Haló!
Nem óhajtom bő lére ereszteni mondandómat, szóval csak azt írom, ami lényeges itt és most :)
A bolygón- velünk- élő állatok létezésének Földanya és az emberiség szempontjából három célja van:
1. Az ökoszisztéma fenntartása- ez gondolom nem kíván további magyarázatot.
2. Táplálékul szolgálnak az embereknek. Most aztán látom a vegák meg a Buddhisták arcát magam előtt, de ez igaz. Ettől még szép és nemes gesztus, ha nem ölünk állatot, de azt azért tartsd szem előtt, hogy az állat húsának nem elfogyasztásával nem tiszteled meg a leölt testet- mert ugye azt nem gondolod, hogy az állatkáknak nincs lelkük...
3. Élmény és tapasztalás általuk. Igen. Egyrészt olyan tapasztalatot szerezhetünk általuk, melyet máshonnan nem- gondolj csak a macska dorombolására, az oroszlán üvöltésére vagy a szúnyog csípésére. Másrészt képesek szeretet adni és elfogadni, gyakorolhatjuk a kegyelmet és a megbecsülést, a gondoskodást vagy kellemetlenebb dolgokat általuk.
Tetszik vagy sem, mi a bolygó és a környezet részei vagyunk, míg itt tartózkodunk. És ha ez így van, akkor ugyan olyan részei vagyunk az egésznek, mint az állatok. Na nem arról van szó, hogy az ember annyi mint az állat. Némelyek jóval lentebb vannak :) A modern ember a puszta létével árt a bolygónak, ami azért az állatról nemigen mondható el... Amíg nem tanuljuk meg megbecsülni és tisztelni a környezetet, a bolygónkat és a velünk élő állatokat, addig ugye az lesz, ami van. Neked tetszik? Persze, nem egy emberen múlik, de egy emberrel több az pont egy emberrel több, és a milliárdok is egységekből állanak, egy meg egy meg egy meg még egy, és így tovább.
Mit tudnak az állatok
Mindent, amit tudniuk kell. Amelyik állat azért ölt testet, hogy tápláljon és éltessen a halálával, tisztában van ezzel. Amit nem ért, az esetleg az, hogy miért zárjuk ketrecbe, miért etetjük szeméttel, miért nem láthat napot vagy zöld mezőt...Na, ne kezdj sírni. Majd változik ez is.
És ott vannak azok az állatok, akik egészen közel állnak hozzánk, vagyis házi állatok, méginkább kedvencek, vagy társ-állatok. Ők kötődnek hozzánk, személy szerint egy egy emberhez vagy családhoz. Tanítanak, szeretnek, elviselnek, néha szenvednek is mellettünk. És mint a legtöbb ember, meg is halnak.
Aki átélte már egy szeretett állat elvesztését, az értékes tapasztalással lett gazdagabb. Nem, nem vagyok szívtelen. Van szívem, csak kőből :)
Figyelj ide!
Az élet örök és elpusztíthatatlan. Az állatok- mit ahogyan ti emberek- nem halnak meg. Pusztán elhasználják a testüket. Visszatérnek a forráshoz, és utána, ha értelme van, felvesznek egy másik testet és leélnek még egy vagy bármennyi életet. Így fejlődnek és tapasztalnak. Semmi nem állandó és semmi nem áll meg mozogni ebben a világban. Miért lennének kivételek pont ők?
Igazándiból ezért írom, hogy ne csak a hangzatos 'állatok szelleme' meg hasonló agymázas tévelygésekből meríts információt. Amit írok, az igaz. Egyrészt semmi okom, hogy hazudjak- nem kapok érte pénzt, nem adok ki spirituális könyvet, hogy megvezesselek. Másrészt, saját életemben megtapasztaltam. Nem utolsó sorban pedig világunk fejlődését szolgálja az igazság.
.
.
.
Ő vol Áfonya. 2021 áprilisában távozott. Mint utóbb megtudtam, pontosan azért, hogy megértsem, a halál nem létezik. Hideg reggel volt, a nap sütött, mikor eltemettem a műhelyem mellett. Egyik napról a másikra betegedett meg. Gyógyítottam, jobban lett, de nem maradt.
Mikor meghalt, még nem tudtam azt, amit most tudok. Csak az volt bennem, hogy értelmetlenség egy ilyen halál- mrámint, hogy Áfi nem ártott senkinek, nem tett rosszat stb. És igazam is volt. Kerestem tehát, és találtam- kaptam- információt, miszerint kb két hónap után lehet arra számítani, hogy egy hozzánk tartozó házikedvenc visszatér. A tekintetéről és az általa keltett érzésről lehet felismerni, hogy Ő az. Ígyhát várakozás következett...
2021 júniusában született új testbe. Ugyan azt a nevet kapta.
Persze, ezek a képek nem bizonyítanak semmit, tudom. Nem is akarok Neked bizonyítani. Én (már) tudom, Neked meg kapaszkodó lehet, ha netán hasonló helyzetbe kerülnél. A tudás egyébként sem nagyon adható át. Én azt tudom megmutatni, hogy merre menj és mire figyelj, de ebből te csak akkor tudsz tudásra szert tenni, ha megtapasztaltad.
Kétség nélkül megismertük, mikor visszatért. Mint utóbb kiderült, az egész értelme az egyéni fejlődés. Áfonya vállalta azt a feladatot, hogy megtanítsa, bebizonyítsa: az állatok visszatér(het)nek, ha van kötődés.
Megjegyzem, az emberek visszatérése ettől jóval bonyolultabb és lassúbb folyamat, de ha mondjuk kamasz korodban elpatkolt a nagyapád, simán elképzelhető, hogy később saját gyermekedként ölt testet újból. Hogy erre tudatos leszel vagy sem, az Tőled függ, de az biztos, hogy jellemzően oda térnek vissza az ' átlagos emberek' ahol a legtöbb kapcsolódási pontjuk van. Az 'átlagos ember' nem pejoratív. Vannak emberek, akik - hogy úgy mondjam- a saját pecsenyéjüket sütögetni jönnek ide, és vannak, akik olyan feladatokat vállaltak, amikkel előre mozdítják az emberiséget és a világot. Megjegyzem, egyik sem értékesebb vagy több a másiknál, nem erről van szó.
Egyéb tanulságot is levontam Áfonyával kapcsolatban, mégpedig azt, hogy aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Semmilyen mód nem lett volna arra, hogy meggyógyuljon- itt maradjon- mert ez volt a terv, el kellett mennie. Ez pedig azt jelenti, hogy ha az állatod megbetegszik, akkor csak addig érdemes gyógyítani/ gyógyíttatni, amíg reális esélye van a maradására, illetve amíg a lelkiismeretednek erre szüksége van. Utána el kell engedni, mert ez a dolgok rendje. Az állatok lelkével lehet kommunikálni- de ez most nem témája a bejegyzésnek. A szeretet nem karácsonykor jön, hanem akkor, amikor megengeded valakinek, hogy azt tegye amit Ő óhajt- mégha nem is egyezik a te akaratoddal...
Még egy példát hozok, mert tanulságos:
Ő volt Pite. Amikor a mellettünk lakók elköltöztek, itt hagyták a kutyájukat, Pitét és a tesóját, Pudingot- aki azóta már szent Nutícia- ugyanis Ő ellette második Áfonyát, fogamzásgátló mellett (azóta ivartalaníttatuk). Először Ében kutya döntött úgy, hogy átköltözik. Köszöni, jól van azóta is. Néhány napra rá megérkezett Pite, majd később Nuti. Pite nagyon ragaszkodott a Feleségemhez. Akárhányszor kijött a terszra, még le sem ért a feneke, a macs már rajta volt és dorombolt. Szeretett volna több időt nejemmel tölteni, ám akkor nem tudtuk megoldani, hogy beköltözhessen a házba. Lényeg a lényeg, eljárogatott itthonról, és egyszer hiába vártuk. Kb 2021 januárjában távozott.
2021 nyarán épp második Áfonyával és testvérével, Szamócával voltunk Feleségemmel a 'szobájukban'- ami a kerti szerszámtároló melletti helyiség volt. Csörög a telefonom: a szomszéd hív. Gyere már ki a kapuhoz egy kicsit. Kimentem. A szomszéd félmeztelen, kezében a levetett ingjében szorongat valamit.
A kukoricásban talált egy macskát. Megkarmolta az unokáját, a kutyája meg majdnekm felfalta.
Tudta, hogy nekünk épp kismacskáink vannak, gondolta, hogy vagy a miénk, vagy majd ellesz azokkal. Normál esetben nemet mondtam volna- mert abban jó vagyok- de akaratlanul, saját döntésemtől függetlenül csak annyi jött ki a számon: Nem, nem a miénk, de elfogadjuk! Magamhoz vettem a kisállatot, és bevittem az asszonyhoz. Ránézett: Pite!
És ez így történt.
Friss Pitének neveztük, de én csak Petinek hívom, vagy kicsi Sárgának :)
Benti lett, és boldog. Szóval rafináltak ezek a kis lények: elérik amit akarnak!
Ne legyen kétséged felőle, ha úgy lesz a jó, hogy eltávozott társ-állatkád visszajöjjön hozzád, az univerzum megtalálja a módját.
Nincs korlát, nincs akadály.
Neked sincs! Miért lenne?
Örülök, hogy ezt megoszthattam Veled!
