In medias res, és persze csak csapongva, ahogy szoktam...
Tehát vagy, ahol vagy. Ott tartasz ahol, és olyan az életed, amilyen. Igaz vagy sem?
Elcsépeltnek tűnik, de ezek komoly dolgok.
Vállalod a felelősséget? Van felelősséged azért, hogy oda jutottál, ahol vagy?
Rajtad múlt, te teremtetted, vagy csak hagytad megtörténni a dolgokat?
Döntöttél, vagy helyetted döntöttek?
A helyzet a következő:
Aki valójában vagy, az önvalód, az teljes és tökéletes. Angyal. A tökéletességben megnyilvánulva tudod magadról, hogy tökéletes vagy, nem tudsz ettől kevesebb lenni. Viszont tapasztalatod nincs róla, mert otthon nincs dualitás. Ezért tehát úgy döntesz, hogy lejössz ide - helyesebben egy kicsi részed- a bemutatás létsíkjára, hogy magáról tapasztalatot szerezzen. Mikor itt vagy, magadtól elválaszt a tér és az idő...
Mikor megszületsz a kicsi gyermek testbe elfelejted ki vagy, honnan jöttél, elfelejted tökéletességedet és hatalmadat. Ez így helyénvaló. Sokan nem képesek felfogni, hogy enélkül nem lenne értelme az itteni létnek, mert ha nem tudnád megtapasztalni az ellentéteket, akkor nem tudnál tapasztalatokat szerezni arról, hogy mit akarsz, ki vagy...
Mikor megszületsz a kicsi gyermek testbe, olyan vagy, mint egy üres könyv. Elkezdenek a körülötted élők írni beléd, programoznak. Ezek a programok befészkelik magukat a tudatalattidba, és folyamatosan működnek, irányítanak, hatnak az életedre. Ez a robotpilótád.
Namost abban a szerencsés helyzetben, hogy megfelelő emberek előnyös programokat írtak a könyvbe, nagyon kevesen vannak... egyelőre, sajnos. Legtöbbőtök egy olyan programcsomagot kap, amiben félelem, fájdalom, kétségek, önbizalomhiány, tehetetlenség, szegénység meg hasonló nyalánkságok vannak. Vagy te nem így látod, amíce?
Aztán van neked tudatos elméd is. Ebben nincsenek programok. Ez arra való, hogy döntéseket hozzon. Gyors, megbízható döntéseket. Persze, ha adekvát módon lenne kondícionálva. Nem véletlen az, hogy kora gyermekkorodtól arra idomítanak, hogy fogadj szót. Mindenki azt várja el tőled, hogy neki megfelelj, az ő igényeit elégítsd ki, mert attól érzi jól és jobban magát az egójuk. De neked más ok szolgálatából, másoknak való megfelelésből nem nagy hasznod van, ezzel csak magad szabotálod.
A tudatos elme eléggé korlátozott, magas szintű, illetve fizikai világhoz nem köthető dolgokat csak nehezen vagy sehogy sem tud megérteni, és a helyzetfelismeréssel, emberek, kapcsolatok kiértékelésével is akadnak problémái. Csak keres és keres és keres, ha nem lát át valamit, illetve ignorál információkat, amik nem illenek a saját elképzelésébe. Ő a tudós a fejedben.
Van még egód, ami szintén részt vesz életed alakításában- mert engeded neki. Elmondtam már szerintem, de elismétlem, hátha eljut az agyadig: ez egy program az elmédben. Egy beépített védekező rendszer, aminek eredeti feladta az, hogy életben tartsa a tested. Emberként helytelenül azonosítod magad ezzel a programmal, és azt hiszed, hogy te vagy az egó- vagy vica versa- mert olyan meggyőző tud lenni. Képes átvenni az irányítást és helyetted élni, ha megengeded neki. Ebben az esetben te nem megéled az életedet, hanem csak áthaladsz rajta. Egóval a következő a helyzet: A tudatalatti megadja az alapprogramokat, amik megteremtenek neked dolgokat az életedben, a tudatos elme amennyire csak lehet elkerüli a döntéseket és csak agyal, az egó pedig karmesterként irányít, hol erre, hol arra fókuszáltat, saját kénye kedve szerint. Hát kibaszott egy helyzet, mit ne mondjak. Lehet persze így élni, és alapvetően nincs baj egyik összetevővel sem, de például az egó kegyetlen tud lenni. Majdnem kegyetlenebb, mint akár jómagam...befog és rögzít mintákat, és képes bábjátékot játszani a fejedben, ha úgy látja, ez szükséges a te (tested) túlélésedhez- ami az ő túlélésének záloga. Neki mindegy, hogy vagy, hogy érzed magad, milyen állapotú a tested. Csak az érdekli, hogy maradjon életben, bárhogyan.
Na, és mi köze ennek a felelősséghez?
Hova sietsz? Felfogtad, amiket írtam, kicsiny kis vérszívó piócám? :D
Arról, ami a múltban történt, nem tehetsz. Az elméd, a tudatalattid, az egód tett amit tett- veled, testeddel, másokkal. Igen, igaz, hogy ezt megengedted nekik, de ha nem volt meg a megfelelő információd/ tudásod ezekről- és hát honnan is lett volna meg, mikor csak most írom a bejegyzést XD- akkor hogy tudtad volna megfigyelni és kezelni a részeidet?
Ne okold magad a múlt miatt, ezzel csak még több piszkot teremtesz! Fejezd ezt be!
Ha valami nagyon, de tényleg nagyon zavar vagy bánt a múltadban, valami, amit nem tudsz elfogadni, azt oly módon tudod semlegesíteni legegyszerűbben, hogy nem fordítasz rá figyelmet. Akit elfelejtenek, meghal. Van persze más mód, képes vagy visszamenni a múltba, és más energiát, más perspektívát adni egy egy eseménynek, és akkor ez a jelenedre másképp fog hatni ezután, de ez némelyest bonyolultabb, és gyanítom, el sem tudod fogadni, hogy ezt lehet, neked erre van hatalmad. Amúgy is egyszerűbb, ha megkérsz valakit, hogy oldja meg helyetted a problémáidat, nem? ...
A múltat ténylegesen megváltoztatni, egy eseményt meg nem történtté tenni nem lehet. De azt tényleg lehet, hogy a múlt energiáját a jelenben másként kezeld. Nem szoktam hazudni, nincs rá okom.
Nem csigázlak tovább, jöjjék a felelősség témája!
Hajlandó vagy felelősséget vállalni? Miért, miért? MINDENÉRT! Tehát kész vagy-é arra, hogy szembenézz mindennel, ami jelenleg az életedben van? Mindennel, igen. Minden aspektus, minden megnyilvánulás, minden szavad és tetted, mind rajtad múlik? El tudod fogadni, hogy semmi nem nyilvánulhat meg az életedben, aminek nem adsz engedélyt a megnyilvánulásra, valamilyen/ valamelyik szinten?
Ha még nem vagy azon a ponton, hogy mindennel szembenézz és mindenért felelősséget vállalj, akkor nem vagyok neked való. Fejezd itt be az olvasást, és menj, sétálj egyet. A napfény ér, a szél simogatja az arcod meg hasonlók. Jót fog tenni! NEM támogatok senkit az előnytelenségben, mégha kedves is nekem. Egy darabig várok, megfigyelem az eredményeket, kiértékelem a saját hatásom, majd döntök, mint az angyal, mikor belehajítja a 'malomkövet' a vízbe.
Én ekkor használom az egómat: kiengedem a kenelből, és elsöpri a másik felet így vagy úgy. Nem védekezés ez elsősorban, inkább csak elkerülöm vele a hiábavaló magyarázkodást...
Nade elkalandoztam, szokásomhoz híven :)
Szóval a kérdés: Kész vagy? Kész vagy rá, hogy kimondd: Minden rajtam múlik!
Ha nem még, az sem gond, akkor egyszerűen konstatáld, hogy nem vagyok még ott, esetleg nem vagyok annyira tanítható, mint gondoltam. Na, most ezt magyarázhatom megfele, mert gondolom nem érted...
Kitérő:
Taníthatósági index. Ez két szám (1-10 ig) szorzata, két része a taníthatóságnak.
Az egyik rész, hogy mekkora a vágyad a tanulásra, mennyire fogadod be a kapott infókat.
A másik rész, hogy mit vagy hajlandó feláldozni, megfizeted-e az árat azért, hogy tanult légy- ez nem financiális ár persze, de akár az is lehet, hogy pénzt kell áldozni valaki idejéért.
Tehát ha mondjuk van valamennyi hajlandóságod a tanulásra, akkor az első szám legyen nyolc. És ha van valamekkora hajlandóságod a változásra, az 'áldozathozatalra' az eredmény érdekében, mondjuk legyen ez öt, akkor vagy, ahol vagy :)
8x 5= 40 Tehát 40 százalék a taníthatóságod. Érted ezt így?
Egy intellektuális spiri például egyáltalán nem tanítható. Neki az első szám, a tanulás vágya, az információéhsége tízes. A változásra való hajlandósága viszont nulla. Igen, zéró. Csak az infók érdeklik, bárhonnan, bárkitől. Csak keresni akar, elméből dolgozik. Az ő taníthatósági indexe nulla, mert 10x 0= 0 és kész. Van, ahol van. Taníthatatlan.
Ez nem jó vagy rossz, csak azt mutatja, hol vagy jelenleg ebből a szempontból.
Nah, csapassuk tovább. Messze még a vége, és fázik a lábam :)
Vegyük akkor a részeket, amiket fentebb már említettem, és jelenleg alakítják az életed!
Volt ugye a tudatalatti, a robotpilótád. Ő a sín, amin az életed vonata halad. A benne futó programok, a hitrendszered, a hiedelmeid szünet nélkül alakítják az életedet. Ez egyébként nem egy rossz dolog, amennyiben a tudatalattidban előnyös dolgok vannak. De, legtöbbetek áldozatok áldozata, tehát programjaitok előnytelenek. Ezt onnan tudhatod, hogy körülnézel az életedben. olyan dolgok/ emberek/ környezet vesz körül, amik neked kedvedrevalóak, tetszenek? Olyan a tested, mint szeretnéd? Olyanok a kapcsolataid, amik által kiteljesedsz?
Ha nem és nem és nem, akkor előnytelen, hátrányos a robotpilótád utasításkészlete. Ezt meg kell figyelni és észre kell venni, ha változást szeretnél.
A tudatalatti újrakalibrálása nem nehéz, de kitartó munkát igényel. Nagyjából úgy képzeld el, mint egy medencét, amibe tintát öntöttek és most az összes víz kék. Megoldható lenne, hogy leengedjük az egészet, és kicseréljük a vizet, de ezt nem bírnád ki, illetve szerintem nem is igen találnál olyan létezőt, aki ezt neked megtenné- ergo vállalná a felelősséget helyetted a tudatalattid tartalmáért, az életedet működtető bios megírásáért.
Szóval amit tenni lehet az az, hogy elkezdünk tiszta vizet pumpálni a medencébe, közben pedig kiengedjük a tintásat. Kezdetben ez lassú, majd ahogy haladsz, egyre gyorsabbá és látványosabbá válik, és csak kapkodod majd a fejed, hogy mik meg nem történnek...
Szóval a tiszta víz, az a pozitív, jelen idejű megerősítéseket jelenti, amivel bombáznod kell a tudatalattidat, amennyit csak lehet. Én próbáltam más általi megerősítésekkel, sikertelenül. Próbáltam szublimális hanganyagokkal, sikertelenül. Musivationnel, sikertelenül. Kényszerítve, sikertelenül.
Ami működött, hogy kiválasztottam egy vagy két olyan területet, amin változtatni kívántam, ehhez létrehoztam egy egy megerősítő/ előnyös mondatot, és azt mantráztam, amikor csak lehetett. De az is jó, ha napi 3-4 alkalommal nyugton maradsz, és 5-10 percig mondogatod magadnak. Hetek és hónapok kellenek majd először, mire ezek beépülnek, felülírják a régi információkat és elkezdenek hatni, ezért kell a kitartás, ami oly sokakból hiányzik. Az is jó, ha tükörbe mondod magadnak, és az is előnyt hozhat, ha valami kellemes klasszikus zenét hallgatsz közben. Az nyugtatja az idegeket, könnyebben bemennek a programok a nyúltagyadba :) Ez egy folyamat, amit azért csinálsz, hogy kialakíts magadnak egy megbízható robotpilótát, alapot képezve ezzel az előnyös jövőnek. Felelősséget vállalsz tulajdonképpen a jövődért, és az életed folyásáért, és ez kibaszott nagy dolog ám!
Ja, még valami a tudatalattiról! Lényeges! Szűri is az információkat. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk van benne egy olyan progi, ami azt diktálja, hogy a tested nem szép például, akkor én hiába megyek a csipkés kiságyadhoz és súgom a füledbe, hogy szép vagy, azt nem tudod kezelni. Félreérted vagy ignorálod, úgy csúszik le az agyadról, mint ...majd gondolkodom ide valami frappánson. Jó?
Megszűri a tudatos elme által befogott infókat, és azt adja csak oda neked, ami egybevág saját programjaival. Újraprogramozás által jóval több információ, szépség és előny tud majd elérni téged, és ez is nagyon jó dolog! Majd meglátod!
Na, tovébb. Jöjjön következőnek az egó.
Elmondtam szépen, hogy ez egy elmeprogram, ami a védelmedet, elsősorban a tested védelmét hivatott végrehajtani. Ez a dolga, ez a célja. Nade, mivel ezt nem mondták és nem mondják el neked, ezért spiriként is valószínűleg csak annyit tudsz róla, hogy le kell építeni, mert akkor aztán kinő a harmadik füled, feltétel nélkül fogsz szeretni meg hasonlók. Amúgy még nem mondtam, de számomra a feltétel nélküli szeretet- mint fogalom- nem értelmezhető. Nyilván hülye vagyok... Ha egyszer nem akarok valakit szeretni, azt akkor sem fogom, ha lecumiz mondjuk. Ha meg akarok valakit szeretni- vagy inkább megengedem a szeretet kinyilvánítását valaki irányába(mert ez így működik, ez lenne az alapállapot) magamnak- akkor azt nem tudom feltételhez kötni. El tudom játszani természetesen tanítási céllal, hogy nem szeretlek, de ha figyelmes vagy, akkor látsz amit látsz és észreveszel amit észreveszel. Az a módszer, hogy sok szülő szeretetmegvonással bünteti vagy idomítja a gyerekét, egyszerűen perverz és ostoba kegyetlenség, semmi egyéb- és még károkat is okoz a személyiségfejlődésben mindkét félnél...
Visszakanyarodván az egóra. Nézőpontom szerint nem kell leépíteni, csak helyre kell tenni. Figyeld meg, hogyan nyilvánul meg. Előnyös dolgokat mond neked? Előnyös viselkedésre késztet ilyen olyan helyzetekben? Gyanítom, hogy nem és nem. Na, ezen kellene változtatni, vissza kell venni tőle az irányítást, mivelhogy ő nem a mozdonyvezető, csak a fűtő hátulról, aki előrejött a kormányhoz- vagy mittudomén mi van a lokomotívon, valamivel biztos irányítják :D
Az egó akar. Az egó mártírkodik. Az egó sértődik. Az egó szenved. Az egó fél. Az egó előnytelenül/ előnytelen energiákhoz, kapcsolatokhoz, személyekhez kötődik.
Te, aki valójában vagy és leszel, amikor leépíted a hülyeséget és engeded magad megnyilvánulni a lehető legjobb formádban... nem akarsz. Nem vágysz. Nem szenvedsz. Nem dühöngsz, ha valami nem úgy van, ahogy elképzelted, és és és. (Kicsit sarkítok persze, mert egy jó krémes az mégiscsak vágyott egó nélkül is :) ) Nem hat rád más egók játéka, más emberek színészkedése, mikor a saját egód sikerült helyre tenned, innen fogod tudni, hogy az egó visszament hátra szenet lapátolni. Az a dolga, nempedig az, hogy helyetted éljen. Ez a szénlapátolás ez úgy analóg, hogy tulajdonképpen tud segíteni a vágyaid elérésében egy szintig azáltal, hogy nyomást gyakorol másokra- nem feltétlenül előnytelenül természetesen. Nem a legjobb példa, amit életemben létregondoltam, elismerem. :)
De van jobb példám, amire én használom, fentebb említettem is! Mikor jönnek a 'vonatrablók', akkor elengedheted, és elintézi őket. Hátraszólsz, hogy Ferikém, gyere már, és baszd fejbe ezeket a szívlapáttal! És az egó jön és pusztít. Na nem mondom, hogy csináld így, mert ennek lehetnek/vannak ám negatív következményei is, tényleg inkább csak példa, hogy így/ ezt is lehet... céltól függően.
Az egó leépítéséről annyit írok csak, hogy el kell tőle venni az energiát. Ha tudatosan másra figyelsz- pl mantrázod a megerősítéseidet-, vagy semmire- helyesebben arra fókuszálsz, amit épp fizikailag csinálsz (mozgó meditáció)-, akkor nem tud pofázni, és egy idő után csendben fog maradni. Amúgy beszélni is lehet vele, és el lehet magyarázni, hogy mit vársz tőle, meg hogy te vagy a főnök, és ezt tartsa tiszteletben. Hidegen hagy, hogy hülyének nézel ám egészen :)
Néhány hónap tudatos törekvés és odafigyelés kell majd, szóval várhatsz csodát holnaputánra, de ne légy csalódott, ha nem lesz. Mert lesz eredményed, csak add meg neki az időt, fizesd meg az árat!
A felelősséged az egóval kapcsolatban az, hogy hátraküldd, hogy élhesd az életedet. Ha nem léped ezt meg, akkor ő fog élni, irányítani tehelyetted. Na nem baj, csak akkor jó eséllyel jössz majd megint vissza ide, kb muszájból, mert nem tapasztaltad meg amit meg szerettél volna tapasztalni. Ja ám.
És akkor aki kimaradt, az a tudatos elméd. A kis tudálékos.
A tudatos elme feladata a döntéshozatal, a racionális döntések meghozása információk és empirikus evidenciák alapján. Erre való.
Csak nem erre használod, ugyebár.
A bölcsek szava a csend. Az elme és a száj csendje, magyarul kussolni kéne, mikor csak lehet.
Kaptál a testedhez- jó esetben- két fület, két szemet, meg egy szájat. Miért nem használod őket ennek arányában?
Sőt, továbbviszem, és meg is fogod érteni!
Az első nem beszél, a második nem lát, a harmadik nem hall. Nade mit nem? Hát rosszat, bassz...
Előnytelent nem beszél, nem lát és nem hall! Ez cél kéne legyen teneked, és a többieknek egyaránt.
Ez nem valami struccpolitika amúgy, távol van tőle. Ez hozzáállás és tudatosság.
Ne szólj rosszat!
Ez azt javasolja, hogy ne engedj ki olyat a szádon, amit nem szeretnél visszakapni. A kimondott szónak hatalma van, meg még ráadásul energia is, a te energiád. Amit kiengedsz magadból a világba, és onnan visszatér majd tehozzád- legtöbb esetben megsoxorozódva. Ha tehát panaszkodsz, több olyat fogsz megélni, ami miatt panaszkodhatsz. Ha negatív dolgokról, múltbéli traumákról beszélsz, akkor meg behozod a jelenbe ezeket, és megteremtesz belőlük/ velük egy ugyan olyan szar jövőt... És minél több emberrel osztod meg a hülyeségeket és a negatív dolgokat, annál rosszabbá teszed a saját helyzetedet, annál inkább lefelé fogsz menni az örvénybe... Érthető voltam?
Szóval lehetőleg másra se, de magadra meg főleg ne mondj semmi előnytelent senkinek. Ez csak rajtad múlik, hozzá kell ehhez szoktatni az elmédet odafigyeléssel és kitartással.
Aztán a következő kettő dolog,
Ne láss és ne hallj rosszat!
Ez azt jelenti, hogy ne ítélkezz- már amennyire ez kivitelezhető. Felesleges előjelezni a dolgokat, hogy ez negatív ez meg pozitív, minden csak van. Lehet persze, de ésszel csináld. Elismerheted az ééetedben például valamiről, ogy nem működik megfelelően, csak akkor ne ez legyen a hangsúlyos, hanem az, hogy nekifogsz és változtatsz rajta, nem toporogsz a kakiban siránkozva, teleszórva ezzel a fészbúkot, megosztva a szart boldog- boldogtalannal...
Sokkal egyszerűbb az élet, ha mindent csak elfogadsz annak, ami: a játék, a tapasztalás része. Amiből ellenséget csinálsz, annak energiát adsz, vagyis ponthogy élteted azt, ami nem tetszik. Nem tetszik a környezetszennyezés például, igaz? Akkor lehetne, hogy a saját szinteden, saját életedben ne tégy a bolygó ellen, a többivel meg ne foglalkozz? Én tudom, hogy ezen vagy, és ez elég is. Megtapsollak! Annak viszont, hogy kollektív felelősséget magadra végy, semmi de semmi értelme. Ebbe csak belehajszolnak...és belebolondulsz.
Tehát a tudatos elmével egyrészt ennyi a dolgot, hogy megfelelő irányba fókuszáld a figyelmed, másrészt még azt érdemes megjegyezni, hogy ne gondolkodj feleslegesen, azaz NE AGYALJ!
A gondolkodás a tett halála, ezt jegyezd meg!
Nem tudsz mindent megérteni, felfogni elmével, és nem tudsz minden problémát megoldani az elme által. Márcsak azért sem, mert mikor egy helyzetben vagy, akkor a gondolkodásod és az elméd volt az, ami ebbe belekevert, és te pont ezekkel akarsz kimászni a helyzetből.. Érted a paradoxont?
A felesleges gondolatkörök rögeszmékké alakulnak, és bezárod magadat egy hülye gondolatbörtönbe, amiből kurva keserves lesz kijönni. Nézz meg példának egy tudományhívőt: Azt hiszi el amit lát, amit mérni lehet. Oké, de ugye volt idő, mikor még kevesebb dolgot lehetett mérni, pedig ott voltak a dolgok akkor is...És ha holnap lesz egy szerkezet, amivel eddig érhetetlen dolgot tudunk majd mérni, akkor egy tudományhívő sem fog odajönni és bocsánatot kérni, hogy tévedett...mert ezek végtelenül arrogánsak. És mivel azt hiszik amit látnak, így csak és kizárólag azt láthatják, mit hisznek- emléxel: a tudatalatti szűrő is...
Az elméddel tehát az a felelősséged, hogy megfelelő módon használd, arra, amire való. Ne kurvítsd! (már ha van ilyen szó...mondjuk mostmár van! )
Ja, és még valami! Ha van egy célod, ahhoz, hogy elérd, fókuszálnod kell. Ha egyszerre tíz dolgon van a figyelmed, akkor mindenre csak tized energia fog jutni. Persze így is lesz valamilyen hatás, csak jóval gyengébb, mintha csak egy vagy két részre osztanád az energiádat... NEM mindegy!
Ha az itt foglaltakból bármit sikeresen beépítesz és elkezdesz használni, előnyöd származik majd belőle, és ki fog emelni a tömegből.
Jegyezd meg: Ezen a létsíkon a folyamatos mozgás az úr, semmi sem állandó. Csak az lehet itt állandó, amibe annyi energiát fektetünk, amennyivel megakadályozhatjuk a mozgását!
CSAK az lehet állandó, amit meggátolunk a mozgásban a saját energiánkkal!
MEGÉRTETTED?
Nem tudom, kihagytam-é valamit, de le van szarva oda se neki! Biztos lehetne még írni ilyeneket, meg úgy általában több gumiszobát teli tudnék írni hasonlókkal, de minek, kinek?
Ha valami nem világos, majd megkérdezed valami spiri fórumon!
Remélem, hatottam és értettél. Hátha jobb lesz így, mint korábban!
Puszikállak, gyere máskor is!
