Noblesse oblige...
Szóval vannak buktatók. Nem is kevés. Mikor valaki valamiért elindul a spiri úton- ami kb annyit jelent, hogy elkezd érdeklődni a nem látható/ széles körben el nem fogadott valóság irányába- egyik buktató követi a másikat....és még csak fel sem tűnnek!
Na, ezért írom :)
Kezdjük egy rövid összefoglalóval:
A Teremtő létrehozott egy rendszert, melyben az angyalok - akik ugyebár részei az egésznek, tehát a Teremtőnek- fizikai tapasztalásokat szerezhetnek magukról. A Teremtő kíváncsi, az a helyzet :)
A rendszer magában foglalja természetesen ezt a bolygót is, minden itt létezővel együtt. De ettől sokkal sokkal több.
Az angyalok, mikor meg kívánnak nyilvánulni- helyesebben valamennyire megnyilvánulni fizikai formában vagy fizikális tapasztalatot szerezni- itt, a bemutatás létsíkján, testet öltenek. Bizonyos szabályokat betartva játsszák el az élet nevű játékot emberként oly módon, hogy az embernek erről tudomása csak bizonyos lépések megtétele- modhatnók kvalifikációK- után lehetséges. Ez szabály, amit az angyalok (önvalók) megállapodás alapján, szabad akaratukból betartanak- kivéve persze a kivételeket, de erről most nem ejtünk szót.
Ahhoz, hogy a tesztek- kvalifikációk- valójában, valóságosan megtörténjenek, az emberként megnyilvánult angyalok a startnál kapnak valamit, ami az emberhez, testhez kötődik- nem kifejezetten, illetve nem csak- fizikai formában.
Ez a valami az egó. Több feladata is van. Egyrészt megvédi a testet, de amire most rá kívánok fókuszálni az az, hogy fenntartja az illuzórikus valóságot, ezáltal többé kevésbé elfedi az önvalót- vagy mondhatom úgy is, hogy eltakarja az isteni fényed. Az önvaló célja természetesen az, hogy megnyilvánuljon teljes mértékben emberként- ez lenne az 'istenember' szint, amikor nem hatnának a testedre a fizikai dolgok, meg egyéb sci-fi be illő szuperképességeid lennének, de ezt elég kevés ember éri el. Az önvaló meg egyrészt betartja a játékszabályokat, másrészt meg nincs neki hova sietnie, lévén időn és téren kívül létezik.
Velem vagy még?
Na, szóval ahhoz, hogy minél inkább meg tudjon nyilvánulni az önvaló, úgy tűnik, hogy az embernek fejlődésre van szüksége. Hát nem. Szándékra, odafigyelésre, és előnyös változásra. Változásra a megszokotthoz, az általánoshoz képest. Sokan belesnek abba a hibába, hogy úgy gondolják, a több az jobb. Ez nem igaz, illetve lineáris gondolkodás, ami korlátoz. A több az több, ez ennyi, tény. Tehát ha több az információd, nem leszel 'jobb' ember, ha nagyobb a tudásod, szintén nem, és ha többet meditálsz/ jógázol/ akármizel, akkor sem.
Gondolj bele, ha van egy marék életlen hatos fúrószárad, nem fog sikerülni kifúrni a laposvasat. Nekem van 1, ami éles. Megyek, és pikk pakk, ott a luk. Érted?
Markáns buktatója a spiri útnak például a meditáció. Sokan egész életükben csak idáig jutnak el.
Persze tudom, azt hallottad, hogy meditálj, és akkor ez meg az lesz. Na nem. Figyelj, egyszerre egy életed van- már annak, aki most olvas- tehát semmi logika sincs abban, hogy ennek élése, tapasztalása helyett a klasszikus értelemben vett meditációt nagy időráfordítással alkalmazd. Nem fogsz vele messzire jutni, és ez azért van, mert kivon az életből. Félreértés ne essék, inkább meditálj, mint tömeggyilkolj, csak fájdalom látni, hogy mennyi potenciális isten vesztegel ennél az állomásnál.
A meditáció célja ugyebár az lenne, hogy elvigyen a csend állapotába. Az elme csendje valóban szükséges, csak ezt nem a szobádban zárt ajtók mögött kell fenntartani, hanem odakint, az életben. (Kezdetben jó a szobában, de vedd észre, ha megrekedtél!!! ) Nagyon fontos, elmondhatatlanul fontos az, hogy el tudd hallgattatni az elméd- az egód és a tudatos részt. Amíg ez nincs meg, addig érdemben továbblépni nehezen tudsz. Nem arról van szó, hogy napi 24 órában gondolatok nélkül kéne lenned, hanem arról, hogy mikor ezt óhajtod, el tudd érni. Bárhol és bármikor. Ezhez gyakorlás szükségeltetik, kondícionálni kell magad/ elméd. változtatni kell a megszokott dolgaidon, gondolom...:)
A gyakorlat jobbá tesz. Hallottad? Marhaság. A helyes gyakorlás fog előnyösebb helyzetbe hozni. Tehát amit javaslok, hogy csinálj, az az, hogy arra figyelsz, amit csinálsz. Mozgó meditáció vagy épp jelenlét :) Ez lefoglalja az elméd, lesz neked kuss a fejedben. Idővel legalábbis. Figyeld meg, mikor csinálsz valamit, és a gondolataid össze vissza cikáznak közben. Na, erről kéne leszokni. Odafigyelés kell, fókusz kell, és idővel kialakul. (Vedd észre, hogy vannak a gondolatok, és vagy te!) Légy állhatatos és légy türelmes. Egyrészt, egy elefántot is csak falatonként tudnál megenni, másrészt meg ha mester akarsz lenni, az alapok mesterévé kell válnod, márpedig az elme lecsendesítésének képessége az fundamentum.
Visszakanyarodva a szobácskájukban remeteként meditálókra: nem ítélkezem, még mindig jobb, mintha ezt sem csinálnák. Csak meg kellene figyelni, ha már nem szolgálja az előnyödet az elzárkózás. Ha magadban, ideális körülmények között már megy a dolog, akkor menj és teszteld magad!
Mi van még?
Információhajhászás, avagy állandó keresés
Ez egyfajta függőség, ami nagyon gyakran elő szokott jönni. Lényege, hogy több és több információt óhajtasz- itt most a spiri dolgokról beszélek még mindig. Tehát, olvasol, tanulsz, keresel, beszélgetsz, tanfolyamokra mész... és közben nem változol semmit. Az információkat- amik többnyire régi energiás, téves vagy torz infók- vagy nem használod, vagy nem teszed tudássá, a gyakorlatokat nem viszed el készség szintig, és így tovább. Mielőtt megemésztenéd a dolgokat, már a következő lépésen/ kérdésen töröd a buksid.
Erre van is egy terminus technicus: Spiri egó.
Jaám. Az egó- ami ugye az illuzórikus valóság fenntartásán fáradozik- motivál arra, hogy még még még még még még még gyűjts infót. Kifejlődik egy szörnyszülött benned, ami éhes, és semmi sem elég neki. Az információt tudásnak véli, és magabiztos is benne- legalábbis a plénum előtt...
Csaképp az a gond, hogy bármennyire is próbálkozik az ilyen ember, érdemi eredményt nemigen képes elérni. Hiányzik belőle a változásra való hajlam. Lenyűgözhet a lexikális tudásával másokat. A spiri egó újra és újra kielégül és növexik a tudás látszatától. Sokszor ez elég is ahhoz, hogy mások csodálják – de az önvaló markánsabb megnyilvánulása számára ez korlát. Persze, ha az a cél, hogy mások elismerjenek, akkor ez jó út.
De ponthogy a folyamatos keresés az, ami visszatart az érdemi eredménytől. Mégha lenne is valami, azt sem vennéd észre. Illetve láttam olyan megnyilvánulását a spiri egónak, mely folyamatosan áltatta magát: próbálkozott valamivel az egyén, és érzett némi változást. Csaképp azt nem volt hajlandó belátni, hogy tartós változás nem történt, mindig csak átmeneti...mivel a maradandó változáshoz kitartás és kvalifikáció kell- kitartás, hogy eljuss a kvalifikációig, amivel az önvaló megbizonyosodik róla, hogy tényleg van változás.
A spiri egót legyőzni a tudatos elmével lehetne, viszont ehhez észre kéne venni, ha neked ez a problémád, másrészt meg tenni kéne érte. Legtöbben egyiket sem óhajtják, pedig a helyzet az, hogy két kis ugrással nem lehet átjutni a szakadékon.
Na, tovébb!
Előjöhetnek nagy világmegváltó elképzelések is. Ez is a spiri egó- amihez többnyire társul valamiféle személyiségzavar. Amúgy azt már hallottad, hogy a személyiségzavarok az egó torzulásai? Hmm...
Szóval aki világmegváltani akar, az bolond. De facto. Olyat lehet, hogy változtatni, előnyösen befolyásolni, meg olyat is, hogy sokakra hatni érdemben. Ez szép- már ha van hozzá bölcsességed. De megváltani a világot? Minek? Ki kérte? Foglalkozz a saját nyomorúságoddal, mielőtt másé érdekelne!
Mi is mi is van még?
Á igen! A mindenféle hülye hitrendszerek, amiket besz*ptok, mint a torkos borz! Olyan mély torka van néhányótoknak, hogy piros karikás filmbe illik....
Bűn az élet!
Az hát, meg bűnben születtél, meg ilyenek. Ökörség. A Teremtő része vagy, ha bűnös vagy, akkor Őkelme is az. Erre gondoltál már? Emberként kb mindent lehet, senki sem fog halálod után megítélni, elmarasztalni. Ez játék, amit érdemes volna persze előnyösen és szépen játszani, de ha valaki mást óhajt- illetve valaki egója- akkor megteheti. Nem így látod?
Persze van akit a világi hatalom megfog- a hülyébbeket/ bénábbakat csak, meg akit akarnak :)- és jól berakják a börtönbe, vagy a fogházba, vagy a fegyházba, de ugye nem azért kékek- zöldek némelyek a visszaeséstől, mert nincsenek bezárva... A büntetés nem működik még itt, a 3 vagy 4 dimenziós valóságban sem, és komolyan elhiszed, hogy a multiszuper univerzumban, ahová majd a tested elhagyása után visszaslattyogsz, ott majd jól megbüntetnek? Ezt szerintem gondold át újra, oké? :)
Aproópopó: a tested elmúlása után...
Ez is fasza téma! Szóval miután kipurcan a test, szépen lélekként- nem szeretem ezt a kifejezést, inkább legyél tudatos energia :)- hazamész. Ha nem hiszed nem baj, majd figyeld meg! Persze nem egyből mész. Egyrészt ki kell várni a test valódi elpusztulását, ami órák vagy akár napok kérdése is lehet- másrészt meg előtte még egyesülsz önmagaddal- lévén ebben az életben sem sikerült az önvalónak 100% ban megnyilvánulni, tehát összekapcsolódsz vele vagy / vissza kapcsolódsz hozzá :)
Na de mit is kívántam ebből kihozni?
Azt, hogy nem lehet 'lélekként' ittragadni, vagy ittmaradni. Sajnálom, nem lehetsz kísértet :) Ez szabály, amit az angyalok betartanak. Kinyiffan a test, menni kell haza. Ez van. Aki pedig mást mond, az hazudik neked. Na nem biztos, hogy rossz az indulatja, vagy ártani kíván, egyszerűen csak nincs birtokában az adekvát tudásnak a témáról. Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire fontos az, hogy kire hallgatsz, mikor befogadsz egy információt!
Csak gondolj bele! Van egy tudatosan létrehozott rendszer, amiben - ahogy már mondottam volt- az angyalok bizonyos szabályokat követve megnyilvánulnak fizikailag, hogy tapasztalásokat szerezzenek. Hogy a tökbe fér ebbe bele egy telelökött kísértet meg ittragadt lélek? Attól, hogy spiri útra evett a fene, attól még nem muszáj elhajítani a józan eszed, és minden hülyeséget benyelni...persze ha jó mély a torkod, lehet. Váljék egészségedre!
Jólvan tudom, te már hallottál kísértetről, meg akár láttál is, meg hasonlók.
Lehet. Ja. Az egy energia, amit nem értesz. Valóság, és mégsem. Tehát érzékelheted, sőt, bizonyos módon akár mérhető is az ilyen jelenség, de ettől még sem nem kísértet, sem nem ittragadt lélek: Egy esemény energialenyomata az időben és térben, ami újra és újra megismétli önmagát, sőt, ha a nem tudatos emberke figyelmet szentel neki, akkor még táplálhatja is az energiájával. Ez létezik. Mindjárt megérted.
Na és a halottakkal/ szellemekkel való beszélgetés, ouija tábla, médiumok etc?
Nem tudom, te láttál már halottat? Állattetem is lehet. Én láttam. Egyik sem beszélt. Sem a halott ember, sem a halott kutya, sem a halott csirke. Nagyjából semmit nem csinált egyik sem. Tudod miért? MERT meg volt halva, azért!!!
Az a része, amely beszélni, kommunikálni tudott, már nem volt a testében. (Persze, mer' elment kísértetkedni ..hehe)
Van valami, ami figyelemreméltó: Az a tudatos energia aki vagy, ugye 'megy' hazafelé a test pusztulása után, de a leélt élet 'energiája' , információja nem tűnik el. Vedd úgy, hogy rögzítve van, mint egy film, amit akár vissza is lehet nézni. Kristályban, illetve a Föld bolygó nem fizikai kristályhálójában van rögzítve. Minden egyes élet. Igen, beszélhetsz bárkivel, ha teszel némi erőfeszítést, és kvalifikálod magad arra, hogy hozzáférj ehhez az adatbankhoz. És válaszolni fognak a 'halottak'- illetve a film, az fog válaszolni. Csak és kizárólag azok az infók lesznek hozzáférhetők, melyeket az egyén életében tudott. Az elme pusztulásának pillanatában a rögzítés leáll, az adatok röviddel ezután lementésre kerülnek, új infó nem kerülhet a filmbe. Ez volt egy élet. Na ezekhez férnek hozzá a médiumok, a halottlátók, meg kb aki tényleg akarja és ahogy mondtam, kvalifikálja magát erre. (Az angyalokkal/ önvalókkal, Teremtővel kommunikáció az nem ez és nem ilyen, de az is lehetőség.)
Mi ebben a logika, hogy fér ez bele a rendszerbe? Esetleg nem lehetne, hogy némi szeretet nyilvánul itt meg? Mert ugye emberként nem nagyon jó dolog elveszíteni egy szerettünket... A lehetőség adott, hogy könnyebb legyen ezen túllépni. Az más kérdés, hogy a többség- és most szúrós szemmel tekintek a spirikre IS- régi energiás agymázas tévelygéseket vél igazságnak az életről, a halálról, a rendszerről, meg úgy általában szinte mindenről...evégett nem is próbálkozik. De a lehetőség adott. Mindenkinek kb.
Abba úgy gondolj bele, hogy ilyen ökörségen mennyit lehet rugózni, mennyi értékes időt és energiát el lehet vesztegetni egy ilyen buktatón, mint az ittragadt lélek...édesanyám :)
Némileg kapcsolódik ide a démonokba vetett elfuserált hit is, így megemlítem. Szóval az a helyzet, hogy nincsenek démonok. Hallhatsz te a fejedben ettől hangokat, meg még láthatsz is akár démont, attól az még nem valóság, mivel mint mondtam, nem léteznek démonok.
Nem férnek bele a rendszerbe. Ennyire egyszerű. Az egó teremti meg a démont- és többnyire mentális problémával is társul az ilyen képzelgés- illetve az ostoba hitrendszer az, ami az egyént megerősíti abban, hogy őrá bizony egy csúnya villásnyelvű démon rá van akaszkodva...
Nem. Nem lettek démonok teremtve, nem vannak bukott angyalok, és nincs vasbögyörőjű ördög sem. Ezek az egó szüleményei. Az ember régi vágya, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia. Erre nagyon remek az ördög meg a kiszolgáló személyzete, a démonkák, akikre minden szégyenletes vagy kellemetlen dolgot rá lehet fogni.
Ha neked démonod van, akkor sajnálom, így jártál. Miért? Hát azért, mert ez azt jelenti, hogy van egy felépített hitrendszered, egy olyan torz képed a valóságról, ami elhiteti veled, hogy léteznek ezek az 'entitások', nempedig a saját elméd az, ami játszik veled. Magadat, képességeidet, hatalmadat lebecsülöd, és egy nemlétező lényt táplálsz az energiáddal- illetve az egódat, és annak torzulását. Ha ettől meg kívánsz szabadulni, akkor változásra lesz szükség a hitrendszeredben, de tapasztalatom szerint a démonhívők nem hajlandóak elengedni ezt az előnytelen gondolatmintát. Na nem baj, színesen szép a világ :) Bár megjegyzem, ha épp ezen az állomáson vagy, jó ha tudod, hogy nem muszáj itt is maradni!
Hagytam ki valamit? Ja igen, még a kristályrácsnál meg az életed showjával kapcsolatosan beugrott, hogy hátha még nem gondoltál abba bele, hogy hol is tárolódnak az emlékeid...Szerinted a fejedben? Gondold csak végig! Színes, szélesvásznú, szagos, érzelmekkel töltött emlékek. Mi a franc lenne fizikai szinten a fejedben/ agyadban képes arra, hogy mondjuk 50 évnyi emléket eltároljon? Mi, és hogyan? Ezen kicsit gondolkodj majd el! :)
Karma?
A macska karma, az igen! Az előző életből hozott cumiztatás az nem.
Legyél már kicsit logikus! Értelmetlen volna ilyen szabály, hogy bizonyos tetteknek ikarnációkon átívelő szükségszerű következménye van- pláne büntetése. Viszont... az önvaló szemszögéből egy élet az nem valami folyam, hanem sokkal inkább egy tó. (Hát elég hülye hasonlat, belátom.) Arra kívántam ráreflektorozni, hogy mivel az angyal- aki vagy- időn kívüli, így nem lineárisan tekint az életedre, nem egymást követő képkockák sorozataként. Ott van előtte minden kép, és kívánalma szerint tekintheti meg bármelyik időpillanatot.
És akkor ez nem azt jelenti, hogy az életem már rég lezajlott az önvaló szemszögéből, én meg épp csak felénél vagyok a filmnek, ami amúgy már rég véget is ért, mielőtt még akár leszülettem volna ebbe a testbe?
Oké, én tettem fel a kérdést, de azért megdicsérlek érte, mert miattad volt! Ekkora a hatalmad! Büszke vagyok rád! :D
Szóval jó gondolat, de nem, nincs lejátszva az élet. Rajtad- leginkább a tudatos elméden és hogy hogyan/ mire használod- múlik az, hogy mi lesz a következő lépés. Tényleg. Az önvaló jó eséllyel tudja predesztinálni mit fogsz tenni és merre fogsz haladni, de szabad akaratod van. Mindig. Minden pillanatban dönthetsz másként, mint ahogy korábban döntöttél, és ez majd más eredményt fog adni. Próbáld ki! Nem hazudok, mikor azt mondom, hogy mindenki előtt ott a lehetőség, de hazugság lenne azt mondani, hogy bárki képes élni a lehetőségeivel. (Kicsit jobb megértés végett szemléltetem: mondtam ugye, hogy képkockák sokaságaként tekint az önvaló az életedre- így tudja felfogni az elméd legalábbis. Na, lépjünk csak közelebb: két doboz képkocka van, míg életben van a tested: az egyik az itteni múlt- azok a dolgok, melyek már megtörténtek a jelen pillanatig- a másik dobozban pedig megszámlálhatatlanul sok képkocka van. Ez a még meg nem történt dolgok gyűjtőhelye. Minden pillanatban minden lehetőség ott van, és az önvaló látja, hogy mik történhetnek meg. Tehát azt neki csak predesztinálni lehet, hogy te melyik képkockát fogod majd megélni a következő pillanatban, mert az itteni döntéseden múlik. Elég pontosan tud amúgy az önvaló predesztinálni, illetve 'sokáig' eléggé elnéző is, tapasztaltam, meg szerintem te is már...)
Persze, sokaknak nehéz, testi problémával születtek például, az akkor biztos karma, nem?
Nem. Az önvaló kíváncsisága. Eleve rendszerben kell gondolkodni! Próbáld megszokni! Ha valaki testi problémával születik, az nem csak rá fog hatni: egy csomó más embernek- önvalónak- lesz ez tapasztalás például. És nem utolsó sorban az egyénnek magának is egy komoly kihívás, hogy a nehézségein és korlátain túllépve elkezdjen 'emelkedni'.
Mondok még valamit erről: az önvaló imádja a kihívásokat. Perverzek vagyunk, ez van :)
Szóval! Valaki most épp emberként él, és törexik a spirituális fejlődésre- azaz előnyös változásra. Kap lehetőséget, de az egója túlzottan befolyásolja, így nem képes magát kvalifikálni. És mi is pontosan a kvalifikáció, hogyan 'szokott' működni? Teszt tulajdonképpen. Olyan konstelláció áll elő, melyben az ember döntésén múlik, hogy két vagy több lehetőség közül mit választ ki, melyik úton halad tovább. Van nyilván előnyös és előnytelen döntés, de ezt ne úgy értsd, hogy elbux és kész. Nem, ettől összetettebb a dolog.
Előáll egy helyzet, ahol elkerülhetetlen a döntés. Ha sikerül előnyösen döntened, akkor kvalifikálod magad, az önvalód nagyobb részben tud majd megnyilvánulni, emelkedik a rezgésed, meg ilyesmik. Nyugodjál megfele, a legtöbben az esélytelenek nyugalmával futhatnak neki ezeknek a teszteknek, mert sajnos predesztinálható a kudarc. A krisztusi szint elég ritka, de mindenkiben ott van, megvan a lehetőség. Legközelebb nézd úgy az embereket- miközben a Pennyben tolod a bevásárlókocsid- mint potenciális, 'alvó' krisztusokat!
Azért ne légy lehangolt. Egyrészt úgysem tudod, mikor jön egy teszt, tehát ezen görcsölni felesleges, másrészt meg a tesztek ismétlődnek.
He?
Ja. Amikor kiválasztod az előnytelent- vagy mondhatom megszokottat- akkor bekerülsz egy körbe. Nevezhetjük időhuroknak vagy tanulási folyamatnak is, hívd, ahogy tetszik. Ezen a körön körbe kell haladnod, bizonyos dolgokat- nagy valószínűséggel, de nem szükségszerűen- meg kell tapasztalnod, hogy újra eljuss egy teszthez, ami ugyan azt fogja 'mérni', mint az előző, amin elbuktál.
Érted?
Na, most a karma része ennek az, hogy ha valaki ugyanazon a teszten baszaxik egy életen keresztül, akkor természetesen az önvaló motivált arra, hogy a következő inkarnációban ezen túllépjen, és ezt általában úgy teszi, hogy nagyobb kihívással indít, 'Innen szép nyerni!' felkiáltással. Az angyalok ilyenek :) Néha talán 'kegyetlennek' tűnnek, de a kihívások nem büntetések és pontosan azt kapod tőlük, amitől nagy eséllyel előnyösen 'fejlődsz' , mert szeretnek, ezt mindig tudd!
Viszont a jó hír az, hogy bármikor változhatsz és változtathatsz! Használd a tudatos elméd, dönts bölcsen, és légy kész a változásra mind elmében, mind fizikai cselekedetekben! Nekem például személyes tapasztalatom, hogy mikor hátat fordítottam a hazugság éltetésének például azzal, hogy nem ünneplek vallási ünnepeket, hatalmasat léptem előre. Egyszerűen nem megy az, hogy az igazságot/ valóságot óhajtom, közben éltetem a hazugságot. Elképesztően fontos, hogy fizikailag is tégy némi erőfeszítést, mert ezzel mutatod meg, hogy nemcsak óhajtod, de cselexed, éled is azt, ami számodra fontos.
Na még...
Megvilágosodás
Engedd el szépen, azt javaslom. Nagyon túl van misztifikálva. Egyrészt soha senki nem definiálta pontosan, ezért kb elérhetetlen- ergo a spiri egó fog arra motiválni, hogy megvilágosodj- , másrészt meg ez nem cél, hanem egy lépés. Igen, ez egy lépcső, amire majd fellépsz az utadon, mielőtt haladsz tovább. Valószínű észre sem fogod venni, mert nem lesz csillagszóró, ünneplés, pezsgőbontás, sem hasonlók.
Ugyan ez igaz például a harmadik szemre vagy tobozmirigyre. Automatikusan alakulnak, nyílnak- aktiválódnak, annak függvényében ahogy 'fejlődsz'. Teljesen felesleges basztatni őket, azoktól meg pláne maradj távol, akik azt ígérik, hogy az ő módszerükkel majd...főleg, ha pénzbe is kerül. De ha nem bízol bennem, akkor próbáld ki magad, aztán rájössz- idővel... talán.
Bárhány felesleges kört csinálhatsz, meg van engedve, szabad akaratod van. Az önvalót nem zavarja a dagonyázás. :)
Ami még szót érdemel, az a mások követése
Nem működik. Hallgathatsz Te bármekkora spiri egót, gurut, megvilágosodottat, spiri technika feltalálót... kicsi vagy semekkora esély sincs arra, hogy valaki majmolásával érdemi 'fejlődést' érsz majd el. Ennek okai:
1. Mások útja nem a Te utad. Mégha valaki el is mondja a lépéseket, azok esetleg egy- egy technika, egy rendszer elsajátításához lesznek elegek- de érdemi változáshoz nem. Sok módszer – például a Theta Healing – inkább új hiedelmeket épít, minthogy valós megértést adna. Ez nem baj, ha tudod, mit keresel, mert részleteiben lehet, hogy hasznodra is válik, ahogy az én adatbankomhoz is járult némi ismeretanyag a fenti technika leírásából – csak ne keverd össze a más által kitalált rendszert a valósággal.
Nem tudod egy másik ember életútját leutánozni, ennyire egyszerű, ezért nem működik a másolás. De még ha meg is tudnád tenni: miből gondolod, hogy egy tapasztalás, amin valaki átment, belőled ugyan azt hozná elő, ugyan úgy reagálnál rá, ugyan úgy változnál tőle?
Ha arra kérlek, képzelj el egy kék gömböt magad előtt... Szerinted ha tíz ember képzeli el, akkor tízféle kék gömbről kapok beszámolót? És ha arra kérlek, hogy képzelj el egy kék gömböt magad előtt, majd lásd, hogy ebbő a gömbből egy araszínű fénysugár jön feléd, behatol a holokod közepén és megériti a tobozmirigyedet ami elkezd erre az energiára rezonálni... Szerinted ahány ember megteszi ezt, annyi elképzelés és akár tapasztalás lesz? És a hatás? Érted, felebarátom és felebarátnőm?
2. Nem tudod, hogy kiben bízhatsz, kire hallgass. Ez idővel alakul csak ki, az út kezdetén még fogalmad sincs róla, hogy mi valóság és mi illúzió, mi hitrendszer és mi működik. Egyébként is, akik tanítani akarnak, főleg ha valaki tömegeket akar tanítani, azok többsége az egóját követi, és ráadásul pénzért teszi amit tesz. Félreértés ne essék, semmi baj nincs azzal, ha pénzért teszel valamit, de, hogy attól függjön hova juthat el valaki a spiritualitásban, hogy milyen vastag a pénztárcája, azért veszett ostoba dolog. Komolyan, elmész egy tanfolyamra- megveszel egy információt, de facto- és azt gondolod, hogy te lettél ezáltal valaki? Tényleg?
Ha oda nem jutsz el- és most a mindenféle tanítókra fordítom a tekintetem- hogy anyagilag független légy, akkor neked magadnak is tanulnod kell még, szóval előbb fejezd be a tanulást, ne másokat próbálj oktatni! Ha még magad sem tudod alkalmazni, amit tanultál, nem baj – de előbb éld, aztán taníts!
Még a legtöbb világi ember sem tudja eldönteni egy egy világi személyről, hogy az hiteles-e vagy sem, és ez hatványozottan igaz a spirikre. Jó, ha ezt észreveszed magadon időben...
Na még egy: Kiválasztottnak lenni...
A kiválasztottság érzése könnyen elvakít és tévútra visz.
Egyébként meg: ki választott ki? Na, nyugodjunk meg! Nem vagy kiválasztott. Vagy szeretnéd, ha kiválasztanálak? Na nem! Magadat válaszd ki, magadat kvalifikáld, DE arra, hogy a lehető legjobb verzióban és legelőnyösebben nyilvánulj meg! Ne mástól várd ezt!
Nincsenek privilégiumok. Olyan van, hogy valaki életeken keresztül törekedett és tett, és hogy- hogynem, eljutott valahová pont a jelen inkarnációjában. DE NEM választotta ki senki, saját magát kvalifikálta. Eddig tartott neki, most ért be a gyümölcs. Ez ennyi. Ezt lehet, akár egy életen belül is.
Nem választ ki téged sem a 'sötét oldal', hogy levigyen meg korlátozzon meg akármit csináljon veled, sem a Teremtő, hogy felemeljen csak úgy szórakozásból. Mindent magadnak csinálsz, mindenre magad teszed alkalmassá vagy épp alkalmatlanná, és mindennek, ami az életedben megjelenik- főleg, ha marad is- az oka és értelme magad vagy.
Na még: mágia
Azért a középkor már elég rég volt, nem? Ideje lenne új naptárt venned...Hókuszpókusz vagy hoc est corpus :)
Sokaknak a mágia inkább színház – mint eszköz. És van, akinek ennyi is elég. De ha te nem ilyen vagy – tudd, nem ez az út.
Megsegítelek: EGÓ. S P I R I E G Ó.
Az egó ereje nagy, ez vitathatatlan. Nézz csak körül a világunkban, amelyet a látható szinten a felületes szemlélődő nézőpontjából a káosz és a sötétség ural- amit az emberek az egójukkal hoznak létre. Jaja, a sötét oldal az egó. Nincs teremtett gonosz, az ember hozza azt létre, mikor az önvaló helyett az egóját táplálja és követi. A mágia nem egyéb, mint az ember azon vágya, hogy gyorsan elérjen valamit viszonylag kevés vagy semmiféle erőfeszítéssel. Végez tehát valami ceremóniát- és a mindenféle beavatások is ide tartoznak- és ez meggyőzi az egóját, ami pedig együttműködik más egókkal a dolgok alakításában. Működik a mágia? Igen, az egó szintjén azoknál, akik erre fogékonyak. Valóság? Nem, illetve csak ezen a létsíkon képes bármiféle hatást kifejteni, és mint mondtam, csak arra, aki erre fogékony. Ha a plebstől már egy kicsit magasabb tudatossággal tekintesz a világra, akkor nincs hatása- ha úgy döntesz. Ez egy jó támpont lehet neked, hogy megítéld, hol is állsz: Működik a feketemágia? Félsz, hogy megátkoznak esetleg? Hm?
Vagy már van is rajtad átok, meg rontás, meg kötés? Hát nem irigyellek... nade majd alakul -1-2-3 ABRAKADABRA-, ugyanis itt, a bemutatás létsíkján semmi sem maradhat mozdulatlan, hacsak nem fektetünk bele annyi energiát, ami meggátolja a mozgását. Vagyis, ha te valami ostoba hitrendszer alapján azt gondolod, hogy elátkoztak, megkötöttek, korlátoznak, akkor szépen figyeld majd meg, hogy mekkora (figyelem) energiát fordítasz arra, hogy ezt az állapotot fenntartsd! Figyeld meg, ha mered – és vedd észre, hogy amit táplálsz, az él! Ha elengeded, nincs mitől tartani...
Észre fogod venni, hogy TE táplálod a hülyeséget, és MAGAD akadályozod meg, hogy továbblépj. Soxor Te magad tartod életben azt, ami már nem szolgál. Amint ezt belátod, esélyt adsz a változásra. Magad, magadnak. És ez jó!
Nos, mivel nem tudom, hogy mit nem tudok, így elképzelésem sincs róla, hogy kihagytam-e valamit, amit amúgy tudok, csak épp nem tudom, hogy tudom. Veled nem szokott ilyen lenni?
Ha úgy érzed valami kimaradt, kérdezz bátran. Meglehet más módon megközelítve segíthetem a megértésedet!
Vidámkodjatok feleim, próbáljatok meg kicsit kevesebb farkasságban hinni, többet boldognak lenni, jobban odafigyelni arra, mit miért és hogyan tesztek, és akkor majd előnyösebben alakulnak a dolgok. Akár meg is ígérhetem, de csak ha megteszitek a részetek. Ha nem, akkor marad minden a régiben, jártok körbe, mint a kipányvázott birka. Nem mintha baj lenne ezzel – de gondolj bele, mennyi értékes energia vész kárba, amit arra is fordíthatnánk, hogy élhetőbbé tegyük ezt a szép létsíkot. Mert ugye kinek van akkora mellénye, hogy azt meri állítani, hogy ez itt nem a mennyek országa, amit a hülyeségekkel, elfuserált agyonmantrázott régi tévképzetekkel és előnytelen cselekedetekkel összerondítottunk?
Na, ez is megvan! Remélhetőleg sikerült úgy átadnom, hogy valami hasznod legyen belőle az utad során!
Illetve egy köszönet:
„Ez az írás saját felismeréseim és tanulási folyamataim eredménye. A végső formát egy nyelvi és strukturális tükrözőmunka is segítette – az üzenet viszont az enyém. És valós.”
Sok boldogságot és fényes jövőt!
