A spiritualitás buktatói

 Noblesse oblige...

Szóval vannak buktatók. Nem is kevés. Mikor valaki valamiért elindul a spiri úton- ami kb annyit jelent, hogy elkezd érdeklődni a nem látható/ széles körben el nem fogadott valóság irányába- egyik buktató követi a másikat....és még csak fel sem tűnnek! 

Na, ezért írom :) 

Kezdjük egy rövid összefoglalóval:

A Teremtő létrehozott egy rendszert, melyben az angyalok - akik ugyebár részei az egésznek, tehát a Teremtőnek- fizikai tapasztalásokat szerezhetnek magukról. A Teremtő kíváncsi, az a helyzet :)

A rendszer magában foglalja természetesen ezt a bolygót is, minden itt létezővel együtt. De ettől sokkal sokkal több. 

Az angyalok, mikor meg kívánnak nyilvánulni- helyesebben valamennyire megnyilvánulni fizikai formában vagy fizikális tapasztalatot szerezni- itt, a bemutatás létsíkján, testet öltenek. Bizonyos szabályokat betartva játsszák el az élet nevű játékot emberként oly módon, hogy az embernek erről tudomása csak bizonyos lépések megtétele- modhatnók kvalifikációK- után lehetséges. Ez szabály, amit az angyalok (önvalók) megállapodás alapján, szabad akaratukból betartanak- kivéve persze a kivételeket, de erről most nem ejtünk szót. 

Ahhoz, hogy a tesztek- kvalifikációk- valójában, valóságosan megtörténjenek, az emberként megnyilvánult angyalok a startnál kapnak valamit, ami az emberhez, testhez kötődik- nem kifejezetten, illetve nem csak- fizikai formában. 

Ez a valami az egó. Több feladata is van. Egyrészt megvédi a testet, de amire most rá kívánok fókuszálni az az, hogy fenntartja az illuzórikus valóságot, ezáltal többé kevésbé elfedi az önvalót- vagy mondhatom úgy is, hogy eltakarja az isteni fényed.  Az önvaló célja természetesen az, hogy megnyilvánuljon teljes mértékben emberként- ez lenne az 'istenember' szint, amikor nem hatnának a testedre a fizikai dolgok, meg egyéb sci-fi be illő szuperképességeid lennének, de ezt elég kevés ember éri el. Az önvaló meg egyrészt betartja a játékszabályokat, másrészt meg nincs neki hova sietnie, lévén időn és téren kívül létezik.

Velem vagy még? 

Na, szóval ahhoz, hogy minél inkább meg tudjon nyilvánulni az önvaló, úgy tűnik, hogy az embernek fejlődésre van szüksége. Hát nem. Szándékra, odafigyelésre, és előnyös változásra. Változásra a megszokotthoz, az általánoshoz képest. Sokan belesnek abba a hibába, hogy úgy gondolják, a több az jobb. Ez nem igaz, illetve lineáris gondolkodás, ami korlátoz. A több az több, ez ennyi, tény. Tehát ha több az információd, nem leszel 'jobb' ember, ha nagyobb a tudásod, szintén nem, és ha többet meditálsz/ jógázol/ akármizel, akkor sem. 

Gondolj bele, ha van egy marék életlen hatos fúrószárad, nem fog sikerülni kifúrni a laposvasat. Nekem van 1, ami éles. Megyek, és pikk pakk, ott a luk. Érted? 

Markáns buktatója a spiri útnak például a meditáció. Sokan egész életükben csak idáig jutnak el. 

Persze tudom, azt hallottad, hogy meditálj, és akkor ez meg az lesz. Na nem. Figyelj, egyszerre egy életed van- már annak, aki most olvas- tehát semmi logika sincs abban, hogy ennek élése, tapasztalása helyett a klasszikus értelemben vett meditációt nagy időráfordítással alkalmazd. Nem fogsz vele messzire jutni, és ez azért van, mert kivon az életből. Félreértés ne essék, inkább meditálj, mint tömeggyilkolj, csak fájdalom látni, hogy mennyi potenciális isten vesztegel ennél az állomásnál. 

A meditáció célja ugyebár az lenne, hogy elvigyen a csend állapotába. Az elme csendje valóban szükséges, csak ezt nem a szobádban zárt ajtók mögött kell fenntartani, hanem odakint, az életben. (Kezdetben jó a szobában, de vedd észre, ha megrekedtél!!! ) Nagyon fontos, elmondhatatlanul fontos az, hogy el tudd hallgattatni az elméd- az egód és a tudatos részt. Amíg ez nincs meg, addig érdemben továbblépni nehezen tudsz. Nem arról van szó, hogy napi 24 órában gondolatok nélkül kéne lenned, hanem arról, hogy mikor ezt óhajtod, el tudd érni. Bárhol és bármikor. Ezhez gyakorlás szükségeltetik, kondícionálni kell magad/ elméd. változtatni kell a megszokott dolgaidon, gondolom...:)

A gyakorlat jobbá tesz. Hallottad? Marhaság. A helyes gyakorlás fog előnyösebb helyzetbe hozni. Tehát amit javaslok, hogy csinálj, az az, hogy arra figyelsz, amit csinálsz. Mozgó meditáció vagy épp jelenlét :) Ez lefoglalja az elméd, lesz neked kuss a fejedben. Idővel legalábbis. Figyeld meg, mikor csinálsz valamit, és a gondolataid össze vissza cikáznak közben. Na, erről kéne leszokni. Odafigyelés kell, fókusz kell, és idővel kialakul. (Vedd észre, hogy vannak a gondolatok, és vagy te!)  Légy állhatatos és légy türelmes. Egyrészt, egy elefántot is csak falatonként tudnál megenni, másrészt meg ha mester akarsz lenni, az alapok mesterévé kell válnod, márpedig az elme lecsendesítésének képessége az fundamentum.

Visszakanyarodva a szobácskájukban remeteként meditálókra: nem ítélkezem, még mindig jobb, mintha ezt sem csinálnák. Csak meg kellene figyelni, ha már nem szolgálja az előnyödet az elzárkózás. Ha magadban, ideális körülmények között már megy a dolog, akkor menj és teszteld magad! 

Mi van még? 

Információhajhászás, avagy állandó keresés

Ez egyfajta függőség, ami nagyon gyakran elő szokott jönni. Lényege, hogy több és több információt óhajtasz- itt most a spiri dolgokról beszélek még mindig. Tehát, olvasol, tanulsz, keresel, beszélgetsz, tanfolyamokra mész... és közben nem változol semmit. Az információkat- amik többnyire régi energiás, téves vagy torz infók- vagy nem használod, vagy nem teszed tudássá, a gyakorlatokat nem viszed el készség szintig, és így tovább. Mielőtt megemésztenéd a dolgokat, már a következő lépésen/ kérdésen töröd a buksid. 

Erre van is egy terminus technicus: Spiri egó. 

Jaám. Az egó- ami ugye az illuzórikus valóság fenntartásán fáradozik- motivál arra, hogy még még még még még még még gyűjts infót. Kifejlődik egy szörnyszülött benned, ami éhes, és semmi sem elég neki. Az információt tudásnak véli, és magabiztos is benne- legalábbis a plénum előtt...

Csaképp az a gond, hogy bármennyire is próbálkozik az ilyen ember, érdemi eredményt nemigen képes elérni. Hiányzik belőle a változásra való hajlam. Lenyűgözhet a lexikális tudásával másokat. A spiri egó újra és újra kielégül és növexik a tudás látszatától. Sokszor ez elég is ahhoz, hogy mások csodálják – de az önvaló markánsabb megnyilvánulása számára ez korlát. Persze, ha az a cél, hogy mások elismerjenek, akkor ez jó út. 

De ponthogy a folyamatos keresés az, ami visszatart az érdemi eredménytől. Mégha lenne is valami, azt sem vennéd észre. Illetve láttam olyan megnyilvánulását a spiri egónak, mely folyamatosan áltatta magát: próbálkozott valamivel az egyén, és érzett némi változást. Csaképp azt nem volt hajlandó belátni, hogy tartós változás nem történt, mindig csak átmeneti...mivel a maradandó változáshoz kitartás és kvalifikáció kell- kitartás, hogy eljuss a kvalifikációig, amivel az önvaló megbizonyosodik róla, hogy tényleg van változás.

 A spiri egót legyőzni a tudatos elmével lehetne, viszont ehhez észre kéne venni, ha neked ez a problémád, másrészt meg tenni kéne érte. Legtöbben egyiket sem óhajtják, pedig a helyzet az, hogy két kis ugrással nem lehet átjutni a szakadékon. 

Na, tovébb! 

Előjöhetnek nagy világmegváltó elképzelések is. Ez is a spiri egó- amihez többnyire társul valamiféle személyiségzavar. Amúgy azt már hallottad, hogy a személyiségzavarok az egó torzulásai? Hmm...

Szóval aki világmegváltani akar, az bolond. De facto. Olyat lehet, hogy változtatni, előnyösen befolyásolni, meg olyat is, hogy sokakra hatni érdemben. Ez szép- már ha van hozzá bölcsességed. De megváltani a világot? Minek? Ki kérte? Foglalkozz a saját nyomorúságoddal, mielőtt másé érdekelne! 

Mi is mi is van még? 

Á igen! A mindenféle hülye hitrendszerek, amiket besz*ptok, mint a torkos borz! Olyan mély torka van néhányótoknak, hogy piros karikás filmbe illik....

Bűn az élet! 

Az hát, meg bűnben születtél, meg ilyenek. Ökörség. A Teremtő része vagy, ha bűnös vagy, akkor Őkelme is az. Erre gondoltál már? Emberként kb mindent lehet, senki sem fog halálod után megítélni, elmarasztalni. Ez játék, amit érdemes volna persze előnyösen és szépen játszani, de ha valaki mást óhajt- illetve valaki egója- akkor megteheti. Nem így látod? 

Persze van akit a világi hatalom megfog- a hülyébbeket/ bénábbakat csak, meg akit akarnak :)- és jól berakják a börtönbe, vagy a fogházba, vagy a fegyházba, de ugye nem azért kékek- zöldek némelyek a visszaeséstől, mert nincsenek bezárva... A büntetés nem működik még itt, a 3 vagy 4 dimenziós valóságban sem, és komolyan elhiszed, hogy a multiszuper univerzumban, ahová majd a tested elhagyása után visszaslattyogsz, ott majd jól megbüntetnek? Ezt szerintem gondold át újra, oké? :)

Aproópopó: a tested elmúlása után...

Ez is fasza téma! Szóval miután kipurcan a test, szépen lélekként- nem szeretem ezt a kifejezést, inkább legyél tudatos energia :)-  hazamész. Ha nem hiszed nem baj, majd figyeld meg! Persze nem egyből mész. Egyrészt ki kell várni a test valódi elpusztulását, ami órák vagy akár napok kérdése is lehet- másrészt meg előtte még egyesülsz önmagaddal- lévén ebben az életben sem sikerült az önvalónak 100% ban megnyilvánulni, tehát összekapcsolódsz vele vagy / vissza kapcsolódsz hozzá :)

Na de mit is kívántam ebből kihozni? 

Azt, hogy nem lehet 'lélekként' ittragadni, vagy ittmaradni. Sajnálom, nem lehetsz kísértet :) Ez szabály, amit az angyalok betartanak. Kinyiffan a test, menni kell haza. Ez van. Aki pedig mást mond, az hazudik neked. Na nem biztos, hogy rossz az indulatja, vagy ártani kíván, egyszerűen csak nincs birtokában az adekvát tudásnak a témáról. Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire fontos az, hogy kire hallgatsz, mikor befogadsz egy információt! 

Csak gondolj bele! Van egy tudatosan létrehozott rendszer, amiben - ahogy már mondottam volt- az angyalok bizonyos szabályokat követve megnyilvánulnak fizikailag, hogy tapasztalásokat szerezzenek. Hogy a tökbe fér ebbe bele egy telelökött kísértet meg ittragadt lélek? Attól, hogy spiri útra evett a fene, attól még nem muszáj elhajítani a józan eszed, és minden hülyeséget benyelni...persze ha jó mély a torkod, lehet. Váljék egészségedre! 

Jólvan tudom, te már hallottál kísértetről, meg akár láttál is, meg hasonlók. 

Lehet. Ja. Az egy energia, amit nem értesz. Valóság, és mégsem. Tehát érzékelheted, sőt, bizonyos módon akár mérhető is az ilyen jelenség, de ettől még sem nem kísértet, sem nem ittragadt lélek: Egy esemény energialenyomata az időben és térben, ami újra és újra megismétli önmagát, sőt, ha a nem tudatos emberke figyelmet szentel neki, akkor még táplálhatja is az energiájával. Ez létezik. Mindjárt megérted. 

Na és a halottakkal/ szellemekkel való beszélgetés, ouija tábla, médiumok etc? 

Nem tudom, te láttál már halottat? Állattetem is lehet. Én láttam. Egyik sem beszélt. Sem a halott ember, sem a halott kutya, sem a halott csirke. Nagyjából semmit nem csinált egyik sem. Tudod miért? MERT meg volt halva, azért!!! 

Az a része, amely beszélni, kommunikálni tudott, már nem volt a testében. (Persze, mer' elment kísértetkedni ..hehe) 

Van valami, ami figyelemreméltó: Az a tudatos energia aki vagy, ugye 'megy' hazafelé a test pusztulása után, de a leélt élet 'energiája' , információja nem tűnik el. Vedd  úgy, hogy rögzítve van, mint egy film, amit akár vissza is lehet nézni. Kristályban, illetve a Föld bolygó nem fizikai kristályhálójában van rögzítve. Minden egyes élet. Igen, beszélhetsz bárkivel, ha teszel némi erőfeszítést, és kvalifikálod magad arra, hogy hozzáférj ehhez az adatbankhoz. És válaszolni fognak a 'halottak'- illetve a film, az fog válaszolni. Csak és kizárólag azok az infók lesznek hozzáférhetők, melyeket az egyén életében tudott. Az elme pusztulásának pillanatában a rögzítés leáll, az adatok röviddel ezután lementésre kerülnek, új infó nem kerülhet a filmbe. Ez volt egy élet. Na ezekhez férnek hozzá a médiumok, a halottlátók, meg kb aki tényleg akarja és ahogy mondtam, kvalifikálja magát erre. (Az angyalokkal/ önvalókkal, Teremtővel kommunikáció az nem ez és nem ilyen, de az is lehetőség.)

Mi ebben a logika, hogy fér ez bele a rendszerbe? Esetleg nem lehetne, hogy némi szeretet nyilvánul itt meg? Mert ugye emberként nem nagyon jó dolog elveszíteni egy szerettünket... A lehetőség adott, hogy könnyebb legyen ezen túllépni. Az más kérdés, hogy a többség- és most szúrós szemmel tekintek a spirikre IS- régi energiás agymázas tévelygéseket vél igazságnak az életről, a halálról, a rendszerről, meg úgy általában szinte mindenről...evégett nem is próbálkozik. De a lehetőség adott. Mindenkinek kb.

Abba úgy gondolj bele, hogy ilyen ökörségen mennyit lehet rugózni, mennyi értékes időt és energiát el lehet vesztegetni egy ilyen buktatón, mint az ittragadt lélek...édesanyám :)

Némileg kapcsolódik ide a démonokba vetett elfuserált hit is, így megemlítem. Szóval az a helyzet, hogy nincsenek démonok. Hallhatsz te a fejedben ettől hangokat, meg még láthatsz is akár démont, attól az még nem valóság, mivel mint mondtam, nem léteznek démonok. 

Nem férnek bele a rendszerbe. Ennyire egyszerű. Az egó teremti meg a démont- és többnyire mentális problémával is társul az ilyen képzelgés- illetve az ostoba hitrendszer az, ami az egyént megerősíti abban, hogy őrá bizony egy csúnya villásnyelvű démon rá van akaszkodva...

Nem. Nem lettek démonok teremtve, nem vannak bukott angyalok, és nincs vasbögyörőjű ördög sem. Ezek az egó szüleményei. Az ember régi vágya, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia. Erre nagyon remek az ördög meg a kiszolgáló személyzete, a démonkák, akikre minden szégyenletes vagy kellemetlen dolgot rá lehet fogni. 

Ha neked démonod van, akkor sajnálom, így jártál. Miért? Hát azért, mert ez azt jelenti, hogy van egy felépített hitrendszered, egy olyan torz képed a valóságról, ami elhiteti veled, hogy léteznek ezek az 'entitások', nempedig a saját elméd az, ami játszik veled. Magadat, képességeidet, hatalmadat lebecsülöd, és egy nemlétező lényt táplálsz az energiáddal- illetve az egódat, és annak torzulását. Ha ettől meg kívánsz szabadulni, akkor változásra lesz szükség a hitrendszeredben, de tapasztalatom szerint a démonhívők nem hajlandóak elengedni ezt az előnytelen gondolatmintát. Na nem baj, színesen szép a világ :) Bár megjegyzem, ha épp ezen az állomáson vagy, jó ha tudod, hogy nem muszáj itt is maradni! 

Hagytam ki valamit? Ja igen, még a kristályrácsnál meg az életed showjával kapcsolatosan beugrott, hogy hátha még nem gondoltál abba bele, hogy hol is tárolódnak az emlékeid...Szerinted a fejedben? Gondold csak végig! Színes, szélesvásznú, szagos, érzelmekkel töltött emlékek. Mi a franc lenne fizikai szinten a fejedben/ agyadban képes arra, hogy mondjuk 50 évnyi emléket eltároljon? Mi, és hogyan? Ezen kicsit gondolkodj majd el! :)

Karma? 

A macska karma, az igen! Az előző életből hozott cumiztatás az nem. 

Legyél már kicsit logikus! Értelmetlen volna ilyen szabály, hogy bizonyos tetteknek ikarnációkon átívelő szükségszerű következménye van- pláne büntetése. Viszont... az önvaló szemszögéből egy élet az nem valami folyam, hanem sokkal inkább egy tó. (Hát elég hülye hasonlat, belátom.) Arra kívántam ráreflektorozni, hogy mivel az angyal- aki vagy- időn kívüli, így nem lineárisan tekint az életedre, nem egymást követő képkockák sorozataként. Ott van előtte minden kép, és kívánalma szerint tekintheti meg bármelyik időpillanatot. 

És akkor ez nem azt jelenti, hogy az életem már rég lezajlott az önvaló szemszögéből, én meg épp csak felénél vagyok a filmnek, ami amúgy már rég véget is ért, mielőtt még akár leszülettem volna ebbe a testbe? 

Oké, én tettem fel a kérdést, de azért megdicsérlek érte, mert miattad volt! Ekkora a hatalmad! Büszke vagyok rád! :D 

Szóval jó gondolat, de nem, nincs lejátszva az élet. Rajtad- leginkább a tudatos elméden és hogy hogyan/ mire használod- múlik az, hogy mi lesz a következő lépés. Tényleg. Az önvaló jó eséllyel tudja predesztinálni mit fogsz tenni és merre fogsz haladni, de szabad akaratod van. Mindig. Minden pillanatban dönthetsz másként, mint ahogy korábban döntöttél, és ez majd más eredményt fog adni. Próbáld ki! Nem hazudok, mikor azt mondom, hogy mindenki előtt ott a lehetőség, de hazugság lenne azt mondani, hogy bárki képes élni a lehetőségeivel. (Kicsit jobb megértés végett szemléltetem: mondtam ugye, hogy képkockák sokaságaként tekint az önvaló az életedre- így tudja felfogni az elméd legalábbis. Na, lépjünk csak közelebb: két doboz képkocka van, míg életben van a tested: az egyik az itteni múlt- azok a dolgok, melyek már megtörténtek a jelen pillanatig- a másik dobozban pedig megszámlálhatatlanul sok képkocka van. Ez a még meg nem történt dolgok gyűjtőhelye. Minden pillanatban minden lehetőség ott van, és az önvaló látja, hogy mik történhetnek meg. Tehát azt neki csak predesztinálni lehet, hogy te melyik képkockát fogod majd megélni a következő pillanatban, mert az itteni döntéseden múlik. Elég pontosan tud amúgy az önvaló predesztinálni, illetve 'sokáig' eléggé elnéző is, tapasztaltam, meg szerintem te is már...)

Persze, sokaknak nehéz, testi problémával születtek például, az akkor biztos karma, nem? 

Nem. Az önvaló kíváncsisága. Eleve rendszerben kell gondolkodni! Próbáld megszokni! Ha valaki testi problémával születik, az nem csak rá fog hatni: egy csomó más embernek- önvalónak- lesz ez tapasztalás például. És nem utolsó sorban az egyénnek magának is egy komoly kihívás, hogy a nehézségein és korlátain túllépve elkezdjen 'emelkedni'. 

Mondok még valamit erről: az önvaló imádja a kihívásokat. Perverzek vagyunk, ez van :)

Szóval! Valaki most épp emberként él, és törexik a spirituális fejlődésre- azaz előnyös változásra. Kap lehetőséget, de az egója túlzottan befolyásolja, így nem képes magát kvalifikálni. És mi is pontosan a kvalifikáció, hogyan 'szokott' működni? Teszt tulajdonképpen. Olyan konstelláció áll elő, melyben az ember döntésén múlik, hogy két vagy több lehetőség közül mit választ ki, melyik úton halad tovább. Van nyilván előnyös és előnytelen döntés, de ezt ne úgy értsd, hogy elbux és kész. Nem, ettől összetettebb a dolog. 

Előáll egy helyzet, ahol elkerülhetetlen a döntés. Ha sikerül előnyösen döntened, akkor kvalifikálod magad, az önvalód nagyobb részben tud majd megnyilvánulni, emelkedik a rezgésed, meg ilyesmik. Nyugodjál megfele, a legtöbben az esélytelenek nyugalmával futhatnak neki ezeknek a teszteknek, mert sajnos predesztinálható a kudarc. A krisztusi szint elég ritka, de mindenkiben ott van, megvan a lehetőség. Legközelebb nézd úgy az embereket- miközben a Pennyben tolod a bevásárlókocsid- mint potenciális, 'alvó' krisztusokat!  

Azért ne légy lehangolt. Egyrészt úgysem tudod, mikor jön egy teszt, tehát ezen görcsölni felesleges, másrészt meg a tesztek ismétlődnek. 

He? 

Ja. Amikor kiválasztod az előnytelent- vagy mondhatom megszokottat- akkor bekerülsz egy körbe. Nevezhetjük időhuroknak vagy tanulási folyamatnak is, hívd, ahogy tetszik. Ezen a körön körbe kell haladnod, bizonyos dolgokat- nagy valószínűséggel, de nem szükségszerűen- meg kell tapasztalnod, hogy újra eljuss egy teszthez, ami ugyan azt fogja 'mérni', mint az előző, amin elbuktál. 

Érted? 

Na, most a karma része ennek az, hogy ha valaki ugyanazon a teszten baszaxik egy életen keresztül, akkor természetesen az önvaló motivált arra, hogy a következő inkarnációban ezen túllépjen, és ezt általában úgy teszi, hogy nagyobb kihívással indít, 'Innen szép nyerni!' felkiáltással. Az angyalok ilyenek :) Néha talán 'kegyetlennek' tűnnek, de a kihívások nem büntetések és pontosan azt kapod tőlük, amitől nagy eséllyel előnyösen 'fejlődsz' , mert szeretnek, ezt mindig tudd! 

Viszont a jó hír az, hogy bármikor változhatsz és változtathatsz! Használd a tudatos elméd, dönts bölcsen, és légy kész a változásra mind elmében, mind fizikai cselekedetekben! Nekem például személyes tapasztalatom, hogy mikor hátat fordítottam a hazugság éltetésének például azzal, hogy nem ünneplek vallási ünnepeket, hatalmasat léptem előre. Egyszerűen nem megy az, hogy az igazságot/ valóságot óhajtom, közben éltetem a hazugságot. Elképesztően fontos, hogy fizikailag is tégy némi erőfeszítést, mert ezzel mutatod meg, hogy nemcsak óhajtod, de cselexed, éled is azt, ami számodra fontos. 

Na még...

Megvilágosodás

Engedd el szépen, azt javaslom. Nagyon túl van misztifikálva. Egyrészt soha senki nem definiálta pontosan, ezért kb elérhetetlen- ergo a spiri egó fog arra motiválni, hogy megvilágosodj- , másrészt meg ez nem cél, hanem egy lépés. Igen, ez egy lépcső, amire majd fellépsz az utadon, mielőtt haladsz tovább. Valószínű észre sem fogod venni, mert nem lesz csillagszóró, ünneplés, pezsgőbontás, sem hasonlók. 

Ugyan ez igaz például a harmadik szemre vagy tobozmirigyre. Automatikusan alakulnak, nyílnak- aktiválódnak, annak függvényében ahogy 'fejlődsz'. Teljesen felesleges basztatni őket, azoktól meg pláne maradj távol, akik azt ígérik, hogy az ő módszerükkel majd...főleg, ha pénzbe is kerül. De ha nem bízol bennem, akkor próbáld ki magad, aztán rájössz- idővel... talán.  

Bárhány felesleges kört csinálhatsz, meg van engedve, szabad akaratod van. Az önvalót nem zavarja a dagonyázás. :)

Ami még szót érdemel, az a mások követése

Nem működik. Hallgathatsz Te bármekkora spiri egót, gurut, megvilágosodottat, spiri technika feltalálót... kicsi vagy semekkora esély sincs arra, hogy valaki majmolásával érdemi 'fejlődést' érsz majd el. Ennek okai: 

1. Mások útja nem a Te utad. Mégha valaki el is mondja a lépéseket, azok esetleg egy- egy technika, egy rendszer elsajátításához lesznek elegek- de érdemi változáshoz nem. Sok módszer – például a Theta Healing – inkább új hiedelmeket épít, minthogy valós megértést adna. Ez nem baj, ha tudod, mit keresel, mert részleteiben lehet, hogy hasznodra is válik, ahogy az én adatbankomhoz is járult némi ismeretanyag a fenti technika leírásából – csak ne keverd össze a más által kitalált rendszert a valósággal. 

Nem tudod egy másik ember életútját leutánozni, ennyire egyszerű, ezért nem működik a másolás. De még ha meg is tudnád tenni: miből gondolod, hogy egy tapasztalás, amin valaki átment, belőled ugyan azt hozná elő, ugyan úgy reagálnál rá, ugyan úgy változnál tőle? 

Ha arra kérlek, képzelj el egy kék gömböt magad előtt... Szerinted ha tíz ember képzeli el, akkor tízféle kék gömbről kapok beszámolót? És ha arra kérlek, hogy képzelj el egy kék gömböt magad előtt, majd lásd, hogy ebbő a gömbből egy araszínű fénysugár jön feléd, behatol a holokod közepén és megériti a tobozmirigyedet ami elkezd erre az energiára rezonálni... Szerinted ahány ember megteszi ezt, annyi elképzelés és akár tapasztalás lesz? És a hatás? Érted, felebarátom és felebarátnőm? 

2. Nem tudod, hogy kiben bízhatsz, kire hallgass. Ez idővel alakul csak ki, az út kezdetén még fogalmad sincs róla, hogy mi valóság és mi illúzió, mi hitrendszer és mi működik. Egyébként is, akik tanítani akarnak, főleg ha valaki tömegeket akar tanítani, azok többsége az egóját követi, és ráadásul pénzért teszi amit tesz. Félreértés ne essék, semmi baj nincs azzal, ha pénzért teszel valamit, de, hogy attól függjön hova juthat el valaki a spiritualitásban, hogy milyen vastag a pénztárcája, azért veszett ostoba dolog. Komolyan, elmész egy tanfolyamra- megveszel egy információt, de facto- és azt gondolod, hogy te lettél ezáltal valaki? Tényleg? 

Ha oda nem jutsz el- és most a mindenféle tanítókra fordítom a tekintetem- hogy anyagilag független légy, akkor neked magadnak is tanulnod kell még, szóval előbb fejezd be a tanulást, ne másokat próbálj oktatni! Ha még magad sem tudod alkalmazni, amit tanultál, nem baj – de előbb éld, aztán taníts! 

Még a legtöbb világi ember sem tudja eldönteni egy egy világi személyről, hogy az hiteles-e vagy sem, és ez hatványozottan igaz a spirikre. Jó, ha ezt észreveszed magadon időben...

Na még egy: Kiválasztottnak lenni...

A kiválasztottság érzése könnyen elvakít és tévútra visz. 

Egyébként meg: ki választott ki? Na, nyugodjunk meg! Nem vagy kiválasztott. Vagy szeretnéd, ha kiválasztanálak? Na nem! Magadat válaszd ki, magadat kvalifikáld, DE arra, hogy a lehető legjobb verzióban és legelőnyösebben nyilvánulj meg! Ne mástól várd ezt! 

Nincsenek privilégiumok. Olyan van, hogy valaki életeken keresztül törekedett és tett, és hogy- hogynem, eljutott valahová pont a jelen inkarnációjában. DE NEM választotta ki senki, saját magát kvalifikálta. Eddig tartott neki, most ért be a gyümölcs. Ez ennyi. Ezt lehet, akár egy életen belül is. 

Nem választ ki téged sem a 'sötét oldal', hogy levigyen meg korlátozzon meg akármit csináljon veled, sem a Teremtő, hogy felemeljen csak úgy szórakozásból. Mindent magadnak csinálsz, mindenre magad teszed alkalmassá vagy épp alkalmatlanná, és mindennek, ami az életedben megjelenik- főleg, ha marad is- az oka és értelme magad vagy.

Na még: mágia

Azért a középkor már elég rég volt, nem? Ideje lenne új naptárt venned...Hókuszpókusz vagy hoc est corpus :) 

Sokaknak a mágia inkább színház – mint eszköz. És van, akinek ennyi is elég. De ha te nem ilyen vagy – tudd, nem ez az út.

Megsegítelek: EGÓ. S P I R I E G Ó. 

Az egó ereje nagy, ez vitathatatlan. Nézz csak körül a világunkban, amelyet a látható szinten a felületes szemlélődő nézőpontjából a káosz és a sötétség ural- amit az emberek az egójukkal hoznak létre. Jaja, a sötét oldal az egó. Nincs teremtett gonosz, az ember hozza azt létre, mikor az önvaló helyett az egóját táplálja és követi. A mágia nem egyéb, mint az ember azon vágya, hogy gyorsan elérjen valamit viszonylag kevés vagy semmiféle erőfeszítéssel. Végez tehát valami ceremóniát- és a mindenféle beavatások is ide tartoznak- és ez meggyőzi az egóját, ami pedig együttműködik más egókkal a dolgok alakításában. Működik a mágia? Igen, az egó szintjén azoknál, akik erre fogékonyak. Valóság? Nem, illetve csak ezen a létsíkon képes bármiféle hatást kifejteni, és mint mondtam, csak arra, aki erre fogékony. Ha a plebstől már egy kicsit magasabb tudatossággal tekintesz a világra, akkor nincs hatása- ha úgy döntesz. Ez egy jó támpont lehet neked, hogy megítéld, hol is állsz: Működik a feketemágia? Félsz, hogy megátkoznak esetleg? Hm? 

Vagy már van is rajtad átok, meg rontás, meg kötés? Hát nem irigyellek... nade majd alakul -1-2-3 ABRAKADABRA-, ugyanis itt, a bemutatás létsíkján semmi sem maradhat mozdulatlan, hacsak nem fektetünk bele annyi energiát, ami meggátolja a mozgását. Vagyis, ha te valami ostoba hitrendszer alapján azt gondolod, hogy elátkoztak, megkötöttek, korlátoznak, akkor szépen figyeld majd meg, hogy mekkora (figyelem) energiát fordítasz arra, hogy ezt az állapotot fenntartsd! Figyeld meg, ha mered – és vedd észre, hogy amit táplálsz, az él! Ha elengeded, nincs mitől tartani...

Észre fogod venni, hogy TE táplálod a hülyeséget, és MAGAD akadályozod meg, hogy továbblépj. Soxor Te magad tartod életben azt, ami már nem szolgál. Amint ezt belátod, esélyt adsz a változásra. Magad, magadnak. És ez jó!

Nos, mivel nem tudom, hogy mit nem tudok, így elképzelésem sincs róla, hogy kihagytam-e valamit, amit amúgy tudok, csak épp nem tudom, hogy tudom. Veled nem szokott ilyen lenni? 

Ha úgy érzed valami kimaradt, kérdezz bátran. Meglehet más módon megközelítve segíthetem a megértésedet! 

Vidámkodjatok feleim, próbáljatok meg kicsit kevesebb farkasságban hinni, többet boldognak lenni, jobban odafigyelni arra, mit miért és hogyan tesztek, és akkor majd előnyösebben alakulnak a dolgok. Akár meg is ígérhetem, de csak ha megteszitek a részetek. Ha nem, akkor marad minden a régiben, jártok körbe, mint a kipányvázott birka. Nem mintha baj lenne ezzel – de gondolj bele, mennyi értékes energia vész kárba, amit arra is fordíthatnánk, hogy élhetőbbé tegyük ezt a szép létsíkot. Mert ugye kinek van akkora mellénye, hogy azt meri állítani, hogy ez itt nem a mennyek országa, amit a hülyeségekkel, elfuserált agyonmantrázott régi tévképzetekkel és előnytelen cselekedetekkel összerondítottunk? 

Na, ez is megvan! Remélhetőleg sikerült úgy átadnom, hogy valami hasznod legyen belőle az utad során! 

Illetve egy köszönet: 

„Ez az írás saját felismeréseim és tanulási folyamataim eredménye. A végső formát egy nyelvi és strukturális tükrözőmunka is segítette – az üzenet viszont az enyém. És valós.”

Sok boldogságot és fényes jövőt! 

Tartalomjegyzék avagy még több bejegyzés 

A te felelősséged

 In medias res, és persze csak csapongva, ahogy szoktam...

Tehát vagy, ahol vagy. Ott tartasz ahol, és olyan az életed, amilyen. Igaz vagy sem? 

Elcsépeltnek tűnik, de ezek komoly dolgok. 

Vállalod a felelősséget? Van felelősséged azért, hogy oda jutottál, ahol vagy? 

Rajtad múlt, te teremtetted, vagy csak hagytad megtörténni a dolgokat? 

Döntöttél, vagy helyetted döntöttek? 

A helyzet a következő: 

Aki valójában vagy, az önvalód, az teljes és tökéletes. Angyal. A tökéletességben megnyilvánulva tudod magadról, hogy tökéletes vagy, nem tudsz ettől kevesebb lenni. Viszont tapasztalatod nincs róla, mert otthon nincs dualitás. Ezért tehát úgy döntesz, hogy lejössz ide - helyesebben egy kicsi részed- a bemutatás létsíkjára, hogy magáról tapasztalatot szerezzen. Mikor itt vagy, magadtól elválaszt a tér és az idő...

Mikor megszületsz a kicsi gyermek testbe elfelejted ki vagy, honnan jöttél, elfelejted tökéletességedet és hatalmadat. Ez így helyénvaló. Sokan nem képesek felfogni, hogy enélkül nem lenne értelme az itteni létnek, mert ha nem tudnád megtapasztalni az ellentéteket, akkor nem tudnál tapasztalatokat szerezni arról, hogy mit akarsz, ki vagy...

Mikor megszületsz a kicsi gyermek testbe, olyan vagy, mint egy üres könyv. Elkezdenek a körülötted élők írni beléd, programoznak. Ezek a programok befészkelik magukat a tudatalattidba, és folyamatosan működnek, irányítanak, hatnak az életedre. Ez a robotpilótád. 

Namost abban a szerencsés helyzetben, hogy megfelelő emberek előnyös programokat írtak a könyvbe, nagyon kevesen vannak... egyelőre, sajnos. Legtöbbőtök egy olyan programcsomagot kap, amiben félelem, fájdalom, kétségek, önbizalomhiány, tehetetlenség, szegénység meg hasonló nyalánkságok vannak. Vagy te nem így látod, amíce? 

Aztán van neked tudatos elméd is. Ebben nincsenek programok. Ez arra való, hogy döntéseket hozzon. Gyors, megbízható döntéseket. Persze, ha adekvát módon lenne kondícionálva. Nem véletlen az, hogy kora gyermekkorodtól arra idomítanak, hogy fogadj szót. Mindenki azt várja el tőled, hogy neki megfelelj, az ő igényeit elégítsd ki, mert attól érzi jól és jobban magát az egójuk. De neked más ok szolgálatából, másoknak való megfelelésből nem nagy hasznod van, ezzel csak magad szabotálod.

A tudatos elme eléggé korlátozott, magas szintű, illetve fizikai világhoz nem köthető dolgokat csak nehezen vagy sehogy sem tud megérteni, és a helyzetfelismeréssel, emberek, kapcsolatok kiértékelésével is akadnak problémái. Csak keres és keres és keres, ha nem lát át valamit, illetve ignorál információkat, amik nem illenek a saját elképzelésébe. Ő a tudós a fejedben.

Van még egód, ami szintén részt vesz életed alakításában- mert engeded neki.  Elmondtam már szerintem, de elismétlem, hátha eljut az agyadig: ez egy program az elmédben. Egy beépített védekező rendszer, aminek eredeti feladta az, hogy életben tartsa a tested. Emberként helytelenül azonosítod magad ezzel a programmal, és azt hiszed, hogy te vagy az egó- vagy vica versa- mert olyan meggyőző tud lenni. Képes átvenni az irányítást és helyetted élni, ha megengeded neki. Ebben az esetben te nem megéled az életedet, hanem csak áthaladsz rajta. Egóval a következő a helyzet: A tudatalatti megadja az alapprogramokat, amik megteremtenek neked dolgokat az életedben, a tudatos elme amennyire csak lehet elkerüli a döntéseket és csak agyal, az egó pedig karmesterként irányít, hol erre, hol arra fókuszáltat, saját kénye kedve szerint. Hát kibaszott egy helyzet, mit ne mondjak. Lehet persze így élni, és alapvetően nincs baj egyik összetevővel sem, de például az egó kegyetlen tud lenni. Majdnem kegyetlenebb, mint akár jómagam...befog és rögzít mintákat, és képes bábjátékot játszani a fejedben, ha úgy látja, ez szükséges a te (tested) túlélésedhez- ami az ő túlélésének záloga. Neki mindegy, hogy vagy, hogy érzed magad, milyen állapotú a tested. Csak az érdekli, hogy maradjon életben, bárhogyan. 

 

Na, és mi köze ennek a felelősséghez? 

Hova sietsz? Felfogtad, amiket írtam, kicsiny kis vérszívó piócám? :D 

Arról, ami a múltban történt, nem tehetsz. Az elméd, a tudatalattid, az egód tett amit tett- veled, testeddel, másokkal. Igen, igaz, hogy ezt megengedted nekik, de ha nem volt meg a megfelelő információd/ tudásod ezekről- és hát honnan is lett volna meg, mikor csak most írom a bejegyzést XD- akkor hogy tudtad volna megfigyelni és kezelni a részeidet? 

Ne okold magad a múlt miatt, ezzel csak még több piszkot teremtesz! Fejezd ezt be! 

Ha valami nagyon, de tényleg nagyon zavar vagy bánt a múltadban, valami, amit nem tudsz elfogadni, azt oly módon tudod semlegesíteni legegyszerűbben, hogy nem fordítasz rá figyelmet. Akit elfelejtenek, meghal. Van persze más mód, képes vagy visszamenni a múltba, és más energiát, más perspektívát adni egy egy eseménynek, és akkor ez a jelenedre másképp fog hatni ezután, de ez némelyest bonyolultabb, és gyanítom, el sem tudod fogadni, hogy ezt lehet, neked erre van hatalmad. Amúgy is egyszerűbb, ha megkérsz valakit, hogy oldja meg helyetted a problémáidat, nem? ...

A múltat ténylegesen megváltoztatni, egy eseményt meg nem történtté tenni nem lehet. De azt tényleg lehet, hogy a múlt energiáját a jelenben másként kezeld. Nem szoktam hazudni, nincs rá okom. 

Nem csigázlak tovább, jöjjék a felelősség témája! 

Hajlandó vagy felelősséget vállalni? Miért, miért? MINDENÉRT! Tehát kész vagy-é arra, hogy szembenézz mindennel, ami jelenleg az életedben van? Mindennel, igen. Minden aspektus, minden megnyilvánulás, minden szavad és tetted, mind rajtad múlik? El tudod fogadni, hogy semmi nem nyilvánulhat meg az életedben, aminek nem adsz engedélyt a megnyilvánulásra, valamilyen/ valamelyik szinten? 

Ha még nem vagy azon a ponton, hogy mindennel szembenézz és mindenért felelősséget vállalj, akkor nem vagyok neked való. Fejezd itt be az olvasást, és menj, sétálj egyet. A napfény ér, a szél simogatja az arcod meg hasonlók. Jót fog tenni! NEM támogatok senkit az előnytelenségben, mégha kedves is nekem. Egy darabig várok, megfigyelem az eredményeket, kiértékelem a saját hatásom, majd döntök, mint az angyal, mikor belehajítja a 'malomkövet' a vízbe. 

Én ekkor használom az egómat: kiengedem a kenelből, és elsöpri a másik felet így vagy úgy. Nem védekezés ez elsősorban, inkább csak elkerülöm vele a hiábavaló magyarázkodást...

Nade elkalandoztam, szokásomhoz híven :)

Szóval a kérdés: Kész vagy? Kész vagy rá, hogy kimondd: Minden rajtam múlik! 

Ha nem még, az sem gond, akkor egyszerűen konstatáld, hogy nem vagyok még ott, esetleg nem vagyok annyira tanítható, mint gondoltam. Na, most ezt magyarázhatom megfele, mert gondolom nem érted...

Kitérő: 

Taníthatósági index. Ez két szám (1-10 ig) szorzata, két része a taníthatóságnak. 

Az egyik rész, hogy mekkora a vágyad a tanulásra, mennyire fogadod be a kapott infókat. 

A másik rész, hogy mit vagy hajlandó feláldozni, megfizeted-e az árat azért, hogy tanult légy- ez nem financiális ár persze, de akár az is lehet, hogy pénzt kell áldozni valaki idejéért.

Tehát ha mondjuk van valamennyi hajlandóságod a tanulásra, akkor az első szám legyen nyolc. És ha van valamekkora hajlandóságod a változásra, az 'áldozathozatalra' az eredmény érdekében, mondjuk legyen ez öt, akkor vagy, ahol vagy :) 

8x 5= 40 Tehát 40 százalék a taníthatóságod. Érted ezt így? 

Egy intellektuális spiri például egyáltalán nem tanítható. Neki az első szám, a tanulás vágya, az információéhsége tízes. A változásra való hajlandósága viszont nulla. Igen, zéró. Csak az infók érdeklik, bárhonnan, bárkitől. Csak keresni akar, elméből dolgozik. Az ő taníthatósági indexe nulla, mert 10x 0= 0 és kész. Van, ahol van. Taníthatatlan.

Ez nem jó vagy rossz, csak azt mutatja, hol vagy jelenleg ebből a szempontból.

Nah, csapassuk tovább. Messze még a vége, és fázik a lábam :)

Vegyük akkor a részeket, amiket fentebb már említettem, és jelenleg alakítják az életed! 

Volt ugye a tudatalatti, a robotpilótád. Ő a sín, amin az életed vonata halad. A benne futó programok, a hitrendszered, a hiedelmeid szünet nélkül alakítják az életedet. Ez egyébként nem egy rossz dolog, amennyiben a tudatalattidban előnyös dolgok vannak. De, legtöbbetek áldozatok áldozata, tehát programjaitok előnytelenek. Ezt onnan tudhatod, hogy körülnézel az életedben. olyan dolgok/ emberek/ környezet vesz körül, amik neked kedvedrevalóak, tetszenek? Olyan a tested, mint szeretnéd? Olyanok a kapcsolataid, amik által kiteljesedsz? 

Ha nem és nem és nem, akkor előnytelen, hátrányos a robotpilótád utasításkészlete. Ezt meg kell figyelni és észre kell venni, ha változást szeretnél. 

A tudatalatti újrakalibrálása nem nehéz, de kitartó munkát igényel.  Nagyjából úgy képzeld el, mint egy medencét, amibe tintát öntöttek és most az összes víz kék. Megoldható lenne, hogy leengedjük az egészet, és kicseréljük a vizet, de ezt nem bírnád ki, illetve szerintem nem is igen találnál olyan létezőt, aki ezt neked megtenné- ergo vállalná a felelősséget helyetted a tudatalattid tartalmáért, az életedet működtető bios megírásáért. 

Szóval amit tenni lehet az az, hogy elkezdünk tiszta vizet pumpálni a medencébe, közben pedig kiengedjük a tintásat. Kezdetben ez lassú, majd ahogy haladsz, egyre gyorsabbá és látványosabbá válik, és csak kapkodod majd a fejed, hogy mik meg nem történnek...

Szóval a tiszta víz, az a pozitív, jelen idejű megerősítéseket jelenti, amivel bombáznod kell a tudatalattidat, amennyit csak lehet. Én próbáltam más általi megerősítésekkel, sikertelenül. Próbáltam szublimális hanganyagokkal, sikertelenül. Musivationnel, sikertelenül. Kényszerítve, sikertelenül. 

Ami működött, hogy kiválasztottam egy vagy két olyan területet, amin változtatni kívántam, ehhez létrehoztam egy egy megerősítő/ előnyös mondatot, és azt mantráztam, amikor csak lehetett. De az is jó, ha napi 3-4 alkalommal nyugton maradsz, és 5-10 percig mondogatod magadnak. Hetek és hónapok kellenek majd először, mire ezek beépülnek, felülírják a régi információkat és elkezdenek hatni, ezért kell a kitartás, ami oly sokakból hiányzik. Az is jó, ha tükörbe mondod magadnak, és az is előnyt hozhat, ha valami kellemes klasszikus zenét hallgatsz közben. Az nyugtatja az idegeket, könnyebben bemennek a programok a nyúltagyadba :) Ez egy folyamat, amit azért csinálsz, hogy kialakíts magadnak egy megbízható robotpilótát, alapot képezve ezzel az előnyös jövőnek. Felelősséget vállalsz tulajdonképpen a jövődért, és az életed folyásáért, és ez kibaszott nagy dolog ám! 

Ja, még valami a tudatalattiról! Lényeges! Szűri is az információkat. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk van benne egy olyan progi, ami azt diktálja, hogy a tested nem szép például, akkor én hiába megyek a csipkés kiságyadhoz és súgom a füledbe, hogy szép vagy, azt nem tudod kezelni. Félreérted vagy ignorálod, úgy csúszik le az agyadról, mint ...majd gondolkodom ide valami frappánson. Jó? 

Megszűri a tudatos elme által befogott infókat, és azt adja csak oda neked, ami egybevág saját programjaival. Újraprogramozás által jóval több információ, szépség és előny tud majd elérni téged, és ez is nagyon jó dolog! Majd meglátod! 

Na, tovébb. Jöjjön következőnek az egó. 

Elmondtam szépen, hogy ez egy elmeprogram, ami a védelmedet, elsősorban a tested védelmét hivatott végrehajtani. (Mást is csinál amúgy, de most itt ezen van a hangsúly. Talán egyszer lesz részletes leírás róla...) Ez a dolga, ez az értelme. Nade, mivel  ezt nem mondták és nem mondják el neked, ezért spiriként is valószínűleg csak annyit tudsz róla, hogy le kell építeni, mert akkor aztán kinő a harmadik füled, feltétel nélkül fogsz szeretni meg hasonlók. Amúgy még nem mondtam, de számomra  a feltétel nélküli szeretet- mint fogalom- nem értelmezhető. Nyilván hülye vagyok... Ha egyszer nem akarok valakit szeretni, azt akkor sem fogom, ha lecumiz mondjuk. Ha meg akarok valakit szeretni- vagy inkább megengedem a szeretet kinyilvánítását valaki irányába(mert ez így működik, ez lenne az alapállapot) magamnak- akkor azt nem tudom feltételhez kötni. El tudom játszani természetesen tanítási céllal, hogy nem szeretlek, de ha figyelmes vagy, akkor látsz amit látsz és észreveszel amit észreveszel. Az a módszer, hogy sok szülő szeretetmegvonással bünteti vagy idomítja a gyerekét, egyszerűen perverz és ostoba kegyetlenség, semmi egyéb- és még károkat is okoz a személyiségfejlődésben mindkét félnél...

Visszakanyarodván az egóra. Nézőpontom szerint nem kell teljesen leépíteni, csak helyre kell tenni. Figyeld meg, hogyan nyilvánul meg! Előnyös dolgokat mond neked? Előnyös viselkedésre késztet ilyen olyan helyzetekben? Gyanítom, hogy nem és nem. Na, ezen kellene változtatni, vissza kell venni tőle az irányítást, mivelhogy ő nem a mozdonyvezető, csak a fűtő hátulról, aki előrejött a kormányhoz- vagy mittudomén mi van a lokomotívon, valamivel biztos irányítják :D 

Az egó akar. Az egó mártírkodik. Az egó sértődik. Az egó szenved. Az egó fél. Az egó előnytelenül/ előnytelen energiákhoz, kapcsolatokhoz, személyekhez kötődik. 

Te, aki valójában vagy és leszel, amikor leépíted a hülyeséget és engeded magad megnyilvánulni a lehető legjobb formádban... nem akarsz. Nem vágysz. Nem szenvedsz. Nem dühöngsz, ha valami nem úgy van, ahogy elképzelted, és és és. (Kicsit sarkítok persze, mert egy jó krémes az mégiscsak vágyott egó nélkül is :) ) Nem hat rád más egók játéka, más emberek színészkedése, mikor a saját egód sikerült helyre tenned, innen fogod tudni, hogy az egó visszament hátra szenet lapátolni. Az a dolga, nempedig az, hogy helyetted éljen. Ez a szénlapátolás ez úgy analóg, hogy tulajdonképpen tud segíteni a vágyaid elérésében egy szintig azáltal, hogy nyomást gyakorol másokra- nem feltétlenül előnytelenül természetesen. Nem a legjobb példa, amit életemben létregondoltam, elismerem. :) 

De van jobb példám, amire én használom, fentebb említettem is! Mikor jönnek a 'vonatrablók', akkor elengedheted, és elintézi őket. Hátraszólsz, hogy Ferikém, gyere már, és baszd fejbe ezeket a szívlapáttal! És az egó jön és pusztít. Na nem mondom, hogy csináld így, mert ennek lehetnek/vannak ám negatív következményei is, tényleg inkább csak példa, hogy így/ ezt is lehet... céltól függően.

Az egó leépítéséről annyit írok csak, hogy el kell tőle venni az energiát. Ha tudatosan másra figyelsz- pl mantrázod a megerősítéseidet-, vagy semmire- helyesebben arra fókuszálsz, amit épp fizikailag csinálsz (mozgó meditáció)-, akkor nem tud pofázni, és egy idő után csendben fog maradni. Amúgy beszélni is lehet vele, és el lehet magyarázni, hogy mit vársz tőle, meg hogy te vagy a főnök, és ezt tartsa tiszteletben. Hidegen hagy, hogy hülyének nézel ám egészen :) 

Néhány hónap tudatos törekvés és odafigyelés kell majd, szóval várhatsz csodát holnaputánra, de ne légy csalódott, ha nem lesz. Mert lesz eredményed, csak add meg neki az időt, fizesd meg az árat! 

A felelősséged az egóval kapcsolatban az, hogy hátraküldd, hogy élhesd az életedet. Ha nem léped ezt meg, akkor ő fog élni, irányítani tehelyetted. Na nem baj, csak akkor jó eséllyel jössz majd megint vissza ide, kb muszájból, mert nem tapasztaltad meg amit meg szerettél volna tapasztalni. Ja ám.

És akkor aki kimaradt, az a tudatos elméd. A kis tudálékos.

 

A tudatos elme feladata a döntéshozatal, a racionális döntések meghozása információk és empirikus evidenciák alapján. Erre való. 

Csak nem erre használod, ugyebár. 

A bölcsek szava a csend. Az elme és a száj csendje, magyarul kussolni kéne, mikor csak lehet. 

Kaptál a testedhez- jó esetben- két fület, két szemet, meg egy szájat. Miért nem használod őket ennek arányában? 

Sőt, továbbviszem, és meg is fogod érteni! 

Látod a három majmot? 

Az első nem beszél, a második nem lát, a harmadik nem hall. Nade mit nem? Hát rosszat, bassz...

Előnytelent nem beszél, nem lát és nem hall! Ez cél kéne legyen teneked, és a többieknek egyaránt. 

Ez nem valami struccpolitika amúgy, távol van tőle. Ez hozzáállás és tudatosság.

Ne szólj rosszat! 

Ez azt javasolja, hogy ne engedj ki olyat a szádon, amit nem szeretnél visszakapni. A kimondott szónak hatalma van, meg még ráadásul energia is, a te energiád. Amit kiengedsz magadból a világba, és onnan visszatér majd tehozzád- legtöbb esetben megsoxorozódva. Ha tehát panaszkodsz, több olyat fogsz megélni, ami miatt panaszkodhatsz. Ha negatív dolgokról, múltbéli traumákról beszélsz, akkor meg behozod a jelenbe ezeket, és megteremtesz belőlük/ velük egy ugyan olyan szar jövőt... És minél több emberrel osztod meg a hülyeségeket és  a negatív dolgokat, annál rosszabbá teszed a saját helyzetedet, annál inkább lefelé fogsz menni az örvénybe... Érthető voltam? 

Szóval lehetőleg másra se, de magadra meg főleg ne mondj semmi előnytelent senkinek. Ez csak rajtad múlik, hozzá kell ehhez szoktatni az elmédet odafigyeléssel és kitartással. 

Aztán a következő kettő dolog, 

Ne láss és ne hallj rosszat! 

Ez azt jelenti, hogy ne ítélkezz- már amennyire ez kivitelezhető. Felesleges előjelezni a dolgokat, hogy ez negatív ez meg pozitív, minden csak van. Lehet persze, de ésszel csináld. Elismerheted az ééetedben például valamiről, ogy nem működik megfelelően, csak akkor ne ez legyen a hangsúlyos, hanem az, hogy nekifogsz és változtatsz rajta, nem toporogsz a kakiban siránkozva, teleszórva ezzel a fészbúkot, megosztva a szart boldog- boldogtalannal...

Sokkal egyszerűbb az élet, ha mindent csak elfogadsz annak, ami: a játék, a tapasztalás része. Amiből ellenséget csinálsz, annak energiát adsz, vagyis ponthogy élteted azt, ami nem tetszik. Nem tetszik a környezetszennyezés például, igaz? Akkor lehetne, hogy a saját szinteden, saját életedben ne tégy a bolygó ellen, a többivel meg ne foglalkozz? Én tudom, hogy ezen vagy, és ez elég is. Megtapsollak! Annak viszont, hogy kollektív felelősséget magadra végy, semmi de semmi értelme. Ebbe csak belehajszolnak...és belebolondulsz.

Tehát a tudatos elmével egyrészt ennyi a dolgot, hogy megfelelő irányba fókuszáld a figyelmed, másrészt még azt érdemes megjegyezni, hogy ne gondolkodj feleslegesen, azaz NE AGYALJ! 

A gondolkodás a tett halála, ezt jegyezd meg! 

 

Nem tudsz mindent megérteni, felfogni elmével, és nem tudsz minden problémát megoldani az elme által. Márcsak azért sem, mert mikor egy helyzetben vagy, akkor a gondolkodásod és az elméd volt az, ami ebbe belekevert, és te pont ezekkel akarsz kimászni a helyzetből.. Érted a paradoxont? 

 A felesleges gondolatkörök rögeszmékké alakulnak, és bezárod magadat egy hülye gondolatbörtönbe, amiből kurva keserves lesz kijönni. Nézz meg példának egy tudományhívőt: Azt hiszi el amit lát, amit mérni lehet. Oké, de ugye volt idő, mikor még kevesebb dolgot lehetett mérni, pedig ott voltak a dolgok akkor is...És ha holnap lesz egy szerkezet, amivel eddig érhetetlen dolgot tudunk majd mérni, akkor egy tudományhívő sem fog odajönni és bocsánatot kérni, hogy tévedett...mert ezek végtelenül arrogánsak. És mivel azt hiszik amit látnak, így csak és kizárólag azt láthatják, mit hisznek- emléxel: a tudatalatti szűrő is...

Az elméddel tehát az a felelősséged, hogy megfelelő módon használd, arra, amire való. Ne kurvítsd! (már ha van ilyen szó...mondjuk mostmár van! )

Ja, és még valami! Ha van egy célod, ahhoz, hogy elérd, fókuszálnod kell. Ha egyszerre tíz dolgon van a figyelmed, akkor mindenre csak tized energia fog jutni. Persze így is lesz valamilyen hatás, csak jóval gyengébb, mintha csak egy vagy két részre osztanád az energiádat... NEM mindegy! 

Ha az itt foglaltakból bármit sikeresen beépítesz és elkezdesz használni, előnyöd származik majd belőle, és ki fog emelni a tömegből. 

Jegyezd meg: Ezen a létsíkon a folyamatos mozgás az úr, semmi sem állandó. Csak az lehet itt állandó, amibe annyi energiát fektetünk, amennyivel megakadályozhatjuk a mozgását! 

CSAK az lehet állandó, amit meggátolunk a mozgásban a saját energiánkkal! 

MEGÉRTETTED? 

Nem tudom, kihagytam-é valamit, de  le van szarva  oda se neki! Biztos lehetne még írni ilyeneket, meg úgy általában több gumiszobát teli tudnék írni hasonlókkal, de minek, kinek? 

Ha valami nem világos, majd megkérdezed valami spiri fórumon! 

Remélem, hatottam és értettél. Hátha jobb lesz így, mint korábban! 

Puszikállak, gyere máskor is!  

Tartalomjegyzék

 

Amitől megbetegszel – a betegség spirituális hátteréről

Üdvözöllek itt! 

Alant a címben szereplő témáról lesz szó. Akik nem szeretik a hosszú körmondatokat, egy kis ízelítő: az egészség és betegség témaköre spirituális szemszögből, valamint egy technika, egy lehetőség, ami bárkinek a rendelkezésére áll bármikor. Azt nem ígérem, hogy holnapra magad mögött tudod majd minden testi problémádat, de azt vállalom, ha elolvasod az itt leírtakat és elgondolkodsz rajtuk, akkor nagyobb lehetőséged lesz befolyásolni az egészséged, mit korábban. Na kezdem, felkészültél? 

Hátha (így) még nem hallottad...

Röviden annyi lenne, hogy magad vagy az oka mindennek, ami veled/ testeddel történik, de ez önmagában még édes kevés, gondolom. Valahonnan messzebbről kéne elindulni, hogy valóban megértsd, sőt nemhogy megértsd, de még hasznos is legyen az olvasásra szánt idő.  

Azt előrebocsátom, hogy nem materialista/ tudományhívő eszmefuttatás következik, akit ez zavar, örülök, hogy itt volt, fent az iksszel tudja bezárni a lapot. 

Ki is vagy? 

Induljunk ki abból az egyszerű tényből, hogy Teneked (annak aki vagy) van egy tested. Ezt kaptad, legyártották a szüleid. Eddig világos. A tested a fizikai megnyilvánulásod ezen a létsíkon, de Te nem a tested vagy. Te vagy valaki, akinek van teste, és ezen felül még elméje és egója is- meg lelked is van  persze, de most azzal nem foglalkozunk, így is elég bonyolult lesz a dolog. (Az egó az elme programja, célja az lenne, hogy vigyázzon rád és segítsen az érdekeidet érvényesíteni a környezeteddel szemben, nempedig az, hogy irányítsa az életed...az elméd pedig gondolkodik, illetve irányítja a tested.) 

Per pillanat az, hogy Te (aki vagy) kicsoda vagy micsoda, nem kifejezett témája a bejegyzésnek, de egyezzünk meg abban, hogy tudatos energiaként fogadod el magad- legalább addig, amíg ezt olvasod. Oké?  

Akkor röviden: Te tudatos energia vagy, akinek van fizikai teste, elméje meg egója. Ezek közül csak a fizikai tested, az elméd és az egód tud megbetegedni, Te (aki vagy), nem. Tehát amikor azt mondod, hogy "beteg vagyok" akkor hazudsz tulajdonképpen. Na nem szándékosan, mint mondjuk egy politikus, hanem úgy kb, mint egy meteorológus... Könnyen elképzelhető, hogy ismereteid horizontja csak addig nyúlik, hogy egy test vagy névvel, személyi számmal, foglalkozással, rokonokkal stb, de ahogy írtam, nem ez az igazság. Na persze miért hinnél nekem, meg biztos valami szekta, ördög, félrevezetés... Természetesen nem kell nekem (sem) hinni- ezt gyakorta hangoztatom. De ha már ideevett a fene, olvasd el és gondold végig, ami itt következik. Csak azt a pár percet, amit az olvasásra szánsz, azt vesztheted...Mérlegeld az olvasottakat nyitottan, akár hasznodra is válhat :)

 Ha felmerült benned a kérdés, miszerint hogy lehet, hogy Te nem, csak a többi részed lehet beteg, válaszolok. Úgy, hogy Te- mint abban korábban megegyeztünk- energia, tudatos energia vagy. Az pedig jóval felette van a betegség szintjének. A betegség -téves működés- energia szintjén nem létezik. Olyan van, hogy előnytelen energia, de az egy tipikus energia hatása valamire, nem pedig magának az energiának a tulajdonsága. Nem győztelek meg, mi? Na és ha onnan közelítem, hogy porból lettél, porrá leszel? A Tested az, ami porból (értsd: földi, fizikai anyagból) lett, és marad is itt ezen a bolygón, mikor már nem használod tovább. Így se? Akkor egy utolsó kísérlet: próbálj meg hatást gyakorolni mondjuk...mondjuk a villanyáramra, tudod, ami a konnektorodban lakik. Az elektromos energia. Tudsz rá hatni? Nem úgy értem, hogy lekapcsolod- bár arra sem vagy képes igazából- hanem úgy hogy megkéred, menjen ide vagy oda, vagy hasonlók... Nem fog sikerülni. Na ilyen- illetve ettől még sokkal ilyenebb- vagy Te is, és egy részed, egy kicsi részed az, ami be van ’zárva‘ a testedbe. Tehát Te (aki vagy) nem tudsz megbetegedni sőt, még meghalni sem. Ha elfogadod jó, ha nem úgy is. Én folytatom :)

Amikor beleszületsz a kicsi gyermek testedbe olyan vagy, mint egy üres könyv. Természetesen vannak tervek és elképzelések arról, hogy mit is fogsz itt csinálni, mit akarsz megtapasztalni, mit kívánsz megvalósítani, de ezek mind mind később törnek a felszínre, sajnos túl későn többnyire. A legnagyobb gondotok az, hogy az életetekhez- és a testetekhez- nem kaptok használati útmutatót, ráadásul nagy eséllyel azok, akik majd ’nevelnek‘ - helyesebben idomítanak- azok sem kaptak és nem is jöttek rá, hogyan működnek a dolgok. Ez persze nem zavarja őket abban, hogy teljes magabiztossággal kijelentsék neked, hogy igazuk van, és azt kell tenni, amit mondanak, mert az jó.. Nem bántani akarom tulajdonképpen a szülőket, nagyszülőket, tanárokat, embereket, de az igazság az, hogy az emberiség döntő többségének egy kalap fekália az élete, senki és semmi fölött nincs hatalma, nem vállal felelősséget, mégis tökéletesen meg van győződve róla, hogy igaza van és amit tesz az úgy jó. Szörnyű, szörnyű, szörnyű...

Morfogenetikus mező

Létezik egy dolog, amit kollektív tudatnak- vagy esetleg morfogenetikus mezőnek- nevezünk. Bár néhányan hiszik, hogy ez az Akasha krónika, de nem az. Tévednek. A kollektív tudatot a mindenkori populáció tartja fenn, és ez az, ami a többséget irányítja. Egy televert ördögi kör tulajdonképpen. A lényege az, hogy a gondolatok- tehát azok az elvek, eszmék, téveszmék, tévképzetek, hiedelmek,  őrültségek- amik a populáció fejében vannak, azok mind megjelennek ebben a kollektív tudatban. Ez egy gondolathalmaz tulajdonképpen, elképzelheted úgy, mint egy felhőt. Minél többen hisznek/ gondolnak valamit, annál nagyobb részét fogja a felhőnek kitenni ez a gondolat vagy hit, és annál nagyobb energiája lesz. És mivel a kommunikáció az elméd és a kollektív tudat között kétirányú, így ami abba belekerül, az az elmédre is hat. Az, hogy mennyire hat rád, főleg tetőled függ, nempedig attól, hogy mekkora is az energiája az adott dolognak. Maradjunk a betegség témakörnél, és vegyünk egy egyszerű példát: Legyen ez egy olyan betegség, amit az orvoslás nem, vagy nem nagyon tud gyógyítani. Ennek a betegségnek jelentős energiája van a kollektív tudatban, és ez hat a többségre, ami azt eredményezi, hogy többen fognak megbetegedni tőle, és emiatt több gondolati energia kerül majd ismét a felhőbe. Így érthető? Nade van itt valami, ami figyelemre méltó: megvizsgálhatunk olyan embereket, -méginkább csoportokat- akiket ez a betegség nem tizedel. Az orvostudomány megnézi a populáció ezen egyedeit, és azt mondja: az életmód, a gének, etc. -a tököm tudja :)- ami az oka annak, hogy ezeket nem találja meg az adott betegség. Én meg azt mondom, hogy lófaszt: ezek az emberek  előnyösen gondolkodnak és előnyösen élnek, emiatt nem fogékony az elméjük a kollektív tudat azon részeire, aminek az energiája (értsd: rezgése) távol esik az ő rezgéstartományuktól. Mert amúgy az energia az nem egy helyben áll ám tanácstalanul, hanem mozog, mondjuk rezeg- mert nem nagyon van jobb mód a szemléltetésre. Spirituális egyetértésen alapul az, hogy az életre előnytelenül ható energiákat alacsony rezgésűnek, az előnyöseket pedig magas rezgésűnek tekintjük. Nem mintha ezt egzakt módon tudnánk mérni, mivel nincs egyezményes mértékegysége... Lehet, hogy egy kicsit megkevertelek, de erről is hallanod kell ahhoz, hogy átfogóbb képet kapj a dolgok mikéntjéről. Több gumiszobát tele tudnék ám írni ilyenekről XD

Egy kardinális, marginális dolgot remélhetőleg leszűrtél, ha nem ráreflektorozok: A kollektív tudatból azok az információk fognak hatni rád, amik hasonló rezgésűek az uralkodó gondolataiddal, illetve a generális attitűdöddel. Vagyis ha Te (ŐSZINTÉÉN) többnyire 'szép és jó' gondolatokat dédelgetsz a buksidban, akkor az ilyen energiát fogja az elméd is befogni a morfogenetikus mezőből, a többit meg szépen ignorálja. Így lehetne különben fordítani a világunkon, csak úgy mondom.. De legtöbbeknek híradó (véradó) kell, meg amerika kapitány, meg gengszter repp, meg szadista pornó. Az mondjuk néha jó...

Visszatérve oda, hogy megszülettél, és a felnőttek, a társadalom, a hazugságok meg a körülötted lévő elfuserált életek hatottak rád...Szóval hiába mentem volna oda a csipkés kisleányszobádba vagy a transzformeres ágyacskádhoz, és súgtam volna a füledbe, hogy : Ne hallgass rájuk! Nem értettél volna meg, és nem tudtad volna megtenni. Látod, nem elég a jót akarni: rá kell jönni, ki kell módolni, hogyan lehet véghezvinni. És utána rá kell jönni arra , hogy nem is biztosan jó, amit én annak gondolok. Utána rá lehet jönni arra, hogy valami előnyös van ami meg előnytelen, és akkor ott leszel, hogy azon töröd a kobakod hogyan is tedd azt, ami előnyös. Elmondom: kezdetben nehezen, keservesen, de ha egyszer már tudod, nem csak hiszed vagy gondolod, akkor már nem lesz annyira nehéz. Bíztató, mi? Hát amíce, keresd meg, aki azt mondta, hogy itt majd könnyű lesz, és vágd pofán! De azt ne felejtsd, hogy nem muszájból vagy itt, Te akartad...nagy volt az arcod, most itt a lehetőség, bizonyíts!  :) (Tudom, erre már/  még nem emlékszel, de így volt. Ott ültünk  a felhő szélén, és azt mondtad, hogy jössz, aztán megmutatod. Majd most sikerül, most nem fogsz eltévedni. Sikerült? Itt vagyok, hogy emlékeztesselek: amíg van benned élet, addig tudsz változni és változtatni, szóval sosem késő. )

Nade elkalandoztam, pedig még veszett messze vagyok attól, amit mondani akartam, mielőtt belefogtam az értekezés megkezdésének előkészületébe. 

Ugorjunk egyet a születéstől a kamaszkorig! A többség kamaszkorára már rendesen fel van vértezve a mindenféle negatív hiedelmekkel, és valahogy akkor mégsem érzi még, hogy valami nem stimmel. Persze, mert haverok, buli, vodka, kokain- szegényebbeknek fű... Nameg a hormonok és a tínédzser lamúr :) Igazándiból ha visszagondolsz  kamasz éveidre- akár mennyire is emléxel  belőlük- nagy eséllyel akkor voltál igazán boldog  és igazán önmagad. Nem mindenki persze, de azok, akik érdemben/ szabadon a konvencióktól/ megélték azt az  időszakot. Van, aki már akkor sem tudott önmaga lenni, de ez egy másik beszélgetési téma lenne. Van, amiről csak általánosságokat tudok írni, a többségre jellemző dolgokat.

A kamaszkortól ugrunk egyet a fiatal felnőtt  korra. Ekkor kezd körvonalazódni, hogy nem annyira rózsás a helyzet. Jönnek a nehézségek,  a  problémák. Albérlet, rezsi, hasonlók. Főleg  anyagi  gondok. Sokan- nem okulva a korábbi nemzedékek tragikus történelméből- arra a következtetésre jutnak, hogy ha egyedül nem megy, akkor majd valakivel együtt. Aztán mivel úgy sem megy sokkal jobban- ne csóváld a fejed, látlak! Legyünk őszinték: ideig óráig megy minden jól, aztán a szürke hétköznapok  puha takaróként fedik el a megszokás közönyét. Szóval mivel együtt is nehéz, hát csináljunk gyereket. Ha van, az is gond lesz, ha meg nem lesz, az is, mert ha  nem lesz, akkor akartok, ha van, akkor meg már nem annyira akarnátok, mert azt senki nem  mondta meg előre, hogy egy gyerek (vagy több), az hosszú távú projekt. 15-20 év. Ja ám. Pláne ha még nem  is úgy viselkedik, ahogy az a szülőknek tetszik, akkor meg ....hajajaj...Igazándiból a fejlettnek gondolt társadalom még jócskán fejlesztésre szorul...

Szóval nem mondjátok, de a többség tudatában van annak, hogy nem teljesen jól döntött. Ez belül hat, eltéríti a gondolkodást, előbb utóbb testi problémákat okoz- mármint  az érzelmek, amik befolyásolnak. De előugrok és azt mondom: mindent jól csináltál, sehol nem tévedtél. A bölcs ott is lehetőséget lát, ahol a balga problémát. Figyelj, szerintem a döntéseid többségét magad hoztad, a hozadékával is magadnak kell elszámolnod, senkinek semmi köze ehhez. A gondolkodás, a szemlélet az, amit fejleszteni kéne: minden csak van, minden döntésem és minden megnyilvánulásom az adott  pillanat lehető legjobbja volt. Igaz vagy nem? És ez nem az a pozitív szemléletes dolog, amibe belehajszolják az embereket, hogy minden szép, minden jó. Nem, igenis el kell ismerni, ha valami (az életedben) nem olyan, amilyennek szeretnéd. Az előnyös,  mert akkor egyrészt nagyjából tudod, mit is szeretnél, másrészt meg el lehet kezdeni azon dolgozni, hogy változz és változtass. Mert egyértelmű, hogy döntéseidet gondolkodással hoztad meg, vagyis te vagy a létrehozója a jelenlegi körülményeidnek. Ha körülnézel és nem tetszik amit látsz, 'egyszerűen' változtass a gondolkodásodon, és más eredményeket fogsz kapni. Másképp nem megy.

Azt gondolom felesleges  volt ennyire  messziről kezdenem, dehát akkor az tűnt jónak,  szóval mégiscsak jó döntés volt.  Az meg, hogy te olvasás közben szálanként téped ki a szemöldöködet...hát istenem, ekkora hatásom van :) 

Szóval lényeges és fontos  az, hogy ne  hibáztasd magad, mert annak értelme nincs. (Hibáztass mást! :D nem, persze, hogy nem. Azt csak a gyengék és az áldozatok szokták, nameg a politikusok) Azok a gondolatok, amik nem okoznak jó érzést, azok előnytelen gondolatok, alacsony rezgésűek. És  akkor mi van? Hááát az baszki, hogy ha ilyenek az uralkodó gondolataid, akkor a  morfogenetikus mezőből is ilyenek  fognak  elérni... A szegény szegényedik, a  gazdag gazdagodik, vagy mondhatnám úgy is, hogy akinek van, adassék...ismerős?

Hogy a tökbe lehet párhuzamot vonni a gondolkodás és a test állapota között?  Hát úgy, hogy Te  (aki vagy) a testeden keresztül tapasztalod meg a fizikai világot,  ezt a létsíkot. Ezért tehát a tested hat rád, és te hatsz a testedre, elég logikus. A primer 'jelzőrendszered' az érzelmeid. Ha jó érzésed van, akkor tudhatod, hogy előnyös a gondolkodásod, a cselekedeted, kb azt csinálod, amit magadnak elterveztél leszületésed előtt. Ha meg nem nagyon jól érzed magad- már érzelmileg-, akkor ugye nem.  A szekunder jelzőrendszered pedig a tested: amennyiben nem 'hallgatsz' az  érzelmeidre, akkor testi tünetek, malfunkciók, betegségek fognak megjelenni. Először többnyire gyengék, később erősödnek, amennyiben a kiváltó gondolatminta konstans. 

Persze jöhetsz azzal, hogy nem tudod befolyásolni például a vérnyomásodat, vagy épp ezt/azt a testi funkciót. Komolyan hihetetlen számomra, hogy mennyire szűklátókörűek némelyek. Szerintem nincs olyan testi funkció, amit ne tudnál tudatosan befolyásolni, ha elegendő időt és energiát szánsz arra, hogy megtanuld befolyásolni. Mindent meg kell először tanulni- vagy rá kell jönni, hogyan oldható meg-, aztán meg gyakorolni kell helyesen, odafigyelve, mígnem valódi, 'zsigeri' tudássá válik. Ha időt és energiát szánnál rá (És itt egy kis kitérő: mennyi időt szánnál rá, hogy elérj valamit? Hajlandó lennél mondjuk éveket áldozni arra, hogy pl. megtanuld befolyásolni tudatosan a vérnyomásodat? Ugye, hogy nem..), megtanulhatnál sok sok mindent, de a többség maximum odáig jut el, hogy megveszi a könyvet, vagy elolvassa az anyagot a neten, azután egy két alkalommal kipróbálja, majd elfelejti, feladja. Nem így van? Aki állhatatos, annak van és lesz tudása, és kívánalmai szerinti sikere, eredményei. A többség  meg marad  tévénéző rabszolga.)

Nos és tehát. Képes vagy-e elfogadni, hogy Te tudsz hatni a testedre? Kardinális, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez mennyire fontos. Ha abban a hitben maradsz, hogy a tested állapota tőled független, vagy épp azt gondolod, hogy a betegség egyszer csak a semmiből jelent meg, és neked nem volt részed a folyamatban, akkor gond van: nem vállalod a felelősséget. A felelősség vállalása nehéz, ez tény. (Meg lehet nézni, még a gyorshajtási bírságot se akarják befizetni az emberek...pedig hát, ha gyorsan mentem+ közlekedtem a közúton, akkor ennyi. Befizetem, költsétek valami szépre! )

Nade ha  ez a két lehetőség van, hogy vállalod a tetteid/ gondolataid következményét  vagy sem, akkor... Na figyelj! Könnyebb lesz, ha megérted az összefüggést. Ha nem vállalod azt, hogy a megjelent betegség kialakulásában részed van, azzal azt állítod, hogy Neked nincs hatalmad nemcsak a betegség, de a tested és tulajdonképpen az életed felett sem. Ekkor (nagyon leegyszerűsítve, és nem bántásból!!!!  ) elmész valakihez, és megkéred, hogy gyógyítson meg, kiszolgáltatod magad tulajdonképpen, és legtöbb esetben még csak nem is bizalmi alapon, hanem félelemből és konformitásból. (Kiegészítésképpen: az orvostudomány, az orvosok bizonyos betegségeket tudnak  hatékonyan kezelni, ez tény. Ugyanakkor rendkívül önteltek, és a módszereik gyakran embertelenek. Ennek ellenére senkinek sem azt javallom, hogy ne menjen orvoshoz, ha úgy látja jónak, azt érzi  helyesnek. Van, amikor azzal vállalsz felelősséget, ha beismered,  hogy segítségre van szükséged. Akkor a Te részed, a Te felelősséged az lesz, hogy a lehető legjobb segítséget  keresd meg, és ne elégedj meg bárkivel/ bármivel. Azt kell csinálni, ami jó érzést okoz, és azt meg baromira nem kéne csinálni, ami nem).

A másik lehetőség a felelősség vállalása. Megérted- vagy kezdetben legalább elhiszed/ fontolgatod, hogy rajtad múlnak életed dolgai. Ebben a helyzetben ha megjelenik egy betegség, először is nem esel kétségbe. Azért nem, mert egyrészt tudod, hogy a tested a tiéd, nem te vagy, másrészt  pedig azért, mert  tudod, hogy te teremtetted meg ezt a betegséget. (Persze nem úgy, hogy most akarok magamnak egy jó keserves fejfájást. Nem, hanem tudattalanul, úgy, hogy kószáltak a gondolataid -portyázott az egód- és olyan gondolatokat dédelgettél, amik ezt okozták. Ha nagyon töröd a fejed, akkor meg fog fájdulni, ez az alap összefüggés). Nade ha Te teremtetted meg a betegséget, akkor hatalmad is van  fölötte. 

(Megint egy kis kitérő. Nem mondom, hogy igaz, azt sem, hogy nem, vedd úgy, hogy információ, amit megvizsgálhatsz: Több létsík létezik itt a bolygón.  Egyik ezek közül az asztrális, ahol értelemszerűen asztrállények 'élnek'. Ezek létrehozhatóak  tudatosan, pl feladatok elvégzésére és tudattalanul is. Az olyan asztrállényeket, melyeket tudattalanul, előnytelen gondolati energiából hoz létre az ember, asztrál démonnak nevezzük. Tovább nem mondom, kitérő vége. ) 

Kezdetben, mikor elkezded megfigyelni a testi problémákat, nem fogod úgy érezni, hogy valójában tudod ezeket uralni. A felszín alatt viszont változások történnek, a gondolkodásod, hitrendszered lassan alakul. Ha azt várod, hogy azonnali eredményed lesz, akkor nagy eséllyel csalódni fogsz: évek és évtizedek előnytelen mintáit nem biztos, hogy egy éjszaka alatt semlegesíteni tudod- nem kizárt persze, nem ismerlek. (Minden esetre személyes tapasztalat alapján mondom, hogy nekem idő kellett ezhez...sőt, asszem még mindig kell :) ) Megaztán azt is el kell tudni fogadni, hogy míg egy akármilyen fájdalom 'viszonylag' könnyen eliminálható, egy krónikus betegség helyrehozása azért időt és energiát fog igényelni, és lesz olyan is, mint például letört, kihúzott fog, amiket pusztán energiával és gondolatokkal nemigen tudsz majd kezelni. Az kb krisztusi szint, oda meg először el kell jutni. De nem lehetetlen, nagyon előnyös (élet)cél. Milyen fasza világ lenne ez, ha tízmillió krisztus országa lennénk... Ha most dühöt vagy ellenállást érzel, az teljesen rendben van – csak azt jelzi, hogy valami elmozdult benned. Ha még nem vagy kész ezt végigkövetni, adj magadnak időt. Lesz, amikor újra elolvasod, és mást fog mondani. :-///

Akkor valójában csak ennyi lenne, hogy gondolkodom és meggyógyulok? Hát tulajdonképpen igen, ha  gondolataid nagy része nem előnytelen lenne. Teoretikusan, hangsúlyozom teoretikusan abban az esetben, ha képes lennél a betegséget okozó gondolatmintát gyökerestül kiirtani, és minden körülmény ideális lenne a testi gyógyuláshoz, akkor a lágyszöveti problémákat  a test maximum néhány hét  alatt önműködően kijavítaná. Ebben az ideális esetben a betegség természetes módon épülne le, úgy, ahogy például a Biologika tanítja. Az amúgy nagyon jó, javaslom mindenkinek.

Nade az ideálistól  elég messze vagyunk minden tekintetben jelenleg még, így érdemes kicsit trükközni :) 

Táplálkozás

Kezdjük mondjuk ott, hogy nem árt normálisan táplálkozni. Nem óhajtok táplálkozási tanácsokat adni, csak egy két szösszenet. 

A tested gyakran nem az ételektől betegszik meg – hanem azoktól az érzésektől, szavaktól, fájdalomtól, amit nem engedsz ki. Amit lenyelsz a világ kedvéért, az egyszer megemészt téged.

Fogak vannak a szádban. Sokan, remélhetőleg. Ezeknek -mint biológia órán megtanultuk- formájuktól függően különböző anyagok feldolgozása a feladatuk. Elképzelhető esetleg, hogy ha figyelembe vennénk, milyen arányban vannak a fogak a szánkban, és  ehhez igazítanánk étrendünket, abból előnyünk származna? Csak úgy kérdem :)

Másik dolog: tej és tejtermék. Nem emberi táplálék. Az anyatej, az igen, a tehéntej az nem. Lehet persze fogyasztani, de mértékkel érdemes csak. Egy normális és változatos étrendben a zöldségfélékből kinyerhető kálcium doszt elég a szervezetnek, nincs szükség a tejben lévő (durva) kálciumra. Alapból legalábbis. Roborálásként esetleg, megaztán a madártej finom :) 

Magvak olajai: nem előnyösek. Nemcsak azért, mert nincs szüksége a szervezetnek olyan mennyiségben rájuk, amilyen mennyiségben fogyasztjuk, hanem azért sem, mert ezek rengeteg  kemikáliát tartalmaznak. A napraforgó például : Beleveti a pribék mezőgazdasági vállalkozó a kizsigerelt talajba, aztán műtrágyázza, gyomirtózza, fungicidekkel és peszticidekkel kezeli. Majd betakarítás előtt legyomirtózza újra, de magát a napraforgót azért,  hogy egységesen az egész tábla elszáradjon, ezáltal egyszerűbb a betakarítás és a tárolás, majd a feldolgozás. Szerinted nem marad gyomirtó a magvakban? A feldolgozásra már ki sem térek...Én a helyedben nem  ennék margarint, és a Bécsi szelet fogyasztást sem vinném túlzásba. Lehet persze mindent, csak ésszel kéne...

Környezeti hatások 

Folytassuk a környezettel. Említettem, hogy  a tested a bolygóhoz tartozik, fizikai anyagból van, így belátható, hogy minél közelebb van a természethez, annál könnyebb neki jól működni. Természetes közege a természet, nem a beton, nem a panellakás, nem a LED világítás, ami megzavarja a cirkadián ritmust. Megértem, hogy emberek azt választják, hogy városokban éljenek. ehhez lehet alkalmazkodni, de ilyen esetben cél kéne legyen, hogy legalább heti egy napot következetesen a természetben tölts. Nem évi két hetet nyaralással, hanem heti  egy napot kinn, a szabadban. Magad miatt, a tested miatt. A napfény éltet, a föld- maga a talaj a talpad alatt- energetikailag semlegesít. Ha felnézel a derűs, vagy fátyolfelhős égre, jobban érzed majd magad, mintahogy akkor is, ha messzire el tudsz nézni. Jó érzéseket kelt  a távol vizslatása,  próbáld majd ki. (Kitérő: Olvastam egy kísérletről, amit patkányokon végeztek. Azt figyelték, mennyire befolyásolja a lakókörnyezetük a drogfogyasztást. Érdekes. Itt a link )

Egó

Beszéljünk az egóról. Ha még emlékszel, írtam, hogy az elme feladata a gondolkodás. Úgy működne a dolog,  hogy mikor eléd kerül egy megoldandó helyzet, akkor analizálsz és döntést hozol. Ezek lennének azok a helyzetek, amikor gondolkodnod kellene. Nade és viszont, van neked ugye az egód, ami meg folyamatosan ontja a gondolatokat, kéretlenül. Ez probléma. Egyrészt az agyad egy energiazabáló szerkezet, másrészt az egó legtöbbször előnytelenül  duruzsol  bent a fejedben: logikázik,  kombinál, siránkozik, dühöng, mártírkodik, bosszút forral, hol  a múltban hol a jövőben portyázik...Olyan jól ügyeskedik, hogy szinte már elhiszed, hogy te magad vagy az egód. Pedig nem. 

Erről jó tudni, mert ha ezt megfigyeled, akkor esetleg dönthetsz majd úgy, hogy korlátozod az egódat- a totális leépítését én nem tartom előnyösnek. Ha nem is tudnál róla, akkor esélyed sem lenne. Legközelebb majd vedd észre és figyeld meg a hangot a fejedben: előnyös dolgokat mondd? A jelenben van? Ha igen és igen, akkor nem 'ellenség'. Ha viszont- vélhetően- előnytelen dolgokat ismételget, pláne kéretlenül, akkor  lehet, hogy érdemes lenne kezdened vele valamit, nemde? Az egó leépítése egyszerű, de következetes munkát igényel: el kell venni tőle az erőforrást. HA lefoglalod az elméd, akkor az egónak sem energiája, sem ideje nem lesz, hogy hasson rád. Erre jók például a mantrák, a légzés figyelése, vagy bármi, amit magadnak kitalálsz és működik. Csináld, ha komolyan akarod!  :) 

Csakrák

Ejtsünk szót a csakrákról! Energiaközpontok, forognak állítólag különböző sebességgel,...ami a betegeskedés szempontjából lényeges:  2 mellékcsakra van a tenyeredben, kettő a talpadon. 7 Fő csakrája  van a testednek, melyek különböző rezgésűek és színük is különböző: 

hátul a farokcsontnál a gyökércsakra- vörös, piros-, 

elöl a köldök alatt pár ujjnyival a nemi csakra- narancsos sárga-, 

köldök felett pár ujjnyival a napfonat csakra- citromos sárga- , 

szegycsontodnál, csecsemőmirigy felett a szív csakra- zöld- 

torkodnál a torok csakra- kék- 

homlokod  kb közepén a homlok / harmadik szem/ csakra- lila- 

és a fejed tetején a korona csakra, az ezerszirmú lótusz, ami ibolya színű. 

Rémlenek valahonnan esetleg ezek  a színek így sorban?

(Állítólag volt itt özönvíz. A történet szerint megbánta kicsit ezt a biblia istene- hát mondjuk barbárság is volt, ha volt- és azt mondta Noénak, hogy többet víz által nem írtja ki az élőlényeket. /saját szavaimmal, nem szabatosan adtam át, a mesét bárki elolvashatja a Tórában. Gyengébbeknek Mózes könyvei. / Ennek emlékére ívet tett  az égre, melyet szivárványnak nevezünk, és meglepően piros narancssárga  citromsárga zöld kék lila és ibolya színekből áll, így sorban. )

Mit is akarok ebből kihozni? Azt, hogy nincs fekete csakrátok, feleim. Bele vagytok buzulva a  fekete ruhákba, és ez előnytelen. A fekete abszorbál, mindent bevesz, mindent elnyel. Előnyös lehet, ha olyan helyre mész, ahol csak és kizárólag vidámság, öröm, szeretet vesz körül, de a hétköznapokban- általánosságban- előnytelen. A fehér szép, de megértem, hogy nem mindig praktikus. Nameg kövérít, mi? Nem, a túrórudi, a finomított cukor az előnytelen gondolkodás és a lustaság kövérít, nem a fehér ruha. Láttál már kövér szellemet? Ugye, és nem is eszik fölösleges szénhidrátot. Viccet félretéve, ha kövér vagy, és ez tetégedet zavar, akkor kicsit racionalizáld az étkezésed és majd lentebb megy  a súlyod. Ám ha elfogadod magad, és nem gond fizikálisan a súlyfölösleged, akkor meg mit számít? Tisztában vagyok vele, hogy vonzóbbnak hat egy izmos/ karcsú test, de némi zsír az praktikus. Tompítja az ütést például, tovább maradsz életben, mert van némi tartaléka a testednek, tehát fukncionális. Ha valamely testtájék kifejezetten hájasodik, akkor az ottani csakrához kapcsolódó életterület egyensúlytalanságára lehet gyanakodni. De ez már egy másik történet lenne, nem megyek bele.

Vissza! Ha olyan testi problémád van, ami kb összefügghet valamelyik csakráddal (minden mindennel összefügg:) ), akkor segíthetnek a színek, a színes ruhák tudatos viselése. Ennyit akartam mondani erről :) Ja meg még azt, hogy általánosan is van hatásuk a színeknek, próbáld ki, hogy mennyivel másabb egy átlagos szürke hétköznap, ha mondjuk kék, zöld vagy sárga felsőt veszel fel. Figyeld meg magadon! Ha meg nem veszel észre semmit, akkor hazudtam és kész. Legalább elértem, hogy pár napig ne feketében mászkálj, mint a betmen XD

Jelzőrendszer ...

Volt már róla  szó, hogy az elsődleges jelzőrendszered az érzelmeid, a másodlagos pedig a tested. Akkor  most ebből kiindulva, mit is jeleznek ezek, mire jók? 

Megegyeztünk benne, hogy tudatos energia vagy. A helyzet az, hogy mint tudatos energia, vágysz a tapasztalásra. Ahová eredetileg tartozol- mondjuk otthon- az egy nem fizikai hely, legalábbis a földi viszonyokhoz képest nem az. Ott nincs dualitás, nincs fájdalom, meg hasonlók, bizonyos dolgok megtapasztalása tehát nem lehetséges (Ez nem a teljes kép természetesen). Többek között ezért lett megalkotva ez a környezet, hogy tapasztalatokat tudj szerezni. Azt, hogy mit és hogyan akarsz megtapasztalni, magad döntötted el, még mielőtt leszülettél- és természetesen folyamatosan döntesz és mérlegelsz, nincs semmi kőbe vésve. Segítőket bíztál meg, hogy az utadon tartsanak (pl őrangyal), mivel tudtad, hogy amint leszületsz, elfelejted miért jöttél. A segítőid  amennyire lehet egyengetik is az utadat, de az itteni szabad akaratoddal szemben nem fognak menni kizárólag akkor, ha nem idejekorán jön el a halálod- pl egy autóbalesetből megmenthet az őrangyalod oly módon, hogy megfelelő konstellációt hoz létre. 

Adódhat tehát olyan helyzet, hogy homlokegyenest mást csinálsz, mint amit eredetileg terveztél, amivel az a gond, hogy elmaradhat a tapasztalás, amit óhajtottál, vagyis 'fölöslegesen' múlatod itt az időt :) Azért, hogy ennek az esélye kisebb legyen, kaptál integrált jelzőrendszert, vagyis érzelmeket. Nem fizikai, testi érzéseket, hanem érzelmeket. Baromi egyszerűen működnek: ha jól érzed magad, jó érzéseid vannak, akkor kb azt csinálod, amit elterveztél magadnak. Ha meg nem akkor nem. Mondta ezt már valaki neked? Komolyan azt gondoltad, hogy az érzelmek csak jönnek mennek, mint a bolygó hollandi? Komolyan véletlennek gondoltad, hogy kibe szerettél bele, vagy kit utálsz első ránézésre? Természetesen tervezés, nem kevés tervezés van minden mögött. Azt persze hozzá kell tennem, hogy a rendszer "átverhető", például az egó által, mert a tudással nem csak élni lehet, a hatalommal meg jóval könnyebb visszafelé élni, mint tudjuk. Mondom tovább: Egy veszett nagy, orbitális, orgazmikus nagy dologra kéne csak és kizárólag odafigyelned: Érezd magad jól! Ez kéne legyen a prioritásod, mert amikor jól érzed magad, akkor azt csinálod amit terveztél, és annak az esélye, hogy testi bajaid adódnak, minimális. Meg amúgy is, jobb érzés jól érezni magad, mint rosszul, nem ? :) 

Túl sokan élik az életüket reflexből – érzéketlenül, belülről kihűlve. A külvilág elvárásai vezérlik őket, miközben a testük kétségbeesetten jelez, hogy valami nincs rendben.

Mondhatnád, hogy rendben, nade mi van, ha én azt terveztem, hogy ilyen vagy olyan bajom lesz? Akkor magadra vess! :)  De amúgy semmi, semmi nincs. Ha beterveztél magadnak egy betegséget bármi okból- olyat persze, ami nem az elmenetelt vagy mások tanítását/ segítését szolgálja- akkor nem fogsz szenvedni tőle, nem lesz beszarás, nem lesz nyavajgás, tudni/ érezni fogod, hogy ez így rendben van. És- mondom ismét, ha nem az elmenetel a acél- akkor nemcsak, hogy túljutsz az ilyen betegségen, de még profitálni is fogsz belőle. 

A problémák ott kezdődnek, hogy  nem figyeltek oda az érzelmi, primer jelzőrendszeretekre- hozzáteszem, kihívás rá odafigyelni, az igaz. Mivel nem tanítottak meg rá...Megaztán a többség amúgy is szarul érzi magát, már szinte társadalmi elvárás, hogy neked se legyen jó. Ha boldognak látnak, akkor gyanús vagy. Ha valakire mosolyogsz, akkor visszanéz, összébb húzza a kabátját és megszaporázza a lépteit, hátha valami perverz vagy, vagy hittérítő, esetleg biztosítási ügynök...Szörnyű szörnyű szörnyű. 

A testi jelzőrendszert viszont már nemigen lehet figyelmen kívül hagyni. Ha rágódsz valamin, jön a fogfájás, ha nem tudsz valamit megemészteni, akkor gyomorproblémák, ha a szívedre veszel valamit, akkor ..tudod magadtól is. A legtöbb betegség 'lelki' magyarázata egyáltalán nem bonyolult. Könyvek is vannak erről, de magad is rájöhetsz, vagy megkérdezheted valami spiri fórumon XD

Még az sem lenne olyan nagy borzalom, ha megjelenik a testi probléma. Ha azon a ponton észbe kapnál és változtatnál+ megfelelően állnál a problémához, a test maga ki  tudná javítani a legtöbb dolgot, illetve az orvostudomány (vagy egyéb nem konvencionális módszerek) segítségével rendbe tudnád tenni. Ti viszont többnyire nem megfelelően kezelitek a testi elváltozásokat. Sajnálom, ne legyél meglepve, többségetekre  ez a jellemző mert ezt tanultátok, ezt látjátok, ezt húzzátok le a morfogenetikus mezőből. 

Ahogyan én látom, a többség ab ovo így cselexik: Szúr a szívem. Na, akkor irány az orvos, vizsgáljanak ki, mert XY- t (rokont, szomszédot) is a szíve vitte el. Vegyük észre, hogy zsigerből megjelenik a félelem, fel sem merül, hogy a probléma eredetén elgondolkozz, megszokásból kiadod a kezedből az irányítást.

Elmész az orvoshoz, ha talál valamit az jó, mert akkor igazad van, ha nem talál, az baj, mert akkor meg azon fogsz rugózni, hogy biztos tévedett...Neked semmi sem jó? :)

Szóval ha talál valamit az orvos, akkor felvázolja a lehetőségeket, amikkel a következő a gond: Félelem+ program. Az egó, mint eszét vesztett kankutya a szukára, úgy csap rá a lehető legrosszabb forgatókönyvre... a többit szerintem magad is kitalálod. 

Az orvosokkal amúgy legnagyobb gond, hogy fix pályán mozognak, mint a villamos. Nem tudnak letérni róla, nem tudják- legtöbben- még elképzelni sem, hogy lehet olyan hatékony módszer vagy megközelítés, amit nem ismernek. Ha lehet ilyet mondani, még nagyképűbbek mint én...amivel csak az a gond, hogy velem ellentétben nincs mindig igazuk...XD Az orvost/ orvostudományt eszközként kellene használni: megoldani velük egy problémát, nem pedig bálványt csinálni belőlük. De ez még a jövő zenéje... 

Kell-e ecsetelnem, mennyi lehetőséget elszalasztotok arra, hogy saját kezetekbe vegyétek az irányítást? Kell-e ecsetelnem, mennyi lehetőségetek lenne, hogy döntsetek, változtassatok, éljetek?    

Említettem, hogy rá lehet jönni, melyik betegséget milyen gondolkodás okoz. Ha nem óhajtasz ezen agyalni, vannak erről könyvek, amiket javasolnék: A 'klasszikus' : Jacques Martel- Lelki eredetű betegségek lexikona (ezt ha kell, kölcsön tudom adni), valamint Komlóssy Vera : Betegségek árulkodó jelei és Betegségek lelki tünetei (két külön könyv). Én ezeket ismerem.

Nincs már sok hátra, pedig lenne még : )

Utolsóként egy kis mese, meg egy technika: 

Világi emberként léteztem, mikor fülembe jutott egy új hóbort: a Reiki. Azt  mondták, hogy mindenre is jó, lehet vele gyógyítani. Én sosem voltam az a fajta, aki csak úgy pálcát tör valami felett. Régen is, ma meg még inkább azon vagyok, hogy amit lehet, azt tudjak, így tehát elmentem és elvégeztem a Reiki két fokozatát, valamint utána az Aktív szellemgyógyászatba is fektettem pénzt - értsd: megfizettem a tanfolyami díjat. Legnagyobb meglepetésemre mindegyik működött valamilyen szinten. Később- mikor spirituális útra léptem, és nőtt a tudásom- jöttem rá, hogy csak részinformációt kaptam. Nem gond amúgy, sőt: azt mondom, hogy jobb is volt így. Szerintem mindenkinek érdemes lenne legalább egy Reiki tanfolyamot elvégeznie- bár ma már állítom,  hogy nem kell a beavatás, csak az emberek többségének, az egók többségének könnyebb elfogadni ezeket a dolgokat, ha ceremónia/rituálé/ színjáték társul hozzájuk. Nameg amiért fizetni kell, azt valamiért értékesebbnek tartjátok, mint ami ingyen van. Pedig pont, hogy ami pénzen megvehető, az a kevésbé értékes...

Próbálkoztam emberek gyógyításával, de arra jutottam, hogy legtöbbjüket felesleges meggyógyítani, mert ha a berögzült, betegséget okozó gondolkodási sémán nem változtatnak, a betegség újra meg fog jelenni. Jóval jobb tehát, ha az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy változtassanak és változzanak. Ezért született a bejegyzés, és emiatt adok át egy technikát, amivel magad tudod gyógyítani. 

Egyszerű lesz. Nem kell beavatás, nem kell rituálé. Odafigyelés kell, pozitív elvárás, nameg jó, ha nem úgy állsz a dologhoz, hogy hülyeség/ átverés. (Nem tudom amúgy, hogy én mit profitálnék abból, hogy  félrevezetlek...)

Amit leírok, az aktív szellemgyógyászat részeként tanultam. Ma már tudom, hogy bárkinek rendelkezésére áll szellemi segítő, ha ezt óhajtja, de én ezt a részt itt és most hanyagolnám, és csak az egyszerű, tudatosan bárki által használható részt adom át (aztán ha később valaki rájön, hogy Ő márpedig gyógyító, akkor fejleszti a technikát, gyakorol, képzi magát stb. Ismertem olyan gyógyítót, akinek valós idejű/ folyamatos kapcsolata volt a szellemi segítőjével, ergo ide el lehet jutni, ha ez cél lesz valakinek.)  

A technika lényege a következő: A korona csakrádon keresztül 'plusz' energiát veszel magadhoz/ húzol be a testedbe, és ezt az energiát oda irányítod, ahol szükség van rá (gyógyítás szempontjából). Egyszerű nem? (az elv ugyan az, mint amit a kristályok programozásánál leírtam már)

Némi magyarázat: Miért pont a koronacsakra? Ezen a legkönnyebb egy laikusnak behozni  az energiát. Megaztán ez felfelé néz, ahol a jóisten lakik XD De facto bármelyik csakrádon keresztül képes vagy energiát tudatosan ki vagy be áramoltatni a testedbe, de én azt vettem észre, hogy aki még soha ilyesmit nem csinált/ nem tapasztalt, annak egyszerűbb, ha a koronacsakráját használja. (Ugye nem gondolod, hogy nem próbáltam már ki, hogy működik-e beavatás/ előképzettség nélkül a dolog? :) ) 

Másik felmerülő kérdés lehet, hogy honnan vesszük az energiát. Attól, hogy nem látod, energia van mindenhol, vagyis korlátlanul áll rendelkezésre. A csakrák maguk is ebből 'táplálkoznak', illetve táplálják a testedet. Amit csinálunk az az, hogy tudatosan irányítjuk majd az energiát a testünk azon részébe, ahová kívánjuk. 

Hogyan tud ez segíteni a gyógyulásban? Először is, a tested imádja, ha figyelsz rá. Amíg az energiát áramoltatod valahová tudatosan, addig oda fogsz figyelni. Veheted placebóhatásnak is ezt, de nem az. Másodszor: egy szerv/ testrész működési zavara energia szinten is megvan, nemcsak anyagi szinten. Ahol fizikai probléma van, ott energetikai is (Amint fent, úgy lent, amint kint, úgy bent. Hallottad már?) Namost ebből az következik, hogy ha energetikai szinten helyre állítjuk a harmóniát, akkor az fizikai szinten is változást fog okozni. Elfogadod? 

Jójó, de honnan tudja az energia, hogy mit várunk tőle, avagy honnan tudja a kezelt szerv, hogy  mi most gyógyítjuk? Onnan, hogy tudatosan irányítjuk oda a problematikus részhez a specifiikus energiát. Figyi: Ott az a tiszta energia mindenhol, amit 'megcsapolunk'. Amikor behúzzuk a koronacsakrán, azt tudatosan tesszük, vagyis onnantól mi irányítjuk. Oké? Na, ha valami nem világos, majd rákérdezel, de adnék egy jó tanácsot, csak úgy grátisz: Ne gondold túl a dolgokat! A gondolkodás a tett halála. Amúgy is, minden minden minden úgy alakult ki, hogy először volt a gyakorlat, aztán jöttek a gyakorlati analfabéták, akik elkezdték megmagyarázni, hogy hogyan és miért működnek a  dolgok, és ezekből a magyarázatokból lett az elmélet. Sosem volt olyan, hogy elméletből lett gyakorlat, épp ezért, az elméleti okoskodók elmehetnek valahová...  jobban teszik, ha megpróbálják először a dolgokat :D Szerintem eléggé konyhanyelven adtam át a dolgokat, bárki megértheti, aki nem abból indul ki, hogy nem vagyok  normális. De még az sem  gond, ha csak egy kicsi esélyt lát rá, hogy működhet, és kipróbálja, akkor megtapasztalja maga. Utána még mindig lehet okoskodni, vagy ha nem működik, akkor meg rálegyinteni. Apropó, működés: akkor működik vagy nem ? Működik, feltételesen :) Ha pozitív elvárással állsz hozzá és nem vársz azonnali eredményt, némi gyakorlás után észre fogod venni a hatást- de akár azonnal is, pl egy fejfájásnál, vagy akárminél is, nem ismerlek.  Ha azt várod, hogy azonnal hasson, vagy félvállról veszed, akkor kevés sikered lesz. Minek hazudjak: rajtad áll vagy bukik a dolog, ez az igazság.. 

Tehát a módszer: 

Csinálhatod nyitott vagy csukott szemmel is. Én azt javasolnám, hogy elsőre este, lefekvéskor próbáld. Elhelyezkedsz kényelmesen, veszel pár mély levegőt, megpróbálsz ellazulni, és kiüríteni a fejed. Ne állj ellent a kósza gondolatoknak, csak figyeld a légzésed. Mikor eléggé nyugodtnak és lazának érzed magad, végy egy mély levegőt, és miközben kifújod, képzeld el, hogy a fejed tetején áramlik ki a levegő. Ismételd ezt párszor, amíg már nem lesz furcsa- ezzel nagyobbra nyitod a koronacsakrádat. Ezek után képzeld el, hogy minden belégzéskor a fejed tetején áramlik  be az energia. Ez leegyen színes, kezdetben fehér, arany vagy ezüst fény, használd, amelyik tetszik. Figyeld meg/képzeld el/, hogy ez az energia fény, ugyanakkor folyadékszerűen áramlik, egyszerre folyik és fénylik. Minden belégzéskor beszívod a fejed tetején az energiát, és minden kilégzéskor végigáramoltatod a testeden. Ha úgy tetszik, kifújhatod a talpadon is akár, de azt is lehet, hogy elkezded feltölteni vele a tested a talpadtól egészen a fejed búbjáig. 

Próbáld így is, úgy is, és figyeld, hogy esik jól! Elsőre azt javaslom, hogy pár percet tölts el azzal, hogy megszokod az energia áramoltatását/ irányítását. Amikor ez komfortos lesz már /ez lehet akár az első alkalommal  is, de akár néhány próba után/ , akkor az energiát tudatosan oda fogod irányítani, ahol gyógyítani szeretnéd a tested. Feketén kívül bármilyen színt használhatsz bátran, amit jónak érzel. Én kéket aranyat zöldet szoktam főként, attól függően, hogy milyen problémát kezelek, vagy mi a megérzésem, de az is lehet, hogy ösztönösen valamilyen színben látod majd az energiát. Ez is jó, illetve nincs jó vagy rossz tapasztalás. (Akár az  is lehet, hogy most jössz rá, hogy adottságod van ehhez.. mert joga mindőtöknek van az egészséghez, az energia pedig mindenkié) A pirossal bánj óvatosan, de az sem tilos...esetleg túl energikus :) Próbálkozzzz! 

Mikor egy konkrét szervet vagy problémát gyógyítasz, arra figyelj, hogy ha magát a testtájat is elképzeled, azt teljesen egészségesnek lásd, ezzel segíted az energia munkáját. Ha betegnek képzelsz el valamit, akkor a betegséget gyógyítod, mint egy orvos. Ha egészségesnek képzelsz el valamit, akkor meg az egészséget támogatod. Nem mindegy! 

Csináld addig, amíg jól esik. Nem lehet túlzásba vinni, nem tudod túladagolni. 

Ha a testemnek valami baja lenne- és ez engem zavarna- én azt csinálnám-  azután, hogy rájöttem mi a kiváltó ok és ezzel foglalkoztam-, hogy reggelente, miután felkelek, szánnék pár perecet  arra, hogy ezzel az energiával minden csakrámat kitakarítsam. Ezt úgy lehet, hogy beszívod a fényt/ energiát a koronacsakrádon, és minden egyes kilégzéskor lentről, a talpcsakráktól vagy a gyökércsakrától kezdve kifújnám. Tehát be a koronánál, és ki a gyökérnél néhányszor /amíg jónak érzem/ utána tovább a következő csakrához. Mikor minddel végeztem, utolsónak azt képzelem el, hogy belégzéskor a gyökércsakrámon keresztül húzom be az energiát, végigvezetem a gerincemen, és kifújom a koronacsakrán. Ezt minden reggel megtenném, plusz este, lefekvéskor gyógyítanám  a problémás részeket- vagy bármikor, akár napközben többször is. 

Egyébként nem feltétlenül kell összekötni a légzéssel az energia áramoltatását. Pár mélyebb kilégzés a 'fejtetőn' praktikus, hogy nagyobbra nyisd a koronacsakrádat, de utána akár a légzésedtől függetlenül is áramoltathatod az energiát, mint egy soha ki nem apadó energiaforrást. Tapasztalatom szerint először könnyebb, ha összekapcsolod a dolgot a légzéssel, de nem szükséges.

Na, ugye, hogy nem bonyolult? Próbáld meg, komolyan, csak nyerhetsz! Akár még működhet is XD

Még annyi, hogy nincs olyan konstelláció, hogy ezzel bármi módon árthatnál a testednek. Nyugodtan alkalmazható bármivel együtt, bármi mellett, lehet orvosi kezelés kiegészítése is akár. 

Ha a tenyereden fújod ki az energiát, akkor más élőlényt is tudsz majd vele gyógyítani, de ilyet kizárólag csak akkor tégy, ha a másik kéri, vagy beleegyezik ebbe- kivétel persze a szükség, illetve állat vagy növény. Ártani nem tudsz vele, attól tartanod nem kell. 

Na, most van vége. Örülök, hogy láttalak! 

Sok boldogságot és fényes jövőt! 

Tartalomjegyzék

Ha van olyan gondolat vagy kérdés, amit mélyebben is szeretnél megérteni vagy megosztani, írd meg hozzászólásban! Hátha pont erre van szükségünk :)