Újratervezés...avagy vissza önmagadhoz

 Elmondtam és elmondom újra, ha kell százszor, mert az ismétlés a tudás k***a anyja! 

Amit gondolsz magadról...mások tükre. 

Amit hiszel magadról...torzítás. 

Ahogy működsz...automata.

Aki valójában vagy...arról fogalmad sincs...

Hogy történhetett ez? 

In medias res ...
Erre a létsíkra fizikai tapasztalásokat gyűjteni jöttél- saját magadról. Mikor itt vagy, elválaszt -magadtól - a tér és az idő, korlátoz a forma és annak minden összetevője, különösképpen a mentáltested, ami az egó, a tudatos és a tudatalatti elméd komplexumát jelenti. 

Megpróbálom szemléltetni, de vedd figyelembe, hogy ez csak szemléltetés, egy olyan kép, ami az elméd számára potenciálisan befogadható, tehát nem tökéletes és nem pontos!  

Képzeld el, hogy neked itt a formában- a testedben energia szinten- van egy függőleges (fény)tengelyed. Ez a fénytengely normál állapotban összeköttetésben van a bolygóval lefelé az omega csakrádon keresztül, és felfelé az alfa csakrádon keresztül. Most ha körülnéznél és láthatnád fizikailag, körülötted van egy felhő, ez a mentáltested, ami része egy nagyobb felhőnek, ami az itteni működésed irányítója, a saját, személyes meződ. E felett van az önvalód, az angyal- emberi értelmezésben- e felett a valóság, és ez az egész a TeremtőBEN létezik. 

Velem vagy még? Megítélhetsz amúgy nyugodtan :P 

Normál esetben a fénytengely tiszta és stabil volna, a mentáltested és a meződ nem korlátozná az energia/ információ/ fény áramlását. 

De ez igen ritka dolog, közelítőleg Jézus vagy Buddha volt ilyen működésben, és ők sem folyamatosan, ezt jó, ha tudod. (Amúgy jelzem, minél tisztább a meződ és minél stabilabb a fénytengelyed, annál nagyobb a 'hatása' itt a létsíkon, például 'csodatétel' a krisztusi szinten, ami amúgy nem az :) ...)

De felteszem nem célod a krisztusi tudatszint, tehát maradjunk az emberi vonalnál, mondjuk egy balanszos és boldog életnél. 

A Teremtőt és a valóságot kihagyom a magyarázatból, mert a te szempontodból ez lényegtelen, maradjunk annyiban, hogy nem avatkoznak bele az életedbe, mert nincs rá motivációjuk. 

Az önvaló- aki valójában vagy- már hat rád. Nem akarással, mert nem akar, hanem inkább óhajt- nemigen van megfelelő szó erre. Úgy képzeld el, hogy mondjuk 'szeretne' egy csokitortát, de hajlandó kivárni, hogy minden körülmény a helyére kerüljön tőle függetlenül ahhoz, hogy érdemben megtapasztalhassa a csokitortát. Akár életeken keresztül is képes türelmesen várni, ugyanis téren és időn kívül létezik, ugyanakkor folyamatosan motivál/ tol arra, hogy meglegyen a tapasztalása olyan helyzeteket létrehozva, amik a csokitortához visznek téged (ez a karma amúgy, amit rútul félreértelmeznek és félretanítanak...)

Teahát az önvaló felől érkezik egy irányultság feléd, a formához. Tudom, kicsit paradox, hogy az önvaló vagy valójában, de közben mégsem így látod/ érzed/ gondolod. Ez a tapasztalás része, a játék szabálya, ami kihívás arra, hogy forma szinten túllépj a saját korlátaidon...

Az önvaló irányultsága hat a meződre, létrehozva fizikai síkon helyzeteket és konstellációkat az életedben, hogy meglegyenek a vágyott tapasztalások. Ámde fájdalom: a meződ nem engedi át tisztán a fentről jövő információt, sőt az is előfordul, hogy szinte semmi sem jön át, illetve ha maradunk a csokitortás példánál, akkor egy torzult mezőn keresztül a csokitortából lehet, csak annyi érkezik le ide hozzád, hogy valami hiányzik. Lesz benned egy érzés, hogy valami nincs meg, de nem fogsz rájönni mi, mert a meződ nem tiszta, a csatornád korlátozott a fentről jövő információra, az útmutatásra. De a hatás átjön: folyamatosan kapod a lehetőségeket- amik soxor pofonoknak tűnnek- ahhoz, hogy meglegyen az önvaló óhaja, de nem tudod értelmezni, mert ez a rész- kifejezetten a mentáltest- megszűri és torzítja a fényt. Az önvaló hatása a fizikai síkra- az itteni játékszabályokat betartva természetesen, így csak teoretikusan- korlátlan. 

A helyzet az, hogy vagy megérted, vagy nem, ettől jobban nemigen tudom elmagyarázni ezen a szinten, írott szövegként, egy bejegyzés keretein belül, mert korlátoz a nyelvi struktúra, a hely, és hát csak annyi eszem van, amennyi látszik :P  

Nade akkor miért, hogyan és mitől torzul a meződ, a mentáltested, egyáltalán miért van ez 'megengedve' ? 

A rendszerszintű 'megengedéssel' kezdem. A mentáltest a formához tartozik, nem az önvalóhoz, ha szét akarom választani. Kb úgy képzeld el, mintha egy nefron lennél a vesédben: úgy tűnik, egyedül állsz, közben egy nagyobb tér tart (a vese, ami a példámban analóg a mentáltesteddel), ami egy egység része (a fizikai tested, a példában a meződ), és ez mind összefügg és hat rád, ugyanakkor neked- látszólag- igen kicsi a hatásod az egészre. Főleg, ha nem is tudod, ki vagy, mit csinálsz... A rendszer azért ilyen, mert nem az az elsődleges, hogy a forma szint (főleg az egó) kielégüljön. Sajnálom, ez az igazság. 

Félre ne érts: nem cél, hogy itt szopj életeken keresztül, és ha nem akaratoskodsz, akkor lehet- és de facto lesz is- kellemes, élménydús és boldog életed. De sosem akarással. A boldogság ugyanis nem érhető el akarással. Talán már rájöttél magad is... A rendszer a szeretetre épül, ezért a megengedés rezonál vele, azzal lehet előnyösen működtetni.

Szóval amikor megnyilvánulsz a formában- megszületsz- rögtön működésbe lép (rétegződni kezd) a mentáltest, és kifejezetten az egód. Az egó célja a tested védelme és az illúzió fenntartása- az illúzió az, hogy itt ez a valóság, és hát legyünk őszinték: forma szinten- míg nem látsz messzebb- tényleg ez a valóság. De amikor megtapasztalsz majd olyat, ami nem fér bele a korábbi valóságképedbe, akkor mi lesz? Besöpröd a szőnyeg alá? 

Az egód folyamatosan épül és programokat, pozíciókat, protokollokat gyárt a működésedhez, a túlélésedhez, és idővel önállósítja magát, mint egyeduralkodó és irányító. Az önállósodás/ elkülönülés tinédzserkor környékén/ után szokott amúgy megkövesedni általában, nagy általánosságban az én megfigyelésem alapján. 

Az egó folyamatosan monitorozza a téged ért hatásokat és a tekintélyek mintáit, működésmódját. (A tekintélyek azok a források, melyeket igaznak fogadsz el mérlegelés nélkül: személyek, intézmények, médiák) Ezek alapján alakít ki magáról egy képet az egó akivel azonosul. Ez az énképed. 

A pszichológusok azt gondolják, hogy az egó vagy TE. Tévednek. A pszichológiában hatalmas potenciál van, remélem egyszer majd kihúzzák a fejüket a seggükből, és hajlandóak lesznek holisztikusan, komplexen ránézni a mentáltestre... annak az esélye ugyanis, hogy ez csak számomra látható, elég kicsi...

Az énképed tehát mások tükre és a személyes egóreakcióid keveréke. NEM vagy önmagad- jelenleg még. Ezért nem vagy amúgy MÉG boldog...

Amit nem használsz, az elgyengül. Egyetértesz ezzel? 

Na, akkor itt a magyarázat arra is, miért nem vagy stabil. NEM fénytengelyed van, mégcsak nem is aktívak - vélhetően- a fizikai testeden kívül lévő csakráid, amik nyitnák a csatornát az önvaló felé és Gaia felé...

A legtöbb embernél egy húrszerű csík van csak jelen a fénytengelyből, ami jó esetben valamennyire fényes, és jó esetben összeköti a gyökércsakrát és a koronacsakrát. Ebben a helyzetben még nincs közvetlen kapcsolatod az önvalóddal, ráadásul automatán, az egó programjai és protokolljai alapján működsz, a tudatos elméd pedig narrálja, megideologizálja UTÓLAG a döntéseidet és az életed eseményeit. Így történhet az is, hogy egy 'elveszett gyermek' azt kérdezi: hogyan lehet belenyugodni Isten akaratába...

Hogy jobban értsd: az önvaló tol valamerre, finoman vagy esetenként durván, eseményeket és történéseket  elédtéve azért, hogy észrevedd: nem arra mész, amerre előnyös volna. És mivel nincs meg a hozzáférésed- avagy a kulcsod- a magyarázathoz- lévén korlátozott a csatornád- azt hiszed szokásból, konformitásból, énképből, hogy szerencsétlen vagy, vagy bármi egyéb előnytelen... Szó nincs erről. Ott vagy ahol vagy, az vagy aki, és ez épp elég ahhoz, hogy elindulj. Neked- és mindenkinek akinek ép valamennyire az elméje-, forma szinten megvan a lehetőséged arra, hogy megerősítsd a fénytengelyed és helyreállítsd a kapcsolatodat az önvalóddal. Igen, hatalmad van, de a kinyilvánításáért tenni kell, és ez a kezdésnél  keserves lehet. Ez maga a tüzes út...

A legtöbb ember egyébként nem hajlandó cselekedni, nekem ez a tapasztalatom. Aki szembenéz saját torz működésével, az kap segítséget és lehetőséget is- mégha nem is mindig olyan módokon, ahogy szeretné vagy elképzeli. Amúgy jelzem: legritkább esetben vág egybe az emberi- egós- akarás az önvaló irányultságával. 

Amíg akarsz ugyanis: egóból működsz, és korlátozod a saját lehetőségeid. Hihetetlen, mi? 

Na figyelj! 

Az ember bemegy a tüzépre, és választhat magának az alapozáshoz építőanyagot: akarhatja azt amit elképzelt, de csak azt tudja megvenni, amire van lehetősége ott és akkor. Ezzel szemben az önvaló hozzáférése a lehetőségekhez korlátlan. Ha a tüzépes példánál maradunk, akkor az önvaló nem bemegy egy tüzépre válogatni, hanem ő tervezi és gyártja le az építőanyagot. Érzed a különbséget? És igen, ez azt jelenti, hogy ha engednéd, akkor megkapnál mindent, ami a boldogságodhoz 'kéne'. Persze nem biztos, hogy azt kapnád, amit jelenleg az egód akar, amiről úgy véled, hogy neked KELL...

Vagyis: az akarással magad szabotálod. Keretezed a valóságot, a saját radarképernyődön megjelenő dolgokat teljesnek véled, közben a radarod a totális képből csupán töredéket lát, és ennek töredékét látod csak a 'képernyődön' (érzékeled organoleptikusan és tudatosul az elmédben). 

Tudom, nehéz nem akarni, és először úgy tűnik majd, hogy sodródsz, de ez csak az egó és/ vagy a tudatos elméd narratívája, ami azt a célt szolgálja, hogy maradj a berögzült működésben. 

Az egó egyik utolsó csapdája egyébként a nem akarás akarása...De talán jobb, ha erre nem megyek el, mert meglehet még korai volna, ráadásul- bár sémásak az egók- nem biztos,hogy ez neked is előjön vagy gondot okoz majd. Céltól is függ nyilván, nem ugyanaz a kihívás, ha 'csak' egy kicsit jobb életet szeretnél- ami egyébként nemcsak adekvát, hanem születési jog energetikai szinten- , vagy a valóságot akarod kinyilvánítani a formában. 

Egy kis kitérőt teszek, mert idevág. a 'betegséges' bejegyzésben beszéltem a morfogenetikus mezőről, avagy a kollektív emberi mezőről- vagy mindegy hogyan nevezzük. Ez is egy energia/ információs felhő, melyben az emberiség egészének- tehát nem csak a jelenleg fizikai formában lévő embereknek- a gondolatai és hiedelmei vannak tárolva és hatnak a személyes meződre- ezáltal befolyásolnak. Hülyeség volna? 

Figyelj! Halál, karácsony, a rák gyógyíthatatlansága, erőfeszítés az eredményért és hasonlók... értelmetlenek, mégis jelen vannak. Hitek, melyeket átvettél a kollektív mezőből és keretezik a működésed. És mivel ezek részei a gondolataidnak, így erősíted a kollektív mezőben az előnytelenséget magad is...circulus vitiosus... 

Értem én, szerinted a halál például valóságos. Nos igen, a test elmúlása valóban az. Az élet viszont örök és elpusztíthatatlan. Mikor elpusztul a forma, az önvaló idevetült része visszatér önmagához, a leélt élet 'filmje' pedig eltárolódik a bolygó kristályrácsában. Vagyis: az információ minden eddig élt emberről hozzáférhető, az önvaló meg eleve nem ide tartozik. Szóval, amit csináltok halottak napján, az nem egyéb, mint a valóság torzítása, az előnytelenség éltetése. Öntudatlanul, szokásból, mások hibás programja alapján. Érted? 

Térjünk vissza a tengelyedhez, ami a stabilitás alapja ! Szemléltetem, nem tudom tökéletesen átadni. Mea maxima culpa...

Tehát ahogy mondtam, a legtöbb embernél nem beszélhetünk fénytengelyről, csak egy húrról tulajdonképpen. Azt úgy el tudod képzelni, hogy egy húrt megpendítesz, és rezeg még egy darabig? Na, ez okozza az instabilitást sokaknál. 

Jön egy esemény, ami hatást gyakorol rád. Megpendíti a húrodat energetikailag, és kibillensz az egyensúlyodból. Arról nem is beszélve, ha eleve nem voltál stabil- tehát a húrod nem egyenesen állt az energiatestedben, hanem mondjuk feszítve volt valamerre. Ezesetben a billenés még erőteljesebb lesz, és több energia- vagy épp idő, ha forma szinten nézem- kell majd ahhoz, hogy valamelyest helyreálljon a stabilitásod, vagy a korábbi, stabilnak vélt állapotod. 

Viszont van valami, ami említést igényel, és nem megyek el mellette, mert motivációt adhat. Ha stabilizálod magad- ami azt jelenti, hogy először egyenesbe hozod a húrt, majd elkezded aktiválni a fénytengelyed- akkor a meződ tisztul, és ez hatással lesz mások mezejére/ energiaterére is. Ha ilyen filantróp fajta vagy, akár ezért is megérheti 'dolgozni'. Arra azért ne számíts, hogy egy hét próbálkozás után csodák fognak történni körülötted, de némi idő alatt változásokat fogsz tapasztalni a környezetedben is. 

Gondolom most az volna adekvát, ha javasolnék valami forma szintű trükköt vagy technikát, amivel a saját tengelyed helyre tudod állítani, igaz? Megmondom őszintén, nem szívesen teszem, mert amit az emberek ingyen kapnak, azt nem értékelik általában- nekem meg feleslegesen avul a billentyűzetem a pötyögéstől... A kollektív mezőből jövő régi energiás program arra visz, hogy csak az a fasza, amiért jó keményen meg kell dolgozni. A szobrokat is a hősöknek és a küszködőknek állítják, igaz? Ostobaság amúgy energia szintjén az, hogy adni kell valamit cserébe. Forma szinten lehet üzletelni, kérhetek egy doboz fekete Dunhillt mondjuk azért, ha átadok infót vagy segítek betolni a kocsidat...de nekem speciel megvan ami kell, ami meg nincs meg, az majd meglesz :P

Ugyanakkor nem leplezem a tényt, hogy ezen a létsíkon mindenért fizetned kell. De ez nem valamiféle üzlet, így gondolom, nem is igazán érthető számodra. Nézd: ahhoz, hogy változás történjék, valamilyen cselekvés szükséges- és nem feltétlenül fizikai cselekvésre gondolok. Ez az ár. Néha szándék, néha lemondás, mikor hogy. De egy és egyáltalán nem olyan, mintha bemennél a boltba és valamit megvennél, erről szó sincs. Ha nem érted még teljesen, az sem gond, és az is belefér, ha ignorálod. Csak annyit javallok, hogy nem fizikai szinten ne azért bízz meg valakiben, mert kér valamit a segítségért, vagy az információért. Itt az emberi világban soxor a drága a gagyi, majd rájössz... 

Alap, hogy elérj egy kicsi nyugalmat és ebben a nyugodt állapotban létrehozz magadnak egy új alapmintát, ami a működésed bázisa lesz. 

Például meditálhatsz is, ha nagyon ráérsz, és közben lehet mantrázni, hogy stabil vagyok. Nem adok pontos tippet, ugyanis mindenkinek egyéni- torzítástól, állapottól, helyzettől etc függően, hogy mi az, ami befogadható és rezonál. Van, amire létezik univerzális keretmódszer- tehát egy váz, amire felépül az adott helyzetben adekvát beavatkozás-, és van, ami csak egyénre hangoltan működik. Általánosságban hiába mondanám például, hogy kezdj el nyugodtan lélegezni és lazulj el, ha nálad a fejtérben van egy blokk, akkor semmi hatása nem lesz, ergo csak csalódást kapnál. Érthető? 

Aztán a csakrák, amik a fizikai testedhez tartoznak, konkrétan a főcsakrák. Ezeket tisztítani és hangolni, ugyanis ha nagyjából hasonló hatékonysággal működnek, akkor horizontálisan stabilizálják a húrodat/ tengelyedet. Tehát elsőre nem az a cél, hogy a csakráid 'hűdefaszán' működjenek, hanem az, hogy nagyságrendileg hasonló mennyiségű energiát tudjanak közvetíteni a tengelyed felé. Hogy nálad mely csakráknál van túlműködés vagy épp 'eltömődés', én nem tudom megmondani látatlanban- és nem is akarom. Súgok: ha kifejezetten hájasodik például egy testtáj, az gyanús. Ha gyakran fáj valahol, az gyanús. Ha valami krónikus egészségügyi problémád van, az gyanús. Minden csakrának megvan a maga életterülete, figyeld meg magadat, elemezd magadat. Amúgy, aki kér, az kap. "Zörgessetek, és ajtót nyitnak néktek" - hallottad már valahol? 

A 'betegséges' bejegyzésnél írtam kicsit bővebben a csakrákról, azt esetleg olvasd el, és van ott egy technika is, azt használhatod a csakráid és a tested hangolására, javítására. Azzal nem tudsz mellélőni, csak ha akarásból csinálod, és folyton az eredményt monitorozod. (Ha nem világos, akkor meg kérdezd meg valakitől, akiben megbízol!)

Aztán meglehet érdemes volna megfigyelni a gondolkodásodat és a reakcióidat, illetve a motivációidat. 

Némelyeknek előnyös lehet, ha katalógust készítenek magukról az alapján, mi előnyös és mi nem. Innen ki lehet indulni, ha ez őszintén van kivitelezve- mert ebben a helyzetben tényleg magadat vered át, ha eufemizálsz, vagy akár hazudsz. Ami szar, az szar, ami előnytelen az előnytelen. Célod- felteszem legalábbis, ha még mindig olvasol- , hogy előnyösebb működésre válts, tehát légy magaddal őszinte!
 

A legtöbb ember képes objektíven megítélni saját magát, csak gyávák hozzá, mert kiderülne, hogy amit eddig csináltak, az nem biztos, hogy előnyös volt- finoman szólva. Nade azért, mert eddig- tudatlanságból, slendriánságból, félelemből, konformitásból vagy akár lustaságból- előnytelen gondolatokat forgattál a buksidban és előnytelenül nyilvánultál meg, még nem muszáj ragaszkodni a hülyeséghez. Én tudom, hogy könnyebb, és nincs semmi gond azzal, ha nem változtatsz. Csak azt ne várd, hogy hagysz mindent úgy, ahogy volt, és majd más eredményt fogsz kapni. Az nem fog megtörténni, ugyanis nem fizeted meg a változás árát, ezért az ára a nem cselekvésnek a stagnálás, illetve süllyedés. Ugye azt nem gondolod, ha nem csinálsz semmit, akkor maradsz ahol vagy? Nem bizony...lefelé haladsz, önműködően. Mondjak példát? Valamikor megtanultad a kétismeretlenes egyenlet megoldókulcsát, ezt az iksz egy kettő egyenlő mínusz bé gyökalatt mittudoménmi ökörséget- már én is elfelejtettem :P 
TE emléxel rá? Ugye, hogy nem. Na ez a süllyedés, automatán. És ez minden szinten így működik...

Na, tovébb...kapcsolatok. Talán már belátod, hogy akik körülvesznek, azokra hatsz, és ők hatnak rád. Ezért sokan, aki hajszolják a megvilágosodást például- elvonulnak, hogy ne hassanak rájuk másuk. Szép dolog elmenekülni az élet elől, mondhatom...

Naszóval amit ki akarok ebből hozni az az, hogy nem kell neked ragaszkodni senkihez sem, ha előnytelen. Ha viszont nem vagy még azon a ponton, hogy bárkit simán kizárj, vagy épp a status quo alapján nem kivitelezhető, attól érdemes energetikailag függetlenedni. 

Elmondom, miért. 

Volt szó a mindenféle előnytelen programról és hiedelemről, énképről és hasonlókról. Egyszóval a torzulásokról. Namost a helyzet az, hogy amiképp az előnyös dolgok kapcsolódnak és erősítik egymást, úgy az előnytelenek is. Jegyezd meg: ha két lovat kötsz a szekered elé, azok nem kétszer, hanem háromszor gyorsabban fogják húzni...jaám. 

Sok emberi kapcsolat torzulás alapú, ez tartja egyben: közös szenvedési minta, traumakötés például. A helyzet az, hogy ha olyan személlyel vagy, akinek hasonló torzulása van, mint neked, akkor nagyon nehéz lesz neked változtatni az adott torzulásodon, ugyanis a másik személy energetikailag tartja azt. Ez kicsit érthetetlen, gondolom, de nem gond. Megpróbálom másképp egy más módon: Ha valaki hisz valamit rólad, az hat rád. Ha tud: az már rögzít téged egy pozícióba. Így talán világosabb... (de nyugi: alakulásod folyományaként mások hite egyre kevésbé fog befolyásolni téged.)

Az előnytelen kapcsolatokat mezőszinten energetikai vágással lehet semlegesíteni. Ennek a lényege az, hogy az összekapcsolódott torzult energiaköteléket valamint a torz mintát elvágod, és az onnantól nem tud rád hatni érdemben. Ez a fizikai kapcsolatot nem szünteti meg, és semmilyen előnytelen hatást nem fejt ki a másik személyre, sőt, lehetőséget kap tulajdonképpen arra, hogy könnyebben változtasson a saját torzulásán, ha óhajt- ez nem mágia, tehát egyrészt nem egójáték, másrészt nem befolyásolunk vele, hanem egyszerűen tisztítunk, hatunk magunkra.  És még valami: energetikai vágás múltbéli kapcsolatokat/ embereket is képes semlegesíteni. 

Szóval ha ott vagy, hogy belátod a változás szükségességét, akkor mozdulj valamerre, és tégy mást, gondolj mást, mintahogy eddig! Szerintem belátható, hogy azzal a módszerrel és programcsomaggal, mivel a jelenlegi állapotodat kialakítottad, nem fogsz tudni változtatni. Igazándiból két lehetőséged van: megfizeted az árat tudatosan, vagy megfizeted az árat tuadttalanul.

Nem mondhatom, hogy könnyű lesz, és azt sem ígérhetem, hogy gyors lesz a folyamat. Azt viszont tudom, hogy értelme van. 

Most: ha ezek után maradsz, aki voltál és maradsz ahol vagy- akkor az lesz az ár, amit meg kell fizess! Én szóltam. És még fogok is.

Miattad. A valóságért.

Tartalomjegyzék avagy még több bejegyzés 

 

A spiritualitás buktatói

 Noblesse oblige...

Szóval vannak buktatók. Nem is kevés. Mikor valaki valamiért elindul a spiri úton- ami kb annyit jelent, hogy elkezd érdeklődni a nem látható/ széles körben el nem fogadott valóság irányába- egyik buktató követi a másikat....és még csak fel sem tűnnek! 

Na, ezért írom :) 

Kezdjük egy rövid összefoglalóval:

A Teremtő létrehozott egy rendszert, melyben az angyalok - akik ugyebár részei az egésznek, tehát a Teremtőnek- fizikai tapasztalásokat szerezhetnek magukról. A Teremtő kíváncsi, az a helyzet :)

A rendszer magában foglalja természetesen ezt a bolygót is, minden itt létezővel együtt. De ettől sokkal sokkal több. 

Az angyalok, mikor meg kívánnak nyilvánulni- helyesebben valamennyire megnyilvánulni fizikai formában vagy fizikális tapasztalatot szerezni- itt, a bemutatás létsíkján, testet öltenek. Bizonyos szabályokat betartva játsszák el az élet nevű játékot emberként oly módon, hogy az embernek erről tudomása csak bizonyos lépések megtétele- modhatnók kvalifikációK- után lehetséges. Ez szabály, amit az angyalok (önvalók) megállapodás alapján, szabad akaratukból betartanak- kivéve persze a kivételeket, de erről most nem ejtünk szót. 

Ahhoz, hogy a tesztek- kvalifikációk- valójában, valóságosan megtörténjenek, az emberként megnyilvánult angyalok a startnál kapnak valamit, ami az emberhez, testhez kötődik- nem kifejezetten, illetve nem csak- fizikai formában. 

Ez a valami az egó. Több feladata is van. Egyrészt megvédi a testet, de amire most rá kívánok fókuszálni az az, hogy fenntartja az illuzórikus valóságot, ezáltal többé kevésbé elfedi az önvalót- vagy mondhatom úgy is, hogy eltakarja az isteni fényed.  Az önvaló célja természetesen az, hogy megnyilvánuljon teljes mértékben emberként- ez lenne az 'istenember' szint, amikor nem hatnának a testedre a fizikai dolgok, meg egyéb sci-fi be illő szuperképességeid lennének, de ezt elég kevés ember éri el. Az önvaló meg egyrészt betartja a játékszabályokat, másrészt meg nincs neki hova sietnie, lévén időn és téren kívül létezik.

Velem vagy még? 

Na, szóval ahhoz, hogy minél inkább meg tudjon nyilvánulni az önvaló, úgy tűnik, hogy az embernek fejlődésre van szüksége. Hát nem. Szándékra, odafigyelésre, és előnyös változásra. Változásra a megszokotthoz, az általánoshoz képest. Sokan belesnek abba a hibába, hogy úgy gondolják, a több az jobb. Ez nem igaz, illetve lineáris gondolkodás, ami korlátoz. A több az több, ez ennyi, tény. Tehát ha több az információd, nem leszel 'jobb' ember, ha nagyobb a tudásod, szintén nem, és ha többet meditálsz/ jógázol/ akármizel, akkor sem. 

Gondolj bele, ha van egy marék életlen hatos fúrószárad, nem fog sikerülni kifúrni a laposvasat. Nekem van 1, ami éles. Megyek, és pikk pakk, ott a luk. Érted? 

Markáns buktatója a spiri útnak például a meditáció. Sokan egész életükben csak idáig jutnak el. 

Persze tudom, azt hallottad, hogy meditálj, és akkor ez meg az lesz. Na nem. Figyelj, egyszerre egy életed van- már annak, aki most olvas- tehát semmi logika sincs abban, hogy ennek élése, tapasztalása helyett a klasszikus értelemben vett meditációt nagy időráfordítással alkalmazd. Nem fogsz vele messzire jutni, és ez azért van, mert kivon az életből. Félreértés ne essék, inkább meditálj, mint tömeggyilkolj, csak fájdalom látni, hogy mennyi potenciális isten vesztegel ennél az állomásnál. 

A meditáció célja ugyebár az lenne, hogy elvigyen a csend állapotába. Az elme csendje valóban szükséges, csak ezt nem a szobádban zárt ajtók mögött kell fenntartani, hanem odakint, az életben. (Kezdetben jó a szobában, de vedd észre, ha megrekedtél!!! ) Nagyon fontos, elmondhatatlanul fontos az, hogy el tudd hallgattatni az elméd- az egód és a tudatos részt. Amíg ez nincs meg, addig érdemben továbblépni nehezen tudsz. Nem arról van szó, hogy napi 24 órában gondolatok nélkül kéne lenned, hanem arról, hogy mikor ezt óhajtod, el tudd érni. Bárhol és bármikor. Ezhez gyakorlás szükségeltetik, kondícionálni kell magad/ elméd. változtatni kell a megszokott dolgaidon, gondolom...:)

A gyakorlat jobbá tesz. Hallottad? Marhaság. A helyes gyakorlás fog előnyösebb helyzetbe hozni. Tehát amit javaslok, hogy csinálj, az az, hogy arra figyelsz, amit csinálsz. Mozgó meditáció vagy épp jelenlét :) Ez lefoglalja az elméd, lesz neked kuss a fejedben. Idővel legalábbis. Figyeld meg, mikor csinálsz valamit, és a gondolataid össze vissza cikáznak közben. Na, erről kéne leszokni. Odafigyelés kell, fókusz kell, és idővel kialakul. (Vedd észre, hogy vannak a gondolatok, és vagy te!)  Légy állhatatos és méginkább türelmes. Egyrészt, egy elefántot is csak falatonként tudnál megenni, másrészt meg ha mester akarsz lenni, az alapok mesterévé kell válnod, márpedig az elme lecsendesítésének képessége az fundamentum.

Visszakanyarodva a szobácskájukban remeteként meditálókra: nem ítélkezem, még mindig jobb, mintha ezt sem csinálnák. Csak meg kellene figyelni, ha már nem szolgálja az előnyödet az elzárkózás. Ha magadban, ideális körülmények között már megy a dolog, akkor menj és teszteld magad! 

Mi van még? 

Információhajhászás, avagy állandó keresés

Ez egyfajta függőség, ami nagyon gyakran elő szokott jönni. Lényege, hogy több és több információt óhajtasz- itt most a spiri dolgokról beszélek még mindig. Tehát, olvasol, tanulsz, keresel, beszélgetsz, tanfolyamokra mész... és közben nem változol semmit. Az információkat- amik többnyire régi energiás, téves vagy torz infók- vagy nem használod, vagy nem teszed tudássá, a gyakorlatokat nem viszed el készség szintig, és így tovább. Mielőtt megemésztenéd a dolgokat, már a következő lépésen/ kérdésen töröd a buksid. 

Erre van is egy terminus technicus: Spiri egó. 

Jaám. Az egó- ami ugye az illuzórikus valóság fenntartásán fáradozik- motivál arra, hogy még még még még még még még gyűjts infót. Kifejlődik egy szörnyszülött benned, ami éhes, és semmi sem elég neki. Az információt tudásnak véli, és magabiztos is benne- legalábbis a plénum előtt...

Csaképp az a gond, hogy bármennyire is próbálkozik az ilyen ember, érdemi eredményt nemigen képes elérni. Hiányzik belőle a változásra való hajlam. Lenyűgözhet a lexikális tudásával másokat. A spiri egó újra és újra kielégül és növexik a saját tudásának megélésétől. Sokszor ez elég is ahhoz, hogy mások csodálják – de az önvaló markánsabb megnyilvánulása számára ez korlát. Persze, ha az a cél, hogy mások elismerjenek, akkor ez jó út. 

De ponthogy a folyamatos keresés az, ami visszatart az érdemi eredménytől. Mégha lenne is valami, azt sem vennéd észre. Illetve láttam olyan megnyilvánulását a spiri egónak, mely folyamatosan áltatta magát: próbálkozott valamivel az egyén, és érzett némi változást. Csaképp azt nem volt hajlandó belátni, hogy tartós változás nem történt, mindig csak átmeneti...mivel a maradandó változáshoz kitartás és kvalifikáció kell- kitartás, hogy eljuss a kvalifikációig, amivel az önvaló megbizonyosodik róla, hogy tényleg van változás.

 A spiri egót legyőzni a tudatos elmével lehetne, viszont ehhez észre kéne venni, ha neked ez a problémád, másrészt meg tenni kéne érte. Legtöbben egyiket sem óhajtják, pedig a helyzet az, hogy két kis ugrással nem lehet átjutni a szakadékon. 

Na, tovébb! 

Előjöhetnek nagy világmegváltó elképzelések is. Ez is a spiri egó- amihez többnyire társul valamiféle személyiségzavar. Amúgy azt már hallottad, hogy a személyiségzavarok az egó torzulásai? Hmm...

Szóval aki világmegváltani akar, az bolond. De facto. Olyat lehet, hogy változtatni, előnyösen befolyásolni, meg olyat is, hogy sokakra hatni érdemben. Ez szép- már ha van hozzá bölcsességed. De megváltani a világot? Minek? Ki kérte? Foglalkozz a saját nyomorúságoddal, mielőtt másé érdekelne! 

Mi is, mi is van még? 

Á igen! A mindenféle hülye hitrendszerek, amiket besz*ptok, mint a torkos borz! Olyan mély torka van néhányótoknak, hogy piros karikás filmbe illik....

Bűn az élet! 

Az hát, meg bűnben születtél, meg ilyenek. Ökörség. A Teremtő része vagy, ha bűnös vagy, akkor Őkelme is az. Erre gondoltál már? Emberként kb mindent lehet, senki sem fog halálod után megítélni, elmarasztalni. Ez játék, amit érdemes volna persze előnyösen és szépen játszani, de ha valaki mást óhajt- illetve valaki egója- akkor megteheti. Nem így látod? 

Persze van akit a világi hatalom megfog- a hülyébbeket/ bénábbakat csak, meg persze akit tényleg akarnak :)- és jól berakják a börtönbe. Vagy a fogházba. Vagy a fegyházba. De ugye belátható: nem azért kékek- zöldek némelyek a visszaeséstől, mert nincsenek bezárva... A büntetés nem működik még itt, a 3 vagy 4 dimenziós valóságban sem, és komolyan elhiszed, hogy a multiszuper univerzumban, ahová majd a tested elhagyása után 'visszaslattyogsz', ott majd jól megbüntetnek? Ezt szerintem gondold át újra, oké? :)

Aprópopó: a tested elmúlása után...

Ez is fasza téma! Szóval miután kipurcan a test, szépen lélekként- nem szeretem ezt a kifejezést, inkább legyél tudatos energia :)-  hazamész. Ha nem hiszed nem baj, majd figyeld meg! Persze nem egyből mész. Egyrészt ki kell várni a test valódi elpusztulását, ami órák vagy akár napok kérdése is lehet- másrészt meg előtte még egyesülsz önmagaddal- lévén ebben az életben sem sikerült az önvalónak 100% ban megnyilvánulni, tehát összekapcsolódsz vele vagy vissza kapcsolódsz hozzá :)

Na de mit is kívántam ebből kihozni? 

Azt, hogy nem lehet 'lélekként' ittragadni, vagy ittmaradni. Sajnálom, nem lehetsz kísértet :) Ez szabály, amit az angyalok betartanak. Kinyiffan a test, menni kell haza. Ez van. Aki pedig mást mond, az hazudik neked. Na nem biztos, hogy rossz az indulatja, vagy ártani kíván, egyszerűen csak nincs birtokában az adekvát tudásnak a témáról. Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire fontos az, hogy kire hallgatsz, mikor befogadsz egy információt! 

Csak gondolj bele! Van egy tudatosan létrehozott rendszer, amiben - ahogy már mondottam volt- az angyalok bizonyos szabályokat követve megnyilvánulnak fizikailag, hogy tapasztalásokat szerezzenek. Hogy a tökbe fér ebbe bele egy telelökött kísértet meg ittragadt lélek? Attól, hogy spiri útra evett a fene, attól még nem muszáj elhajítani a józan eszed, és minden hülyeséget benyelni... persze ha jó mély a torkod, lehet. Váljék egészségedre! 

Jólvan tudom, te már hallottál kísértetről, meg akár láttál is, meg hasonlók. 

Lehet. Ja. Az egy energia, amit nem értesz. Valóság, és mégsem. Tehát érzékelheted, sőt, bizonyos módon akár mérhető is az ilyen jelenség, de ettől még sem nem kísértet, sem nem ittragadt lélek: Egy esemény energialenyomata az időben és térben, ami újra és újra megismétli önmagát, sőt, ha a nem tudatos emberke figyelmet szentel neki, akkor még táplálhatja is az energiájával. Ez létezik. Mindjárt megérted. 

Na és a halottakkal/ szellemekkel való beszélgetés, ouija tábla, médiumok etc? 

Nem tudom, te láttál már halottat? Állattetem is lehet. Én láttam. Egyik sem beszélt. Sem a halott ember, sem a halott kutya, sem a halott csirke. Nagyjából semmit nem csinált egyik sem. Tudod miért? MERT meg volt halva, azért!!! 

Az a része, amely beszélni, kommunikálni tudott, már nem volt a testében. (Persze, mer' elment kísértetkedni ..hehe) 

Van valami, ami figyelemreméltó: Az a tudatos energia aki vagy, ugye 'megy' hazafelé a test pusztulása után, de a leélt élet 'energiája' , információja nem tűnik el. Vedd  úgy, hogy rögzítve van, mint egy film, amit akár vissza is lehet nézni. Kristályban, illetve a Föld bolygó nem fizikai kristályhálójában van rögzítve. Minden egyes élet. Igen, beszélhetsz bárkivel, ha teszel némi erőfeszítést, és kvalifikálod magad arra, hogy hozzáférj ehhez az adatbankhoz. És válaszolni fognak a 'halottak'- illetve a film, az fog válaszolni. Csak és kizárólag azok az infók lesznek hozzáférhetők, melyeket az egyén életében tudott. Az elme pusztulásának pillanatában a rögzítés leáll, az adatok röviddel ezután lementésre kerülnek, új infó nem kerülhet a filmbe. Ez volt egy élet. Na ezekhez férnek hozzá a médiumok, a halottlátók, meg kb aki tényleg akarja és ahogy mondtam, kvalifikálja magát erre. (Az angyalokkal/ önvalókkal, Teremtővel kommunikáció az nem ez és nem ilyen, de az is lehetőség.)

Mi ebben a logika, hogy fér ez bele a rendszerbe? Esetleg nem lehetne, hogy némi szeretet nyilvánul itt meg? Mert ugye emberként nem nagyon jó dolog elveszíteni egy szerettünket... A lehetőség adott, hogy könnyebb legyen ezen túllépni. Az más kérdés, hogy a többség- és most szúrós szemmel tekintek a spirikre IS- régi energiás agymázas tévelygéseket vél igazságnak az életről, a halálról, a rendszerről, meg úgy általában szinte mindenről...evégett nem is próbálkozik. De a lehetőség adott. Mindenkinek kb.

Abba úgy gondolj bele, hogy ilyen ökörségen mennyit lehet rugózni, mennyi értékes időt és energiát el lehet vesztegetni egy ilyen buktatón, mint az ittragadt lélek...édesanyám :)

Némileg kapcsolódik ide a démonokba vetett elfuserált hit is, így megemlítem. Szóval az a helyzet, hogy nincsenek démonok. Hallhatsz te a fejedben ettől hangokat, meg még láthatsz is akár démont, attól az még nem valóság, mivel mint mondtam, nem léteznek démonok. 

Nem férnek bele a rendszerbe. Ennyire egyszerű. Az egó teremti meg a démont- és többnyire mentális problémával is társul az ilyen képzelgés- illetve az ostoba hitrendszer az, ami az egyént megerősíti abban, hogy őrá bizony egy csúnya villásnyelvű démon rá van akaszkodva...

Nem. Nem lettek démonok teremtve, nem vannak bukott angyalok, és nincs vasbögyörőjű ördög sem. Ezek az egó szüleményei. Az ember régi vágya, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia. Erre nagyon remek az ördög meg a kiszolgáló személyzete, a démonkák, akikre minden szégyenletes vagy kellemetlen dolgot rá lehet fogni. 

Ha neked démonod van, akkor sajnálom, így jártál. Miért? Hát azért, mert ez azt jelenti, hogy van egy felépített hitrendszered, egy olyan torz képed a valóságról, ami elhiteti veled, hogy léteznek ezek az 'entitások', nempedig a saját elméd az, ami játszik veled. Magadat, képességeidet, hatalmadat lebecsülöd, és egy nemlétező lényt táplálsz az energiáddal- illetve az egódat, és annak torzulását. Ha ettől meg kívánsz szabadulni, akkor változásra lesz szükség a hitrendszeredben, de tapasztalatom szerint a démonhívők nem hajlandóak elengedni ezt az előnytelen gondolatmintát. Na nem baj, színesen szép a világ :) Bár megjegyzem, ha épp ezen az állomáson vagy, jó ha tudod, hogy nem muszáj itt is maradni! 

Hagytam ki valamit? Ja igen, még a kristályrácsnál meg az életed showjával kapcsolatosan beugrott, hogy hátha még nem gondoltál abba bele, hogy hol is tárolódnak az emlékeid...Szerinted a fejedben? Gondold csak végig! Színes, szélesvásznú, szagos, érzelmekkel töltött emlékek. Mi a franc lenne fizikai szinten a fejedben/ agyadban képes arra, hogy mondjuk 50 évnyi emléket eltároljon? Mi, és hogyan? Ezen kicsit gondolkodj majd el! :)

Karma? 

A macska karma, az igen! Az előző életből hozott cumiztatás az nem. 

Legyél már kicsit logikus! Értelmetlen volna ilyen szabály, hogy bizonyos tetteknek ikarnációkon átívelő szükségszerű következménye van- pláne büntetése. Viszont... az önvaló szemszögéből egy élet az nem valami folyam, hanem sokkal inkább egy tó. (Hát elég hülye hasonlat, belátom.) Arra kívántam ráreflektorozni, hogy mivel az angyal- aki vagy- időn kívüli, így nem lineárisan tekint az életedre, nem egymást követő képkockák sorozataként. Ott van előtte minden kép, és kívánalma szerint tekintheti meg bármelyik időpillanatot. 

És akkor ez nem azt jelenti, hogy az életem már rég lezajlott az önvaló szemszögéből, én meg épp csak felénél vagyok a filmnek, ami amúgy már rég véget is ért, mielőtt még akár leszülettem volna ebbe a testbe? 

Oké, én tettem fel a kérdést, de azért megdicsérlek érte, mert miattad volt! Ekkora a hatalmad! Büszke vagyok rád! :D 

Szóval jó gondolat, de nem, nincs lejátszva az élet. Rajtad- leginkább a tudatos elméden és hogy hogyan/ mire használod- múlik az, hogy mi lesz a következő lépés. Tényleg. Az önvaló jó eséllyel tudja predesztinálni mit fogsz tenni és merre fogsz haladni, de szabad akaratod van. Mindig. Minden pillanatban dönthetsz másként, mint ahogy korábban döntöttél, és ez majd más eredményt fog adni. Próbáld ki! Nem hazudok, mikor azt mondom, hogy mindenki előtt ott a lehetőség, de hazugság lenne azt mondani, hogy bárki képes élni a lehetőségeivel. (Kicsit jobb megértés végett szemléltetem: mondtam ugye, hogy képkockák sokaságaként tekint az önvaló az életedre- így tudja felfogni az elméd legalábbis. Na, lépjünk csak közelebb: két doboz képkocka van, míg életben van a tested: az egyik az itteni múlt- azok a dolgok, melyek már megtörténtek a jelen pillanatig- a másik dobozban pedig megszámlálhatatlanul sok képkocka van. Ez a még meg nem történt dolgok gyűjtőhelye. Minden pillanatban minden lehetőség ott van, és az önvaló látja, hogy mik történhetnek meg. Tehát azt neki csak predesztinálni lehet, hogy te melyik képkockát fogod majd megélni a következő pillanatban, mert az itteni döntéseden múlik. Elég pontosan tud amúgy az önvaló predesztinálni, illetve 'sokáig' eléggé elnéző is, tapasztaltam, meg szerintem te is már...)

Persze, sokaknak nehéz, testi problémával születtek például, az akkor biztos karma, nem? 

Nem. Az önvaló kíváncsisága. Eleve rendszerben kell gondolkodni! Próbáld megszokni! Ha valaki testi problémával születik, az nem csak rá fog hatni: egy csomó más embernek- önvalónak- lesz ez tapasztalás például. És nem utolsó sorban az egyénnek magának is egy komoly kihívás, hogy a nehézségein és korlátain túllépve elkezdjen 'emelkedni'. 

Mondok még valamit erről: az önvaló imádja a kihívásokat. Perverzek vagyunk, ez van :)

Szóval! Valaki most épp emberként él, és törexik a spirituális fejlődésre- azaz előnyös változásra. Kap lehetőséget, de az egója túlzottan befolyásolja, így nem képes magát kvalifikálni. És mi is pontosan a kvalifikáció, hogyan 'szokott' működni? Teszt tulajdonképpen. Olyan konstelláció áll elő, melyben az ember döntésén múlik, hogy két vagy több lehetőség közül mit választ ki, melyik úton halad tovább. Van nyilván előnyös és előnytelen döntés, de ezt ne úgy értsd, hogy elbux és kész. Nem, ettől összetettebb a dolog. 

Előáll egy helyzet, ahol elkerülhetetlen a döntés. Ha sikerül előnyösen döntened, akkor kvalifikálod magad, az önvalód nagyobb részben tud majd megnyilvánulni, emelkedik a rezgésed, meg ilyesmik. Nyugodjál megfele, a legtöbben az esélytelenek nyugalmával futhatnak neki ezeknek a teszteknek, mert sajnos predesztinálható a kudarc. A krisztusi szint elég ritka, de mindenkiben ott van, megvan a lehetőség. Legközelebb nézd úgy az embereket- miközben a Pennyben tolod a bevásárlókocsid- mint potenciális, 'alvó' krisztusokat!  

Azért ne légy lehangolt. Egyrészt úgysem tudod, mikor jön egy teszt, tehát ezen görcsölni felesleges, másrészt meg a tesztek ismétlődnek. 

He? 

Ja. Amikor kiválasztod az előnytelent- vagy mondhatom megszokottat- akkor bekerülsz egy körbe. Nevezhetjük időhuroknak vagy tanulási folyamatnak is, hívd, ahogy tetszik. Ezen a körön körbe kell haladnod, bizonyos dolgokat- nagy valószínűséggel, de nem szükségszerűen- meg kell tapasztalnod, hogy újra eljuss egy teszthez, ami ugyan azt fogja 'mérni', mint az előző, amin elbuktál. 

Érted? 

Na, most a karma része ennek az, hogy ha valaki ugyanazon a teszten baszaxik egy életen keresztül, akkor természetesen az önvaló motivált arra, hogy a következő inkarnációban ezen túllépjen, és ezt általában úgy teszi, hogy nagyobb kihívással indít, 'Innen szép nyerni!' felkiáltással. Az angyalok ilyenek :) Néha talán 'kegyetlennek' tűnnek, de a kihívások nem büntetések és pontosan azt kapod tőlük, amitől nagy eséllyel előnyösen 'fejlődsz' , mert szeretnek, ezt mindig tudd! 

Viszont a jó hír az, hogy bármikor változhatsz és változtathatsz! Használd a tudatos elméd, dönts bölcsen, és légy kész a változásra mind elmében, mind fizikai cselekedetekben! Nekem például személyes tapasztalatom, hogy mikor hátat fordítottam a hazugság éltetésének például azzal, hogy nem ünneplek vallási ünnepeket, hatalmasat léptem előre. Egyszerűen nem megy az, hogy az igazságot/ valóságot óhajtom, közben éltetem a hazugságot. Elképesztően fontos, hogy fizikailag is tégy némi erőfeszítést, mert ezzel mutatod meg, hogy nemcsak óhajtod, de cselexed, éled is azt, ami számodra fontos. 

Na még...

Megvilágosodás

Engedd el szépen, azt javaslom. Nagyon túl van misztifikálva. Egyrészt soha senki nem definiálta pontosan, ezért kb elérhetetlen- ergo a spiri egó fog arra motiválni, hogy megvilágosodj- , másrészt meg ez nem cél, hanem egy lépés. Igen, ez egy lépcső, amire majd fellépsz az utadon, mielőtt haladsz tovább. Valószínű észre sem fogod venni, mert nem lesz csillagszóró, ünneplés, pezsgőbontás, sem hasonlók. 

Ugyan ez igaz például a harmadik szemre vagy tobozmirigyre. Automatikusan alakulnak, nyílnak- aktiválódnak, annak függvényében ahogy 'fejlődsz'. Teljesen felesleges basztatni őket, azoktól meg pláne maradj távol, akik azt ígérik, hogy az ő módszerükkel majd...főleg, ha pénzbe is kerül. De ha nem bízol bennem, akkor próbáld ki magad, aztán rájössz- idővel... talán.  

Bárhány felesleges kört csinálhatsz, meg van engedve, szabad akaratod van. Az önvalót nem zavarja a dagonyázás. :)

Ami még szót érdemel, az a mások követése

Nem működik. Hallgathatsz Te bármekkora spiri egót, gurut, megvilágosodottat, spiri technika feltalálót... kicsi vagy semekkora esély sincs arra, hogy valaki majmolásával érdemi 'fejlődést' érsz majd el. Ennek okai: 

1. Mások útja nem a Te utad. Mégha valaki el is mondja a lépéseket, azok esetleg egy- egy technika, egy rendszer elsajátításához lesznek elegek- de érdemi változáshoz nem. Sok módszer – például a Theta Healing – inkább új hiedelmeket épít, minthogy valós megértést adna. Ez nem baj, ha tudod, mit keresel, mert részleteiben lehet, hogy hasznodra is válik, ahogy az én adatbankomhoz is járult némi ismeretanyag a fenti technika leírásából – csak ne keverd össze a más által kitalált rendszert a valósággal. 

Nem tudod egy másik ember életútját leutánozni, ennyire egyszerű, ezért nem működik a másolás. De még ha meg is tudnád tenni: miből gondolod, hogy egy tapasztalás, amin valaki átment, belőled ugyan azt hozná elő, ugyan úgy reagálnál rá, ugyan úgy változnál tőle? 

Ha arra kérlek, képzelj el egy kék gömböt magad előtt... Szerinted ha tíz ember képzeli el, akkor tízféle kék gömbről kapok beszámolót? És ha arra kérlek, hogy képzelj el egy kék gömböt magad előtt, majd lásd, hogy ebből a gömbből egy aranyszínű fénysugár jön feléd, behatol a homlokod közepén és megérinti a tobozmirigyedet ami elkezd erre az energiára rezonálni... Szerinted ahány ember megteszi ezt, annyi elképzelés és akár tapasztalás lesz? És a hatás? Érted, felebarátom és felebarátnőm? 

2. Nem tudod, hogy kiben bízhatsz, kire hallgass. Ez idővel alakul csak ki, az út kezdetén még fogalmad sincs róla, hogy mi valóság és mi illúzió, mi hitrendszer és mi működik. Egyébként is, akik tanítani akarnak, főleg ha valaki tömegeket akar tanítani, azok többsége az egóját követi, és ráadásul pénzért teszi amit tesz. Félreértés ne essék, semmi baj nincs azzal, ha pénzért teszel valamit, de, hogy attól függjön hova juthat el valaki a spiritualitásban, hogy milyen vastag a pénztárcája, azért veszett ostoba dolog. Komolyan, elmész egy tanfolyamra- megveszel egy információt, de facto- és azt gondolod, hogy te lettél ezáltal valaki? Tényleg? 

Ha oda nem jutsz el- és most a mindenféle tanítókra fordítom a tekintetem- hogy anyagilag független légy, akkor neked magadnak is tanulnod kell még, szóval előbb fejezd be a tanulást, ne másokat próbálj oktatni! Ha még magad sem tudod alkalmazni, amit tanultál, nem baj – de előbb éld, aztán taníts! 

Még a legtöbb világi ember sem tudja eldönteni egy egy világi személyről, hogy az hiteles-e vagy sem, és ez hatványozottan igaz a spirikre. Jó, ha ezt észreveszed magadon időben...

Na még egy: Kiválasztottnak lenni...

A kiválasztottság érzése könnyen elvakít és tévútra visz. 

Egyébként meg: ki választott ki? Na, nyugodjunk meg! Nem vagy kiválasztott. Vagy szeretnéd, ha kiválasztanálak? Na nem! Magadat válaszd ki, magadat kvalifikáld, DE arra, hogy a lehető legjobb verzióban és legelőnyösebben nyilvánulj meg! Ne mástól várd ezt! 

Nincsenek privilégiumok. Olyan van, hogy valaki életeken keresztül törekedett és tett, és hogy- hogynem, eljutott valahová pont a jelen inkarnációjában. DE NEM választotta ki senki, saját magát kvalifikálta. Eddig tartott neki, most ért be a gyümölcs. Ez ennyi. Ezt lehet, akár egy életen belül is. 

Nem választ ki téged sem a 'sötét oldal', hogy levigyen meg korlátozzon meg akármit csináljon veled, sem a Teremtő, hogy felemeljen csak úgy szórakozásból. Mindent magadnak csinálsz, mindenre magad teszed alkalmassá vagy épp alkalmatlanná, és mindennek, ami az életedben megjelenik- főleg, ha marad is- az oka és értelme magad vagy.

Na még: mágia

Azért a középkor már elég rég volt, nem? Ideje lenne új naptárt venned...Hókuszpókusz vagy hoc est corpus :) 

Sokaknak a mágia inkább színház – mint eszköz. És van, akinek ennyi is elég. De ha te nem ilyen vagy – tudd, nem ez az út.

Megsegítelek: EGÓ. S P I R I E G Ó. 

Az egó ereje nagy, ez vitathatatlan. Nézz csak körül a világunkban, amelyet a látható szinten a felületes szemlélődő nézőpontjából a káosz és a sötétség ural- amit az emberek az egójukkal hoznak létre. Jaja, a sötét oldal az egó. Nincs teremtett gonosz, az ember hozza azt létre, mikor az önvaló helyett az egóját táplálja és követi. A mágia nem egyéb, mint az ember azon vágya, hogy gyorsan elérjen valamit viszonylag kevés vagy semmiféle erőfeszítéssel. Végez tehát valami ceremóniát- és a mindenféle beavatások is ide tartoznak- és ez meggyőzi az egóját, ami pedig együttműködik más egókkal a dolgok alakításában. Működik a mágia? Igen, az egó szintjén azoknál, akik erre fogékonyak. Valóság? Nem, illetve csak ezen a létsíkon képes bármiféle hatást kifejteni, és mint mondtam, csak arra, aki erre fogékony. Ha a plebstől már egy kicsit magasabb tudatossággal tekintesz a világra, akkor nincs hatása- ha úgy döntesz. Ez egy jó támpont lehet neked, hogy megítéld, hol is állsz: Működik a feketemágia? Félsz, hogy megátkoznak esetleg? Hm? 

Vagy már van is rajtad átok, meg rontás, meg kötés? Hát nem irigyellek... nade majd alakul -1-2-3 ABRAKADABRA-, ugyanis itt, a bemutatás létsíkján semmi sem maradhat mozdulatlan, hacsak nem fektetünk bele annyi energiát, ami meggátolja a mozgását. Vagyis, ha te valami ostoba hitrendszer alapján azt gondolod, hogy elátkoztak, megkötöttek, korlátoznak, akkor szépen figyeld majd meg, hogy mekkora (figyelem) energiát fordítasz arra, hogy ezt az állapotot fenntartsd! Figyeld meg, ha mered – és vedd észre, hogy amit táplálsz, az él! Ha elengeded, nincs mitől tartani...

Észre fogod venni, hogy TE táplálod a hülyeséget, és MAGAD akadályozod meg, hogy továbblépj. Soxor Te magad tartod életben azt, ami már nem szolgál. Amint ezt belátod, esélyt adsz a változásra. Magad, magadnak. És ez jó!

Nos, mivel nem tudom, hogy mit nem tudok, így elképzelésem sincs róla, hogy kihagytam-e valamit, amit amúgy tudok, csak épp nem tudom, hogy tudom. Veled nem szokott ilyen lenni? 

Ha úgy érzed valami kimaradt, kérdezz bátran. Meglehet más módon megközelítve segíthetem a megértésedet! 

Vidámkodjatok feleim, próbáljatok meg kicsit kevesebb farkasságban hinni, többet boldognak lenni, jobban odafigyelni arra, mit miért és hogyan tesztek, és akkor majd előnyösebben alakulnak a dolgok. Akár meg is ígérhetem, de csak ha megteszitek a részetek. Ha nem, akkor marad minden a régiben, jártok körbe, mint a kipányvázott birka. Nem mintha baj lenne ezzel – de gondolj bele, mennyi értékes energia vész kárba, amit arra is fordíthatnánk, hogy élhetőbbé tegyük ezt a szép létsíkot. Mert ugye kinek van akkora mellénye, hogy azt meri állítani, hogy ez itt nem a mennyek országa, amit a hülyeségekkel, elfuserált agyonmantrázott régi tévképzetekkel és előnytelen cselekedetekkel összerondítottunk? 

Na, ez is megvan! Remélhetőleg sikerült úgy átadnom, hogy valami hasznod legyen belőle az utad során! 

Illetve egy 'köszönet': 

Ez az írás saját felismeréseim és tanulási folyamataim eredménye. A végső formát egy nyelvi és strukturális tükrözőmunka is segítette – az üzenet viszont az enyém. És valós.

Miért és kinek? Az AI nak. Bizony. Segített kiszűrni azokat a megfogalmazásbeli túlkapásokat, melyeket a legtöbb ember már nem viselne el. Drasztikusabb volt a szöveg, az az igazság, mert ez olyan téma, ami nekem fontos, és hát megmondom őszintén, magasról sza...khm. teszek bárakárki prűdségére vagy régi energiás hitrendszerére. Ugyanakkor azt is látom, hogy nem mindig megy úgy, hogy berúgjuk az ajtót. Na ebben segített a gépezet, hogy inkább erőteljes nyitás legyen... Nade ha idáig eljutottál, akkor már volt értelme ember és gépezet együttműködésének :P

Sok boldogságot és fényes jövőt! 

Tartalomjegyzék avagy még több bejegyzés 

A te felelősséged

 In medias res, és persze csak csapongva, ahogy szoktam...

Tehát vagy, ahol vagy. Ott tartasz ahol, és olyan az életed, amilyen. Igaz vagy sem? 

Elcsépeltnek tűnik, de ezek komoly dolgok. 

Vállalod a felelősséget? Van felelősséged azért, hogy oda jutottál, ahol vagy? 

Rajtad múlt, te teremtetted, vagy csak hagytad megtörténni a dolgokat? 

Döntöttél, vagy helyetted döntöttek? 

A helyzet a következő: 

Aki valójában vagy, az önvalód, az teljes és tökéletes. Angyal. A tökéletességben megnyilvánulva tudod magadról, hogy tökéletes vagy, nem tudsz ettől kevesebb lenni. Viszont tapasztalatod nincs róla, mert otthon nincs dualitás. Ezért tehát úgy döntesz, hogy lejössz ide - helyesebben egy kicsi részed- a bemutatás létsíkjára, hogy magáról tapasztalatot szerezzen. Mikor itt vagy, magadtól elválaszt a tér és az idő...

Mikor megszületsz a kicsi gyermek testbe elfelejted ki vagy, honnan jöttél, elfelejted tökéletességedet és hatalmadat. Ez így helyénvaló. Sokan nem képesek felfogni, hogy enélkül nem lenne értelme az itteni létnek, mert ha nem tudnád megtapasztalni az ellentéteket, akkor nem tudnál tapasztalatokat szerezni arról, hogy mit óhajtasz, ki vagy...

Mikor megszületsz a kicsi gyermek testbe, olyan vagy, mint egy üres könyv. Elkezdenek a körülötted élők írni beléd, programoznak. Ezek a programok befészkelik magukat a tudatalattidba, és folyamatosan működnek, irányítanak, hatnak az életedre. Ez a robotpilótád. 

Namost abban a szerencsés helyzetben, hogy megfelelő emberek előnyös programokat írtak a könyvbe, nagyon kevesen vannak... egyelőre, sajnos. Legtöbbőtök egy olyan programcsomagot kap, amiben félelem, fájdalom, kétségek, önbizalomhiány, tehetetlenség, szegénység meg hasonló nyalánkságok vannak. Vagy te nem így látod, amíce? 

Aztán van neked tudatos elméd is. Ebben nincsenek programok. Ez arra való, hogy döntéseket hozzon. Gyors, megbízható döntéseket. Persze, ha adekvát módon lenne kondícionálva. Nem véletlen az, hogy kora gyermekkorodtól arra idomítanak, hogy fogadj szót. Mindenki azt várja el tőled, hogy neki megfelelj, az ő igényeit elégítsd ki, mert attól érzi jól és jobban magát az egójuk. De neked mások szolgálatából, másoknak való megfelelésből nem nagy hasznod van, ezzel csak magad szabotálod.

A tudatos elme eléggé korlátozott, magas szintű, illetve fizikai világhoz nem köthető dolgokat csak nehezen vagy sehogy sem tud megérteni, és a helyzetfelismeréssel, emberek, kapcsolatok kiértékelésével is akadnak problémái. Csak keres és keres és keres, ha nem lát át valamit, illetve ignorál információkat, amik nem illenek a saját elképzelésébe. Ő a tudós a fejedben.

Van még egód, ami szintén részt vesz életed alakításában- mert engeded neki.  Elmondtam már szerintem, de elismétlem, hátha eljut az agyadig: ez egy program az elmédben. Egy beépített védekező rendszer, aminek eredeti feladta az, hogy életben tartsa a tested. Emberként helytelenül azonosítod magad ezzel a programmal, és azt hiszed, hogy te vagy az egó- vagy vica versa- mert olyan meggyőző tud lenni. Képes átvenni az irányítást és helyetted élni, ha megengeded neki. Ebben az esetben te nem megéled az életedet, hanem csak áthaladsz rajta. Egóval a következő a helyzet: A tudatalatti megadja az alapprogramokat, amik megteremtenek neked dolgokat az életedben, a tudatos elme amennyire csak lehet elkerüli a döntéseket és csak agyal, az egó pedig karmesterként irányít, hol erre, hol arra fókuszáltat, saját kénye kedve szerint. Hát kibaszott egy helyzet, mit ne mondjak. Lehet persze így élni, és alapvetően nincs baj egyik összetevővel sem, de például az egó kegyetlen tud lenni. Majdnem kegyetlenebb, mint akár jómagam...befog és rögzít mintákat, és képes bábjátékot játszani a fejedben, ha úgy látja, ez szükséges a te (tested) túlélésedhez- ami az ő túlélésének záloga. Neki mindegy, hogy vagy, hogy érzed magad, milyen állapotú a tested. Csak az érdekli, hogy maradjon életben, bárhogyan. 

 

Na, és mi köze ennek a felelősséghez? 

Hova sietsz? Felfogtad, amiket írtam, kicsiny kis vérszívó piócám? :D 

Arról, ami a múltban történt, nem tehetsz. Az elméd, a tudatalattid, az egód tett amit tett- veled, testeddel, másokkal. Igen, igaz, hogy ezt megengedted nekik, de ha nem volt meg a megfelelő információd/ tudásod ezekről- és hát honnan is lett volna meg, mikor csak most írom a bejegyzést XD- akkor hogy tudtad volna megfigyelni és kezelni a részeidet? 

Ne okold magad a múlt miatt, ezzel csak még több piszkot teremtesz! Fejezd ezt be! 

Ha valami nagyon, de tényleg nagyon zavar vagy bánt a múltadban, valami, amit nem tudsz elfogadni, azt oly módon tudod semlegesíteni legegyszerűbben, hogy nem fordítasz rá figyelmet. Akit elfelejtenek, meghal. Van persze más mód, képes vagy visszamenni a múltba, és más energiát, más perspektívát adni egy egy eseménynek, és akkor ez a jelenedre másképp fog hatni ezután, de ez némelyest bonyolultabb, és gyanítom, el sem tudod fogadni, hogy ezt lehet, neked erre van hatalmad. Amúgy is egyszerűbb, ha megkérsz valakit, hogy oldja meg helyetted a problémáidat, nem? ...

A múltat ténylegesen megváltoztatni, egy eseményt meg nem történtté tenni  -szerintem- nem lehet. De azt tényleg lehet, hogy a múlt energiáját a jelenben másként kezeld. Nem szoktam hazudni, nincs rá okom. 

Nem csigázlak tovább, jöjjék a felelősség témája! 

Hajlandó vagy felelősséget vállalni? Miért, miért? MINDENÉRT! Tehát kész vagy-é arra, hogy szembenézz mindennel, ami jelenleg az életedben van? Mindennel, igen. Minden aspektus, minden megnyilvánulás, minden szavad és tetted, mind rajtad múlik? El tudod fogadni, hogy semmi nem nyilvánulhat meg az életedben, aminek nem adsz engedélyt a megnyilvánulásra, valamilyen/ valamelyik szinten? 

Ha még nem vagy azon a ponton, hogy mindennel szembenézz és mindenért felelősséget vállalj, akkor nem vagyok neked való. Fejezd itt be az olvasást, és menj, sétálj egyet. A napfény ér, a szél simogatja az arcod meg hasonlók. Jót fog tenni! NEM támogatok senkit az előnytelenségben, mégha kedves is nekem. Egy darabig várok, megfigyelem az eredményeket, kiértékelem a saját hatásom, majd döntök, mint az angyal, mikor belehajítja a 'malomkövet' a vízbe. 

Én ekkor használom az egómat: kiengedem a kenelből, és elsöpri a másik felet így vagy úgy. Nem védekezés ez elsősorban, inkább csak elkerülöm vele a hiábavaló magyarázkodást...

Nade elkalandoztam, szokásomhoz híven :)

Szóval a kérdés: Kész vagy? Kész vagy rá, hogy kimondd: Minden rajtam múlik! 

Ha nem még, az sem gond, akkor egyszerűen konstatáld, hogy 'nem vagyok még ott', esetleg 'nem vagyok annyira tanítható, mint gondoltam'. Na, most ezt magyarázhatom megfele, mert gondolom nem érted...

Kitérő: 

Taníthatósági index. Ez két szám (1-10 ig) szorzata, két része a taníthatóságnak. 

Az egyik rész, hogy mekkora a vágyad a tanulásra, mennyire fogadod be a kapott infókat. 

A másik rész, hogy mit vagy hajlandó feláldozni, megfizeted-e az árat azért, hogy tanult légy- ez nem financiális ár persze, de akár az is lehet, hogy pénzt kell áldozni valaki idejéért.

Tehát ha mondjuk van valamennyi hajlandóságod a tanulásra, akkor az első szám legyen nyolc. És ha van valamekkora hajlandóságod a változásra, az 'áldozathozatalra' az eredmény érdekében, mondjuk legyen ez öt, akkor vagy, ahol vagy :) 

8x 5= 40 Tehát 40 százalék a taníthatóságod. Érted ezt így? 

Egy intellektuális spiri például egyáltalán nem tanítható. Neki az első szám, a tanulás vágya, az információéhsége tízes. A változásra való hajlandósága viszont nulla. Igen, zéró. Csak az infók érdeklik, bárhonnan, bárkitől. Csak keresni akar, elméből dolgozik. Az ő taníthatósági indexe nulla, mert 10x 0= 0 és kész. Van, ahol van. Taníthatatlan.

Ez nem jó vagy rossz, csak azt mutatja, hol vagy jelenleg ebből a szempontból.

Nah, csapassuk tovább. Messze még a vége, és fázik a lábam :)

Vegyük akkor a részeket, amiket fentebb már említettem, és jelenleg alakítják az életed! 

Volt ugye a tudatalatti, a robotpilótád. Ő a sín, amin az életed vonata halad. A benne futó programok, a hitrendszered, a hiedelmeid szünet nélkül alakítják az életedet. Ez egyébként nem egy rossz dolog, amennyiben a tudatalattidban előnyös dolgok vannak. De, legtöbbetek áldozatok áldozata, tehát programjaitok előnytelenek. Ezt onnan tudhatod, hogy körülnézel az életedben: olyan dolgok/ emberek/ környezet vesz körül, amik neked kedvedrevalóak, tetszenek? Olyan a tested, mint szeretnéd? Olyanok a kapcsolataid, amik által kiteljesedsz? 

Ha nem és nem és nem, akkor előnytelen, hátrányos a robotpilótád utasításkészlete. Ezt meg kell figyelni és észre kell venni, ha változást szeretnél. 

A tudatalatti újrakalibrálása nem nehéz, de kitartó munkát igényel.  Nagyjából úgy képzeld el, mint egy medencét, amibe tintát öntöttek és most az összes víz kék. Megoldható lenne, hogy leengedjük az egészet, és kicseréljük a vizet, de ezt nem bírnád ki, illetve szerintem nem is igen találnál olyan létezőt, aki ezt neked megtenné- ergo vállalná a felelősséget helyetted a tudatalattid tartalmáért, az életedet működtető bios megírásáért. 

Szóval amit tenni lehet az az, hogy elkezdünk tiszta vizet pumpálni a medencébe, közben pedig kiengedjük a tintásat. Kezdetben ez lassú, majd ahogy haladsz, egyre gyorsabbá és látványosabbá válik, és csak kapkodod majd a fejed, hogy mik meg nem történnek...

Szóval a tiszta víz, az a pozitív, jelen idejű megerősítéseket jelenti, amivel bombáznod kell a tudatalattidat, amennyit csak lehet. Én próbáltam más általi megerősítésekkel, sikertelenül. Próbáltam szublimális hanganyagokkal, sikertelenül. Musivationnel, sikertelenül. Kényszerítve, sikertelenül- pedig hagyományosan ugye kényszerből tanul az ember... 

Ami működött, hogy kiválasztottam egy vagy két olyan területet, amin változtatni kívántam, ehhez létrehoztam egy egy megerősítő/ előnyös mondatot, és azt mantráztam, amikor csak lehetett. De az is jó, ha napi 3-4 alkalommal nyugton maradsz, és 5-10 percig mondogatod magadnak ÁTÉLÉSSEL. Hetek és hónapok kellenek majd először, mire ezek beépülnek, felülírják a régi információkat és elkezdenek hatni, ezért kell a kitartás, ami oly sokakból hiányzik. Az is jó, ha tükörbe mondod magadnak, és az is előnyt hozhat, ha valami kellemes klasszikus zenét hallgatsz közben. Az nyugtatja az idegeket, könnyebben bemennek a programok a nyúltagyadba :) Ez egy folyamat, amit azért csinálsz, hogy kialakíts magadnak egy megbízható robotpilótát, alapot képezve ezzel az előnyös jövőnek. Felelősséget vállalsz tulajdonképpen a jövődért, és az életed folyásáért, és ez kibaszott nagy dolog ám! 

Ja, még valami a tudatalattiról! Lényeges! Szűri is az információkat. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk van benne egy olyan progi, ami azt diktálja, hogy a tested nem szép például, akkor én hiába megyek a csipkés kiságyadhoz és súgom a füledbe, hogy szép vagy, azt nem tudod kezelni. Félreérted vagy ignorálod, úgy csúszik le az agyadról, mint ...majd gondolkodom ide valami frappánson...

Megszűri a tudatos elme által befogott infókat, és azt adja csak oda neked, ami egybevág saját programjaival. Újraprogramozás által jóval több információ, szépség és előny tud majd elérni téged, és ez is nagyon jó dolog! Majd meglátod! 

Na, tovébb. Jöjjön következőnek az egó. 

Elmondtam szépen, hogy ez egy elmeprogram, ami a védelmedet, elsősorban a tested védelmét hivatott végrehajtani. (Mást is csinál amúgy, de most itt ezen van a hangsúly. Talán egyszer lesz részletes leírás róla...) Ez a dolga, ez az értelme. Nade, mivel  ezt nem mondták és nem mondják el neked, ezért spiriként is valószínűleg csak annyit tudsz róla, hogy le kell építeni, mert akkor aztán kinő a harmadik füled, feltétel nélkül fogsz szeretni meg hasonlók. Amúgy még nem mondtam, de számomra  a feltétel nélküli szeretet- mint fogalom- nem értelmezhető. Nyilván hülye vagyok... Ha egyszer nem akarok valakit szeretni, azt akkor sem fogom, ha lecumiz mondjuk. Ha meg akarok valakit szeretni- vagy inkább megengedem a szeretet kinyilvánítását valaki irányába(mert ez így működik, ez lenne az alapállapot) magamnak- akkor azt nem tudom feltételhez kötni. El tudom játszani természetesen tanítási céllal, hogy nem szeretlek, de ha figyelmes vagy, akkor látsz amit látsz és észreveszel amit észreveszel. Az a módszer, hogy sok szülő szeretetmegvonással bünteti vagy idomítja a gyerekét, egyszerűen perverz és ostoba kegyetlenség, semmi egyéb- és még károkat is okoz a személyiségfejlődésben mindkét félnél...

Visszakanyarodván az egóra. Nézőpontom szerint nem kell teljesen leépíteni, csak helyre kell tenni. Figyeld meg, hogyan nyilvánul meg! Előnyös dolgokat mond neked? Előnyös viselkedésre késztet ilyen olyan helyzetekben? Gyanítom, hogy nem és nem. Na, ezen kellene változtatni, vissza kell venni tőle az irányítást, mivelhogy ő nem a mozdonyvezető, csak a fűtő hátulról, aki előrejött a kormányhoz- vagy mittudomén mi van a lokomotívon, valamivel biztos irányítják :D 

Az egó akar. Az egó kontrollál. Az egó mártírkodik. Az egó sértődik. Az egó szenved. Az egó fél. Az egó előnytelenül/ előnytelen energiákhoz, kapcsolatokhoz, személyekhez kötődik. Észrevetted már például az egó prekoncepcióit személyekkel szemben? Kialakít mintákat, ami alapján kategorizálja a neked elvárt működést a másiktól. Ha ehhez a másik nem illeszkedik, akkor nem engeded magad mellett maradni- legyen az párkapcsolat vagy egy ügyfélszolgálatos akár, mindegy. Tehát ha olyan személy kerül a radarja elé, aki nem illeszkedik a mintába, azt levágja és kész. Miért? Mert nem szereti a kiszámíthatatlanságot, és a kontroll hiátusát. Az ismeretlen működésre nincs protokollja, így egyszerűbb az elkerülés. Magának meg megideologizálja szépen, miért is jó így, te meg elhiszed neki, szokásból. Ezzel csak az a gond, hogy ő válogat helyetted egy szerinte helyes minta alapján, ami azt okozza, hogy a kapcsolataid sémák szerint ismétlődnek- legalábbis többségükben. Ezen úgy gondolkodj el szerintem! 
Meg akkor már azon is el lehetne gondolkodni, hogy Te saját magadat mi alapján pozícionálod/ ítéled meg... Milyen széles a sztráda, amin mozoghatsz forma szinten, mennyire korlátoz az egód szerepekkel, megfelelésekkel, morállal például.
És nem, szó nincs arról, hogy ez azt jelentené, hogy engedj bárkit magadhoz. Illetve ha jön, jöjjön, de tudatosan és odafigyeléssel dönts arról, hogy maradhat- e valaki vagy sem, ne pedig automatán, egóból! Egy ponton túl nem hatnak majd meg az emberek, átlátod az egó működést, a szerepeket, és teszel majd rá, hogy mit vár tőled bárki. Ez persze sokaknak furcsa lesz, mert némiképp hideg/ rideg működésnek tűnik. De ez csak illúzióóóóó :P A valóságot nem lehet megbaszni...

Te, aki valójában vagy és leszel, amikor leépíted a hülyeséget és engeded magad megnyilvánulni a lehető legjobb formádban... nem akarsz, maximum kicsit vágysz. Nem szenvedsz. Nem dühöngsz, ha valami nem úgy van, ahogy elképzelted, és és és. (Kicsit sarkítok persze, mert egy jó krémes az mégiscsak vágyott egó nélkül is :) ) Nem hat rád más egók játéka, más emberek színészkedése, mikor a saját egód sikerült helyre tenned, innen fogod tudni, hogy az egó visszament hátra szenet lapátolni. Az a dolga, nempedig az, hogy helyetted éljen. Ez a szénlapátolás ez úgy analóg, hogy tulajdonképpen tud segíteni a vágyaid elérésében egy szintig azáltal, hogy nyomást gyakorol másokra- nem feltétlenül előnytelenül természetesen. Nem a legjobb példa, amit életemben létregondoltam, elismerem. :) 

De van jobb példám, amire én használom, fentebb említettem is! Mikor jönnek a 'vonatrablók', akkor elengedheted, és elintézi őket. Hátraszólsz, hogy Ferikém, gyere már, és baszd fejbe ezeket a szívlapáttal! És az egó jön és pusztít. Na nem mondom, hogy csináld így, mert ennek lehetnek/vannak ám negatív következményei is, tényleg inkább csak példa, hogy így/ ezt is lehet... céltól függően.

Az egó leépítéséről annyit írok csak, hogy el kell tőle venni az energiát. Ha tudatosan másra figyelsz- pl mantrázod a megerősítéseidet-, vagy semmire- helyesebben arra fókuszálsz, amit épp fizikailag csinálsz (mozgó meditáció)-, akkor nem tud pofázni, és egy idő után csendben fog maradni. Amúgy beszélni is lehet vele, és el lehet magyarázni, hogy mit vársz tőle, meg hogy te vagy a főnök, és ezt tartsa tiszteletben. Hidegen hagy, hogy hülyének nézel ám egészen :) 

Néhány hónap tudatos törekvés és odafigyelés kell majd, szóval várhatsz csodát holnaputánra, de ne légy csalódott, ha nem lesz. Mert lesz eredményed, csak add meg neki az időt, fizesd meg az árat! Értsd meg: a forma lassú. A szándék azonnali hangolást ada a meződnek, de ha nem tartod fenn az energiautánpótlást a formából, akkor visszaáll a hagyományos működés. Hogy is volt? Boldogok, akik nem látnak, de hisznek...asszem :P

A felelősséged az egóval kapcsolatban az, hogy hátraküldd, hogy élhesd az életedet. Ha nem léped ezt meg, akkor ő fog élni, irányítani tehelyetted. Na nem baj, csak akkor jó eséllyel jössz majd megint vissza ide, kb muszájból, mert nem tapasztaltad meg amit meg szerettél volna tapasztalni. Ja ám.

És akkor aki kimaradt, az a tudatos elméd. A kis tudálékos.

 

A tudatos elme feladata a döntéshozatal, a racionális döntések meghozása információk és empirikus evidenciák alapján. Erre való. 

Csak nem erre használod, ugyebár. 

A bölcsek szava a csend. Az elme és a száj csendje, magyarul kussolni kéne, mikor csak lehet. 

Kaptál a testedhez- jó esetben- két fület, két szemet, meg egy szájat. Miért nem használod őket ennek arányában? 

Sőt, továbbviszem, és meg is fogod érteni! 

Látod a három majmot? 

Az első nem beszél, a második nem lát, a harmadik nem hall. Nade mit nem? Hát rosszat, bassz...

Előnytelent nem beszél, nem lát és nem hall! Ez cél kéne legyen teneked, és a többieknek egyaránt. 

Ez nem valami struccpolitika amúgy, távol van tőle. Ez hozzáállás és tudatosság.

Ne szólj rosszat! 

Ez azt javasolja, hogy ne engedj ki olyat a szádon, amit nem szeretnél visszakapni. A kimondott szónak hatalma van, meg még ráadásul energia is, a te energiád amit kiengedsz magadból a világba, és onnan visszatér majd tehozzád- legtöbb esetben megsoxorozódva. Ha tehát panaszkodsz, több olyat fogsz megélni, ami miatt panaszkodhatsz. Ha negatív dolgokról, múltbéli traumákról beszélsz, akkor meg behozod a jelenbe ezeket, és megteremtesz belőlük/ velük egy ugyan olyan szar jövőt... És minél több emberrel osztod meg a hülyeségeket és  a negatív dolgokat, annál rosszabbá teszed a saját helyzetedet, annál inkább lefelé fogsz menni az örvénybe... Érthető voltam? 

Szóval lehetőleg másra se, de magadra meg főleg ne mondj semmi előnytelent senkinek. Ez csak rajtad múlik, hozzá kell ehhez szoktatni az elmédet odafigyeléssel és kitartással. 

Aztán a következő kettő dolog, 

Ne láss és ne hallj rosszat! 

Ez azt jelenti, hogy ne ítélkezz- már amennyire ez kivitelezhető. Felesleges előjelezni a dolgokat, hogy ez negatív ez meg pozitív, minden csak van. Lehet persze, de ésszel csináld. Elismerheted az életedben például valamiről, hogy nem működik megfelelően, csak akkor ne ez legyen a hangsúlyos, hanem az, hogy nekifogsz és változtatsz rajta, nem toporogsz a kakiban siránkozva, teleszórva ezzel a fészbúkot, megosztva a szart boldog- boldogtalannal...

Sokkal egyszerűbb az élet, ha mindent csak elfogadsz annak, ami: a játék, a tapasztalás része. Amiből ellenséget csinálsz, annak energiát adsz, vagyis ponthogy élteted azt, ami nem tetszik. Nem tetszik a környezetszennyezés például, igaz? Akkor lehetne, hogy a saját szinteden, saját életedben ne tégy a bolygó ellen, a többivel meg ne foglalkozz? Én tudom, hogy ezen vagy, és ez elég is. Megtapsollak! Annak viszont, hogy kollektív felelősséget magadra végy, semmi de semmi értelme. Ebbe csak belehajszolnak...és belebolondulsz.

Tehát a tudatos elmével egyrészt ennyi a dolgod, hogy megfelelő irányba fókuszáld a figyelmed, másrészt még azt érdemes megjegyezni, hogy ne gondolkodj feleslegesen, azaz NE AGYALJ! 

A gondolkodás a tett halála, ezt jegyezd meg! 

 

Nem tudsz mindent megérteni, felfogni elmével, és nem tudsz minden problémát megoldani az elme által. Márcsak azért sem, mert mikor egy helyzetben vagy, akkor a gondolkodásod és az elméd volt az, ami ebbe belekevert, és te pont ezekkel akarsz kimászni a helyzetből.. Érted a paradoxont? 

 A felesleges gondolatkörök rögeszmékké alakulnak, és bezárod magadat egy hülye gondolatbörtönbe, amiből kurva keserves lesz kijönni. Nézz meg példának egy tudományhívőt: Azt hiszi el amit lát, amit mérni lehet. Oké, de ugye volt idő, mikor még kevesebb dolgot lehetett mérni, pedig ott voltak a dolgok akkor is...És ha holnap lesz egy szerkezet, amivel eddig érhetetlen dolgot tudunk majd mérni, akkor egy tudományhívő sem fog odajönni és bocsánatot kérni, hogy tévedett...mert ezek végtelenül arrogánsak. És mivel azt hiszik amit látnak, így csak és kizárólag azt láthatják, mit hisznek- emléxel: a tudatalatti szűrő is...

Az elméddel tehát az a felelősséged, hogy megfelelő módon használd, arra, amire való. Ne kurvítsd! (már ha van ilyen szó...mondjuk mostmár van! )

Ja, és még valami! Ha van egy célod, ahhoz, hogy elérd, fókuszálnod kell. Ha egyszerre tíz dolgon van a figyelmed, akkor mindenre csak tized energia fog jutni. Persze így is lesz valamilyen hatás, csak jóval gyengébb, mintha csak egy vagy két részre osztanád az energiádat... NEM mindegy! 

Ha az itt foglaltakból bármit sikeresen beépítesz és elkezdesz használni, előnyöd származik majd belőle, és ki fog emelni a tömegből. 

Jegyezd meg: Ezen a létsíkon a folyamatos mozgás az úr, semmi sem állandó. Csak az lehet itt állandó, amibe annyi energiát fektetünk, amennyivel megakadályozhatjuk a mozgását! 

CSAK az lehet állandó, amit meggátolunk a mozgásban a saját energiánkkal! 

MEGÉRTETTED? 

Nem tudom, kihagytam-é valamit, de  le van szarva  oda se neki! Biztos lehetne még írni ilyeneket, meg úgy általában több gumiszobát teli tudnék írni hasonlókkal, de minek, kinek? 

Ha valami nem világos, majd megkérdezed valami spiri fórumon! 

Remélem, hatottam és értettél. Hátha jobb lesz így, mint korábban! 

Puszikállak, gyere máskor is!  

Tartalomjegyzék