...De talán jobb, ha erre nem megyek el, mert meglehet még korai volna, ráadásul- bár sémásak az egók- nem biztos,hogy ez neked is előjön vagy gondot okoz majd. Céltól is függ nyilván, nem ugyanaz a kihívás, ha 'csak' egy kicsit jobb életet szeretnél- ami egyébként nemcsak adekvát, hanem születési jog energetikai szinten- , vagy a valóságot akarod kinyilvánítani a formában. 

Egy kis kitérőt teszek, mert idevág. a 'betegséges' bejegyzésben beszéltem a morfogenetikus mezőről, avagy a kollektív emberi mezőről- vagy mindegy hogyan nevezzük. Ez is egy energia/ információs felhő, melyben az emberiség egészének- tehát nem csak a jelenleg fizikai formában lévő embereknek- a gondolatai és hiedelmei vannak tárolva és hatnak a személyes meződre- ezáltal befolyásolnak. Hülyeség volna? 

Figyelj! Halál, karácsony, a rák gyógyíthatatlansága, erőfeszítés az eredményért és hasonlók... értelmetlenek, mégis jelen vannak. Hitek, melyeket átvettél a kollektív mezőből és keretezik a működésed. És mivel ezek részei a gondolataidnak, így erősíted a kollektív mezőben az előnytelenséget magad is...circulus vitiosus... 

Értem én, szerinted a halál például valóságos. Nos igen, a test elmúlása valóban az. Az élet viszont örök és elpusztíthatatlan. Mikor elpusztul a forma, az önvaló idevetült része visszatér önmagához, a leélt élet 'filmje' pedig eltárolódik a bolygó kristályrácsában. Vagyis: az információ minden eddig élt emberről hozzáférhető, az önvaló meg eleve nem ide tartozik. Szóval, amit csináltok halottak napján, az nem egyéb, mint a valóság torzítása, az előnytelenség éltetése. Öntudatlanul, szokásból, mások hibás programja alapján. Érted? 

Térjünk vissza a tengelyedhez, ami a stabilitás alapja ! Szemléltetem, nem tudom tökéletesen átadni. Mea maxima culpa...

Tehát ahogy mondtam, a legtöbb embernél nem beszélhetünk fénytengelyről, csak egy húrról tulajdonképpen. Azt úgy el tudod képzelni, hogy egy húrt megpendítesz, és rezeg még egy darabig? Na, ez okozza az instabilitást sokaknál. 

Jön egy esemény, ami hatást gyakorol rád. Megpendíti a húrodat energetikailag, és kibillensz az egyensúlyodból. Arról nem is beszélve, ha eleve nem voltál stabil- tehát a húrod nem egyenesen állt az energiatestedben, hanem mondjuk feszítve volt valamerre. Ezesetben a billenés még erőteljesebb lesz, és több energia- vagy épp idő, ha forma szinten nézem- kell majd ahhoz, hogy valamelyest helyreálljon a stabilitásod, vagy a korábbi, stabilnak vélt állapotod. 

Viszont van valami, ami említést igényel, és nem megyek el mellette, mert motivációt adhat. Ha stabilizálod magad- ami azt jelenti, hogy először egyenesbe hozod a húrt, majd elkezded aktiválni a fénytengelyed- akkor a meződ tisztul, és ez hatással lesz mások mezejére/ energiaterére is. Ha ilyen filantróp fajta vagy, akár ezért is megérheti 'dolgozni'. Arra azért ne számíts, hogy egy hét próbálkozás után csodák fognak történni körülötted, de némi idő alatt változásokat fogsz tapasztalni a környezetedben is. 

Gondolom most az volna adekvát, ha javasolnék valami forma szintű trükköt vagy technikát, amivel a saját tengelyed helyre tudod állítani, igaz? Megmondom őszintén, nem szívesen teszem, mert amit az emberek ingyen kapnak, azt nem értékelik általában- nekem meg feleslegesen avul a billentyűzetem a pötyögéstől :P A kollektív mezőből jövő régi energiás program arra visz, hogy csak az a fasza, amiért jó keményen meg kell dolgozni. A szobrokat is a hősöknek és a küszködőknek állítják, igaz? Ostobaság amúgy energia szintjén az, hogy adni kell valamit cserébe. Forma szinten lehet üzletelni, kérhetek egy doboz fekete Dunhillt mondjuk azért, ha átadok infót vagy segítek betolni a kocsidat...de nekem speciel megvan ami kell, ami meg nincs meg, az majd meglesz :P

Ugyanakkor nem leplezem a tényt, hogy mindenért fizetned kell. De ez nem valamiféle üzlet, így gondolom, nem is igazán érthető számodra. Nézd: ahhoz, hogy változás történjék, valamilyen cselekvés szükséges- és nem feltétlenül fizikai cselekvésre gondolok. Ez az ár. Néha szándék, néha lemondás, mikor hogy. De egy és egyáltalán nem olyan, mintha bemennél a boltba és valamit megvennél, erről szó sincs. Ha nem érted még teljesen, az sem gond, és az is belefér, ha ignorálod. Csak annyit javallok, hogy nem fizikai szinten ne azért bízz meg valakiben, mert kér valamit a segítségért, vagy az információért. 

Alap, hogy elérj egy kicsi nyugalmat és ebben a nyugodt állapotban létrehozz magadnak egy új alapmintát, ami a működésed bázisa lesz. 

Például meditálhatsz is, ha nagyon ráérsz, és közben lehet mantrázni, hogy stabil vagyok. Nem adok pontos tippet, ugyanis mindenkinek egyéni- torzítástól, állapottól, helyzettől etc függően, hogy mi az, ami befogadható. Van, amire létezik univerzális keretmódszer- tehát egy váz, amire felépül az adott helyzetnek megfelelő beavatkozás-, és van, ami csak egyénre hangoltan működik. Általánosságban hiába mondanám például, hogy kezdj el nyugodtan lélegezni és lazulj el, ha nálad a fejtérben van egy blokk, akkor semmi hatása nem lesz, ergo csak csalódást kapnál. Érthető? 

Aztán a csakrák, amik a fizikai testedhez tartoznak, konkrétan a főcsakrák. Ezeket tisztítani és hangolni, ugyanis ha nagyjából hasonló hatékonysággal működnek, akkor horizontálisan stabilizálják a húrodat/ tengelyedet. Tehát elsőre nem az a cél, hogy a csakráid 'hűdefaszán' működjenek, hanem az, hogy nagyságrendileg hasonló mennyiségű energiát tudjanak közvetíteni a tengelyed felé. Hogy nálad mely csakráknál van túlműködés vagy épp 'eltömődés', én nem tudom megmondani látatlanban- és nem is akarom :P Súgok: ha kifejezetten hájasodik például egy testtáj, az gyanús. Ha gyakran fáj a fejed, az gyanús. Ha valami krónikus egészségügyi problémád van, az gyanús. Minden csakrának megvan a maga életterülete, figyeld meg magadat, elemezd magadat. Amúgy, aki kér, az kap. "Zörgessetek, és ajtót nyitnak néktek" - hallottad már valahol? 

A 'betegséges' bejegyzésnél írtam kicsit bővebben a csakrákról, azt esetleg olvasd el, és van ott egy technika is, azt használhatod a csakráid és a tested hangolására, javítására. Azzal nem tudsz mellélőni, csak ha akarásból csinálod, és folyton az eredményt monitorozod. 

Aztán meglehet érdemes volna megfigyelni a gondolkodásodat és a reakcióidat, illetve a motivációidat. 

Némelyeknek előnyös lehet, ha katalógust készítenek magukról az alapján, mi előnyös és mi nem. Innen ki lehet indulni, ha ez őszintén van kivitelezve- mert ebben a helyzetben tényleg magadat vered át, ha eufemizálsz, vagy akár hazudsz. Ami szar, az szar, ami előnytelen az előnytelen. Célod- felteszem legalábbis, ha még mindig olvasol- , hogy előnyösebb működésre válts, tehát légy magaddal őszinte!
 

A legtöbb ember képes objektíven megítélni saját magát, csak gyávák hozzá, mert kiderülne, hogy amit eddig csináltak, az nem biztos, hogy előnyös volt- finoman szólva. Nade azért, mert eddig- tudatlanságból, slendriánságból, félelemből, konformitásból vagy akár lustaságból- előnytelen gondolatokat forgattál a buksidban és előnytelenül nyilvánultál meg, még nem muszáj ragaszkodni a hülyeséghez. Én tudom, hogy könnyebb, és nincs semmi gond azzal, ha nem változtatsz. Csak azt ne várd, hogy hagysz mindent úgy, ahogy volt, és majd más eredményt fogsz kapni. Az nem fog megtörténni, ugyanis nem fizeted meg a változás árát, ezért az ára a nem cselekvésnek a stagnálás, illetve süllyedés. Ugye azt nem gondolod, ha nem csinálsz semmit, akkor maradsz ahol vagy? Nem bizony...lefelé haladsz, önműködően. Mondjak példát? Valamikor megtanultad a kétismeretlenes egyenlet megoldókulcsát, ezt az iksz egy kettő egyenlő mínusz bé gyökalatt mittudoménmi ökörséget- már én is elfelejtettem :P 
TE emléxel rá? Ugye, hogy nem. Na ez a süllyedés, automatán. És ez minden szinten így működik...

Na, tovébb...kapcsolatok. Talán már belátod, hogy akik körülvesznek, azokra hatsz, és ők hatnak rád. Ezért sokan, aki hajszolják a megvilágosodást például- elvonulnak, hogy ne hassanak rájuk másuk. Szép dolog elmenekülni az élet elől, mondhatom...

Naszóval amit ki akarok ebből hozni az az, hogy nem kell neked ragaszkodni senkihez sem, ha előnytelen. Ha viszont nem vagy még azon a ponton, hogy bárkit simán kizárj, vagy épp a status quo alapján nem kivitelezhető, attól érdemes energetikailag függetlenedni. 

Elmondom, miért. 

Volt szó a mindenféle előnytelen programról és hiedelemről, énképről és hasonlókról. Egyszóval a torzulásokról. Namost a helyzet az, hogy amiképp az előnyös dolgok kapcsolódnak és erősítik egymást, úgy az előnytelenek is. Jegyezd meg: ha két lovat kötsz a szekered elé, azok nem kétszer, hanem háromszor gyorsabban fogják húzni...jaám. 

Sok emberi kapcsolat torzulás alapú, ez tartja egyben: közös szenvedési minta, például. A helyzet az, hogy ha olyan személlyel vagy, akinek hasonló torzulása van, mint neked, akkor nagyon nehéz lesz neked változtatni az adott torzulásodon, ugyanis a másik személy energetikailag tartja azt. Ez kicsit érthetetlen, gondolom, de nem gond. Megpróbálom másképp egy más módon: Ha valaki hisz valamit rólad, az hat rád. Ha tud: az már rögzít téged egy pozícióba. Így talán világosabb...

Az előnytelen kapcsolatokat mezőszinten energetikai vágással lehet semlegesíteni. Ennek a lényege az, hogy az összekapcsolódott torzult energiaköteléket valamint a torz mintát elvágod, és az onnantól nem tud rád hatni érdemben. Ez a fizikai kapcsolatot nem szünteti meg, és semmilyen előnytelen hatást nem fejt ki a másik személyre, sőt- ez nem mágia, tehát egyrészt nem egójáték, másrészt nem befolyásolunk vele, hanem egyszerűen tisztítunk, hatunk magunkra.  És még valami: energetikai vágás múltbéli kapcsolatokat/ embereket is képes semlegesíteni. 

Szóval ha ott vagy, hogy belátod a változás szükségességét, akkor mozdulj valamerre, és tégy mást, gondolj mást, mintahogy eddig! Szerintem belátható, hogy azzal a módszerrel és programcsomaggal, mivel a jelenlegi állapotodat kialakítottad, nem fogsz tudni változtatni. Igazándiból két lehetőséged van: megfizeted az árat tudatosan, vagy megfizeted az árat tuadttalanul.

Nem mondhatom, hogy könnyű lesz, és azt sem ígérhetem, hogy gyors lesz a folyamat. Azt viszont tudom, hogy értelme van. 

Most: ha ezek után maradsz, aki voltál és maradsz ahol vagy- akkor az lesz az ár, amit meg kell fizess! Én szóltam. És még fogok is.

Miattad. A valóságért.